Miskolcz 1898 Aug 20

Édes Heiddim!

A juliusi őrültségeimre méltó válasz a te prédikácziós leveled. Sok bolondot írhattam neked akkor, hogy ilyen erősen veszekszel öreg. Most azonban egészen okos vagyok és egészséges, – amennyiben ma délelőtt érkeztem a tanyáról a hova a tiszttartó bátyám kivitt, a hol nagyon jó a levegő, éles szél fú a hegyek felől és kitűnő az aludttej. Fűzőt persze nem hordtam, sokat kószáltam egymagam, mindennap egy templomhoz közeli dombon, a hol árnyékos temető is van, sok virág és egy kőszent a kinek a feje a kezemben maradt. Képzeld még főztem is. Most tehát jól nézek ki és kutya bajom.

A mi a kis udvarlómat illeti, tanuldd meg az se’ nem mérnök, se’ nem férfi se’ nem házasulandó, – hanem egy kiskoru építészgyakornok (bautechniker, ha úgy tetszik) – egészen zöld még és jó fiú. Eddig untam szegénykét, – de most, hogy nagynehezen észrevette ezt és nem zavar többé, hanem csendes hamleti mosolylyal udvarol a hugomnak és kérdezősködik felőlem a szobalánytól, – egészen mulatságos ujra. Épen nem számbavehető azonban, – annyira nem leginkább, hogy tragikusan az anyámat meg a hugaimat emlegesd, a kiknek különben se nem árt se’ nem használ. Csudálom, hogy Te nem érted ezt meg, és minden korai karalábéból házassági csuszpájzt kotyvasztassz, – akárcsak a nagyanyám.

Most pedig semmi kedvem sincs ahhoz a langymeleg szerethez, a mit olyan szép kínálással tálalsz fel nekem hogy „jaj be jó, – edd meg mind” (ez egy familiáris gyerekviczcz), – a mire én a mesebeli kis Juliskával felelek; „Próbálja meg édes néni, – mutassa meg, hogy kell belebújni a sütőkemenczéba.” De elég erről. Fő, hogy az anyámnál szószba ne keverj Dusi! És ha egy kicsit nyersebb voltam, bocsáss meg, – de ez a théma mindig idegessé tesz kicsit.

A tanyára menve kikerültem a majálist, – csak a hugomat vitték el. A jó nénik sápítoztak egy kicsit, hogy minek hozták ide még ezt a gyereket, miért nem azt a szelidszemü másikat. A jó nénik nagyon ügyesek, kettőnknek bókoltak egyszerre. A föld azonban forog tovább.

Most erősen készülök, – a tantervet, meg a sárosmegye térképét megkaptam (ugy látszik földrajzot is kell tanítanom, csinálom a rossz ruháimat, a nyakamon maradt régi jegyzőkönyveket, – hivatalos leveleket próbálgatok küldözni úgy óvatosan, hogy Pestre jussak valahogy, – hogy Lőcsén magánórákat adhassak, stb. A jövőre nézve pedig; ha meg nem vakulok akkor elégedett leszek mint tanítónő, – ha megvakulok, akkor jobb ha gyermektelenül csinálom és nem rí utánam se’ kicsi se’ nagy. Ezen nevetnél, ha nem volna egy kicsikét szomorú.

Téged, mint irod kezdenek szeretni Károlyban, – vagy tán inkább Te enyhültél meg egy kicsikét, mert ők téged mindig „okos és jókedvű” kis lánynak tartottak. Hogy a kis Dezső tetszik, annak örülök, – hátha felfedezel benne valamit, – hisz eleinte Jóska is csak egy rózsaszín figura folt a kaleidoskopban. Dezsőke derék, jó fiú, – csak ne szégyelld tőlem ha beleszeretsz, a mi nem lehetetlen. No! Hogy tetszik az impertinencziám, kisasszony? A mit nem kivánsz magadnak…” – a biblia mindennapi olvasmányom.

Igazán nem tudom, miért is nem tudjuk mi tisztelni egymás nézeteit és érzelmeit, – és miért csufolódol mindig Te is, – meg én is. Ugy látszik a megszokás De én nem szeretlek kevésbé mint ha tekintély volnál.

Most még irhatnék egy nagyhangu, nyaraló pesti fogalmazónérul, – a tanyai ismerősök, mind typus, – tehát egy sem egyéniség. Nem érdemesek szóra. Rólam a bácsi kijelentette, hogy; Pegazusnak lettem volna jó, mivel hogy fellegekbe járok, – de egy kedves falusi doktorka azt mondta hogy csak azért se szálljak le az illuzióim magsalatárul, melyhez hasonló „lyókat” – stb.

Miskolcz 1898 Aug 20

Margit

U.I, Most kapom a fejedelemasszony tudósítását, hogy nem megyek Lőcsére, hanem itt fogok tanítani Miskolczon. Képzelheted hogy örülök a dolgnak. Az öregeimet is egészen megzavarta és boldoggá tette a hír

Margit.