Miskolc, 1906. okt. 10.

Kedves Fenyő!
A mai postával küldök a Szerdának egy őrült hiszterikus verset, amit azonban mégis a Szerdának szántam. Illusztrációt is küldök és nagyon, nagyon kérem, édes Fenyő, jutassa be ezt is a lapba. Azt hiszem nívója megüti a mértéket, de a kezdetekhez protekció kell a piktor pedig, aki rajzolta, jóformán kezdő. Nagybányán, Münchenben, és legutóbb Párisban volt (a télen) majd 1–1 évig, – most készül Frischaufhoz még. A verseskönyvem, ami most megjelen; egészen ő illusztrálja, s nagyon óhajtanám, ha addig is 1–2 illusztrációja megjelenne a Szerdában mutatóul a verseimmel. A legmodernebb fiatalokhoz tartozik, azt hiszem illenék a Szerdá–hoz.
Még e hóban szeretnék novellát is küldeni. –
Azt a rossz verset azért küldtem (este), hogy bebizonyítsam; amit én rossznak látok, azzal kár is bajlódni, beküldeni. Ugye?
Igaz! Okvetlen mondja meg a Szerdáéknak, hogy a lapot így címezzék: állami polgári leányiskola. Tudja, ide az otthontelepre nem hoznak ki levelet, hanem valami fűszeres vénkisasszonynak adják be a boltjába, aki alkoholista és dühös, amiért mi a városból hozatjuk a fűszerszámot. A leveleket néha csak bedobja a kerítésen, a lapokat felbontja. Itt a telepen pedig a versek thémáiért is rossz hírbe keveredhet az ember. No, – nem soká élvezem már őket. – levél is jobb, ha az iskolába címeződik. Még egyszer sok hála és üdvözlet