Miskolcz, 1905. június 11.

Kedves Fenyő!
Örültem a szíves levelének, mert mindig a Figyelő volt a főambícióm, mióta megjelent. Irnék is bele többször, de én verset mostanában nem tudok, prózát szoktam, de arról nem vagyok biztos, hogy jó–e és olyan kevés az időm másolni. Jövő hónapban inkább lesz. Akkor július elején fel is megyek Pestre, és nagyon örömmel venném, ha néhányan fölkeresnének az Otthonban, a hova szállok – alig ismerk két írót és sok dologban teljesen járatlan vagyok, a mire nézve a szíves felvilágosításukat kérném. Például, – hogy most van egy kötetre való novellám, – mit kell avval csinálni? Szeretném, ha valaki megbírálná egy kicsit, hogy érdemes–é, – de nem tudomo, a maguk szerkesztősége ép' olyan hivatalos helyisé–e, mint a napilapoké, – szóval, hogy lehet–é oda menni. Azt hallottam, hogy a folyóiratoknak nincs is afféle irodájuk, – azt a kávéházakban csinálják. Sok más egyebet is szeretnék kérdezni, csupa ilyen írásra vonatkozó dolgokat, a mihez nem tud más emberfia. – Könyvbírálatot a legszívesebben írnék, ha néhány szerkesztőségbe küldött könyvet, – illetve tiszteletpéldányt elkölcsönöznének, – mert a mi könyv a vidéki boltokban kapható, – azt nem éremes bírálni. Itt nem lehet művelődni. Semmi új vagy régi jó könyv, forrásmunka, vagy értékes idegen itt nem kapható. Sokban szorulnék a segítségükre.

Szives üdvözlettel

Fröhlichné