Miskolc, 1906. szept. 20.

Kedves Fenyő!
Lehetne–e úgy, hogy kötelezem magam havonta bizonyos számú, – mondjuk egy novellára és két versre, – vagy így, – a a Szerda addig válogatna, míg ezt a bizonyos kettőt, a legtetszőbbeket kikereshetné magának. Ezenkívül pedig írhassak néhanapján egy–egy becsületes dolgot is a Hétnek. – azt hallottam, Kis József egészen lemondott a Hét szerkesztőségéről. Ha igazán úgy volna, hogy semmi köze hozzá, akkor fütyülök a Hétre, mert engem a kis öreg személyéhez köt hála, és – tudom, – rosz [!] néven venné, ha faképnél hagynám. Neki bogara az olcsó munka, – miért ne legyen neki is bogara, – de ő sokszor jó volt hozzám. Az Uj időkről szivesen lemondok, ha a Szerda csakugyan lábraáll. De írjon többet róla. Honnét az anyagi eszközök, hogy támad, mikép [!] készül, hogyan és milyen véletlen vagy törvény szerint álltak össze az emberei és kik azok?
Ami a „közvetítői” tisztet illeti, – bizony, nagyon hálás vagyok érte. De azt szeretném, ha gyorsan történnék ez az „ügykezelés”, – (ugye nem haragszik?) hogy ami maguknak nem elég jó, frissen küldhessem másnak, vagy a tűzbe, – és általában tisztába jöhessek, hogy mi kell maguknak. Addig is, míg elmehetek néha közéjük (asszony neve „hallgass” a gyülekezetben mondja Paulus) és meghallgathatom magukat.
Az uracskámmal nagyon sok most a bajom. Kitünő protekciói vannak. Forgách gróf, az Apponyi nagy választója, és maga Andrássy, akinél a sógorom a főerdész. Könnyűszerrel a ministeriumba [!] kerülhetne. De ő még most is haboz, hogy így, – amúgy, – én Pesten még annyira sem leszek neki a felesége, mint itt, – hogy neki kevesebb lesz ott a jövedelme az utazások híján és az nem mindegy, ha helyette nekem lesz több. Ő nem akarja az igényeit összébb vonni egy másik ember ideáiért, ami neki semmi; ez megint érthető és természetes. Én pedig már gyűlölök igeragozást tanítani, és ha megélhetnék írásból Lackónak jut tejbegrízre, – egyenlőre legalább abbahagyhatnám. Szóval, nehéz napok, – nem tudom, mi lesz velem, hova fejlődik a dolog, csak azt tudom, hogy itt már nem maradhatok. Ezekről ne szóljon Rella asszonynak, mert tudom megbotránkozna bennem. Itt küldök egy vad verset, ha nem jó, küldje azonnal szó nélkül. Sok üdvözlet négyüknek