Miskóci népmese*

Vót egy juhász Kismiskócon,

annak vót egy kicsi nyája.

Pincéjében, kis tálkákban,

a legalsóbbik kispócon –

hülögetett kocsonyája

,,Hozz fel anyjuk”' – ,,szól a gazda,

kenyeret szel, csorog nyála,

egy ily' étek mit megér!

majd dermedten pislog arra:

az érkező kocsonyára,

ez a juhász Kismiskócon

kinek vót a kicsi nyája

egyet kérdez, képe zordon:

,,Hát ezt velünk ki csinyájja?”

Mer' a tálban egy egér.

oszt a juhász halkan hümmög:

,,Bár orcádat nem verem be,

Úgy döntöttem Eszti, válunk.”

Az asszony meg sírva hüppög:

,,Ebből se lesz fesztiválunk”',

s visszakullog a verembe.

(Lényegében – a föld alá süllyedt

szégyenében.)

Végül csak helyreállt a családi béke,

s jól végződött ez a rémes kaland,

mert egy rózsás, pici tálban

ott vigyorgott egy zöld béka,

pontosabban: varangy

*Ami a ,,Miskolci legendák'' című könyvből kimaradt

2010 februárjában (nils)