[Miskolc, 1905. jún. 27.]

Kedves Fenyő!
Meglep, hogy a dolgaimat elég jónak találták és nem kétségem az, hogy nem fizetnek. Hogy önök nem ! A lap sokkal magasabb színvonalon áll, hogysem nálunk előfizetője lehetne, sok lehetne és a munkatársaknak jutna. Nincs pakszisom [!] effélében, de mindjárt kitaláltam, hogy a Figyelő szegény lap, – „gazdag szegény”, – ugye?
Ellenben rég furcsállom azt, hogy én még eddig soha, semminemű dologért nem kaptam még bélyeg és papír árát sem. Tudja, vannak az embernek ósdi, közönséges írásai, – ehez[!] jókeletű nagy lapok és útszéli, de fizető publikum. Nekem azonban még sem a mágnások „Szalon Ujságja”–, sem a rikkancsok Budapesti Naplója nem fizetett, – pedig igért ám, – nem úgy, mint maguk. Az „Ujság” is ígért, – Kiss József is, – Wodianer is. – Azt mondják, van olyan ember, a ki az irodalomból „megél”. – Én nem akarnék megélni belőle, – sokkal inkább gyönyörűség az nekem, ha néha írok, – de tudj' az Isten, – imádom a szép dolgokat, – és szeretnék néhanapján valami olyan „számfeletti”, –  a budget–ba föl nem vett összegecskét, – a miből lehetne kellemes bolondságokat csinálni, – egyedül kikocsikázni a Hámorba, préselt bársonyt, – alt Wien vázát, – egy szép legyezőt, könyvet vagy képet venni, – a nélkül, hogy pazarlónak tartson az uram, vagy más. A mi rendes életünk nem folyik rosszul, – hisz mindketten dolgozunk „rendes” munkát és az emberem takarékos, otthonülő, – de még fiatal, kezdeten álló ember és kénytelenségből ellenezné az effélét, ha a „biztosból” csinálnám. Kénytelenségből, – mert valami nagyon kedves, laikus ragszkodással van ez a természettudományos ember is a szép és jó dolgok iránt. – Szóval, – efféléről is fogok kérdezősködni, ha megendedik. Csak többet tudnak mint én!
A Figyelő egész más dolog, és oda mindig a javát fogom kiválogatni. De a Füry levelét ne hagyjuk el? Ott meg van mondva valami, – a mi az egész dolog titkos motivuma. Nem gondolt rá, – hogy miért hagyta ilyen árván a gyerekét az anyja? Szóval, – az talán nem teszi végkép [!] hasznavehetetlenné. K.b. 5–én megyek Pestre, – és majd értesítem, hogy melyik napon látnám szívesen, – de úgy, hogy akkor Önök is ráérnének. Szives üdvözlettel