Miskolc, 1903. márc. 20.

Néhány sora igazán jólesett, és a messziségből egy szimpatikus ember baráti kezét éreztem. Hálás vagyok érte, és nem "értettem félre". - Talán így, ha legalább valamelyest szellemi közösséget érezhetnék Önökkel néha - inkább volna kedvem részt venni a munkájukban, amely - úgy, amint van -, tetszik nekem. - A megújhodás és talán az ízlés jövője ez - még néha ugye bizonytalan egy kicsit és nem következetes - de szeretem, hogy sem egyik, sem másik irányhoz nem csatlakoztak. Szeretném tudni, kik önök, és milyenek a törekvéseik - hogy kerültek össze a Géniusznál -, mit akarnak vele, egyetértenek-é ízlésben, tervekben -, vagy csak véletlen az, hogy épp önök váltották fel Basch Árpádot -, aki (megszólás nélkül mondom) - ugye nem ért a vershöz. - Szeretnék nagyon tájékozódni -, és azzal a merészséggel, hogy maguk eltörölték a "szerk. üzenetek"-et - útját állták, hogy a programjuk - ha van - nyilvánosságra kerüljön.
Félek, hogy Önnél rossz helyen tudakolom ezeket. Azt hiszem, inkább poéta mint szerkesztő, és keveset bánja az írói iskolákat. Hisz bánni én sem bánom! - Ha csakugyan erre vetődik, nagyon szívesen látjuk -, és egy kicsit az emberre, a "Veronika" költőjére is kíváncsi leszek. És hadd gratuláljak a "Babagyár"-hoz, ami csaknem olyan szép a maga nemében. Az "Elrontott vers" is, de miért kacérkodni a halállal, mikor az úgyis olyan egyszerű. -
Húsvét táján felmegyek Pestre állásom dolgában. Hátha valamiképp elkerülhetnék innét. - A nagynénémnél szívesen venném, ha meglátogatna. Szívesen üdvözli
Kaffka Margit