[Miskolc, 1905. június vége]

Itt küldöm az emlegetett prózát, – de igazán nem affektálok, – azzal a szent meggyőződéssel, hogy rosz [!], gyenge dolog és máris nem tudok írni többé. A vershez holmi egyéb emóciók kellenek, – tehát verset nem írhatok, – a prózához pedig mindenesetre emberek közt járás, világban jövés–menés, utazás, társaság, minden. Szóval, – no vessenek már egyszer végkép [!] keresztet énrám

Fröhlichné