[Miskolc, 1906. aug. 2.]

Kedves Fenyő!
Először is a Rella–asszonynak szóló üzenetem bízom rá; hogy már nemcsak őneki van fia. Az én Lackóm egészséges, erős, furcsa kis kölyök, már emelgeti a fejét a pólyában.
Ami az egyebeket illeti, szörnyű nagy kedvem van a litteratúrához, akármit is beszél maga. Ott is van és lehet komiszság. – De a többi–egyéb élet még rongyosabb. Irtam egy szörnyen atheista verset, (Prometheus) és elküldtem az Uj Időknek (?) – mert, képzelje, Wolfner Dr. novellát kért tőlem. Most jut eszembe, hogy jobb lett volna talán Gyulaihoz juttatni azt, – ha maga szives volna, esetleg ha nem kell az Uj Időknek, – magát nagyon szereti Gyulai. – Afféle Aiskhülos – Göthe [!] szellemü dolog, csak egy kicsit más; rosszabb és asszonyabb persze sokkal. Szóval, esetleg ugye számíthatok rá. Még egy tervem volna a Budapesti Naplóval, – majd közlöm. Tudja–e, hogy a lelkem jobb része iszonyúan áhítozik a boldogult Figyelő után. Csinálják már meg, – most nekem se kellene attól pénz és kezdem belátni, milyen nagy dolog, ha az ember valahova „igazán” írhat. Sok üdvözlet. Lepjenek meg egyszer augusztusban, – olyan szép a Hámor, kimennénk. A szép asszonykáját külön is üdvözlöm.

Fröhlichné