[Miskolc, 1906. április]

Kedves Fenyő!
Meg se’ köszöntem még az utánajárását, hogy a „Negyedórá”–t valóban elküldte nekem. Nagyon hálás vagyok. A kötetet már elküldték korrigálás végett, – szörnyű csúfak a betűi és a formája. Mit csinál? Otthon van–e Rella? Nem készülnek valami hosszabb útra? Ha élek, tél utolján valami nagyvárosba vágyom egy kicsit. Páris, München vagy valamelyik olasz hely. Talán legelőbb Páris. Volt már? A fővárosi férj prototypusa maga, hogy: „ne címezze a lakásomra, mert az asszony falun van, tehát csak éjfél után 2 órakkor vagyok honn”. Maguknak ottfenn valóban meg kell házasodniok. Kíváncsi vagyok, mi lenne az én urammal ottfenn. No nézze! Ép [!] most bukott Laci bácsi, meg Ferlics, azon a héten, mikor biztosra ígérte a mi felhelyezésünket. Más utakat kell majd próbálnom… Ezzel is úgy leszek, mint eddig mindennel, mint maga Münchennel; akkor érem el, mikor már nem lesz örömem benne. Ez a legnagyobb tragikum.
Igaz, – hát Tardosnak a darabja megint akadémiai jutalmat nyert. Majd megint előadják a nemzetiben [!] és így esztendő múlva megint senki sem fog a nevére emlékezni. Tudja–e, hogy már nem emlékezetem! Pedig nagyon érdekes valaki ez. – És hát Kolozsváron előadják most a Wilde Salomeját meg egy Heyermanns darabot. Ki az a Vér Pál, aki fordította, – ismeri? Hogy van Kis Józseffel?
Ő furcsán csinált most velem. Elküld néhány Wilde dolgot németből fordítani és egyúttal megigéri, hogy ezentúl mindent én fordítok neki németből ennyi meg ennyi pénzért. Mikor sietve megcsináltam és elküldtem, már keresztezte a másik levél, melyben sajnálkozva írja, hogy „Neményi Erzsike mondta neki, hogy én nem tudok fordítani.” S el se olvasta, meg se várta az enyimet, leközölte a Szini–ét. Ez valóban sokkal jobban csinálta, mint én, de az eljárás furcsaságán ez ugye nem változtat? Az öregúr különös néha. Ha élek és egészséges leszek, egy kicsit máskép [!] fogom csinálni a dolgokat. A hűség szép erény, de egy újsággal szemben nem háládatos. Azért ne szóljon erről az öregnek. Szivesen és hálásan üdvözlöm