THURZÓ NAGY LÁSZLÓ A MISKOLCI LEXIKONBAN ÍGY ÍR RÓLA Ady versajánlása Kaffka Margithoz: ” A nagyon-nagy asszonyírónak.” Móricz Zsigmond véleménye: ”Olyan magaslatra ért, ahová asszonyíró nálunk még soha.” Schöpflin Aladár: ”Nincs olyan asszonyíró több, talán az egész világon.” Kaffka Margit rövid életében (38 éves korában halt meg) a Nyugat íróköreiben eljutott az irodalomtörténeti méltatás legmagasabb fokára, s az utókor, – ha lehetséges, – még magasabbra helyezte. A magyar irodalom ez a kiválósága hat éven volt miskolci lakos. Ez a hat év életének sok jelentős eseményét foglalja magában: tanárnő hat évig, innen indul ki irodalmi munkássága, itt kezdi asszonyi életét: férjhez meg, gyermeket hoz a világra, elválik férjétől... mind ezek az élmének, emóciók érlelik meg benne a későbbi regényírót... Irodalmi méltatását már sokan, arra jogosultak elvégezték. Én nagy részben csak miskolci életére vonatkozó adatokat tárom a kutatók elé. 1880 június 10-én született Nagykárolyban (Szatmár megye) elszegényedett dzsentri családból. Atyja, Kaffka Gyula Szatmár megye tiszti főügyésze volt. Anya urai Uray Margit. Gyermekkorában sokat vendégeskedett Miskolcon a nagyszülői háznál. Nagyatyja: Kaffka Ignác táblabíró, nagyanyja Lauka Janka (1904 szeptemberében hunyt el.) Margit csendes, ábrándozó leányka volt, inkább a leányok társaságát kereste, mint a fiúkét. A miskolci Kaffka család kiterjedt, a fiatalon árvaságra jutott leánykát a rokonság szerette, dédelgette. Középiskoláit Nagykárolyban végezte, majd a szatmári paulai szent Vincéről elnevezett irgalmas nővérek anyaházában mint ösztöndíjas növendék tanítói oklevelet szerzett. A zárdában társnője volt a vele egykorú Szilágyi Erzsébet, a későbbi Sassy Csabáné. A két barátnő egy időben került Miskolcra (1899), amikor is Kaffka Margit a miskolci irgalmas nénéknél tanított 1900 júliusáig, ugyanakkor Szilágyi Erzsébet is ott volt énektanárnő. Kaffka Margit, hogy leszolgálta Miskolcon ösztöndíjáért a kötelező évet, 1900 őszén Budapestre, az Erzsébet nőiskola növendéke lett, és 1903 őszén került vissza Miskolcra, mint áll. polg. iskolai. tanárnő. Miskolcon együtt lakott özvegy édesanyjával és Ibolya húgával, aki 1904-ben férjhez ment Kühne Andorhoz a Miskolci Hitelintézet tisztviselőjéhez. Az állami polgári leányiskolában Kaffka Margit magyar irodalmat, a felső leányiskolában pedig magyar irodalom mellett még gazdaságtant is tanított. Mint miskolci tanár indul első külföldi útjára. A kortárs, a jó barát, a Frőhlch-Kaffka házaspár gyakori vendége: Sassy Csaba a Reggeli Hírlapban (1921) így emlékszik vissza Kaffka Margitra: Margit asszony Valamikor, alig három lustrummal ezelőtt, sokkal intenzívebb, sokkal országra szólóbb irodalmi élet volt Miskolcon, mint ma. Élt itt egy kivételes tehetségű, differenciált irodalmi ízlésű, a lelki meglátásokat gyönyörűséges, meleg, pasztell színekkel festő írónő: Kaffka Margit, aki központja volt annak a kicsiny, de lelkes irodalmi társaságnak, amelyik az Avas aljáról bátor lendüléssel, merész indulással vágott neki az irodalmi mesgyéknek. Akkor sem, azóta sem volt elösmertebb tehetségű, tündöklőbb stílusú, a lelki élet legfinomabb nüanszait, átéléseit, zajlásait, problémáit mélyebben látó szemekkel kutató, jobban ismerő írónője Magyarországnak. Kaffka Margit két ízben lakott Miskolcon. Először 1899 szeptemberétől 1900 júliusáig, amikor is a paulai szent Vincéről elnevezett irgalmas nénék miskolci rendházában tanított vissza egy esztendőt csak azért, mert mint ösztöndíjas növendék végezhette el a szatmári anyaházban az elemi iskolai tanítóképzőt. Ekkor került Pestre az Erzsébet nőiskolába, ahonnan 1903 őszén került vissza Miskolca mint áll. polg. iskolai. tanárnő. Első írásai – csaknem kivétel nélkül versek – mind erre az időre esnek. Budapesten hamar felfedezték. Az írói gárda, mely később a Nyugatot megindította – Ady, Fenyő Miksa, Ignotus, – akkor a Hétnek dolgozott. Kiss József mindég büszke volt rá, hogy Kaffka Margit az ő lapjában közölte első verseit. Mikor férjhez ment Kaffka Margit, elsőbb a Toronyalja utcán, majd a Tisztviselő-telep Csaba felőli utolsó előtti házában lakott. Ekkor már valóságos irodalmi szalon volt a lakás: újságírók, írók, festők, festőművészek találkozó helye. Irodalmi vitatkozások színtere. Margit asszony – ahogy Miskolczy-Simon János nevezte el, – fölséges biztonsággal, a tudás kincsesházából magára vértezett érveknek egész arzenáljával vett részt ezekben a vitatkozásokban, mint Ady költészetének bátorszavú védője. Csodálatos szemei voltak. Lélekbelátó, embereken átnéző, messzi horizontokba vesző sugarú, sötét tónusú, mély árnyékolású szemek. Beszélgetés, vitatkozás közben, ahogy ránézett az emberre, aki meg nem szokta, szinte kényelmetlenül érezte, hogy nem a szemei közé néz, hanem a lelkébe, a legtitkosabb, legegyénibbnek hitt, biztos rejtekhelyen elbújtatott gondolatok közé. Delejes fényű mágikus sugarú szemek. A mesemondó Seherezád színes, káprázatos keleti pompájú, ezervirágú rajzokkal átszőtt arabeszkeket látó szemei. Margit asszony úgy élte le az életét, hogy azt minden vonatkozásában, minden részletében a lelki vizsgálódás, a folytonos miért után kutató, gondolkozó agy finom műszereivel boncolgatta apró atomokra, sejtekre. Az élet minden megnyilvánulásában, impressziókban, ösztönös megérzésekben, merésekben, akrásokban mindig a lelki rugókat, az egyéni lélek más és más színekkel aláfestett hátterét kereste. És amikor írásaiban színezett, életet írt, asszon életet rajzolt, emberfigurákat játszatott, megérzett minden során, hogy azok kifejezések és gondolatok nem egyszerűen a stílustól kölcsönkért szavak, hanem a legbensőbb átélések, kutatások, meglátások leszűrt, lélekben megállapított eredményei. Férjhez is csak azért ment, hogy a saját lelki életével éljen asszonyéveket. Az anyaságot is azért vállalta, hogy ezt az érzést is a saját, legegyénibb impressziói alapján ismerje meg. Az olthatatlan tudásszomj a megismerés, új színek, új érzések, új hangok keresése, kutatása, ez volt az élete. Valósággal enciklopédikus tudása volt, de minden princípiumot a maga egyéni megállapításaival megfejelve, átszűrve mondott el. Nemcsak mi, házuknak barátai, bohéméletének osztályosai, nemcsak asszonybarátnői rajongtak érte, de növendékei is. Szordínós, letompított, lágy csengésű félhangon beszélt mindég. Gyöngyszemű pergésű, egyéni finomságú kicsiszolt és mégis keresetlen, tőle jött szavakkal. Az életet – éppen azért, mert annyira ismerte és mert az életet emberek is élik, – nem sokra értékelte. Az életből csak a hazugságok a szépek. Mert minden álom hazugság, azért kell álmodni sokat, sokat... Sokszor, ha arról volt szó, mennyire szabadabb egy férfi mozgása, nem kötik annyira a társadalmi koncessziók, több alkalma van belelátni az életbe, nyitott szemmel járni mindenütt és éppen ezért mennyivel könnyebb a művészet minden ágában karriert csinálni férfiembernek, félig mosolyogva, félig komolyan vetette oda: – látszik, hogy az Isten is férfi, az is csak maguknak kedves mindég. Magára nem sokat adott. Pedig szép, karcsú, hajlékony puha vonalú nyúlánk alakja volt. Tanítani is, a háztartás gondjait is viselni, művészi életet is élni, olvasni, tanulni, alkotni, hogy minderre fusson az időből, szinte lehetetlen. Megtörtént egyszer, hogy iskolába ment, tavasszal, félcipőben. A kis Lányi Sarolta, – azóta szintén országos hírű költőnő, – mögötte ment és észrevette, hogy pont a cipője fölött egy szem lepattant a harisnyájáról. Lányi Sasa már akkor rajongott a Kaffka Margit írásaiért. Valósággal imádta Margit asszonyt, most is habozás nélkül a szarkában menve kísérte el egészen az iskoláig, nehogy rajta kívül valaki más is észrevehesse ezt a szépséghibát. Miskolci évei alatt – 1906-ban jelent meg legszebb verseskönyve: „Kaffka Margit könyve” az Atheneum kiadásában Sassy Attila illusztrációival. Ma már sehol egyetlen példány sem kapható belőle. Későbbi írásaiban: Színek és évek, Mária éveiben és a többi könyveiben is temérdek a miskolci vonatkozás. Mind az ő élményei, az ő vélemény, találó kritikája miskolci emberekről, eseményekről, miskolci időkről. Más nevek alatt, avatatlanok előtt ismeretlen tartalmú sor közé bújtatva... Csak mi, az egykori baráti köre tudjuk, hogy melyik kiről szól... Csak mi ismerünk rá egy csomó miskolci történésre... Az ő életében valamilyen formában beleütköző útjába került szürke életű kis emberek életsodrának egy – egy jelenésére. Majd ha egyszer béke lesz újra, az irodalom és a művészet lesz a lelki életet is élő emberek legfőbb gondja, talán akad majd Miskolcon is egy irodalmi társaság, mely emléktáblával örökíti meg a nagy magyar írónő miskolci lakóházát. Kaffka Margit Miskolcon lett költővé. Későbbi nagy regényei, novellái vázlatai, élményanyaga, gondolkodása itt formálódott. Költeményei, novellái csakhamar felhívják rá a fővárosi irodalmi körök figyelmét, és Miskolc társadalma is úgy tartja nyilván őt mint kiváló írónőt. Élete az iskola és irodalmi munkássága között oszlik meg, barátai is inkább Kaffka rokonságból és tanártársai közül kerülnek ki, mint Szilágyi Erzsébet, Taubler Gunda, Csink Elly felsőbb leányiskolai tanárnők. 1905 januárjában bekövetkezik Kaffka Margit életében a nagy változás: férjhez megy Frőlich Brúnó erdőmérnökhöz. Szerelmi házasságot kötnek. 1905 január 5-én volt Budapesten a VII. ker. anyakönyvi hivatalnál a polgári esküvő, az egyházi esketés pedig az óbudai r.kat. templomban történt meg. Kaffka Margitot nagyon szerették tanítványai, különösen a felsősök. Modern pedagógus volt, a nagyobb leányokkal szinte barátnői stílusban foglalkozott, s gyakorta tárgyalta meg velök életük fontos problémáit. Milyen ebben a korszakban Kaffka Margit? Sassy írja: „Csodálatos szemei voltak. Lélekbelátó, embereken átnéző, messzi horizontokba vesző sugarú, sötét tónusú, mély árnyékolású szemek.” Portré festői, – így Sassy Attila is, aki több arcképet festett Kaffka Margitról, (egyet 1963-ban ajándékozott a Herman Ottó Múzeumnak) sokszor figyelmeztetett ezekre a „lélekbelátó” szemekre. Egy másik kortárs, jó barát és gyakori vendége a Frőlich – Kaffka házaspárnak: Miskolczy-Simon János így jellemzi naplójában Margit asszonyt: A fiatal házasok először a Toronyalján bérelnek lakást, de még a nyár folyamán a Tisztviselő-telepre költöznek megfelelőbb lakásba (Csabai kapu 51. sz. házba). Az új lakást Margit asszon irodalmi légkörrel tölti be. Sűrűn jönnek a barátok: Sassy Csaba, Szilágyi Erzsébet, Sassy Attila, Rueff Ferenc festők, Miskolczy-Simon János, újságíró, Kun József szobrász, Kóris Kálmán, Tanár – folklorista. Sassy Attila, Kun József időnként hiányoznak a meghitt társaságból, – Párizsban járnak tanulmányúton, – de Sassy Csaba és Miskolczy-Simon János hetenként keresik fel Frőlichéket, pendliznek a Lányi-család és Kaffkáék között. Irodalmi viták folynak Margit asszony szalonjában, – Sassy Csaba és Margit asszony két antipálas, – felolvassák verseiket, megbírálják, hol komolyan, hol vesézve egymás műveit. A vitatkozásokat, ha otthon van, türelmesen hallgatja a házigazda, aki ugyan az erdő, a számok, a csillagok világában él ez a nagyműveltségű férfi, – de eltréfálkozik ő is a poétákkal, mindenik jó barátja. Még 1905 őszén írja Miskolczy-Simon János naplójában:
Frőlichék az első szilvesztert is a Sassy testvérpár, Szilágyi Erzsébet és Miskolczy-Simon János társaságában töltötték. Naplójában ekkor Miskolczy-Simon János így emlékezik erről az estéről: Életrajzírói szívesen emlegették, hogy sok írónak azért fontos ismernie az életet minden vonatkozásában, mert műveikben is azt éli tovább és, hogy Kaffka is ilyen író volt. Írják továbbá, hogy „az igaz érzésre, szerelemre vágyó, csalódott asszony százszor megrajzolt képéhez első, nem sikerült házasságából vette az árnyalatokat. Ha két ember boldog megértéséről írt, második, jó házassága vitte képzeletét.” Ez a megállapítás már csak azért sem helytálló, mert, – legalábbis regényeit illetően, – mert két nagy regénye: Színek és évek és Mária évei 1912 és 1913 – jelentek meg, míg Kaffka Margit másodízben 1914-ben ment férjhez. Még egy regényt írt csak ezután a Hangyabolyt, mely 1971-ben került kiadásra. Megint csak a kortárs, Miskolczy-Simon János naplójából lapozgatok fel egy oldalt: Eleget zengett már Csaba kezén a lant, Vígan voltunk egész este. Szilágyi Erzsébet, – mint rendesen, – dalolt. Margit, Csaba és én szavaltunk. Mindnyájan danástunk. Brúnónak is betyáros kedve kerekedett. Margit asszony meg, aki nagyon komoly szokott lenni, éjféltájban már kékvókot táncolt. Közben a párját becézgette. Csaba Örzsébettel turbékolt, csak én voltam párttalan.” 1906 augusztusában megszületett Frőlich Lacika. Miskolczy-Simon János írja naplójában: Jött egy csoda. Harmatlágy, pici jószág, Egy másik versében így idézi fiát: Ébred a szívem játékos kedve, Radnóti szerint: „Lélekben első hírnöke annak a külön világnak, melyet Kaffka Margit teremt a magyar lírában az anya költészetének.” Miskolcról indult el irodalmi karrierje és ezért és családi vonatkozásaiért magunkénak valljuk. Miskolcról szorgalmasan küldözgeti, viszi verseit, novelláit a fővárosi szépirodalmi lapokhoz, kezdetben a Héthez (Sassy Csaba szintén kultiválja a Hét folyóiratot). Kiss József mindig büszkén emlegette, hogy Kaffkát ő indította el irodalmi pályafutásán. Munkásságának egy töredék szakaszát jelenti költészete. Naggyá, igazán naggyá, jelentőssé prózája tette. Miskolci tartózkodása alatt megjelent novellái: Látogatás. 1903. (Magyar Géniusz) Miskolci tartózkodása alatt megjelent költeményei: 1903 1904 1905 1906 1907 Miskolci tanár korában jelent meg első könyve: a Versek (1904). Ezt követte 1907 február végén lazult a szál, mely Kaffka Margitot Miskolchoz fűzte: meghalt Kaffka Ignác ny. kir. táblabíró, Margit asszony nagyatyja. 1907 őszén Frőlich Brúnót Budapestre helyezték a földművelésügyi minisztériumba, ugyanakkor Kaffka Margit is Pestre helyeztette magát. A kis család elköltözött Miskolcról. Kispesten kaptak lakást. Az év végén bekövetkezett a házastársak között a szakítás, Margit asszony elköltözött férjétől, aki egyedül maradt kisfiával. Háztartási alkalmazottak gondozásába került Lacika és anya nélkül nőtt fel apja mellett. Már nagyobb fiúcska, mikor időnként találkozik anyjával, aki 1904-ben újból férjhez megy. 1907-ben Frőlich Brúnó is megnősül és Lacika otthona most már melegebb lesz. Frőlich Brúnó és Kaffka Margit válásuk után többször találkoztak, hogy gyermekük sorsáról beszéljenek. Lacika csendes, komoly fiúcska, nagy hajlama van a rajzoláshoz (apai örökség), kis meséket ír (anyai örökség). Kaffka Margit a miskolci sajtót nem kultiválja. Két ízben azonban engedett az unszolásnak: 1905-ben Huberth János és Faragó József által szerkesztett Almanachba adott tárcát, 1909-ben pedig a Heten vagyunk antológiába adott öt verset: 1901-1907 között zenei és irodalmi fészek volt Miskolcon. A zenei a Lányi családnál, az irodalmi Kaffka Margitnál. 1907-ben mind a kettő megszűnt. Lányiék Szabadkára, Kaffkáék pedig Pestre költöztek. A Lányi-fészek aktívan és közvetlenül hatott ki Miskolc zenei életére, A Kaffka irodalmi szalon csak közvetve. Lányi Ernő teljes munkásságát adta Miskolcnak, Margit asszony visszahúzódva, mint remete élte le miskolci hat évét, irodalmi-műhelyének kincseit a fővárosba vitte. 1918 augusztusában Frőlich Brúnó és Kaffka Margit úgy határoztak, hogy Lacikát Dévára adják középiskolába és konviktusban helyezik el. Apja szeptemberben el is vitte a fiúcskát Dévára. Lacika szeptember végén a spanyol járvány miatt visszajött Pestre. A szülők úgy döntöttek, hogy Lacika Pesten tanul tovább, s két hetenként felváltva lakik szüleinél. November végén Lacika a két hetet anyjánál, aki Bauer doktor felesége volt, – töltötte, mikor spanyolban megbetegedett. Az Új Szent János kórházba szállították. Két nap múlva Kaffka Margiton is jelentkeztek a spanyol nátha tünetei. Férje őt is az Új Szent János kórházba vitte be. Anya és gyermeke külön osztályon feküdtek. Mindkettő menthetetlen volt. Kaffka Margitot utolsó óráiban azzal vigasztalták, hogy gyermeke meggyógyul, életben marad. Még végrendelkezett fia nevelését illetően és december 1-én elhunyt. Egy nappal később Lacika is követte anyját. Frőlich Brúnót csak a kettős haláleset után értesítették. Anyát és fiát együtt temették el. dr. Bauer Ottó 1919-ben a Szovjetunióba ment, megnősült és biológiai vonalon komoly sikereket ért el a szovjet orvostudományban. 1930 március 27-én a Nyugat Kaffka Margit emlékünnepélyt tartott Miskolcon a Lévay József Közművelődési Egyesület rendezésében. Az ünnepélyen Móricz Zsigmond, Gellért Oszkár, Schöpflin Aladár szerepeltek. Másnap, március 28-án az országos nevű írók jelenlétében az Egyesület díszes márvány emléktáblát helyezett el a Csabai Kapu 51 sz. ház falán, a Frőhlch-Kaffka házaspár utolsó miskolci lakóhelyén. Kaffka Margit önéletrajzírói a zátonyra jutott házasságért a férjet okolják. A kortársak szerint a szerelmi házasság szépen futott a miskolci években a maga vágányain. Kaffka Margitnak, – mai kifejezéssel élve, – három műszakot kellett szolgálnia, mint az iskolát, –amit Pesten rövidesen el is hagyott, – a háztartást és az irodalmat. Az irodalom győzött a háztartás rovására. Egész életét, mint életrajzírói kihangsúlyozzák, – élményanyagnak tekintette, s minden élményt, melyre az élet lehetőséget nyújtott, ki akarta próbálni. Ki is próbálta. Ez a konfliktus választotta el egymástól a házasfeleket, az élményeket kereső feleséget a konzervatív gondolkodású férjtől. Frőlich Brúnó méltó partnere volt Kaffkának: szakmájának büszkesége (később az erdészet egyik vezetője, a modern, Margit asszony is érvényben lévő erdőtörvény megalkotója), német és francia nyelvtudású, felsőbb matematika és csillagászat iránt érdeklődő, de a klasszikus és modern irodalomban is jártas volt. Másképpen nem lett volna bátorsága ezt a nagyeszű nőt feleségül venni. A válásért nem lehet csak a férjet felelőssé tenni. |
|---|