[Miskolc, 1905. júl. 29.]

Kedves Fenyő!
Nagyon szégyellem, de javítótintával muszáj írni, mert a rendes beszáradt, – egy hete nem írtam. Nem vagyok rendes. – Először is nagyon, nagyon hálásan köszönöm a sok, szép könyvet. Eddig a Lynet [!] olvastam, de még egyszer el fogom és csak akkor írok róla. A Modern Könyvtár–ba beirakoztam, és az majd küld szépirodalmi könyvet, – majd, ha eljön, megmondom, hogy milyet kérek magától. Verset most nem tudok írni. A Hámorban még nem voltam, hanem iróasztalt vettem magamnak. Ne menjünk ki hárman, ha eljön? Az uram is nagyon szívesen látja. – Most novemberre tisztességesebb lakásba megyünk ebből az ideiglenes zugból, a hol eddig meg voltunk, – ott lesz üvegverandám, kert, udvar, – négyszögletes előszoba. Akkor hosszabb időn is lesz a vendégünk, ugye? Bár eljönne Neményi Erzsi is egyszer, – nevetném, ha nálunk barátkoznának össze, maguk Marlitte–osan gyülölködők. Irja meg előre, pontosan, mikor jön, – hogy ki ne ránduljunk ép akkor, – mert néha megyünk korán az urammal. Illetve, – hivatalos útjára kísérem.
Igaz, – még mindig van kérésem. A Budapesti Naplónak, (Vészi Címre) küldtem egy párbeszédes valamit, – „Egy negyedóra” – címmel. Egy 16 éves iskolálány hivatalos vizitje a kanonok–igazgatónál, a ki még nem öreg. Egy hete már, – és nem közlik, – nem tudom miért. Én úgy érzem, nem rosz [!] dolog, – bár néha csalódtam ebben az érzésben. Eddig ők roppant közöltek mindent, – de most 25 koronát ígértek havonta egy tárcáért, – talán azért nem jó most. Egy kicsit mérges vagyok rájuk, – pedig lehet, hogy csakugyan rosz [!] a dolgom. Azért is szeretném magára bízni „kedves ügyvéd úr” – ha nem volna nagyon terhére. Ha arra jár véletlenül mostanság, kérem szépen, kérdezze meg, hogy kell–é nekik, – megkapták–e? Ha nem kell nekik valamiért, kérje el és nézze át, nagyon kérem, – mert én nem tudom magam kritizálni. Ha mégis ér valamit, – kérem, helyezze el valahol, hisz ugorkaszezon van – esetleg oda a hova Szilágyi Géza akart egy novellámat még Pesten, a mi nem készült el. Nagyon kíváncsi vagyok, mert érdekes, hogy azt a tárcát szinte nagyon is jónak találtam a Bp. Napló számára, mikor elküldtem. Aztán okvetlen köllene nekem elejéig némely pénz, – mert most az új lakásba sok mindent veszek tisztán magam, a saját izlésemre és gyönyörűségemre. Mindenesetre csak így helyezze el. Ugye sok kérés egyszerre, – de a kérésekben olyan merész vagyok, a milyen háládatos érzésű.
Nagyon örülök, hogy megismeri az uramat, – csak ne nézzen ám nagyon szét ebben a furcsa és ízetlen kis zugban, a mit most lakásnak kell neveznünk. Majd elmeséljük a történetét. Isten önnel, – levelét és magát egyformán várjuk

Fröhlichné