Miskolc, 1906. szept. 10.

Kedves Fenyő!
A mit ír, első tekintetre borzasztóan csábító. És most mégis az őszinte tanácsára van szükségem.
Januárban, ha Lackó maga ehet, félévi szabadságra Pestre utazom vele, hogy utánanézzek az áthelyezésemnek, mely jövő szeptemberre meg van ígérve. Brunonak is van elég protekciója, hogy a miniszteriumba jusson, szóval; remények.
Amint látja arról van szó, hogy elkezdjek egy új életet, ami (most úgy hiszem) nekem valóbb, mint ez. Itt, Miskolcon, megőrülnék egy év alatt. Egész bizonyosan csalódni fogok, – talán még a kisfiamban is, – de ennek így kell lenni.
Most, nagyon kérem, tanácsolja–e nekem, hogy egy új laphoz lekössem magam? Elveszíteném Kiss Józsefet, akit személyesen is (hiába) nagyon szeretek, – és az Atheneumot [!] és Lampeléket, azonkívül az Uj Időket, mely szerintem nagyon olvasott és napilapok eshetőségét. Másrészt pedig végtelen vonz egy Figyelő szellemű lap. – De lehet, hogy jó ideig az irodalomból kell megélnem, – ha pl. úgy adnak szabadságot, hogy én fizessek helyettest. – És akkor, ugye, nem szabad így csinálnom. Idáig én nem tudtam sokat írni, azt a keveset úgy kell elosztanom, hogy sok emberem legyen. És a Hubert lapjának anyagi eszközei tartósak és megbízhatóak–e? mert visszatérés (pl. Kisshez) aligha lenne.
Ha más feltételek mellet nem lehetnék a lap munkatársa, akkor okvetlen bemegyek így is, mert tisztában vagyok a dolog értékével és tudom, hogy mi készül lenni nálunk az az új hetilap. Mindenesetre a tanácsát akarom

Fröhlichné