Előszó

Az 1956. októberi s az azt követő események az 50. évforduló kapcsán újra az érdeklődés középpontjába kerültek. Október 23-a és a következő napok történéseiről sokféle értelmezés látott napvilágot az elmúlt évtizedekben, s a távolság növekedésével együtt egyre többet tudunk meg erről az időszakról. Örvendetes módon megszaporodtak a tudományos publikációk, tanulmánykötetek sora látott napvilágot, hogy egy-egy település, megye vagy akár az ország eseményeit elemezve értékelje e néhány nap, de történelmünk szempontjából meghatározó időszak történéseit. Erről a korról, a napi eseményekről, a közhangulatról híven tudósítanak a korabeli sajtó anyagai is, melyek persze magukban hordozzák a távlatok hiányát is. Mégis hiteles tudósítások ezek a sajtóforrások, s minél jobban törekszünk a teljességre, annál nagyobb esélyt adunk arra, hogy későbbi korok is hiteles képet kapjanak az eseményekről, a kor hangulatáról, egy-egy település, gyár, az egyetem 1956-os őszi megmozdulásairól. Az események jobb megértését, az eligazodást, a cselekvések indítékainak jobb megértését, a tárgyalt időszakra jellemző hangulat átélését kívánja elősegíteni a most közreadásra kerülő kötet is a cikkek, fotók, röplapok, közlemények, felhívások segítségével, melyek a korabeli résztvevők szemével láttatják az eseményeket.

A kiadványt, melynek anyagát túlnyomó részben a II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtár birtokában lévő, megyében megjelent újságok, aprónyomtatványok alapján állítottunk össze, a középiskolás korosztály tanulmányaihoz szánjuk segédletként. Szöveggyűjtemény a jelen összeállítás, mely időrendben kíván tudósítást adni a korabeli eseményekről, elsősorban azok sajtóban megjelent híranyagait közölve.

Az anyaggyűjtésnél arra törekedtünk, hogy minél sokoldalúbb és teljesebb képet adhassunk megyénk 1956. októberi eseményeiről, a forradalmi hangulatról és a november 4-e utáni politikai helyzetről. A megyében megjelenő sajtóorgánumok anyagának nagyobb részét felhasználtuk a válogatás során, és segítséget kaptunk a Megyei Levéltár munkatársától is.

Az olvasó eligazodását Borsod-Abaúj-Zemplén megye 1956-os eseményeit, a megtorlás időszakát bemutató terjedelmes bevezető tanulmány segíti. Elsődleges célunk egy, a történelem oktatásában használható dokumentumgyűjtemény közreadása, a szövegek tanórai vagy egyéni értelmezésének segítése. Ezért az eredeti sajtóanyagok reprintje mellett a közölt szövegeket a jobb olvashatóság és használat érdekében begépeltük, természetesen meghagyva és követve a korabeli szóhasználatot, helyesírási elveket. Néhány esetben azonban, a közérthetőség kedvéért, kénytelek voltunk az eredeti írásmódon változtatni, ez semmiképpen sem jelent tartalmi változtatást. A figyelemfelhívó, nagy, különlegesen szedett címeket mi is hasonlóképpen gépeltük. Sajnos, néhány helyen már olvashatatlan a korabeli újság, a kényszerűségből kihagyott szavakat, sorokat szögletes zárójelbe tettük. Úgyszintén szögletes zárójelbe tettük a túl hosszúnak ítélt, így kihagyott tagmondatokat, szövegrészeket, ezeket három ponttal jelöltük: […] Az eredeti dokumentumok jelentős része elérhető a II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtár Helyismereti Gyűjteményében, ill. a kötet teljes anyaga olvasható honlapunkon, a Borsodi Digitális Könyvtárban (http://www.rfmlib.hu/).

A sajtóban megjelent, szöveghű közléseket kiegészítettük néhány korabeli fotóval és a Megyei Könyvtár Helyismereti részlegének birtokában lévő felhívások, röplapok is bekerültek a kiadványba.

Az Északmagyarország aktuális számai mellett válogattunk a Gépgyári Munkás, A Mi Egyetemünk, az Ózdi Vasas, a Kazincbarcika, valamint a Szabad Ózd című lapok közleményeiből. Látszólag nem túl széles a felhasznált sajtóorgánumok köre, de ebben az időben a helyi sajtót egy-egy napilap megjelenése jelentette egy-egy megyében, s a városok túlnyomó többségében nem jelent meg önálló lap.

Összeállításunkat Névmutatóval és Földrajzi mutatóval is kiegészítettük, segítve ezzel a használatot.

Bízunk abban, hogy a jelen kiadvány a már eddig megjelent és várhatóan még megjelenő tudományos munkák mellett segít értelmezni e kor eseményeit, s betekintést nyújt a megye települései korabeli történéseibe is. A további kutatáshoz a kötetben található válogatott bibliográfia nyújt segítséget.

Venyigéné Makrányi Margit

Bevezető tanulmány

Az ötvenes évek elején Borsod-Abaúj-Zemplén megye alapvető változáson ment keresztül. Az ország második legnagyobb iparvidékévé alakították át, létrejött a borsodi Ruhr-vidék, ezt azonban a térség adottságai nem indokolták. Nem volt elegendő mennyiségű és megfelelő minőségű nyersanyag. A megye nem volt felkészülve a nagyszámú ipari munkásság befogadására, a falvakból beáramló munkaerő így sokszor szinte embertelen körülmények között, munkásszállásokra zsúfolódva töltötte hétköznapjait. Mindezt súlyosbította, hogy a begyűjtés és más terhek elől a parasztság tömegesen menekült a városokba. A beáramlott munkaerő azonban többnyire szakképzetlen volt, ami a megélhetésre is kevés fizetéssel járt együtt. A mindennapi megpróbáltatások terheit politikai elnyomás is fokozta, így nem meglepő, hogy a rendszerellenes, naiv illegális szervezkedések tagjai nagy többségükben a munkásokból kerültek ki.

A nehéz gazdasági és szociális helyzeten érdemben a megyei pártbizottság sem tudott változtatni. Tulajdonképpen 1956-ig nem is tudunk olyan kezdeményezésről, amely komolyan kívánt volna javítani a helyzeten. 1956. július 31-én a megyei képviselőcsoport nevében Földvári Rudolf, a Magyar Dolgozók Pártja megyei első titkára mondott beszédet az országgyűlésben. Szavaiban ostorozta a kormányt, amiért elhanyagolja Borsod-Abaúj-Zemplént, s a statisztikai hivatal adataival bizonyította megyénk tűrhetetlenül rossz gazdasági, szociális, kulturális állapotát. Orvoslást kért, szavai azonban nem találtak meghallgatásra az országos vezetőkben. Nélkülük pedig igazán semmi sem történhetett e kézi vezérlésű országban.

Az elnyomott és sokszor nyomorúságos körülmények között élő munkásság, a szólás-, lelkiismereti- és gondolatszabadságától megfosztott értelmiség egyaránt változtatást akart. Megfelelő fórum azonban nem volt a problémák megvitatására. 1956 nyarán ezen kívánt változtatni a miskolci értelmiség, amely nyilvános polémiába bocsátkozott a hatalom helyi képviselőivel. A vita elsősorban kulturális tárgyú volt, azonban a párt- és tanácsi funkcionáriusok kritizálása természetesen politikai éllel is rendelkezett, hiszen kifogásolták pl. a funkcionáriusok dogmatista, parancsuralmi beállítottságát és azt, hogy olyan alkotások bemutatását tiltották meg, mint pl. Mozart Ave Verum-ja, arra hivatkozva, hogy istenes, „klerikális”. Ezen gondolatokat nyilvánosan először Bihari Sándor költő fogalmazta meg a Miskolci kocsonya című írásában. Bihari kijelentette: „szellemi szabadságra – gyanakvó pillantások nélküli szabadságra van szükség”. Írását sokan kedvezően fogadták, s egy hónapos szünet után valódi vita indult meg a megye kulturális életéről. A vitában részt vettek a párt helyi vezetői is. A kezdeti feszültség után oldódott a hangulat, s párbeszéd alakult ki. Természetesen nem lehet egyenrangú felek párbeszédéről beszélni, mégis olyan kapcsolat alakult ki, amely akár csak egy évvel azelőtt elképzelhetetlen lett volna.

Ősszel felgyorsultak az események. A Rajk-temetés után egyre kendőzetlenebb kritika fogalmazódott meg a pártvezetéssel szemben. Október 16-án Szegeden a párttól független ifjúsági szervezet alakult Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetsége (MEFESZ) néven, amely 16 pontban foglalta össze követeléseit. Szervezetükhöz egymás után csatlakoztak a felsőoktatási intézmények hallgatói.

A forradalom napjaiban

A forradalom borsodi történetét 1956. október 22-étől számíthatjuk. Ezen a napon Miskolcon két színhelyen (az egyetemen és a DIMÁVAG Gépgyárban) játszódtak le fontos események.

Október 22-én a miskolci egyetemen gyűlést tartottak, amelyen – az ország más részeiben tartott gyűlésekhez hasonlóan – kicsúszott az irányítás a kommunisták kezéből. Bár a miskolci egyetemisták nem csatlakoztak a MEFESZ-hez és szóban a DISZ (Dolgozók Ifjúsági Szövetsége) megújulása mellett foglaltak állást, ez nem jelentette azt, hogy másképpen gondolkodtak volna, mint az ország más részein tanuló társaik. Az ezt megelőző napokban ugyanis évfolyamonként követeléseket állítottak össze. Egy részük mindennapi kérdésekkel (pl. autóstop engedélyezése) foglalkozott, de a IV. évesek radikális pontokat állítottak össze, követeléseik között szerepelt a szovjet csapatok azonnali kivonulása. Október 22-én tehát megkezdődött a Ságvári Kör, közkeletűbb néven a diákparlament ülése. A hallgatóság már az ülés elején forrongott, s ez órák múlva sem hagyott alább. A szokásosan laposra tervezett gyűlésből parázs hangulatú vita alakult ki. 11 pontos követelést állítottak össze, amelyben függetlenséget, a varsói szerződés felmondását, a szovjet csapatok kivonulását, egyenrangú kereskedelmi kapcsolatokat, a hadi- és politikai foglyok hazaszállítását követelték. Felhívásuk végére egy záró részt csatoltak, amelyben leszögezték, hogy határozottan elkülönítik magukat a „néptől idegen, ellenséges elemektől”, továbbá „szocializmust akarnak, de önálló nemzeti államban”. Az ülésen később leváltották az egyetemi DISZ-vezetést, s helyette egy bizottságot alakítottak, amelynek élére a nagytekintélyű V. éves hallgató, Fekete Simon került. Egy küldöttséget is választottak, amely az október 27-ére tervezett országos diákparlamenti ülésen képviselte volna az egyetemet. Az országos diákgyűlésre végül nem került sor, a küldöttség viszont diákparlament néven forradalmi szervezetté alakult át, amely a megye egyik fő irányító testülete lett. A diákparlament elnökévé Fekete Simont választották.

Ugyancsak október 22-én reggel a miskolci DIMÁVAG Gépgyár fiatal dolgozói, Bogár Károly, Gellért Károly és Turbók Gyula is vitás kérdésekről tárgyaltak. A gyári munkásság évek óta orvosolatlan sérelmei megbeszélése céljából úgy döntöttek, hogy szabad pártnapot szerveznek. Bár mindannyian párttagok voltak, bizalmuk régen megrendült a pártvezetésben. Attól tartottak, hogy kezdeményezésüket csírájában elfojtanák, ezért aláírásgyűjtést indítottak a munkásság körében, hogy azokkal kényszerítsék ki a megoldatlan szociális, gazdasági és politikai kérdések megvitatását. Néhány óra alatt 2000 munkás írta alá a gyűjtőíveket. Természetesen néhány kommunistának, illetve államvédelmi informátornak köszönhetően hamar értesült erről a nagyüzemi pártbizottság és az ÁVH. Másnap, október 23-án reggel behivatták a nagyüzemi pártbizottságra a két főszervezőt. Ők azonban csak később jelentek meg tíz társukkal együtt és a követeléseket is vitték magukkal. A 17 pontból álló követelés elsősorban gazdasági és szociális helyzettel kapcsolatos pontokat tartalmazott. Ezeket a pártbizottságon lévő elvtársak – ellenvetés nélkül – elfogadták, kérdésükre azonban előkerült újabb négy pont, amit maguk az aláírásgyűjtők is súlyosnak találtak, ezért nem tették bele követelésükbe. Ezek között szerepelt a szovjet csapatok azonnali kivonulásának és a Varsói Szerződésből való kilépésnek a követelése. A pártvezetők (köztük a megyei és a városi pártbizottság küldöttei) nagy meglepetésre ezeket is elfogadták vitapontként, s végül a városi pártbizottság másodtitkára írta azokat saját kezűleg a 17 pont után. Az aláírásgyűjtők (akiket ekkor Munkásszervező Bizottságnak keresztelték el) és a pártfunkcionáriusok barátságosan búcsúztak el egymástól.

Október 23-án Budapesten kitört a forradalom. A rendszerellenes tüntetés este fegyveres tűzharcba torkollott. Debrecenben eldördült az első sortűz. Megyénkben ekkor még nyugalom volt. Este azonban a miskolci egyetemisták tüntetést akartak szervezni, amiatt, hogy rádióbeszédében Gerő Ernő nacionalista jellegű tüntetésnek nevezte a pesti megmozdulást. A diákokat csak nehezen sikerült lebeszélni a kivonulásról.

Október 24-én a honvéd és államvédelmi alakulatokat megyénkben is készenlétbe helyezték, a fontosabb épületekhez (megyei pártbizottság, posta, vasút és így tovább) őrségeket rendeltek, azok környékére pedig tüzelőállásokat alakítottak ki.

A rendkívüli állapotra való tekintettel a DIMÁVAG-ban szabad pártnap helyett üzemenként szervezett röpgyűléseken ismertették a Munkásszervező Bizottság 21 pontját. A gyűlésekkel egyidőben egyetemisták jelentek meg a gyárkapunál, hogy felolvassák követeléseiket. A rendezők nem engedték be őket, de érkezésük hírére perceken belül 2-3 ezer munkás gyűlt össze a kapu előtt. A tömeg tüntetni akart és követelte Gerő Ernő, Piros László és Hegedüs András leváltását. A megyei pártbizottság helyszínre érkező másodtitkárát nem engedték szóhoz jutni, sőt kis híján leráncigálták a kapu tetejéről. A munkások megpróbáltak kitörni a gyárkapun, de sikerült visszaszorítani őket. A történtekről értesülve délután Földvári Rudolf, a megyei pártbizottság első titkára jelent meg a gyárban. A munkások vele is nagyon ellenségesek voltak és követelték, hogy a kormány egyik tagja személyesen utazzon le Miskolcra. Erre nem volt lehetőség, ezért Földvári javasolta, hogy válasszanak egy küldöttséget, amelyet majd ő felkísér a kormányhoz. Így is történt, a küldöttséget megválasztották, később kiegészítették más nagyüzemek és az egyetemi diákparlament küldötteivel. Ezt követően üzemrészenként kiegészítették a Munkásszervező Bizottságot, így az átalakult ideiglenes nagyüzemi munkástanáccsá. Ezzel – a pécsi Sopianae Gépgyáréval és az újpesti Egyesült Izzóéval körülbelül egy időben – létrejött az ország egyik első üzemi munkástanácsa.

A munkásokat tehát délelőtt – akár előző este az egyetemistákat – még sikerült megfékezni, később azonban ez egyre nehezebbnek bizonyult. Délután, 5 óra körül egy 30-40 gépkocsiból álló szovjet harckocsi és páncélos alakulat vonult át a városon. A belvárosban az utolsó kocsit tömeg tartóztatta fel, s megpróbálták kihúzni, illetve bántalmazni a katonákat. A szovjeteket sikerült kimenteni és más úton elvezetni a városból, de a belvárosban összegyűlt mintegy 150-200 fő továbbra sem oszlott szét. Tüntetést akartak szervezni, ezért gyalogosan elindultak a város perifériáján elhelyezkedő egyetemvárosba, hogy csatlakozásra szólítsák fel a hallgatókat. A városi pártbizottság azonban még érkezésük előtt értesítette erről a diákparlament vezetőit, akik megakadályozták a hallgatók csatlakozását. Az elsőéveseket egyszerűen bezárták a diákszállóba. A még mindig tüntetni akaró csoport ekkor a Lenin Kohászati Művekhez vonult, ahol szervezett kommunisták állták útjukat. Végül visszaindultak a városba, de oda már nem jutottak el. Útközben egy ÁVH század verte szét őket.

Október 25-én reggel a DIMÁVAG-ban ismét nagy volt a kavarodás. A munkások az előző napon választott küldöttségük ellen fordultak. A delegációnak – a megállapodás értelmében – még előző nap Pestre kellett volna utaznia, ők azonban az indulás időpontját másnap reggelre halasztották és erről a munkásokat nem tájékoztatták. A felháborodott tömeg megpróbált kitörni a gyárkapun, hogy a városban tüntessenek, de sikerült őket visszaszorítani. A feszült helyzetre való tekintettel Turbók Gyula munkástanácstag ülősztrájkot jelentett be. A pattanásig feszült hangulatban végül megjelent Földvári Rudolf, majd a küldöttség elindult. Útjuk meglehetősen kalandos volt. Útközben többször katonai és rendőri alakulatok tartóztatták fel őket, de Földvári igazolványa előtt mindig megnyílt az út. Kistarcsáról már csak négyen indultak tovább, mert az ottani rendőr-tanhadosztály tájékoztatása szerint nem volt ajánlatos a fővárosban csoportosan közlekedni. Pesten dúltak a harcok, a Központi Vezetőség Akadémiai utcai székházába épp egy tűzharc befejezése után érkeztek. A küldöttség pár perc erejéig találkozott Nagy Imre miniszterelnökkel, aki biztosította őket egyetértéséről és vállalta a követelések végrehajtását, sőt kijelentette, hogy ne lepődjenek meg, ha imitt-amott túl is teljesíti azokat. A miniszterelnök arra kérte őket, hogy hazatérve támogassák őt a kormányprogram végrehajtásában, indítsák meg mielőbb a termelőmunkát, biztosítsák mind az üzemekben, mind a megyében a rendet. A küldöttek így is tettek. Másnap délben a Kossuth Rádió sugározta üzenetüket a borsodiaknak, majd hazaindultak.

Távollétükben rendkívül fontos események játszódtak le Miskolcon. A munkások demonstrációval akarták nyomatékosítani követeléseiket, s mintegy egyórás huzavona után megindult a nagyüzemi munkásság felvonulása. Úti céljuk eredetileg a város központjában lévő Búza tér lett volna, de a szervezők el akarták kerülni, hogy a közelben székelő ÁVH-val összeütközésbe kerüljenek, ezért a városi pártbizottsággal folytatott tárgyalás eredményeképpen a tömeget az egyetemvárosba irányították. Útközben nagy számban csatlakoztak hozzájuk egyszerű lakosok is, így hatalmas, 40-50 ezres tömeggé duzzadt a számuk.

Az egyetemvárosba érkező tömeget a hallgatók felkészülten fogadták. A nagyelőadó tetejére hangerősítő berendezéseket szereltek, majd Dornbach Gyula, a diákparlament elnökhelyettese köszöntötte az egybegyűlteket. Felkérésére a jelenlévők üzemenként 3-3 küldöttet választottak, akik az egyetem egyik előadójába vonultak vissza. Kint hatalmas éljenzések közepette ismertették a különböző miskolci, budapesti és debreceni forradalmi követeléseket, majd Nagy Attila színész elszavalta a Nemzeti Dalt. Küldöttei révén a honvédség és a megyei pártbizottság egyetértéséről és támogatásáról biztosította a tömeget.

Közben lázasan ülésezett a frissen megválasztott sztrájkbizottság. Megegyeztek a legfontosabb követelésekben, majd ismertették azokat a tüntetőkkel: a szovjet hadsereg azonnal vonuljon ki az országból, új magyar kormányt, sztrájkjogot a munkásságnak, teljes amnesztiát a forradalom résztvevőinek. Eldöntötték, hogy követeléseik teljesítéséig ülősztrájkra szólítják fel az üzemeket. A sztrájkbizottság elnökévé Rozgonyi Ernőt, a megyei tanács népművelési előadóját választották meg. Ezután a tömeg a város belsejében lévő Petőfi szoborhoz vonult. Útközben egy csoport kivált és a főposta előtti szovjet emlékműről leverte a vörös csillagot. A Petőfi téren Nagy Attila ismét elszavalta a Nemzeti Dalt, ismertették a követeléseket, s ezzel a gyűlés véget ért.

A sztrájkbizottság este a Lenin Kohászati Művekben tartott ülést, amelyen eldöntötték, hogy mely üzemekre nem vonatkozik a sztrájk (pl. egészségügy, élelmezés, közlekedés), majd a rend védelmére munkásőrség (vagyis nemzetőrség) felállításáról határoztak. Az ülésen megyei munkástanáccsá alakultak át, amelynek elnöke az egyetemen megválasztott Rozgonyi Ernő, elnökhelyettesei Papp Miklós (DIMÁVAG), Jekkel Béla (megyei tanács igazgatási osztály vezetője) és Horváth Gyula kohómérnök hallgató lettek. Ez volt az ország első megyei munkástanácsa.

Ezzel egyidőben a belvárosban, a nyomdánál többezres tömeg gyűlt össze. Már majdnem sikerült elérni, hogy oszoljanak szét, amikor megérkezett a hír Budapest szovjet körbezárásáról. Ennek hatására a tömeg egy része eldöntötte, hogy a budapestiek megsegítésére siet.

A fiatalok a Teherfuvarozási Vállalattól szerzett teherautókon különböző útvonalakon próbáltak eljutni a fővárosba. Útközben Mezőkövesden csatlakoztak az épp tüntető lakossághoz és részt vettek a rendőrség és a kiegészítő parancsnokság lefegyverzésében, s immár fegyveresen folytatták útjukat. Az egyik csoportot Kerecsend-Verpelét környékén a Heves megyei ÁVH-s alakulatok tartóztatták fel. Tűzharc alakult ki, amely során az egyik gépkocsi aknatalálatot kapott, többen megsebesültek. A másik teherautóval utazók a Bükkön át akartak visszajönni Miskolcra, de Lillafürednél ÁVH-egységgel keveredtek tűzharcba, a fegyvereseket őrizetbe vették. A Kerecsend környékén szétlőtt teherautó utasai vonattal tértek haza, a pályaudvaron azonban ÁVH-sok vártak rájuk, és letartóztatták őket.

Egy másik csoportot Hatvan határában tartóztatott fel egy honvédegység. A honvédek tüzet nyitottak, valószínűleg a teherautók fölé céloztak, de egy fiatalember halálos lövést, fejlövést kapott, egy másik férfi pedig megsebesült. Rajtuk kívül ugyancsak elfogtak Pestre készülő miskolciakat Egerben és Gyöngyösön.

A tüntetők egy része éjszaka vonattal kívánt a fővárosba utazni. A síneket azonban Kőbányán honvédek robbantották fel, majd hajnalban tüzet nyitottak a Miskolcról érkező gyorsvonatra. Az utasok közül ketten meghaltak, öten megsebesültek.

Az éjjeli letartóztatások hírére másnap reggel nyolc óra körül a miskolci főutcán csoportosulások voltak, majd kb. 200 fő vonult a városi rendőrkapitánysághoz követelve a fiatalok szabadon engedését. A tömeg küldöttségeket indított a fogdák átvizsgálására. Miután meggyőződtek arról, hogy nincsenek bent fogva tartottak, a tömeg a megyei főosztály felé indult.

Sokan csatlakoztak hozzájuk az útközben érintett Búza térről, ahol épp heti vásár volt, így rengeteg ember tolongott. Végül mintegy 7-9 ezer ember érkezett az ÁVH megyei központja elé. A történtekről értesülve a diákparlament és a megyei munkástanács küldöttségeket indított a helyszínre, hogy elkerüljék az összecsapást a tömeg és az ÁVH között. A diákparlamenterek és a munkástanácstagok azonban már nem voltak hatással a felajzott emberekre, a tömeget nem tudták szétoszlatni.

Az egyre erőszakosabban követelőzők megnyugtatására a rendőrség épületébe ezúttal is több delegációt beengedtek. Az első küldöttség visszatért az utolsó öt fogva tartottal, de az emberek nem érték be ennyivel. Elterjedt a hír, hogy még több fogoly van bent, s közülük néhányat fel is akasztottak az épület pincéjében és elrejtették a hullákat a szén alá. Az egybegyűltek ezért követelték, hogy átkutathassák a házat. A küldöttség visszatért az épületbe, hogy megvizsgálják a fogdát. A sokaság egyre hisztérikusabban viselkedett, így az utolsó fogvatartottat, egy csempészt is kiengedtek. A tüntetők ezzel sem érték be, megpróbáltak bejutni az épületbe, a kapukat döngették, feszegették.

A tömeg megrohamozta a kapukat. A kapuőr riasztósorozatot adott le a levegőbe. Ezt az emeleten tartózkodók tűzparancsnak értelmezték, s tüzet nyitottak. Az első lövések figyelmeztetésül a szemben lévő óvoda cserepeit söpörték le, majd a fegyverek csöveit a tömeg felé irányították. A rendőrök és az ávósok golyószóróból és géppisztolyból tüzeltek a tüntetőkre, és több kézigránátot dobtak közéjük. A tömeg a közeli utcákban keresett menedéket.

A főosztály épülete előtt tizenhat halott és kb. 80 sebesült maradt. A halottak között a legfiatalabb a 13 éves Misley Emese, a legidősebb a 69 éves Csontos István volt.

A fegyverropogás hangja több kilométerre elhallatszott. A város megdöbbent. Emberek tömegei tódultak a főosztály épülete felé. Útközben csoportok váltak ki, lefegyverezték a közeli rendőrőrsöket, mások a város perifériáján lévő lőtérre mentek, majd fegyverekkel megrakott teherautóval tértek vissza. A rendőrségi épülettel szomszédos Borsodvidéki Gépgyár egyszintes épületének tetejére egy golyószórót állítottak és az épületre irányozták. A Bocskai laktanyából pedig hangszórón keresztül fenyegették meg az ÁVH-sokat azzal, hogy ha nem szüntetik be a tüzelést, és nem adják meg magukat, ágyúk fogják segíteni a népet. Ennek bizonyítására a honvédek golyószórót állítottak a laktanya épületének tetejére.

A megyei munkástanács telefonon szintén követelte a tűz azonnali beszüntetését és újabb küldöttséget indított a rendőr-főkapitánysághoz. Hatásukra a főosztály megadta magát, fehér zászlót tűztek ki az épületre. A rendőrség parancsnokai elrendelték a védelem beszüntetését. Közben a tömeg újra az épület elé gyűlt és követelte a sortűz felelőseinek kiadását. Ebbe természetesen nem egyezhetett bele Kucsera László, a megyei főosztály vezetője. Végül Kucsera abban egyezett meg, hogy a megyei munkástanács egyik küldöttjével egy rendőrtiszt civil ruhában elhagyja az épületet, kimegy a vasgyárba és a nagyüzemek segítségét kéri. Miklós Zoltán, az LKM lakatosa és Gáti Gyula rendőr őrnagy el is hagyta az épületet. Gátit azonban felismerték, s megtámadták őket. Miklós Zoltánt egy munkatársa kimentette a tömeg kezei közül, de Gátin már nem lehetett segíteni. Látva, mi történik, a rendőrség épületéből ismét riasztó lövéseket adtak le a szemben lévő házak tetejére. Ezzel Gáti Gyula egérutat nyert, egy közeli ház pincéjébe menekült, de sorsát nem kerülhette el. A tömeg kirángatta a pincéből, majd az utcán eszméletlenre verte. Később a nyakánál fogva egy teherautó után kötötték és végigvonszolták a Széchenyi utcán. A Zenepalota előtti szovjet emlékműnél megálltak, s a tisztet az emlékműre akasztották. Eljárásukat az átutazóban lévő Freimann Lajos budapesti gombügynök hangosan szóvá tette. Hamarosan ő is ott függött Gáti mellett.

Ezzel közel egyidőben a megyei rendőr-főkapitányság elé megérkeztek az ormosi és rudabányai bányászok és megkezdték az épület ostromát. Fejszékkel és feszítővasakkal betörték a kapukat, a tömeg benyomult az épületbe. A rendőrök és ávósok a felső emeleteken elbarikádozták magukat, mások szerelőruhába átöltözve próbáltak elmenekülni az épületből. Sokaknak sikerült kiszökni, másokat súlyosan bántalmaztak. Közülük többen az életükkel fizettek a történtekért, így Ráduly József rendőr százados, Juhász József ÁVH hadnagy, Gáti Imre ÁVH százados, Strelecz János rendőr hadnagy. Az üldözői elől menekülő Mohai István államvédelmi százados főbe lőtte magát, testét később szintúgy felakasztották.

Miután a tüntetők észrevették, hogy valóban senki sincs a fogdákban, mentették, ami menthető. Huszonkét államvédelmi sorkatonát, több rendőr-, illetve ÁVH-tisztet és tiszthelyettest sikerült kimenteni a tömeg kezéből. Közülük Vörös Balogh Istvánt, Németh János rendőrhadnagyot és Antal Gyula rendőr törzsőrmestert a megyei börtönben helyezték biztonságba.

A rendőrök sorsa ezzel még nem dőlt el. Másnap reggel hatalmas tömeg gyülekezett a megyei tanács épülete előtt, hogy megvárják a sortűz felelőseinek statáriális tárgyalását. Paradox módon az épületben a megyei munkástanács épp a közbiztonság nehézségeinek megoldásáról tárgyalt, amikor tudomást szerzett erről. A munkástanács vezetői hasztalan próbálták megnyugtatni a tömeget, be kellett látniuk, hogy engedniük kell. Úgy határoztak, hogy egy látszat-tárgyalást tartanak, több tanút kihallgatnak, és napokig húzzák a bírósági tárgyalást, míg a lakosság megnyugszik. Ennek értelmében a tömeg által követelt három letartóztatott rendőrt átkísérték a megyei börtönből. Megkezdték a tisztek kihallgatását, közülük Antal Gyula beismerte, hogy lőtt a tüntetőkre. Az épület előtti emberek nem várták meg a tárgyalás kimenetelét, elsöpörték a kapuőrséget, s berontottak a tanácsterembe. Vörös Baloghot és Németh Jánost sikerült kiszöktetni, de Antal Gyulát egy csoport az erkélyhez tuszkolta, majd ledobta. Az utca kövezetén fekvő embert megrohanták, súlyosan bántalmazták, majd a jóformán alaktalanra vert testet az előző napi akasztások színhelyére vonszolták és felakasztották.

Az események hatására a megyei munkástanács szétesett, a rendőrtisztek elszöktetése miatt sokan ellenük fordultak. A rendet csupán délután sikerült helyreállítania Nagy Attilának, aki színházi és előző napi szereplései miatt nagy népszerűségnek örvendett, ezért az emberek hallgattak rá. A megyei munkástanácsban mindössze néhányan maradtak, a városban anarchia uralkodott, a közbiztonság megszűnt, a rendőrség és az ÁVH szétfutott, de sok pártfunkcionárius is elmenekült. A funkcionáriusok és az államvédelmisek többsége vidéki rokonainál húzódott meg, mások a legközelebbi kommunista országba, Csehszlovákiába menekültek.

A zavaros helyzetben végül Nagy Attila és Papp Miklós állt a megmaradt munkástanácstagok élén, s átvették a hatalmat. Nagy Attila tekintélye folytán elnökként, Papp Miklós elnökhelyettesként működött. A fegyveres szervek vezetőivel összefogva azonnal intézkedtek a közbiztonság helyreállításáról, folytatták a nemzetőrség szervezését, s megkezdték a fegyverek és az elszökött rabok összeszedését. Október 26-27-én ugyanis több rabmunkahelyen kitörést kíséreltek meg. Szuhakállón és Tiszapalkonyán az őrök tüzet nyitottak a szökni próbáló rabokra, amely során egy, illetve két rab életét vesztette. Szuhakállóról így is sikerült 92 elítéltnek megszöknie, közülük azonban még aznap összeszedtek a nemzetőr- és honvédegységek 45-öt. Edelényben szintén csak fegyverhasználattal sikerült meghiúsítani a rabkitörést, ott azonban térdmagasságban tüzeltek, így halálos áldozat nem volt. A körülmények hatására József-aknáról – ahol kizárólag politikai elítéltek voltak – a kis- számú őrség egyszerűen kiengedte a fogva tartottakat. Később a megyei ügyészség minden elítélt ügyét felülvizsgálta, a politikai foglyokat, valamint azokat, akiket közellátási, katonai, vagy egyéb kisebb súlyú bűncselekményért ítéltek el, szabadlábra helyezték. Ennek következtében a megyében őrzött 3000 rabból mindössze 900 maradt továbbra is fogva.

A Nagy Attila vezette megyei munkástanács intézkedéseinek eredményeként – Ózdot nem számítva – október 28-án már rend és nyugalom volt a megyében. A közrend megteremtésében elévülhetetlen érdeme volt a diákparlamentnek, egyáltalán az egyetemi hallgatóságnak. A nagy rokonszenvnek örvendő egyetemisták szerte a városban és a megyében láttak el rendvédelmi és szervező feladatokat.

Nagy Attiláék hatalomra jutásával körülbelül egy időben érkezett meg a fővárosból a borsodi küldöttség Földvári Rudolf vezetésével. A lincselésről még hazafelé értesültek, ezért úgy döntöttek, hogy új megyei munkástanácsot fognak létrehozni a nagyüzemi munkástanácsokra és a diákparlamentre támaszkodva. Itthon azonnal megkezdték a tárgyalásokat. A konfliktus elkerülése céljából felvették a kapcsolatot Nagy Attilával és az új vezetésben elnökhelyettesi tisztséget ajánlottak fel neki. Szervezkedésüket Papp Miklós puccskísérletnek, mások kommunista összeesküvésnek nevezték. Ez azonban nem változtatott szándékukon. Kezdetben Földvári Rudolfot akarták megtenni a megyei munkástanács elnökének, ő azonban arra hivatkozva nem vállalta, hogy pártfunkciója miatt sokan ellenségesek lennének vele szembe. Elnökként végül Kiss József vasúti mérnök mellett döntöttek.

Október 29-én megkezdődött a végleges munkástanács választása. A megyei tanács épületében rendkívül feszült volt a hangulat a kommunista puccs hírére, a diósgyőrieket ellenségesen fogadták. Nem sokon múlott, hogy tettlegességig fajuljon a két társaság közötti ellentét. Végül sikerült kompromisszumot kötniük, s az újonnan megválasztott megyei munkástanács elnökségébe bekerültek mindkét tábor vezetői, így elnök a már említett Kiss József, elnökhelyettesei pedig Bogár Károly, Fekete László egyetemi adjunktus, Papp Miklós és Nagy Attila lettek.

Október 30-án a többpártrendszer bejelentésének hatására megyénkben is megalakultak az egykori koalíciós pártok helyi bizottságai. Miskolcon a kisgazdák, a szociáldemokraták, a parasztpártiak indították újra működésüket, de újjászerveződött a kommunista párt is. Sátoraljaújhelyen a kisgazdák, Ózdon a szociáldemokraták fejtettek ki aktívabb szervező tevékenységet. A pártok szervezését azonban többen rossz szemmel nézték, a nemzeti egység megbontását látták benne. Ezt megelőzendő, a megyei munkástanács ideiglenes jelleggel határozatban tiltotta meg a pártok szervezését.

Ezzel egyidőben a forradalom legyűrűzött a kisebb településekre, falvakra. Október 25-étől kezdve napokon belül egy-két kivételtől eltekintve minden településen és üzemben megalakultak a munkástanácsok és a nemzetőrségek. Ebben szerepet játszott az is, hogy a sortűz, illetve a lincselés után a felfegyverzett miskolciak és itt dolgozók teherautókon járták a falvakat és lefegyverezték a rendőrőrsöket. Hatásukra több községben a kommunista szimbólumokat (vörös csillag, drapériák, képek, stb.) eltávolították, a szovjet emlékműveket megrongálták, vagy ledöntötték, nem ritkán elégették a begyűjtési iratokat is. A községekben felvonulást tartottak, majd többnyire eltávolították a tanácsi vezetőket, és a munkástanácsok vették át a hatalmat. Többségében a település legtekintélyesebb tagját választották meg vezetőnek, akik között jócskán előfordult 1945. előtti tisztviselő (jegyző), vagy épp csendőr. Több településen – pl. Mezőnagymihályon és Ároktőn – olyan személyeket választottak meg, akik korábban politikai okok miatt börtönben, vagy internálótáborban raboskodtak.

A községekben a forradalmi szervezetek hatalomátvétele általában vér nélkül járt, csak néhány esetben párosult kisebb-nagyobb atrocitással. A Rákosi-rendszer idején meghurcolt, félreállított személyek egy része a kezdeti feszültség hevében megtorolta sérelmeit. Cserépfalun sorra járták a téesztagok házait és beverték ablakaikat, Bőcs községben szabályosan szétverték a párttitkár lakását, Kácson pedig a tanácselnököt úgy megverték, hogy egyik lábára egy életre nyomorék maradt.

Cserépváralján a munkástanács és a nemzetőrség megszervezése céljából békésen érkező mezőkövesdi Papp József nemzetőrt és társát a tanácselnök veje, Ádám Gyula – aki a járási pártbizottság munkatársa volt – fegyverrel köszöntötte. Pappot agyonlőtte, a másiknak pedig az egyik szemét lőtte ki.

Több községben – különösen a miskolci és az encsi járásban – a tanácsi és pártvezetőknek sikerült a hatalmat megtartaniuk és számos településen a tanácselnököt, vagy a tanácstitkárt választották a munkástanács elnökévé, titkárává. Ennek községenként más-más oka volt. Egyrészről valóban voltak olyan tanácsi vezetők, akikkel szemben a népnek különösebb kifogása nem volt, megbízott bennük. Másrészről a megyei párt- és tanácsszervek mindent megtettek annak érdekében, hogy vezetőik álljanak a forradalmi szervezetek élén. Erre utasítást is kaptak a Központi Vezetőségtől. Először időt próbáltak nyerni, amennyire lehetett, késleltették a munkástanácsok megalakítását, és ha már nem lehetett, olyan munkástanácsokat hoztak létre, amelyekben a kommunisták vezetése biztosított volt. Ennek köszönhetően lett több járási székhelyen is kommunista a munkástanács elnöke (pl. Encsen Fancsalszki Ferenc járási pártbizottsági tag, Szerencsen Szopkó Gyula körzeti párttitkár). Ezeket a választásokat szervezetten bonyolították le, többnyire a lakosság részleges, vagy teljes kizárásával. Voltak azonban olyan települések is, amelyeknél a lakosság megelőzte a pártvezetőket, mégis kommunistát választottak meg. Ilyen volt Ózd. Október 25-én egy spontán felvonulás hatására a munkások kizárásával ugyan a kommunisták munkástanácsot alakítottak, ezt azonban a másnap reggeli tüntetésen leváltották és olyan személyeket választottak helyükre, akiket a korábbi rendszerben sérelem ért. Így lett tagja a testületnek Antalköz József, aki a Rajk-üggyel kapcsolatban négy évig internálótáborban sínylődött, vagy a politikai okok miatt börtönbüntetésre ítélt Balázs András és Kiszely János. Antalközt – annak ellenére, hogy a tömeg előtt is kijelentette, hogy ő kommunista és az is marad – a munkástanács elnökévé választották. Ő nem szokványos kommunista volt, egyszerre hitt Istenben és a marxizmusban.

Ózd a forradalom idején meglehetősen eseménydús időszakot élt át. A frissen felállított nemzetőrség első parancsnokát, Pollák Dénes történészt már megbízatása napján letartóztatták. Ő ugyanis a csehszlovák hatóságokkal kívánta felvenni a kapcsolatot a határ védelme céljából, de mint tiltott határátlépőt és szervezkedőt letartóztatták. Az új parancsnok, Török István tanár nem vált be. Bár rendkívül munkakészen látott hozzá feladatának, végül pont ő okozta a közrend felbomlását és három ember meglincselését. Töröknek ugyanis félelemérzéses téveszméi születtek. Napok óta kialvatlan volt, egész éjjel nem aludt, sokat cigarettázott, de nem evett, s október 29-én reggelre már tévképzetei születettek. Az volt az érzése, hogy ávósok akarják megölni. Reggel épp gyülekező volt a rendőrség, vagyis a nemzetőrség székhelyének az udvarán, rendőrök és gyári munkások jelentkeztek fegyveres nemzetőri szolgálatra. Az egyik munkás zsebre dugott kézzel közeledett Török felé az udvaron. A tévképzetekkel terhelt nemzetőrparancsnok azt hitte, hogy meg akarja ölni, ezért árulást kiáltott, majd a rendőröket és több gyári munkást is a falhoz állítatott, rájuk pedig golyószórót szegeztetett. Végül sikerült az udvarról az egyik szobába elkísérni őt és ott lefegyverezték. Török azonban nem adta könnyen magát, dulakodás alakult ki, amely során többször is elsült pisztolya. Bár senki sem sérült meg, az udvaron lévő nemzetőrök azt hitték, hogy ávósok támadtak rájuk, ezért tüzelni kezdtek. Hamarosan kiderült, hogy félreértésről van szó, de már késő volt. A városban elterjedt a hír a sosem volt támadásról. A gyári munkások kivonultak a városba és igazoltatták a járókelőket, ávósokat keresve. Egyiküknél, Horning Ferenc ügyészségi nyomozónál pisztolyt találtak, ezért megtámadták, majd felkötötték egy fára. Hamarosan mellette függött Cs. Nagy Zsigmond rendőr százados és Horváth József ÁVH hadnagy is, akiket a nemzetőrök épp a biztonságba helyezésük céljából kívántak eljuttatni a munkástanácsra. A közrendet csak nehezen tudták visszaállítani.

A munkástanácsok – egy kivétellel – kezdettől támogatták Nagy Imre kormányát. Az edelényi községi munkástanács (elnöke Tömöl Béla) viszont kezdetben jóval radikálisabb volt a borsodi forradalmi szervezeteknél. Már első ülésükön kinyilvánították, hogy fenntartással viseltetnek mind a kormánnyal (Nagy Imre-kormány), mind a Központi Vezetőséggel szemben és tiltakoztak az ellen, hogy a Központi Vezetőség a szabadságharcosokat a rendszer felforgatóinak bélyegezze. Az edelényiek másnap, október 27-én új kormány – tehát ellenkormány – felállítását javasolták miskolci székhellyel, arra hivatkozva, hogy a Nagy Imre-kormány „nem ura a helyzetnek”. Küldöttségüket azonban Papp Miklós, a megyei munkástanács elnökhelyettese határozottan rendre utasította. Később már ők sem forszírozták az ellenkormány felállítását. Ebben bizonyára az is szerepet játszott, hogy Nagy Imre – aki október 25-én még kisszámú „ellenforradalmár” fegyveres támadásáról beszélt – 28-án az eseményeket nemzeti demokratikus mozgalomnak, 30-án pedig már forradalomnak nevezte és küzdött a követelések végrehajtásáért.

Nem hagyott alább azonban egyes bányászmunkástanácsok (pl. a sajókazai és az ormosbányai) kétkedése, amelyek még október 31-én is bizalmatlanságukat fejezték ki a kormánnyal szemben, amiért az nem elég határozott a szovjetek azonnali kivonulását illetően. A bányászok kételyeit csak erősítették azok a hírek, amelyek szerint a szovjet csapatok nemcsak kifelé, hanem befelé is vonulnak. A szovjetek mozgásáról a megyei munkástanács pontos információkkal rendelkezett. Bár ezeket továbbították a kormány felé, úgy tűnt, nem veszik elég komolyan azokat. Így hát úgy döntöttek, hogy ismét küldöttséget indítanak a kormányhoz, s a delegációba beveszik az épp náluk követelőző bányászokat. A bányászok végül nem tárgyaltak Nagy Imrével, ugyanis a kormányfő épp azelőtt jelentette be a rádióban, hogy hazánk kilép a Varsói Szerződésből. Ennek hatására a bányászvezetők teljes mellszélességgel kiálltak a kormány mellett, s telefonon és rádión azonnal kérték otthon maradt társaikat, hogy azonnal vegyék fel a munkát. Hazatérve a megyei munkástanács és az üzemi munkástanácsok is határozatokat hoztak a munka november 5-i felvételéről. Erre azonban nem kerülhetett sor.

A szovjet invázió után

November 4-én hajnalban a szovjet csapatok a Forgószél hadművelet keretében megkezdték a támadást. Szervezett ellenállásba Miskolcon nem ütköztek. Bár a megyei munkástanács utasítására Zombori Sándor alezredes vezetésével kidolgozták a védelmi tervet, az egyetemen pedig a kiürítési tervet, később elvetették a harcot. Miskolcon ugyanis légvédelmi tüzérség volt, s a légvédelmi ágyúkat földi célpontok ellen nem tudták bevetni, ráadásul a védelmi tervet elég hiányos adatok alapján készítették el, így kétséges volt, hogy az alapján hatékonyan szembe lehet-e szállni az ellenséggel.

A szovjetek tehát hajnalban érdemi ellenállás nélkül szállták meg a várost, a honvédegységek, laktanyák ellenállás nélkül tűrték lefegyverzésüket. Kisebb tűzharcra csupán az egyetemvárosban került sor és ott is csak egy félreértés miatt. Az I. sz. diákszállónál felállított őr (Benyőcs Ferenc hallgató) ugyanis a sötétben mozgó alakokat látott és mivel felszólítására nem reagáltak, figyelmeztetésként a levegőbe lőtt. Az alakok azonban szovjetek voltak, akik azonnal tüzelni kezdtek. Az egyetemi őrség néhány tagja viszonozta a tüzet, akár a puskaropogásra felébredő hallgatók egy része is. A harcban két egyetemista, Kölber Gábor és Kiss Gábor vesztette életét.

A támadás hírére a miskolc-tapolcai nemzetőrség 20 fős csoportja és a Borsodi Rádió 50 fős őrsége a Bükkbe vonult, két napon belül azonban mindkét csapat feloszlott. A fegyveresek hazatértek, vagy külföldre menekültek. A bükki Fehérkőlápán is berendezkedett egy társaság. Ők tovább kitartottak, de egy árulónak köszönhetően november 12-én pártfunkcionáriusokból álló fegyveres egység zavarta szét őket.

November 6-án kazincbarcikai munkásfiatalok fegyveres csoportja vonult egy Alacska melletti tanyára, három nap múlva azonban szovjet harckocsik kergették szét őket, majd a városba visszatérő fiatalokat letartóztatták.

Hegyekbe vonult a sátoraljaújhelyi nemzetőrség is Kummer Károly parancsnok vezetésével. A csoport a zempléni hegyek között fekvő kőkapui üdülőben rendezkedett be. Ők már komolyabb veszélyt jelentettek a kommunistákra és a szovjetekre, létszámuk – miután csatlakozott hozzájuk a sárospataki és a szerencsi nemzetőrség egy része – meghaladta a száz főt. A csoport erősen felfegyverzett volt, de élelmet, italárut és gyógyszert is elraktározott. A kőkapuiak lefegyverezték a környező határőr őrsöket, mikor pedig tudomást szereztek arról, hogy a hátrahagyott Sátoraljaújhelyen kommunista milíciát szerveznek, teherautókkal visszatértek és túszul magukkal vitték a szervezőket, a milícia számára összegyűjtött fegyverekkel együtt. A túszokat (köztük a járási pártbizottság első titkárát, Szűcs Istvánt) a munkástanács könyörgésére másnap éjjel engedték szabadon.

Bár a kőkapuiak valós veszélyt jelentettek, jelentőségüket szintén eltúlozták. A csehszlovákok helikopterekkel derítették fel őket, de számukat a tízszeresükre, 1500-2000 főre saccolták. Valószínűleg ennek hatására a szovjetek támadás helyett tárgyalásba bocsátkoztak. Eleinte Kummer Károly megtagadta a fegyverletételt, november 10-én azonban – miután megmutatták neki az őket körülvevő szovjet egységeket – megadta magát. Fegyvereseinek egy része azonban szembeszállt vele, egyikük – mint árulót – le akarta őt lőni. Egy csoport el is indult, hogy megváltoztatva székhelyüket folytassák az ellenállást, de Kummernek végül sikerült őket jobb belátásra bírni. A csoport tagjai hazatérhettek, Kummer Károlyt azonban letartóztatták. Egy hét múlva szabadon engedték, ekkor elhagyta az országot. Helyesen döntött, távollétében halálra ítélték, helyettes parancsnokát, Józsa Györgyöt pedig 1957. április 12-én kivégezték.

A szovjetek elleni harcra készülődtek Edelényben, illetve az edelényi bányavidéken, Ormosbányán és Rudabányán is, azonban még a szovjetek érkezése előtt visszakozót fújtak. Mezőkövesden azonban nem. A munkástanács által szervezett fegyveresek a község szélén rátámadtak a közeledő szovjetekre, közülük kettőt megöltek, többet megsebesítettek. Mikor azonban a szovjetek viszonozták a tüzet, szétfutottak. November 5-én a község egyik szélső házából az egyik lakos rálőtt a szovjetekre. Megtorlásul az átvonuló szovjetek tüzet nyitottak a polgári lakosságra, négy járókelő vesztette életét. Másnap ismét rálőttek a szovjetekre. Ekkor a tankoszlop félkörívben körbevette a községet és erős tűzcsapással válaszolt, amelynek következtében leomlott a templomtorony és 170 ház rongálódott meg. A község képviseletében dr. Mizsei Béla, a munkástanács egyik prominens tagja és Zámbori József nemzetőrparancsnok kezdett tárgyalást a szovjet parancsnokkal. Mizseiék összeszedették és átadták a községben lévő fegyvereket, majd személyesen kísérték át a szovjet egységeket Mezőkövesden, hogy megmutassák, nincsenek orvlövészek.

A szovjetek tehát kis veszteséggel, érdemi ellenállás nélkül vették birtokukba a megyét. A megyei munkástanács vezetőinek nagy részét november 5-én a szovjetek letartóztatták, és Ungvárra hurcolták. Később is hajtottak végre letartóztatásokat, november 10-én fogságba került Nagy Attila és a Borsodi Rádió vezetője, Nagy Barna, őket azonban már az országon belül tartották fogva.

A szovjetek fő céljuknak a munka beindítását tekintették, erre azonban képtelenek voltak. Az üzemi munkástanács-vezetőket hiába hivatták be parancsnokságukra és fenyegették meg őket letartóztatással, a munkások nagy része még az üzembe se volt hajlandó bemenni. Ugyancsak eredménytelen volt a kormány támogatására felállított Forradalmi Munkás-Paraszt Bizottság Koval Pál vezetésével. Grósz Károly szervezésében hamarosan megalakították a párt fegyveres erejét, a karhatalmat. Tagjai, a pufajkások elsősorban pártmunkásokból, ávósokból, rendőrökből álltak, de elvétve voltak közöttük katonatisztek is.

A megyei bizottsághoz hasonlóan az egész megyében feloszlatták a területi munkástanácsokat és helyettük forradalmi munkás-paraszt bizottságokat állítottak fel. Céljuk az volt, hogy a bizottságokon keresztül biztosítsák a Kádár-kormány támogatását, a községek többségében azonban a kormányt elfogadó személyek helyett a korábbi munkástanácstagokat választották be. A forradalmi munkás-paraszt bizottságok – szemben megyei vezetésükkel – így a megye nagy területén szemben álltak a kormánnyal. Vezetőiket – akik többnyire a korábbi munkástanácselnökök voltak – a megyei vezetés megpróbálta eltávolítani, azonban a lakosok ezt megakadályozták, sőt a korábbi tanácselnökök helyére őket választották.

A megyei munkástanács vezetőinek elhurcolása után elsősorban a Lenin Kohászati Művek nagyüzemi munkástanács játszotta a fő szerepet a megye politikai életében. Hátuk mögött több ezer munkással nekik volt a legnagyobb támogatottságuk és szavuk. Vezetői (pl. Rimán János elnök) következetesen képviselték a munkások érdekeit, követeléseit. A legfőbb követelés pedig az elhurcoltak hazahozatala és szabadon engedése volt. A Forradalmi Munkás-Paraszt Bizottság vezetőinek előbb-utóbb be kellett látniuk, amíg Földváriék haza nem jönnek, a munkásság passzív ellenállása teszi lehetetlenné a konszolidációt. November közepén a munka felvételére kapacitáló pártvezetőket az LKM-ben tartott gyűlésen már lincselés fenyegette, s csak a munkástanács vezetőinek közbeavatkozása mentette meg őket. Ennek hatására változtattak álláspontjukon, és maguk kérték a letartóztatottak szabadon engedését. Kádár János végül úgy döntött, enged a követeléseknek, november 17-én Földvári Rudolf visszatért ungvári fogságából. Földvári a szovjet parancsnokságon megállapodást kötött, amelynek értelmében ő mindent megtesz a sztrájk felszámolásáért, cserébe viszont a megyei munkástanács vezetőinek a szabadlábra helyezését és a megyei munkástanács működésének újrakezdését jelölte meg feltételként. Így is történt. Földvári Rudolfnak sikerült elérnie, hogy a nagyüzemek a munka megindításáról hozzanak határozatot, s a buktatók ellenére megindult a termelés.

Ezzel egyidőben a járásokban és községekben is visszaállították a munkástanácsokat, vezetőségükből azonban a kommunisták igyekeztek kiszorítani ellenfeleiket, több forradalmi vezetőt letartóztattak. Fogságba került pl. Bálint József mezőkövesdi járási munkástanácselnök, az ózdi Antalköz József, dr. Hatvani Viktor edelényi járási munkástanácselnök. A letartóztatások hírére a munkások sztrájkot hirdettek, ezért a kommunisták ismét kénytelenek voltak meghátrálni és mindenkit szabadlábra helyezni.

December első két hetében a megye számos településén (Ózdon, Borsodnádasdon és Miskolcon) tüntetéseket tartottak a harcokban elesettek emlékére. December 9-én Miskolcon nőtüntetés volt. A Petőfi téren mintegy 200 asszony gyűlt össze. A békés tüntetőket karhatalmisták próbálták meg szétoszlatni, de a tömeggel együtt haladó ún. kisegítő munkásrendőrök a tüntetők mellé álltak. Este újabb csoportosulás kezdődött a belvárosban. A kihirdetett kijárási tilalom ellenére az utcákról nem mozdultak az emberek, sőt megkísérelték elfoglalni a városi tanács hangoshíradóját és kiszabadítani a megyei börtönben lévő rabokat. A szétoszlatásukra kirendelt karhatalmista és szovjet egységek csak nehezen tudtak rendet teremteni a belvárosban. Az incidens hatására a megye egész területén riadót rendeltek el, a miskolci utcákra megerősített járőröket küldtek ki.

A zavargások másnap folytatódtak. December 10-én már délelőtt egy kisebb csoport szerveződött a belvárosban, számuk folyamatosan gyarapodott. A tömeg a nyomdához vonult, hogy kinyomtassák az egyik tüntető költeményét. A nyomdászok megkezdték a vers és a különböző röpcédulák készítését, azonban a kint várakozók szétoszlatására karhatalmista egység, majd egy szovjet tank fedezete alatt három páncélozott csapatszállító érkezett. A tüntetők egy része a tank elé feküdve akadályozta meg azok továbbhaladását, míg mások felugráltak a tankra, barátkozni kezdtek a személyzettel. A szovjet parancsnok végül parancsot adott arra, hogy figyelmeztető lövéseket adjanak le a levegőbe. A tömeg egy része a közeli kapualjakban keresett menedéket, másik része a Szinva-hídon át próbált menekülni. A nyomdával szemben lévő házból és a sörkertből viszont tüzet nyitottak a szovjet katonákra, és megkezdődött a tűzharc. Egy kb. 100 fős csoport fegyverszerzés reményében a Tizeshonvéd utcai karhatalmi laktanyához vonult. A hátsó bejáraton keresztül bejutottak az udvarra, de a karhatalmisták rövid tárgyalás után megkezdték kinyomni őket onnan. Hamarosan két szovjet tank érkezett a karhatalmisták felmentésére. A tüntetők a harckocsik zúgására menekülni kezdtek. A karhatalmisták riasztó lövéseket adtak le, a fegyveresek pedig viszonozták a tüzet. A lövöldözés során az egyik karhatalmista, Oprendek Sándor őrnagy életét vesztette.

A belvárosban még másnap is csoportosulások és lövöldözések voltak. Este az Idegenforgalmi Hivatal épületének tetejéről ismeretlenek tüzet nyitottak a szovjetekre. Egy szovjet katona súlyosan megsebesült és később belehalt sérüléseibe. Válaszul az egyik szovjet harckocsi gyújtógránátot lőtt az Idegenforgalmi Hivatal épületre. Az esti órákban leégett Miskolc régi szimbóluma, a fából készült avasi kilátó. A hivatalos álláspont szerint „ellenforradalmárok” gyújtották fel, de szemtanúk állítják, hogy az idegenforgalmi hivatalhoz hasonlóan egy szovjet tank lőtte ki gyújtógránáttal. December 10-11-én a lövöldözések során két szovjet katona és három tüntető vesztette életét.

A szovjet és a magyar hatóságok a december 10-ét követően mintegy 150 személyt állítottak elő, egy részüket azonban másnap szabadon bocsátották. Mások rögtönítélő bíróság elé kerültek. December 15-én ugyanis Miskolcon megkezdte munkáját a rögtönítélő bíróság. Munkájuk eredményeként még aznap agyonlőtték Soltész Józsefet, aki társával fegyveresen kívánt csatlakozni az információik szerint még kitartó bükki partizánokhoz. Soltész volt az első az országban, akit bírósági ítélet alapján végeztek ki ’56-os tevékenysége miatt.

Bár december 10-én a Kádár-kormány feloszlatta a területi munkástanácsokat, azok tagjainak egy részét kooptálták a területi tanácsok végrehajtó bizottságaiba. Számos településen a munkástanács elnökéből tanácselnök lett, sőt a megyei tanács elnökévé Földvári Rudolfot tették. A tanácselnökök többsége egy-két hónapig maradt hivatalában, majd a felsőbb szervek – nemegyszer a karhatalom segítségével – eltávolították őket és a forradalom idején leváltott személyeket helyezték vissza. Ezzel egyidőben többször a munkástanács egykori vezetőit letartóztatták, közbiztonsági őrizetbe helyezték (internálták), később pedig börtönbe vetették.

A bírósági perek 1961-ig tartottak. A megyében 882 személyt állítottak bíróság elé forradalom alatti tevékenysége miatt. 1956 és 1958 között 17 embert végeztek ki a megyei események miatt. A már említett Soltész Józsefen és Józsa Györgyön kívül fegyverrejtegetésért végezték ki Jakab Andrást, Hullár Gábort, a december 10-i miskolci eseményekkel kapcsolatban Oláh Miklóst és Bartha Bélát. A miskolci lincselésekkel kapcsolatban Balázs Gézát, a felsőzsolcai G. Tóth Lászlót, a sajószentpéteri Szász Zoltánt, Lengyel Lászlót, Sikó Dezsőt, Komjáti Ferencet és az ormosbányai Nagy Zoltánt, az ózdi lincselésekkel kapcsolatban Kanyó Bertalant, Kolozsi Istvánt, Magyar Zoltánt és Varga Pétert akasztották fel.

A megyei munkástanács vezetői közül Földvári Rudolfot életfogytiglani, Bogár Károlyt 15, Kiss Józsefet és Nagy Attilát 12 évi, Szitovszky Zoltánt 10 évi börtönbüntetésre ítélték. Az elítéltek többsége nem töltötte ki büntetését, az 1959-es és az 1960-as részleges amnesztiával szabadult. A politikai foglyokat hivatalosan az 1963-as általános amnesztia során szabadlábra helyezték, azonban azok, akik a lincselésekben és az utcai harcokban részt vettek, vagy visszaesőnek minősültek, még éveket börtönben töltöttek, voltak, akik csak a hetvenes években szabadultak.

Kis József

Borsod-Abaúj-Zemplén megyei újságcikkek 1956 őszén

Északmagyarország

Levél a Központi Vezetőség Politikai Bizottságához

(12. évf. 250. sz. 1. old. 1956. okt. 23. kedd)

Az elmúlt hónapokban és hetekben egyre inkább érezteti jótékony hatását a XX. kongresszus és a júliusi határozatok légköre. Ez mutatkozott meg a megyei pártaktíva október 13. ülésén és a megyei pártbizottság apparátusában működő pártszervezet taggyűlésének október 15-i állásfoglalásában, amit az alábbi levél formájában juttattak el a megyei pártbizottság titkárai a K. V. Politikai Bizottságának.

A levélben kifejtett állásfoglalás és javaslatok választ adnak sok eddig válaszolatlan kérdésre és megmutatják a tovább vezető utat a mai politikai helyzetben a pártegység és népi-nemzeti egység megteremtéséhez, a szocialista demokratizmus kibontakozásához, a szocialista törvényesség megszilárdításához és az életszínvonal emeléséhez.

Október 13-án mintegy 160 megyei vezető kommunistát tájékoztattunk a K. V. október 11-i megbeszélésén meghatározott kérdésekről, október 15-én pedig az apparátus taggyűlésén vitattuk meg ezeket a kérdéseket.

A tájékoztatón résztvevő elvtársak helyeselték, szükségesnek tartották ezt. Állást foglaltak a XX. kongresszus, a K. V. júliusi határozatai mellett. A vitát éles, kemény, de pártszerű kritika jellemezte. A vita alaphangját a párt féltése, a párt iránti szeretet határozta meg.

Az elhangzott kritika lényege a következőkben foglalható össze:

1. A K. V. (elsősorban a Politikai Bizottság) nem elég kezdeményező, határozott, következetes és előrelátó a XX. kongresszus, a júliusi határozatok végrehajtásában, e határozatok végrehajtását fékező hibák és gyökereink határozott feltárásában és felszámolásában. Hiányzik a kellő önkritika a K. V. és a K. V. Politikai Bizottságának tagjai részéről.

2. A K. V. (elsősorban a Politikai Bizottság) tevékenységében ingadozás, huza-vona, kapkodás, tervszerűtlenség tapasztalható, mindenekelőtt Nagy Imre elvtárs ügyének, Farkas Mihály és a törvénysértő volt államvédelmisták ügyének, az írók ügyének megnyugtató, elvi alapokon nyugvó rendezésében, a múlt és jelen hibáiért felelős elvtársak következetes felelősségre vonásában, súlyos gazdasági kérdéseink megoldásában és a területrendezés körül.

3. A K. V. még ma sem tájékoztatja őszintén, gyorsan a pártbizottságot, a közvéleményt sok kérdésről, sőt több fontos ügyről helytelen, vagy károsan egyoldalú tájékoztatást ad. (Pl.: Nagy Imre elvtárs és az írók ügyéről, az SZKP leveléről, amely a Jugoszláv kérdésekről szólt, Rákosi elvtárs leváltásának okairól, a törvénytelenül kivégzett mártírjaink számáról és kivégzésük okairól, Rajk elvtárs peréről.) Több kérdésben cseppekben mondja még az igazságot a K. V., ezért sok dolgot nem a K. V.-től hall először a pártaktíva, a párttagság, hanem másoktól, gyakran az imperialista sajtóból, rádióból.

4. Nem lehet beszélni még arról, hogy meg van a kívánt pártegység. Eddig csak beszéltünk erről, egyetértettünk sok mindennel, mert ezt kellett tennünk a pártfegyelem alapján, a pártvezetés iránti bizalom alapján, s ma már látható, hogy számos esetben az ellenkezőjét kellett volna tenni.

A vita felszínre hozta, hogy e súlyos hibák a pártvezetésben július után milyen káros következménnyel járt a megyében is:

a) a pártaktíva, a párttagság, a lakosság bizalma megrendült a K. V.-ben, különösen a Politikai Bizottságban és a Politikai Bizottság több tagjában.

b) a K. V., a párt tekintélye, befolyása, csökkenőben van,

c) nem tudják kinek higyjenek, a K. V.-nek vagy az íróknak, a Szabad Népnek vagy az Irodalmi Újságnak?

d) nem tudják mikor mond igazat, vagy részigazságot a K. V.?

e) a párttagság, a dolgozók már nem hisznek abban, amit a kommunisták mondanak nekik, azt vágva a szemük közé: tegnap ezt mondtad, ma meg azt, miért nem mondod meg az igazat? Mikor mondasz igazat?

f) a pártaktíva számos tagja politikailag bizonytalanná vált, passzív, nem tud teljes erővel dolgozni, emiatt a dolgozók politikai aktivitásának növekedése mellett nem nő pártszervezeteink aktivitása és soha nem volt ilyen nehéz a munkájuk, helyzetük, mint most.

g) a káderek számos bajról és hibáról nem mernek őszintén beszélni, mivel felülről sem kapnak elég bíztatást ehhez (pl.: több termelőszövetkezet súlyos helyzetéről, a begyűjtés nehézségeiről, a kötelező kenyérgabona vetés súlyos problémákról, az állattenyésztés súlyos gondjairól, szénbányászatunk súlyos helyzetéről, stb.)

h) a politikai bizonytalanság és nyugtalanság kezd elterjedni már a munkások között is,

j) az ellenség kárörvendve igyekszik kihasználni ezt a helyzetet.

A tájékoztatón és taggyűlésen résztvevő elvtársak velünk együtt és egyetértésben a következő javaslatokat terjesztik a Központi Vezetőség Politikai Bizottsága elé:

1. A K. V. Politikai Bizottsága ingadozás, huza-vona, kapkodás nélkül legyen vezetője, bátor kezdeményezője a XX. kongresszus útmutatásai helyes, magyar alkalmazásának, a júliusi határozatok következetes végrehajtásának, a szocialista demokratizmus erőteljes kibontakozásának, a még nem tisztázott kérdések következetes, elvi alapokon nyugvó tisztázásának és lezárásának, a múlt (mindenfajta) hibái és önkritikus, őszinte feltárásának és felszámolásának. A múlt és a jelen hibáiért személyre való tekintet nélkül javasolja a K. V.-nek mindazok következetes felelősségre vonását, akikkel szemben ez még nem történt meg. Szükségesnek tartjuk, hogy a pártvezetés tagjai gyakoroljanak kommunista önkritikát tényleges hibáik miatt.

2. A K. V. fontolja meg, nem-e kellene visszahívni a K. V. Politikai Bizottságának több tagját, nem-e kellene egyes elvtársakat kizárni a K. V.-ből, más elvtársakat pedig beválasztani a Központi Vezetőségbe?

3. A K. V. Politikai Bizottsága tájékoztassa a párttagságot a következő kérdésekről:

a) hány elvtársunkat végeztek ki, személy szerint kiket és miért?

b) személy szerint kiket és hogyan rehabilitáltunk eddig?

c) mivel kényszerítették Rajk elvtársat és a többi elvtársainkat beismerő vallomásra?

d) hol és mikor mondhat ellenvéleményt, vagy különvéleményt a kommunista, ha nem ért egyet egy-egy párthatározattal, vagy annak egy-egy részével?

4. A K. V. Politikai Bizottsága tegyen javaslatot a K. V.-nek számos ma már egészében, vagy részeiben helytelen, párthatározatok érvénytelenítésére, módosítására. (Pl.: az irodalomról szóló határozat, a K. V. 1955 márciusi határozata).

5. A K. V. Politikai Bizottsága pártszerűen, elvi alapon rendezze és zárja le az írók ügyét és mondja ki, hogy miben volt igazuk az íróknak, miben volt helyes, igaz az írók, újságírók és egyéb értelmiségi rétegek kritikája?

6. A K. V. Politikai Bizottsága (és a Szabad Nép) gyorsan és őszintén tájékoztassa a párttagságot minden kérdésről.

7. A K. V. fontos kérdések előtt tanácskozzon a párttagsággal (pártonkívüliekkel is), támaszkodjon a kommunisták és pártonkívüliek elsősorban a munkásosztály véleményére, kritikájára, javaslataira. Eddig ez igen ritkán történt meg. Nem történt meg a K. V. júliusi határozata, Rákosi elvtárs leváltása előtt sem. A K. V. minden döntését elvi alapokon állva hozza, mentesen minden elhajlástól, szubjektivizmustól.

8. A K. V. Politikai Bizottsága reagáljon (lehetőleg gyorsan) a megyei pártbizottság beterjesztett kéréseire és javaslataira, amelyekre eddig érdemleges és elfogadható választ nem kapott. (Pl.: hogyan fejlesszük megyénkben a II. ötéves tervben, hogy jóvátegyük a múlt súlyos mulasztásait, hogyan teremtsünk rendet a megye szénbányászatában, hogyan változtassuk meg a II. ötéves terv irányelveit, stb.)

9. A K. V. minden erejét az életszínvonal emelésére (és az ezt biztosító intézkedések kidolgozására és végrehajtására) fordítsa, elsősorban az alacsony keresetűek fizetésének emelésére, a burkolt áremelés megakadályozására. Sürgősen dolgozza ki parasztpolitikánk, mezőgazdasági politikánk helyes, reális, új feladatait.

10. A lehető leggyorsabban hívja össze a K. V. a párt IV. Kongresszusát és a kongresszus előtt vitassa meg a párttagsággal és a pártonkívüliekkel a kongresszus elé terjesztendő határozati javaslatokat. Ezután kellene megtartani a SZOT és a Hazafias Népfront kongresszusait, az országgyűlési választásokat. Erre elsősorban a pártegység feltételei, a pártvezetés iránti bizalom, valamint a népi nemzeti egység megteremtése érdekében van szükség megítélésünk szerint.

11. A párt IV. kongresszusáig a K. V. teljes ülései döntsenek a fontos politikai, gazdasági és más ügyekben.

Gyakrabban hívja össze a K. V. Politikai Bizottsága a K. V. üléseit, mivel belpolitikai helyzetünk, a párt belső helyzete jelenleg igen aggasztó.

12. A K. V. Politikai Bizottsága rehabilitálja következetesen Harmati Sándor elvtársat, mert helytelen volt őt leváltani első titkári funkciójából.

13. A K. V. dolgozza ki az osztályharc mai feladatait és módszereit, jelenlegi helyzetünknek megfelelően.

14. A K. V. és a K. V. Politikai Bizottsága időben, rendszeresen foglaljon állást az időszerű ideológiai és politikai kérdésekben a párttagság helyes tájékozódása végett.

A vitában bizonyos túlzásokat, egyoldalúságot is tapasztalhattunk. A túlzások és egyoldalúság okait elvtársaink jogos felháborodásában, a pártvezetés hibáiból fakadó, reájuk súlyos következményekkel járó jelenségekben, sajtónk és rádiónk túlzásaiban nem elégséges tájékozottságában és abban látjuk, hogy számos elvtársunk fél szembenézni következetes önkritikával a párt és saját hibáival, emellett bizonyos pánik is tapasztalható, különösen a pártapparátus egyes láncszemeiben, egyes elvtársaink gondolkodásában és magatartásában.

A tanácskozás végén nyugodt, megfontolt gondolkodást, megfontolt, de bátor, következetes és kezdeményező tevékenységet, a párttagság és a pártonkívüliek gyors tájékoztatását, a dolgozók közötti fáradhatatlan politikai munkát napi gazdasági feladataink végrehajtásának megszervezését javasoljuk a megjelent elvtársaknak és felhívjuk figyelmüket a vitában tapasztalható túlzásokra.

A tájékoztatón és a taggyűlésen résztvevő elvtársak kijelentették, hogy saját, egyéni tiszta lapjukért és kollektívájuk tiszta lapjáért még sok a tennivalójuk. Ehhez következetesen, kommunista bátorsággal, őszinteséggel következetességgel kell feltárni és felszámolni a múlt és a jelen még fel nem tárt hibáit és azok gyökereit, s a napról napra következetes intézkedéseket kell tenni a XX. kongresszus tanulságainak helyes hazai alkalmazása, a szocialista demokratizmus erőteljes kibontakozása, a szocialista törvényesség megvalósítása, párt és állami kötelezettségek példás teljesítése és az életszínvonal következetes emelése érdekében. Csak ezután mondhatjuk majd, hogy tiszta lapot nyitottunk egyéni életünkben, kollektívánk életében. Ezek érdekében a megye kommunistái megtették az első lépéseket, ezután az eddiginél sokkal bátrabban és következetesebben fogják megtenni a további szükséges lépéseket. Mindannyian állást foglaltak amellett, hogy mélységesen elítélik a személyi kultusz korszakát és az ebből fakadó önkényeskedést, szocialista, forradalmi törvényességünk lábbal tiprását, a szocialista demokratizmus durva megsértését, dolgozó népünk alapvető érdekeinek háttérbeszorítását, pártunk tekintélyének és becsületének megtépázását. Mindannyian állást foglaltak amellett, hogy mélységesen elhatárolják magukat a személyi kultusz korszakától és erejüket nem kímélve dolgoznak, küzdenek azért, hogy soha többé vissza nem térhessen ez a korszak és annak mélységes tragédiákat okozó káros légköre.

Kérjük a K. V. Politikai Bizottságát, hogy lehetőleg gyorsan tájékoztasson bennünket arról, mi a véleménye kritikánkról és javaslatainkról. Helyesnek tartanánk, ha a Politikai Bizottság egy tagja ismertetné ezt a megyei pártaktíva előtt.

Miskolc, 1956 október 17.

Elvtársi üdvözlettel a Megyei P. B. titkárai:

Földvári Rudolf

Koval Pál

Tóth János

Gyárfás János

Forradalmi ülés a Műszaki Egyetemen

(12. évf. 250. sz. 2. old. 1956. okt. 23. kedd)

Lapzártakor érkezett.

Tegnap este a Műszaki Egyetem hallgatói a késő éjszakai órákba nyúló diák-parlamenti ülést tartottak, amelyen forradalmi lelkesedéssel politikai és gazdasági életünk problémáit vitatták meg. Erős kritikai tűz alá vették gazdasági fogyatékosságainkat, a politikai életben elkövetett hibákat. Sok hasznos javaslat, konstruktív hozzászólás elhangzott – bár egyes felszólalók hangjában (a jóindulat ellenére) volt némi túlzás is. A viharos diákparlament részletes ismertetésére holnapi számunkban visszatérünk.

Ma este lesz Szabó Lőrinc szerzői estje Miskolcon

(12. évf. 250. sz. 3. old. 1956. okt. 23. kedd)

Szabó Lőrinc, Miskolc szülöttje az egyik legnevesebb élő magyar költő ma, kedden este 7 órakor az SZMT székházban (Miskolc, Kossuth u. 11) szerzői estet tart. A költő maga is részt vesz a szerzői esten s felolvas verseiből. Bevezetőt mond Illyés Gyula. Közreműködnek: Gáborjáni Klára, Horváth Gyula, Nagy Attila, Pekker Zsuzsa és Szücs Ilonka. Az irodalom, a versmondás művészetének sokezer miskolci barátja szeretettel üdvözli szülővárosában Szabó Lőrincet.

Munkások! Elvtársak! Dolgozók!

(Rendkívüli kiadás 1. old. 1956. okt. 24. szerda)

A dolgozó nép ellensége, a reakció sötét hordája kihasználva az egyetemi ifjúság békés felvonulását, kezet emelt a magyar dolgozó nép államára, megtámadva a főváros fontos középületeit és ellenforradalmi jelszavakat hangoztatva gyilkolt, rombolt, gyújtogatott. Népi demokráciánk elleni támadásuk célja, hogy népi demokráciánkat megzavarják és ha lehet, elgáncsolják pártunknak és kormányunknak azt a legfőbb törekvését, hogy gazdasági és politikai életünk fogyatékosságait kiküszöbölve, az eddiginél jobb életet biztosítson dolgozó népünk számára.

A Központi Vezetőség az ország sajátosságainak megfelelően dolgozza át a népgazdaság fejlesztésére, a népjólét emelésére irányuló tervünket és gondoskodik arról, hogy a mezőgazdasági termelés biztonsága növekedjék, hogy országunkban tovább fejlődjék a szocialista demokratizmus és ezen belül különösen az üzemi demokrácia. Mindezt meg akarja akasztani az ellenforradalmi hordák támadása. Az ellenforradalmárok piszkos rágalmai meg akarják bontani népünkben a jövő iránt érzett bizalmat és ki akarják szakítani országunkat a szocialista országok családjából. Sötét tervüknek célja, hogy szembeállítsák hazánkat barátaival és védtelenné tegyenek bennünket az imperialisták ármánykodásaival szemben, megfosszák népünket a szabadságtól, visszaállítsák Magyarországon a tőkések, földesurak hatalmát.

A budapesti dolgozók számos helyen hősiesen védték üzemeiket, az Államvédelmi Hatóság alakulatai és tisztjei, honvédségünk, rendőri alakulatok és egyes szovjet alakulatok segítségével felszámolják az ellenforradalmi banditák csoportjait.

Munkások! Magyar dolgozók!

Ne üljetek fel hamis jelszavaknak, ne hagyjátok megzavarni termelő munkátokat! Sorakozzatok fel egy emberként a Központi Vezetőség újonnan megválasztott Politikai Bizottsága és a népi kormányunk mögé! Támogassátok a rend helyreállítására és fenntartására tett intézkedéseket! Kemény visszavágással vegyétek el az ellenforradalmi banditák kedvét attól, hogy kezet emeljenek a magyar nép államára.

A Magyar Dolgozók Pártjának Központi Vezetősége

Nagy Imre elvtárs, a Minisztertanács elnökének nyilatkozata az ellenforradalmi provokációról

(Rendkívüli kiadás 1. old. 1956. okt. 24. szerda)

Nagy Imre elvtárs, a Minisztertanács elnöke, a következő nyilatkozatot adta a Magyar Távirati Irodának:

- Miután a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége a Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a nép bizalma a nehéz órákban újra a miniszterelnök terhes felelősségét bízta rám, meg kívánom ragadni az első alkalmat arra, hogy a legélesebben megbélyegezzem a Magyar Népköztársaság rendje és a népuralom ellen irányuló nagyszabású ellenforradalmi provokációt.

- Ehhez hasonló súlyos támadás a magyar népi demokráciát fennállása óta nem érte. Nagyszámú felfegyverzett ellenforradalmi bandák megtámadták Budapest egyes középületeit, a Rádiót, a Szabad Nép székházát, a telefonközpontot, pályaudvarokat, üzemeket, erőműveket. Munkásokat, ártatlan járókelőket, s a velük hősiesen szembeszálló karhatalom tagjait mészárolták le.

- Dolgozó népünk tudomására kívánom adni, hogy a kormány megteszi a legerélyesebb intézkedést a rend helyreállítására. A rend végleges helyreállítása, a lázadók által elfoglalt középületek birtokbavétele, az utca megtisztítása, a végéhez közeledik.

A szükséges karhatalmi műveletek minél gyorsabb és minél eredményesebb befejezése érdekében a kormány haladéktalanul elrendelte mindenféle gyűlés, csoportosulás és felvonulás tilalmát. Fel kell hívni elsősorban a munkásosztály és egész népünk figyelmét arra, hogy ennek az ellenforradalmi akciónak szélessége, tervszerűsége és szervezettsége arra vall, hogy a fegyveres bandák és az általuk esetleg megtévesztett elemek támadása a munkásuralom megdöntésére irányult.

A Magyar Népköztársaság kormánya el van szánva, hogy a legerélyesebben felszámolja ezt a rendszerünk ellen irányuló merényletet. Közvetlen céljuk a szocialista demokrácia fejlesztésének diszkreditálása volt.

A leghatározottabban kijelentem a Minisztertanács nevében, hogy mi sem a további és az eddiginél sokkal határozottabb demokratizálódás útjáról nem hagyjuk letéríteni magunkat, sem azt nem tűrjük, hogy ellenséges elemek, vagy egyes félrevezetett csoportok veszélyeztessék népi államrendünket. A kormány szilárdan kitart amellett, hogy a közélet további demokratizálódását határozott intézkedésekkel tovább folytatja.

A kormány azzal fordul a magyar munkásosztályhoz, minden dolgozóhoz, a fegyveres erők alakulataihoz, hogy szilárdan és fegyelmezetten őrködjenek a magyar népi demokrácia évtizedes harcokban kivívott nagy vívmányai felett.

Arra kérem az ifjúságot, hogy ne tűrje többé, hogy helyes követeléseivel, nemes célkitűzéseivel egyes rendbontó csoportok visszaéljenek. Gondoskodunk a termelés zavartalan folyamatosságáról és az államrendünk szilárd védelméről. A párt és a kormány el van tökélve arra, hogy minden erejét a nép elleni gyalázatos merénylet visszaverésére fordítja. Nem fog ebben tűrni semmi ingadozást és a magyar munkásosztállyal, a dolgozókkal egybeforrva biztosítani fogja hazánk rendjét és nyugalmát. (MTI)

Borsod megye népe és pártbizottsága visszautasítja Gerő beszédét

(12. évf. 251. sz. 1. old. 1956. okt. 24. szerda)

Kedden este nyolc órakor Gerő Ernő beszédet mondott. A beszédről Borsod megye népének és az MDP pártbizottságának az a véleménye, hogy az semmiképpen sem fogadható el és visszautasítja, mert egyáltalán nem adott választ azokra a kérdésekre, amelyeket a megyei pártbizottság a Központi Vezetőség Politikai Bizottságához az előző napokban intézett.

A Borsod megyei pártbizottság az Északmagyarország keddi számában tette közé levelét a Politikai Bizottsághoz, s kérte, hogy sürgősen adjon választ a megye kommunistáit s párton kívüli dolgozóit legjobban érdeklő kérdésekre. Borsod népe közmegelégedéssel olvasta a megyei pártbizottság levelét, amely nyíltan, őszintén, minden kertelés nélkül tette fel a legkényesebb kérdéseket.

Sajnos a Borsod megyei pártbizottságnak meg kell állapítania, hogy Gerő beszéde egyáltalán nem adott választ a levélben foglalt egyetlen kérdésre sem, sőt az egész egyetlen mellébeszélés volt. A szerencsétlen megnyilatkozást nemcsak a Borsod megyei pártbizottság, de Borsod egész népe, az egész ország visszautasítja.

A megyei pártbizottság kéri Borsod kommunistáit, dolgozó népét, hogy őrizze meg nyugalmát, ne adjon lehetőséget arra, hogy provokatív elemek, fasiszta suhancok kihasználják lázban égő pártunk és országunk helyzetét, s fosztogatni kezdjenek. Kérünk minden borsodi dolgozót, hogy mint a szemefényét őrizze a megye nyugalmát, rendjét és fegyelmét anélkül, hogy egyetlen jottányit engedjen jogos követeléseiből!

Újra ülésezik a miskolci diákparlament

(12. évf. 251. sz. 4. old. 1956. okt. 24. szerda)

Kedden délután ismét összegyűlt a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem ifjúsága. A gyűlés még az éjszakai órákban is tart. A diákok meghallgatták Gerő beszédét. A rádióközvetítés után az egyetemisták egységesen állást foglaltak Gerő elvtárs beszédének főbb megállapításaival szemben. A gyűlés szónokai kifejtették, hogy nem tartják nacionalista tüntetésnek a budapesti ifjúság felvonulását. Követelik Gerő Ernő visszahívását a politikai bizottságból, s új politikai bizottság választását.

Az ifjúsági parlament hangulata rendkívül izzó, sok különböző ellentétes nézet kap hangot, s maguk a parlament vezetői sem urai a gyűlés vezetésének. A vita főképpen egy táviraton folyik, amelyet a Központi Vezetőséghez akarnak küldeni.

A gyűlésen részt vesz Tóth János elvtárs, a megyei pártbizottság titkára és Déri Ernő elvtárs, a városi pártbizottság titkára. Déri Ernő elvtárs tájékoztatójában a budapesti tüntetés körülményeit ismertette, kifejezte, hogy nem ért egyet Gerő elvtárs tájékoztatójával. Ugyanakkor felhívta az ifjúságot, hogy ne akarjon tüntetéssel érvényt szerezni akaratának.

Elmondotta, hogy a megyei pártbizottság támogatja az egyetem hallgatóinak 11 pontjából álló követeléseit, amelyről már lapunkban beszámoltunk. Vita folyik a gyűlésen arról, hogy helyes-e valóban tüntetéssel kifejezni véleményüket. Amikor tudósítónk elhagyta a gyűlést, a hangulat rendkívül feszült volt. A diákok egyöntetűen állást foglaltak amellett, hogy a népi demokrácia talaján állva lehet csak követeléseiket kielégíteni, de egységes állásfoglalásuk a további teendőkről még nem alakult ki.

Bízunk benne, hogy egyetemi ifjúságunk fegyelmezetten és következetesen szerez érvényt követeléseinek.

Szerdán este a DIMÁVAG-ban

(12. évf. 252. sz. 1. old. 1956. okt. 25. csütörtök)

A DIMÁVAG Gépgyárban szerda este teljes a nyugalom, a gépek szokott zúgása hallatszik. A délelőtti munkásgyűlés befejeztével valamennyien munkába álltak. A munkásgyűlésen forró hangulatban tárgyalták meg az országos, s a gyáron belüli problémákat. A gyűlésen elhatározták, hogy küldöttséget küldenek Nagy Imre elvtárshoz, hogy elmondhassák a DIMÁVAG Gépgyár dolgozóinak sérelmeit és követeléseit. A délutáni órákban a miskolci műegyetem küldöttsége is csatlakozott a miniszterelnökhöz induló munkásküldöttséghez.

Üzemről üzemre járva megkértünk néhány dolgozót, mondja el véleményét a fővárosban történt eseményekről, a párt, valamint a kormány vezetésében beállott változásokról.

Boros Frigyes, a vasúti kerékpárüzem profilesztergályosa mondotta:

- Megdöbbentettek a pesti eseményekről szóló hírek. Az egyetemi fiatalok helyes célokért induló békés tüntetését, jóhiszeműségüket az ellenséges erők gyalázatos módon kihasználták.

- Véleményem szerint talán elejét lehetett volna venni a történteknek, ha Gerő elvtárs kimerítőbb, megnyugtatóbb beszédet mond a rádióban.

- Örülök annak, hogy Nagy Imre elvtárs megint miniszterelnök. Megnyugtatott rádiónyilatkozatának az a gondolata, hogy az új kormány az 1953 júniusi kormányprogram elveinek szellemében fog dolgozni.

Schmiedt János a kerékpárüzem esztergályosa így nyilatkozott:

- Elítélem a fővárosi véres eseményeket.

- Nagy Imre elvtárs miniszterelnökké választásával kapcsolatban nemcsak a magam, de az egész gyár munkásainak örömét tolmácsolhatom. Nagy Imre elvtárs személye előttünk garancia arra, hogy a jövőben nem ismétlődnek meg a múlt szégyenletes törvénysértései.

- Bízunk pártunkban, kormányunkban, de meg kell mondanom, hogy azoknak a személyeknek, akik a múltban hibát hibára halmoztak, át kell adniuk a helyüket olyan elvtársaknak, akik bírják a nép bizalmát.

- Várva várjuk a részletes kormányprogramot, amit Nagy elvtárs nyilatkozatában megígért. Úgy vélem, hogy csak ez hozhat általános megnyugvást az egész országban. Mi addig is helytállunk munkahelyünkön.

„Mindent megteszünk a rend és a nyugalom fenntartására”

(12. évf. 252. sz. 2. old. 1956. okt. 25. csütörtök)

1956. október 24-én reggel

A Borsodi Vegyi Kombinát pártbizottsága és kommunista kollektívája áttanulmányozta a borsod megyei pártbizottság levelét, amelyet a KV Politikai Bizottságának küldött. Teljes mértékben egyetért a levél tartalmával s az alábbiakkal bővíti:

1. Követeljük a pártkongresszus azonnali összehívását, melyen a magyar kommunisták demokratikus úton választott küldöttei vegyenek részt.

2. Követeljük a marxizmus-leninizmus eszméjén alapuló önálló nemzeti független politika kialakulását. Nem akarunk polgári demokráciát az országban, elítélünk és szemben állunk minden olyan irányzattal, mely nem a szocializmus építését szolgálja. Elítéljük azokat is, akik erőfeszítéseket tesznek pozíció féltésből és bűneik takargatására a magyar nép jogos követelésének elfojtására és terrorisztikus eszközökhöz nyúlnak. A magyar nép és a magyar kommunisták meg tudják védeni a párt egységét és az ország rendjét, de ennek feltétele, hogy azok, akik a múlt bűneivel pecsételtek, álljanak félre az útból. Jelenlétükkel ne gázolják az egészséges és becsületes politika kialakulását.

3. Azonnal lásson hozzá az újonnan megválasztott KV és a követelményeknek megfelelően átalakított kormány a gazdasági csőd felszámolásához, melyhez az alábbi javaslatokat tesszük:

a) Felül kell vizsgálni az ipart és a beruházásokat.

b) Olyan mezőgazdasági rendszert kell kialakítani, mely fokozza a termelési kedvet és minőségi, mennyiségi javulást eredményez.

c) Felül kell vizsgálni és haladéktalanul csökkenteni kell az indokolatlanul felduzzasztott párt-, tömegszervezeti és államapparátust.

d) Emelni kell a nép életszínvonalát, amit nem a statisztikai kimutatások és sajtóközlemények bizonyítanak, hanem a tények támasztanak alá.

e) A kereskedelembe kevesebb közbeiktatott szervet és több jó becsületes szakembert kell alkalmazni.

f) Felül kell vizsgálni a külkereskedelmet, és olyan export, import rendszert kell kialakítani, mely népgazdaságunkra előnyös. Külkereskedelmünket az jellemezze, hogy az egyenlő partnerként jelentkezzen a piacon, s olyan árucikkeket exportáljon, melyeket jó minőségben olcsón tudunk előállítani és előnyösen eladni.

g) Követeljük a szabad és független sajtót és rádiót, mely kritikus, de állandóan tájékoztat és ezáltal képes a dolgozó nép becsületes informálására. A sajtónak a marxizmus-leninizmus talaján kell állnia és egy pillanatra sem szabad eltávolodnia a szocializmus építésétől.

4. Üdvözöljük Nagy Imre elvtársat, mint a Minisztertanács elnökét.

5. Követeljük minden országgal, elsősorban a Szovjetunióval és a népi demokratikus országokkal való együttműködést, az egyenlőség és az érdekek kölcsönös tiszteletben tartása alapján.

6. A BKV kommunistái biztosítják a KV-t, s annak Politikai Bizottságát, hogy helyes útmutatásai mögött teljes egységben felsorakoznak.

Területünkön mindent megteszünk a rend és nyugalom fenntartására.

A BVK kommunista kollektívája,

pártbizottsága.

Borsod munkásai helytálltak

(12. évf. 252. sz. 2. old. 1956. okt. 25. csütörtök)

Súlyos órákat, napokat él át az ország, elsősorban fővárosunk népe. Aggódó figyelemmel kísérjük a Budapesten zajló eseményeket itt megyénkben is.

A borsodi munkásosztály ezekben a nehéz órákban szilárdan helytállt higgadtságával, fegyelmezettségével követendő példát mutatott. Különös megbecsüléssel kell szólnunk a diósgyőri, kazincbarcikai, ózdi és borsodnádasdi munkások magatartásáról. Fegyelmezettségüket, higgadtságukat megőrizve becsülettel végezték munkájukat és nem egy üzemben messze kimagasló eredményeket értek el.

A borsodi munkásoknak is vannak követeléseik, de ezeket a párt mutatta úton akarják elérni. Félreérthetetlenül meg kell mondanunk: a helyesen kifejezett, jogos követeléseket teljesíteni kell.

Jó utat választottak munkásaink, amikor bölcs józansággal, a szocialista demokratizmus alapján állva adtak hangot olyan követeléseknek, amelyeknek teljesítése szocialista demokráciánk, proletárdiktatúránk megerősítését és védelmét is szolgálják.

A borsodi munkások tudatában vannak, hogy milyen nehézségek, nélkülözések árán építettük fel országunkat, gyárainkat, intézményeinket, szocialista létesítményeinket. Élesen emlékeznek még az inflációs időkre, az olajos kenyérre, azokra a küzdelmekre, amelyekkel saját országuk, saját üzemük új életét megteremtették. S éppen ezért a borsodi bányászok, üzemi munkások meg akarják és meg fogják védeni vívmányaikat. Nem engedik összerombolni a gyárakat, amelyek jövendő munka-, és kenyérkereseti lehetőségeiket jelentik. Éberen, gondos gazda módjára vigyáznak üzemükre. Éppen az ő megbízásukból állnak a kebelükből szervezett őrségek a gyárak, a bányák védelmében.

Követendő példa a borsodi munkások bölcs higgadtsága, fegyelmezettsége! Méltó a gazdag munkáshagyományokkal rendelkező Borsodhoz!

Őrizzék meg továbbra is fegyelmezettségüket, higgadtságukat, józan megfontolásukat, haladjanak ezután is a szocialista demokrácia útján, szilárd magatartásukkal öregbítsék jó hírnevüket!

A Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem Diákparlamentjének állásfoglalásáról

(12. évf. 252. sz. 2 old. 1956. okt. 25. csütörtök)

A Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem Diákparlamentje október 22-én 11 pontból álló követelést fogadott el. A júliusi úton járó lelkes ifjúság azokat a követeléseit foglalta pontokba, amelyeknek megvalósulásában látja zálogát a szocialista demokrácia teljes kibontakozásának. Jogos követeléseik közé foglalták az önálló szocialista kül- és belpolitikát folytató független új magyar kormány megalakítását, s ezért a tegnapi napon a sok szomorú híradás között nagy örömmel üdvözölték azt a hírt, hogy Nagy Imre elvtárs a minisztertanács új elnöke.

A diákparlament követei az egyenrangú kereskedelmi kapcsolatokat a keleti és a nyugati államokkal, az egész mezőgazdasági politika felülvizsgálatát, az adó, valamint a begyűjtési rendszer új, reális alapokra helyezését, a sztálinizmus és rákosizmus felszámolásának tisztázását, a Farkas-per nyilvánosságra való hozatalát.

Követelik továbbá alkotmányunk betartását és azt, hogy az országunkban lévő összes természeti kincsek feltáró és feldolgozó ipara kerüljön magyar kézbe minden ellenszolgáltatás nélkül. Követelik, hogy március 15.-ét nyilvánítsák nemzeti ünneppé és munkaszüneti nappá, október 6-át pedig nemzeti gyászünneppé. Az új kormány kezdjen tárgyalásokat a dunai államokkal egy konföderáció érdekében és kezdjen tárgyalásokat a Szovjetunióval a hadi-, és politikai foglyok hazaszállítása érdekében. Az egyetemi ifjúság e kilenc pontba foglalt követelései megalapozottak, de nem érthetünk egyet a diákparlament 2-ik és 3-ik pont követeléseivel.

A helyes követeléseket helyesli a Magyar Dolgozók Pártja megyei pártbizottsága is s élére áll, szószólója lesz azoknak, hogy az új kormány, amelyet az ifjúság is követelt, Nagy Imre elvtárssal az élen megvalósítsa, zászlajára tűzze e célkitűzéseket.

Mind teljesebb szocialista demokratizmusunk tette lehetővé, hogy a miskolci egyetemi fiatalság pontokba foglalja, lapjában leközölje követeléseit, s ugyanez adja meg nekünk is a jogot ahhoz, hogy közzétegyük azt, ha nem értünk egyet e követelések két pontjával, mert azok nem helytállóak. Le kell szögeznünk, hogy hazánkban nem polgári, hanem szocialista demokráciát akarunk.

Ezt vallják felhívásukban a miskolci egyetem fiataljai is, akik követeléseik végén leszögezik, hogy elkülönítik magukat a néptől idegen ellenséges elemektől és nem fogják tűrni soha, hogy harcos állásfoglalásukat a reakció saját restaurációs, provokációs céljaira használja fel.

Hasonló álláspontra helyezkedtek a DIMÁVAG Gépgyár munkási, akik a kormány felé továbbított követeléseikbe belefoglalták a munkásság sajátos indokolt és jogos igényeit. E követelések részletes ismertetésére mai, kora délutáni kiadásunkban kitérünk.

Az egyetemi ifjúság és a DIMÁVAG Gépgyár dolgozóinak az új kormányunkhoz a legteljesebb bizalommal eljuttatott követeléseivel egyetértenek és támogatják a miskolci XVI. számú Autójavító Vállalat dolgozói is.

Új kormányunk a mostani rendkívülien nehéz órákban, amikor az ellenforradalmi elemek már megszűnőben lévő, de mégis súlyos zavarokat okoztak fővárosunkban, amikor a további vérontást kell megakadályoznia, nem foglalkozhatott még a jogos követelésekkel.

A Nagy Imre elvtárs vezette kormánynak – amely célul tűzte ki a magyar közélet eddiginél sokkal gyorsabb széleskörű demokratizálását – a szocializmus építésében a mi nemzeti sajátosságainknak megfelelő magyar út megvalósítását, nagy nemzeti céljainknak, a dolgozó tömegek életkörülményeinek gyökeres megjavítását, ennek a minden magyar hazafi által óhajtott kormánynak lehetőséget kell adnunk, hogy az 1953 júniusában hirdetett kormányprogram elvei alapján megvalósítsa célkitűzéseit, valóra váltsa a munkásság, a diákság e pontokban is rögzített jogos követeléseit.

Szövegdoboz: Egyetemi nagygyűlés 1956. október 25-én
Kerékgyártó felvétele

Diósgyőri munkások távirata

(12. évf. 252. sz. 2. old. 1956. okt. 25. csütörtök)

Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége

Budapest

Kedves elvtársak!

Mi, a Lenin Kohászati Művek öntvénykikészítő műhelyének délutános dolgozói a legmélyebben elítéljük országunk fővárosában történt provokációs cselekményeket, melyek dolgozó népünk hatalmának megdöntésére lettek szervezve.

Meleg szeretettel köszöntjük az újjáválasztott Központi Vezetőséget és további lendületes munkával segítjük a Központi Vezetőség és a kormány munkálkodását.

Diósgyőrvasgyár, 1956. okt. 24. A LENIN KOHÁSZATI MŰVEK

öntvénykikészítő üzemének

délutános dolgozói

A Lenin Kohászati Művek dolgozóinak állásfoglalása

(12. évf. 252. sz. 2. old. 1956. okt. 25. csütörtök)

A Lenin Kohászati Művek kommunistái, pártonkívüli dolgozói elítélik az ellenséges provokátorok tevékenységét, akik kihasználva az egyetemisták békés tüntetését, véres harcot kezdeményeztek Budapesten, mely sok becsületes ember életébe került.

Ugyanakkor üdvözöljük az új Politikai Bizottságot és a Központi Vezetőséget. Kérjük a központi Vezetőséget és az új Politikai Bizottságot, hogy a szocialista demokrácia továbbfejlesztésével a múlt hibáit kiküszöbölve, olyan úton vezesse a dolgozó népet, amely a szocializmust építő népi demokráciánkban a népre támaszkodva, a nép érdekeinek legjobban megfelel. Mi a legteljesebb mértékben segíteni fogjuk e politika megvalósítását a minőségi és mennyiségi termelés példamutató munkája révén. De kérjük a Központi Vezetőséget, hogy a súlyának megfelelően foglalkozzon és reagáljon az általunk felvetett kérdésekkel.

A Diósgyőri Lenin Kohászati Művek dolgozóira bátran támaszkodhat pártunk. Ma, e nehéz időkben és a jövőben is. A fasiszta provokátorok merényletére azzal válaszolunk, hogy a legteljesebb nyugalomban végezzük munkánkat a jelenlegi feszült helyzetben is, és el vagyunk szánva arra, hogy ha az ellenség gyárunkban, üzemünk területén hasonló provokációt szervezne, a diósgyőri munkások acélökle zúzná őket szét.

Diósgyőrvasgyár, 1956. okt. 24.

Lenin Kohászati Művek összes dolgozói

Forró szívvel, higgadt ésszel

(12. évf. 252. sz. 2. old. 1956. okt. 25. csütörtök)

Egy gondterhelt napok kohójában az emberek próbán esnek át, amely igénybe veszi minden erkölcsi és szellemi erejüket. Kiolvasztja belőlük a legnemesebb érzések aranyát, amely a nemzet szilárd tartalékát jelenti. S büszkén elmondhatjuk: a borsodiak – ennek a drága szép kis haza történelmi emlékektől megszentelt vidékének lakói – igen sokat adtak ehhez a helytállást követelő napokban a hazának. Odaadták, ami most a legértékesebb: rendíthetetlen hűségüket a nép államához.

Lehetetlen a szebbnél szebb példákat felsorolni erre, de meg kell említeni és különösen meg kell becsülni egyetemi ifjúságunk magatartását.

A szavak, amelyeket a sorok élére állítottunk, nem véletlenül kerültek ide. Hasonló címmel közöltük előző napi számunkban a beszámolót a diákparlament üléséről. És pedig azért emeltük ki mint legjellemzőbbet e szavakat, mert valójában forró szív és higgadt ész irányította tanácskozásaikat. Vitatható ugyan egyes álláspontjuk helyessége, de semmiképpen nem vonható kétségbe legteljesebb jóhiszeműségük, hazafiságuk, ragaszkodásuk a nép államához, amelyet azzal tanúsítottak, hogy visszautasították egyes felelőtlen elemek kísérleteit.

Úgy érezzük, nem lennénk az események hű krónikásai, ha nem emelnénk ki annak a magatartásnak az értékét, amellyel ifjú értelmiségünk, jövendő mérnökeink – példát mutattak egész ifjúságunknak.

Mindez azt igazolja, hogy a legnehezebb napokban is számíthatunk ifjúságunkra, s rájuk szilárd alapokra épül a magyar jövendő. Az a meggyőződésünk, hogy nagyszerű érdemeiket ezután is tovább növelik. Tudva tudjuk, hogy nem csalódunk bennük, - s ők is tudják, hogy egész nemzetünk fáradozása, alkotó munkája elsősorban számukra építi az országot, szabad, független népünk boldog hazáját.

A kísérlet nem sikerült

(12. évf. 252. sz. 2. old. 1956. okt. 25. csütörtök)

Szerdán a késő délutáni órákban fiatal gyerekekből, diákokból, járókelőkből kisebb tömeg gyűlt össze a miskolci Forgó-híd környékén. Felolvasták előttük a diákparlament követeléseit, amelyhez többen hozzászóltak.

Ezt az alkalmat használták fel egyes felelőtlen, rendbontó elemek arra, hogy tüntetést próbáljanak szervezni néhány száz főnyi csoport körében. Kísérletük nem járt eredménnyel, de egy ideig forgalmi zavart okoztak. Későbben leállítottak egy teherautót és azon kimentek a műegyetemre, ahol a diákparlament vezetőit igyekeztek rábírni a felvonulásra. Az egyetem ifjúsága azonban példát mutatva nyugalmáról, higgadtságáról – felelőssége tudatában – a leghatározottabban visszautasította a bujtogatókat. A csoport a sikertelen kísérlet után az Avason át a vasgyárhoz vonult és be akart jutni az üzembe, itt azonban a gyárőrség és a karhatalmi szervek szétoszlatták a tüntetőket. Egy részük, makacsul kitartva szándéka mellett, megvárta az este 10 órai műszakváltást és a munkából jövők közül igyekezett tömeget szervezni. A Glószig jutottak azonban csak el, mert a karhatalmi szervek erélyes fellépésére a tömeg szétoszlott és hazament.

Miskolc és Diósgyőr munkássága – minden jóérzésű ember – elítéli a rendzavaró kísérletet. Azokat a követeléseket, igényeket, melyeknek teljesítését kormányunktól várjuk, semmiképpen sem ilyen formában kell kinyilvánítani. Pártunk és államunk a szocialista demokratizmus keretei között bőséges lehetőséget nyújt arra, hogy ezeket tudomására hozzuk. Ilyen magatartással egyetlen lépéssel sem visszük előbbre ügyünket, sőt akadályozzuk új kormányunk programjának megvalósítását, amely a jólét mielőbbi növelésére irányul. S ennek legjobb biztosítéka, hogy teljesült a magyar nép legszélesebb tömegeinek kívánsága, - Nagy Imre elvtárs újra átvette az ország kormányzását. Arra kell törekedni most minden becsületes, hazáját szerető magyarnak, hogy jó munkával, fegyelmezettséggel segítse elő az 1953 júniusi politika valóra váltását, megakadályozza, hogy felelőtlen, megtévesztett emberek provokáció áldozatául essenek.

A miskolci, diósgyőri munkások átérezték ezt a kötelességüket.

Grősz József érsek a katolikus egyház álláspontjáról

(12. évf. 252. sz. 2. old. 1956. okt. 25. csütörtök)

A budapesti megdöbbentő eseményekkel kapcsolatban Grősz József kalocsai érsek, a püspöki kar ezidőszerinti elnöke a következő nyilatkozatot adta:

A katolikus egyház álláspontja nyílt és világos. Mi elítéljük az öldöklést és pusztítást. Híveink ezt tudják. Ezért bizton reméljük, hogy híveink ilyen küzdelmekben nem vesznek részt, hogy példát adnak a rend és a nyugalom megőrzésére és a békés munkával igyekeznek biztosítani a magyar jövőt.

Horváth Richárd, a katolikus papok békebizottsága elnökének felhívása

(12. évf. 252. sz. 2. old. 1956. okt. 25. csütörtök)

Horváth Richárd, a katolikus papok békebizottságának elnöke felhívásában hangsúlyozta, hogy az új miniszterelnök, Nagy Imre személye és népszerűsége garancia arra, hogy a dolgozó nép jogos kívánságai teljesülni fognak. Ezért kéri, hogy mindenütt tegyék le a fegyvert, amely a drága vért ontja.

Vegyétek fel az alkotó munka eszközeit mindannyiunk jólétéért és életünkért, annak a Krisztusnak nevében, azzal az égő szeretettel szívünkben, aki a rendet, a nyugalmat, a békességet akarja. Legyen a rendnek, a fegyelemnek, a békességnek egysége, ami drága hazánk irányító szerepében és az emberek közösségében, mert csak így tudjuk eredményesen és a lelkeket megnyugtatóan megoldani további kérdéseinket.

Kérve kérünk minden hívő magyar embert, hallgasson a józan és okos szóra!

Szakasits Árpád elvtárs felhívása az ország népéhez

(12. évf. 252. sz. 2. old. 1956. okt. 25. csütörtök)

Barátaim, elvtársaim, régi harcos társaim!

Megrendüléssel vettük tudomásul, hogy ellenforradalmi elemek és megtévesztett emberek fegyverrel törtek nehéz harcokban született népi demokráciánk ellen. Ezek a fájóan szomorú órák nem alkalmasak arra, hogy arról beszéljünk, mi vezetett idáig, a politikai és a gazdasági élet területén elkövetett súlyos hibákról. Pártunk és egész dolgozó népünk készen áll arra, hogy az elkövetett hibákat jóvá tegye és ha volt néha érthetetlen huza-vona, az általános elveket tartalmazó júliusi párthatározat végrehajtása során, senki sem kételkedhet abban, hogy ha ezeknek szelleme érvényesül, életünk minden területén dolgozó népünk a szocialista demokrácia fényes útján a boldog jövőhöz ér.

Teljesült Miskolc dolgozó népe egyik jogos követelése

(Ingyenes példány 1. old. 1956. okt. 25. csütörtök)

Ezekben a tragikus napokban már azt hitte az ember, hogy soha többé nem fog tudni örülni, hogy örökre lehervadt a mosoly a magyar arcokról. A szív összeszorult, a szemekből könny patakzott, a lelkek keserűséggel teltek meg, amikor napjaink tragikus, véres eseményeire gondoltunk. Miért kellett eljönnie ennek? Mikor lesz vége a gyászos korszaknak, amit a rákosisták hoztak ránk? Mi ezután mindig csak temetni fogunk testvért, apát, rokont? Nem, nem!

Ezek a kérdések cikáztak a miskolciak fejében, amikor először meghallották Gerő Ernő rádióbeszédét, s a proletárkezek ökölbe szorultak, mélységes elkeseredés vett erőt mindannyiunkon. Hát még mindég itt tartanak? Még mindég fenyegetik a népet, mert igazát akarja? S ellenségnek, fasisztának nevezik, mert vannak jogos követelései? S erre a jogos követelésre Gerő Ernőnek nincs egyetlen szava sem?

Borsod megye népe és pártbizottsága visszautasította Gerő beszédét. Valamennyiünk közmegelégedésére adott hangot ennek az Északmagyarország, amikor azt írta, hogy semmiképpen sem fogadható el ez a beszéd, mert egyáltalán nem adott választ azokra a kérdésekre, amelyeket a megyei pártbizottság a Központi Vezetőség Politikai Bizottságához az előző napokban intézett. A Gerő-beszéd mellébeszélés volt. A szerencsétlen megnyilatkozást, az ügyefogyott dadogást nemcsak a Borsod megyei pártbizottság, de Borsod egész népe, az egész ország felháborodottan visszautasította.

S amikor reggel kivonult Miskolc népe az utcára és a megyei pártbizottság elé ért, igazságért kiáltott. Mondjon le Gerő!

Drága borsodi hazafiak! A sok jogos kérés közül néhány máris teljesült. Most már a Politikai Bizottság, pártunk és kormányunk vezetése, Kádár János elvtárs és Nagy Imre elvtárs irányítása alatt olyan kezekben van, amely biztosíték arra, hogy ebben az országban a gyász után megnyugvás következzék, hogy boldogság legyen.

Drága borsodi hazafiak! Legyünk most már nyugodtak és megfontoltak. Ne engedjünk semmiféle provokációnak, demagógiának, ne engedjük, hogy jogos követeléseink érdekében folytatott küzdelmeinket beszennyezzék.

Borsodi hazafiak, kommunisták, pártonkívüliek! Legyetek fegyelmezettek! Bízzatok Kádár János elvtársban, bízzatok Nagy Imre elvtársban, akikkel szót fogunk érteni, akik azt akarják amit a nép akar. Egyre ügyeljetek. Ne legyen zavargás, fegyelem és rend legyen. Nincs messze az az idő, amikor a nép előtt kell számot adni a mai napok tragikus eseményeiért.

Borsodi hazafiak! Gondoljatok a hazára, szeretteitekre ezekben a nehéz időkben. Fogjanak össze a munkáskezek és alkossanak eltéphetetlen láncot a béke, a rend, a nyugalom fenntartása érdekében. Megértéssel, segítőszándékkal, egymással való szeretetteljes törődéssel ügyeljünk arra, hogy a kínok tüzében születő új el ne vesszen, el ne taposhassa senki azokat a nemes terveket, azokat a nagyszerű gondolatokat, amelyek rövidesen meg fognak valósulni, amelyek nyomán új, szocialista Magyarország születik, s boldogság lesz ebben az országban, béke lesz annak a népnek, amelynek vére öntözte és öntözi ma is ezt a szent, drága magyar földet.

Azt mondtuk e cikk elején: azt hittük soha többé nem fogunk tudni örülni. Tévedtünk. A sötét égen kezd feljönni a nap. Kimondhatatlanul boldogok vagyunk, hogy Miskolc népe jogos követeléseinek egyik pontja a mai nappal beteljesült és vége eltűnt a politikai bizottság éléről az a Gerő Ernő, aki bebizonyította, hogy nem tudja és nem is akarja megérteni a népet.

Éljenek a diósgyőri proletárok, éljenek a munkások, parasztok, értelmiségiek, diákok, katonák, éljen a nép és viruljon az ország a Kádár János által vezette párt és a Nagy Imre által vezette kormánnyal az élen! S szeretettel köszöntjük az új szellemben dolgozó borsodi pártvezetőket, a Borsod megyei pártbizottságot, s annak első titkárát Földvári Rudolf elvtársat.

Nagymiskolc népének követelései

(Ingyenes példány 1. old. 1956. okt. 25. csütörtök)

Általános sztrájk mindaddig, amíg nem teljesítik a tömegek akaratát

A kora reggeli órákban elindult munkások egyenesen a miskolci egyetemre tartottak. Hatalmas tömeg hullámzik az egyetem körül, jönnek-mennek az emberek.

Az egyetemváros terén, az egyik épület tetején hangzott el a megnyitó beszéd.

Barátaim, munkástestvéreink, magyar hazafiak!

Egységesen, néma tüntetéssel követeljük a megyei pártbizottságtól, Miskolc város és a megye vezető szerveitől, hogy ne ismerje el a Politikai Bizottság vezetőjének Gerő Ernőt, Hegedüs Andrást, Apró Antalt, Piros Lászlót és Kiss Károlyt. Követeljük néma tüntetéssel vezetőinktől, hogy álljanak követeléseink élére. Nem vagyunk ellenforradalmárok, mi független, önálló Magyarországot akarunk.

Tiltakozunk minden rákosista, provokátor cselekedete és megnyilvánulása ellen. Ez a borsodi munkásosztály, parasztság, értelmiség, ifjúság, és diákság követelése. Tartózkodjunk minden rendzavarástól és némán követeljük akaratunk teljesítését. Követeljük a DIMÁVAG 21 és az egyetemi hallgatók 11 pontjának maradéktalan teljesítését, az elsőtől az utolsó pontig.

Rend, fegyelem – így tudjuk követelésünk megvalósítását érvényre juttatni. Ebben kérjük borsodi munkásságunk szolidaritását. Éljen a független Magyarország

Követeljük a statárium megszüntetését és minden felkelő részére a teljes amnesztiát (Óriási taps.)

Galánffy Lajos ismertette ezután a debreceni egyetemisták követeléseit és ehhez hozzáfűzte a miskolci fiatalok követeléseit. A nagygyűlés ezt követően követeket választott.

A proletárok, a diósgyőri, miskolci munkások küldöttei összeültek a miskolci forradalmi egyetemista ifjúsággal és az alábbi 4 pontból álló követelést fogalmazták meg:

A megfogalmazást Nagymiskolc dolgozó népe és katonatisztjei által megválasztott népi-bizottság fektette papírra.

1. A szovjet hadsereg azonnal vonuljon ki az országból.

2. Új magyar kormányt.

3. Sztrájkjogot a munkásságnak.

4. Teljes amnesztiát a forradalomban részt vett magyaroknak.

Ameddig ezt nem teljesítik, addig sztrájkolni fog Nagymiskolc népe (a közellátás kivételével).

Felhívjuk Nagymiskolc népét, hogy mindenféle provokációtól tarts távol magát. Ne engedjük, hogy vér folyjon Miskolcon és Borsod megyében. Legyen rend, nyugalom és fegyelem! Fegyelmezetten követeljünk!

Nagymiskolc dolgozó népe által megválasztott népi bizottság!

(Munkások, egyetemisták, katonák.)

A DIMÁVAG munkásainak követelései

(Rendkívüli kiadás, ingyenes példány 1. old. 1956. okt. 25. csütörtök)

Mi a DIMÁVAG Gépgyár dolgozói figyelemmel kísérve országunk általános politikai és gazdasági helyzetének alakulását, megállapítjuk, hogy semmiesetre sem lehetünk megelégedve a jelenlegi helyzettel.

Nagy örömmel üdvözöltük és üdvözöljük most is az első szabad légkörben született nyilvános proklamációnkban – az MDP Központi Vezetőségének júliusi határozatát. Sajnálattal állapítjuk meg azonban, hogy országunkon belül a demokratizálódás, a múlt bűneinek jóvátétele és a jobb jövő kialakítása, nem halad bíztató ütemben, sőt véleményünk szerint sok esetben stagnál, egyhelyben topog. Felelősségünk tudatában kijelentjük, hogy ez az állapot tarthatatlan.

Mi, a DIMÁVAG Gépgyár dolgozói 11 évig tűrtük, néha ökölbeszorított kézzel, könnyező szemmel, de szótlanul, hogy miként akarják egyesek szervezetten, a párt, a nép érdekeire hivatkozva semmivé tenni, ködbe foszlatni mindannyiunk legszentebb vágyát, a szocializmus nagy ügyét és a magyar munkásosztály vezető szerepét és becsületét.

Hosszú éveken keresztül a munkásosztály ügyének és akaratának leple alatt követték el a személyi kultusz, ma még meg nem nevezett képviselői, égbekiáltó igazságtalanságait. Az üzemekből berendelt és előre megszövegezett táviratokra hivatkozva gyilkolták le népünk legjobbjait, juttattak másokat börtönbe és sodorták az országot e súlyos válság szélére.

Nekünk ebből elég volt. Mi nem akarunk többé egyes vezetők önkényét alátámasztó, mindent megszavazó és mindent eltűrő tudatlan tömeg lenni. A mi népünk, közte a DIMÁVAG dolgozói is, megérett arra, hogy végre saját kezébe vegye országa sorsának irányítását. Le kívánjuk szögezni, hogy nem akarunk és csírájában el is folytunk minden esetleges kapitalista restaurációt, bármilyen ilyen irányú törekvést. Mi szocializmust akarunk, de a mi sajátos magyar viszonyainknak megfelelően, ami tükrözi a magyar munkásosztály, a magyar nép érdekeit és legszentebb nemzeti érzéseit.

A mi népünk évszázadokon keresztül tűrte és nyögte a különféle elnyomók által rákényszerített gyarmati rabszolgasorsot. Mi ezt nem akarjuk többé, a mi népünk legjobbjai: Petőfi, Kossuth, Táncsics, Szamuelly, Kun Béla, Rajk, Pállfi nyomdokain haladva, szabad, független kül- és belpolitikával rendelkező, a nemzetközi politikában teljes egyenlőség elve alapján álló országot akarunk.

Mi nem akarunk soha többé szemünk elől téveszteni ezeréves nemzeti múltunk haladó hagyományait, sőt ezekből tanulva akarjuk felépíteni szabad, független, szebb hazánkat.

Szem előtt tartva az eddig elmondottakat, a következő pontokba foglaljuk össze a DIMÁVAG Gépgyár dolgozóinak követelését.

1. Követeljük, mint legfontosabbat, hogy az úgynevezett személyi kultusz uralma alatt önmagukat kompromittált személyeket mindenre való tekintet nélkül nevezzék meg és haladéktalanul távolítsák el a Központi Vezetőségből, a kormányból és az állami szervekből.

2. A párt- és államvezetés legfontosabb funkcióiba kerüljenek olyan kommunisták és pártonkívüliek, akik a proletárnemzetköziség elvének betartása mellett elsősorban magyarok, tisztelik nemzeti hagyományainkat, ezeréves nemzeti múltunkat. Személyük, hazaszeretetük és munkásságuk legyen a biztosíték arra, hogy a múlt soha többé vissza ne térhessen.

3. Követeljük az államvédelmi hatóságok intézménye felülvizsgálását, a múltban legkisebb mértékben kompromittált vezetőinek és funkcionáriusainak megnevezését és azonnali eltávolítását. továbbá követeljük, hogy az államvédelmi szervek minden tevékenységét a magyar nép érdekei alá rendeljék.

4. Követeljük Farkas Mihály és társai bűnügyének nyilvános, független bírósági tárgyalását, függetlenül attól, hogy ez a per esetleg egyes jelenleg fontos beosztásban lévő egyéneket kompromittálná is.

5. Az új haladó értelmiség legharcosabb rétegeivel, az egyetemi ifjúsággal és a haladó írókkal és újságírókkal, akik elismerik a párt és munkásosztály vezető szerepét, valamint minden olyan megmozdulással, amely az itt kifejtettekkel egyetért, legteljesebb megértésben szolidaritást vállalunk.

6. Követeljük az elmúlt években kötött és az ország gazdasági életében károsan ható külkereskedelmi szerződések felülvizsgálatát és nyíltan az ország közvéleménye elé terjeszteni. Követeljük az esetleges, a népgazdaságunk egészére előnytelen kereskedelmi szerződések felbontását. Követeljük, hogy az ország külkereskedelme a legteljesebb fokú egyenlőséggel alakuljon. Követeljük a külkereskedelmünkben megmutatkozott hibák okozóinak megnevezését és felelősségre vonását.

7. A tervgazdaság terén megmutatkozó súlyos hibákkal kapcsolatban követeljük a Tervhivatal vezetőjének és a tervezés terén meglévő hiányosságokban bűnös egyéneket sürgősen leváltani.

8. Követeljük, hogy mind a mai napig a titokfátyolával borított uránium-ügyre derítsenek fényt. Követeljük hogy a magyar nép nemzeti kincsét, az uránércet és alumíniumot kizárólag a magyar nép és a béke érdekében használják fel. Az uránérc felhasználásáról a valóságnak megfelelően tájékoztassák állandóan a közvéleményt.

9. Követeljük a kategóriai alapbérek, az ország gazdasági élete által megengedett legnagyobb mértékű emelését, a reálbérek emelését, a burkolt áremelések megszüntetését.

10. Követeljük a nyugdíj korhatár férfiaknál 55, nőknél 50 évre való leszállítását, a nyugdíjak reális felemelését.

11. Követeljük a családi pótlék felemelését, a 4 százalékos gyermektelenségi adó eltörlését.

12. Követeljük – mint szerzett jogunkat -, adják vissza a vasúti kedvezményt. Évi kétszeres ingyenes és évi kétszeres kedvezményes utazás esetére.

13. Követeljük az égető lakásproblémák fokozottabb mértékű megoldása érdekében biztosítani Miskolcon az 5000 lakás feltétlen felépítését, valamint azt, hogy a vállalatok nyújtsanak sokkal nagyobb mértékű támogatást a kislakás építési akció beindításához, elfogadható pénzügyi feltételek mellett.

14. A mezőgazdaság szocialista útjával egyetértünk, de követeljük, hogy az átszervezés a legteljesebb őszinteség és a parasztság érdekeinek és nemzeti sajátosságainak szem előtt tartásával történjen. Vizsgálják felül a parasztság beadási rendszerét.

15. A legteljesebb mértékben egyetértünk a Gomulka elvtárs vezetésével Lengyelországban végbemenő politikai változásokkal és mi, dolgozók, szolidaritásunkról biztosítjuk a lengyel elvtársakat.

16. Mindezen követeléseink megvalósítását csak úgy látjuk biztosítottnak, ha az országgyűlés nem lesz többé szavazógép és a képviselők nem lesznek Fejbólintó Jánosok. Követeljük tehát, hogy az elkövetkezendő választások során biztosítsák az általános és titkos választójogot nemcsak szavakban, hanem tettekben is. Ezáltal azt, hogy az országgyűlésben a nép bátor képviselői legyenek.

17. Az új, független magyar kormány lépjen ki a varsói szerződésből és ne vegyen részt semmiféle katonai tömbben.

18. A békeszerződés értelmében 1957. január 1-ig vonuljanak ki a szovjet csapatok Magyarország területéről.

19. Március 15.-ét nemzeti ünnepnappá és munkaszüneti nappá, október 6-át nemzeti gyásznappá való visszaállítását követeljük.

20. Az új magyar kormány folytasson tárgyalásokat a szovjet kormánnyal a politikai és hadifoglyok hazaszállítása érdekében.

21. A fentiekben leszögezetteket elküldjük gyárunk parlamenti képviselőinek is azzal az utasítással, hogy a közeljövőben összehívott parlamentben a fenti kérdésekben interpellációt nyújtsanak be és követeléseinek végrehajtásáról hetenként szóban vagy írásban tájékoztassanak bennünket.

DIMÁVAG Gépgyár

munkásszervező bizottsága.

Felhívás

(Ingyenes példány 1. old. 1956. okt. 25. csütörtök)

Mi, a Nehézipai Műszaki Egyetem hallgatói, teljes mértékben egyetértünk és támogatjuk a Budapesti Műszaki Egyetem hallgatóinak jogos követelését, de ezek reális megvalósításának alapját az egész magyar népet érdeklő kérdések megoldásában látjuk.

Ezért követeljük:

1. Önálló szocialista kül- és belpolitikát folytató független új magyar kormányt.

2. Az új független Magyarország lépjen ki a varsói szerződésből és ne vegyen részt semmiféle katonai tömbben.

3. A Békeszerződés értelmében 1957. január 1-ig a szovjet csapatok vonuljanak ki Magyarország területéről.

4. Egyenrangú kereskedelmi kapcsolatokat keleti és nyugati államokkal.

5. Az egész mezőgazdasági politika felülvizsgálását, az adó valamint a begyűjtési rendszer új, reális alapokra való helyezését.

6. A sztálinizmus és rákosizmus felszámolásának tisztázását, a per nyilvánosságra való hozatalát.

7. Alkotmányunk betartását, természeti kincsek (urán, bauxit) feltáró és feldolgozó ipara kerüljön magyar kézbe minden ellenszolgáltatás nélkül.

8. Március 15-nek nemzeti ünneppé és munkaszüneti nappá, október 6-át pedig nemzeti gyászünneppé nyilvánítsák.

9. Az új kormány kezdjen tárgyalásokat a dunai államokkal egy konföderáció érdekében.

10. Az új magyar kormány kezdjen tárgyalásokat a Szovjetunióval a hadi és politikai foglyok hazaszállítása érdekében.

Határozottan elkülönítjük magunkat a néptől idegen, ellenséges elemektől. Nem fogjuk tűrni soha, hogy harcos állásfoglalásunkat saját restaurációs, provokációs céljaikra használják fel.

Szocializmust akarunk, de önálló nemzeti államban.

Felszólítjuk a kormányt, hogy fenti követeléseinkre válaszoljon az egész nemzet nyilvánossága előtt. Felszólítjuk az egész dolgozó magyar népet, csatlakozzon felhívásunkhoz.

Diákparlament

Nagy Imre elvtárs üzenete Borsod és Miskolc népéhez

(12. évf. 253. sz. 1. old. 1956. okt. 26. péntek)

A Minisztertanács elnöke magáévá tette a miskolci küldöttség követelését

A diósgyőri üzemek, a miskolci egyetem diákparlamentjének megbízásából Földvári Rudolf elvtárs, a megyei pártbizottság első titkárának vezetésével Nagy Imre elvtársnál járó küldöttség munkája eredményes volt. Nagy Imre elvtárs üzenete Miskolc város, megyénk dolgozóihoz, parasztjaihoz, értelmiségi dolgozóihoz, ifjúságához:

Nagy Imre elvtárs a követelések minden pontjával egyetért. Vállalja annak végrehajtását. Ezen éjjelen, vagy holnap reggel új kormányt alakít, ami a Hazafias Népfront kormánya lesz. Személyi összetételénél a legmesszebbmenőkig figyelembe veszi a közvélemény kívánságát, követelését, javaslatát.

Nagy Imre elvtárs új kormányprogramjába bedolgozza és rövidesen az országgyűlés elé terjeszti. Nagy Imre elvtársnak volt egy olyan megjegyzése, hogy a program egyes pontjait rövid időn belül túl is lehet teljesíteni. Nagy Imre elvtárs köszöni a diósgyőri munkások és miskolci munkások, a megye dolgozó parasztságának bizalmát. Ez erőt ad munkájához és a következőket kéri Miskolc, Diósgyőr és a megye munkásaitól, értelmiségeitől, alkalmazottaitól, kommunistáitól és pártonkívülieitől. Segítsék és támogassák őt a kormányprogram végrehajtásában, amely teljes mértékben megfelel a diósgyőriek követeléseinek.

Nagy Imre elvtárs üzeni, hogy induljon meg mindenütt a termelő munka, mert a kormánynak, az életszínvonal emeléséhez szükséges intézkedéseihez termelésre és ismét termelésre van szüksége. Ez legyen elsősorban a kormányt támogató lépése a diósgyőrieknek és a miskolciaknak.

Nagy Imre elvtárs megvan arról győződve, hogy ezt a segítséget és támogatást feltétlenül megkapja a diósgyőriektől és a miskolciaktól. Nagy Imre elvtárs kijelentette: „Büszkék lehetnek arra, hogy rendzavarásra, provokációra Miskolcon és a megyében nem került sor. Azt kéri biztosítsák a miskolciak, a borsodiak hogy erre a jövőben sem kerüljön sor.”

Nagy Imre elvtársnál járt küldöttség résztvevői, akik a DIMÁVAG, Egyetem, Nehézszerszámgépgyár, Könnyűgépgyárból ott vannak, azok üzenik, hogy Nagy Imre elvtárssal beszélgetve, ezeket hallották és tolmácsolják.

Győzött a népakarat!

(12. évf. 253. sz. 1 old. 1956. okt. 26. péntek)

Gerőt lemondatták, Kádár János elvtárs a K. V. első titkára

Miskolc dolgozóinak, ifjúságának követelése már teljesült

A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége Politikai Bizottságának közleménye:

Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége Politikai Bizottsága 1956. október hó 25-én ülést tartott. A Politikai Bizottság:

Gerő Ernőt felmentette első titkári tiszte alól.

A Politikai Bizottság:

Kádár János elvtársat az MDP első titkárának választotta.

Miskolc és Diósgyőr dolgozóinak hatalmas egységtüntetése

(12. évf. 253. sz. 2. old. 1956. okt. 26. péntek)

Miskolc, október 24, délután 1 óra

A város lakossága óriási lelkesedéssel fogadja Gerő Ernő leváltását és Kádár János megválasztását a Központi Vezetőség első titkárává. A villanyrendőrnél, a Városháztéren és végig a főutcán csoportokba verődnek az emberek és ujjongva tárgyalják az eseményeket. Elvegyülök a csoportok közé. Üdvrivalgással fogadják a piros-fehér-zöld zászlókat a házakon s hazafias jelszavakat kiabálnak.

A munkások csoportjai egyre ömlenek az Egyetemváros felől. A villanyrendőrhöz közel a saroknál is embercsoport beszélget. Követelésekről, problémákról folyik a szó.

- Bízzunk Nagy Imrében. Az majd megcsinálja, amit kell! Ha előbb jött volna, nem lett volna semmi baj. Azok meg akik azt hitték, hogy most itt mi zavargást, fosztogatást csinálunk és közben a tűzön megsüthetik a maguk kis pecsenyéjét – tévedtek.

A teherautókon, villamosokon egyre többen jönnek a város felé. A Szemere-utca sarkánál kérdezősködnek, mi történik odakint. Bizakodnak, hogy minden meg fog oldódni, teljesítik a munkás- és diákküldöttek követeléseit.

Az üzletek redőnyei zárva vannak, a rendőrök és katonák barátságosan beszélgetnek az emberekkel. Lobognak a zászlók. Miskolcon a felvonulás s a tüntetés nem csapott át zavargásokba e ez elsősorban az öntudatos borsodi hazafiaknak és a pártbizottság, a munkástanács helyes intézkedéseinek köszönhető.

Október 25, reggel 6 óra.

A DIMÁVAG Gépgyárban röpgyűléseket tartottak a dolgozók, ahol egységesen követelték Gerő Ernő leváltását. Ezután a DIMÁVAG Gépgyár dolgozói átvonultak a Lenin Kohászatba, s kérték a kohászokat csatlakozzanak 21 pontjukhoz. Közben a Nehézszerszám Gépgyárban elfogadták a DIMÁVAG felhívását és a gyár dolgozói az utcára vonultak.

A Lenin Kohászati Művek dolgozóinak nagy része is kivonult a gépgyáriak felhívására, számos munkás pedig dolgozik, hogy a kohóknál, a martinkemencéknél zavartalanul folyjon a termelés.

A tömeg zárt sorokban, nemzeti színű zászlókat lengetve, Kossuth-dalokat énekelve megindult a város felé, a Nehézipari Műszaki Egyetemre.

Délelőtt féltíz óra.

A vasgyári üzemek több ezer főből álló oszlopa nemzeti zászlókkal, ütemes: vesszen Gerő! Magyar kormányt akarunk! Éljenek a diákok! – felkiáltásokkal, minden rendzavarás nélkül folytatta útját. Közben kisebb, rövidebb ideig a villamosforgalom leállt. Tíz óra körül azonban már zavartalanul bonyolódott le a forgalom. Az üzletek nagy része – kivéve a fűszer-, kenyér- és húsboltokat – bezárt. Ugyancsak szünetel a bíróságokon és általában véve a hivatalokban a munka. A felvonulókat a város lakossága, amerre elvonultak megtapsolta, a házak nagy részét nemzeti lobogókkal díszítette fel. A város utcáin egyre szaporodó tömegek helyeselve figyelték az eseményeket. A felvonulók minden rendzavarás nélkül a megyei pártbizottság székháza előtt elhaladva, az Egyetemváros felé tartott. Rendzavarás nem volt. A villamosok és autóbuszok rendszeresen közlekedtek.

Tüntetés a Petőfi-szobornál

(12. évf. 253. sz. 2. old. 1956. okt. 26. péntek)

Megfékezhetetlen erő, hosszú évek óta felgyülemlett sérelmek, a magyar hazaszeretet izzó lángja az, ami a város utcájára hajtotta a miskolciakat. Hatalmas autóbuszok özönlöttek autóbuszon, villamoson, kerékpáron, gyalog a Nehézipari Műszaki Egyetem felé. Üzemi munkások, értelmiségiek, diákok, több mint harminc ezres tömege itt megalakította a munkás- és diáktanácsot. A tömeg elhatározta, hogy a Petőfi-szobor előtt ünnepséget rendez, ahol a 48-as forradalmi ifjúság szellemében megvitathatják a követeléseket, amelyet a kormány elé terjesztenek.

Megkapó és felemelő volt az a fegyelmezettség, ahogy az óriási tömeg egész rövid idő alatt tehergépkocsikon, autóbuszon, s a zöme pedig zárt sorokban elindult a belváros felé. Hogy honnan vettek annyi nemzetiszínű zászlót, nem tudni. Zászlóerdő borította az út két oldalán a házakat, zászlóerdő alatt menetelt a tömeg a Petőfi térre. A felvonulók száma egyre inkább növekedett. Az utca népe közül mind többen álltak be a menetelők soraiba.

A Petőfi téren már sok ezer ember várta az érkezőket. Nagy éljenzéssel köszöntötték a Kossuth-nótát énekelve közeledő munkásokat, értelmiségieket, diákokat.

A munkás- és diáktanács egyik tagja – egy kék ballonkabátos egyetemista – a Petőfi-szobor talpazatára állt és ismertette a DIMÁVAG munkásainak követeléseit. A kb. 50000 főre emelkedett tömeg egyhangúlag magáévá tette ezeket a követeléseket és elhatározta, hogy a szénbányák, a közlekedés és az élelmiszeripari üzemek kivételével a követelések teljesítéséig mindenhol leállnak a munkával. Elhatározták: mindenhol rendkívül fegyelmezetten viselkednek, s tartózkodnak minden olyan megnyilvánulástól, amely akár a köznek, akár az egyénnek bármilyen kárt okozna.

A Petőfi-szobor előtti gyűlés legmeghatóbb és legfelemelőbb pillanatai akkor következtek be, amikor Nagy Attila, a Déryné Színház művésze felállt az ércbe mintázott Petőfi-szobor mellé. Az emberek levették sapkájukat, kalapjukat s az ifjú színész ajkáról felcsendült a Nemzeti dal csodálatosan időszerű szavai: Talpra magyar, hí a haza, /Itt az idő, most vagy soha!

A nép akárcsak 1848-ban, esküre emelt újjakkal, a versmondóval együtt szavalta a Nemzeti dal refrénjét: „Esküszünk, esküszünk, / rabok tovább nem leszünk!” Amikor a művész az utolsó versszakhoz ért: „Hol sírjaink domborulnak,/ unokáink leborulnak, / s áldó imádság mellett / mondják el szent neveinket.” – felnőtt férfiak szeméből csordult ki a könny, az asszonyok zokogva sírtak.

A vers után a Budapesten hősi harcban elesett mártírok emlékére kitűzték a gyászlobogót. Petőfi Sándor szobrát piros-fehér-zöld zászlók erdeje borította el. A gyűlés után az emberek szétoszlottak ugyanolyan fegyelmezetten, ahogy jöttek.

Ott voltunk mi is a gyűlés résztvevői között, s hallgattuk, amint az emberek a csodálatos élményekről, a nemzeti érzéstől felbuzdulva indultak hazafelé.

Együtt érzünk a tüntetőkkel. Biztosak vagyunk, hogy nem fog elfajulni ez a hősies és becsületes nemzeti mozgalom a provokatőrök izgatása következtében. Bízunk Miskolc dolgozó népében.

Csütörtök délelőtt a Széchenyi utcán

(12. évf. 253. sz. 2. old. 1956. okt. 26. péntek)

- Jönnek a diósgyőri munkások! Futótűzként terjedt el a hírcsütörtök reggel a város főútvonalán, s nyomában sietősebbre váltak a léptek, lecsapódtak az üzletek redőnyei, izgatott s egyben lelkes várakozás lett úrrá az embereken. A statárium ellenére népes csoportok verődtek össze a villanyrendőr környékén. Több százan várták a felvonulókat. Sokak szívében fészkelt az aggodalom: hátha az lesz a vége, mint Budapesten, hátha vérontással zajlik le a munkások tüntetése.

Ezt a gondolatot lehetett kiolvasni az utcán várakozók szeméből, különösen a szülőkéből, akik aggódva siettek középiskolás gyerekeik elébe, hogy hazavigyék őket, mielőtt fiatalos forrófejűséggel bármi meggondolatlanságot tennének.

Tíz óra felé a színháznál feltűnt az első teherautó, amelyen nemzetiszínű lobogókat lengetve éneklő ifjú munkások üdvözölték a tömeget. Az utca népe viharos tapssal, éljenzéssel fogadta a diósgyőrieket. Voltam már felvonulásokon, jól megrendezett május 1-i ünnepségeken, de ilyen forró, szívből jövő lelkesedést, ilyen viharos éljenzést nem hallottam. Pedig a felvonulók nem öltöztek ünneplőbe. A martinkemencéktől, esztergapadoktól, szereldékből, vagy íróasztaloktól jöttek sokan, csak úgy kék munkaruhában, hegesztő szemüveggel, olajosan. Őket ünnepelte ma Miskolc népe. A Széchenyi utcán a házak falán szinte percek alatt megjelentek a háromszínű zászlók, a villamosokon és buszokon is csakhamar ezeket lobogtatta az októberi szél.

S a felvonulók mindvégig hűek maradtak ehhez a zászlóhoz, nagy forradalmi hagyományainkhoz. Egyetlen pártellenes, provokációs megjegyzés sem hangzott el, egyetlen pofon nem csattant, öntudatosan, fegyelmezetten viselkedtek, úgy ahogy a diósgyőriektől elvártuk.

Sok év keserűsége oldódott fel ezekben az órákban. A személyi kultusz időszakában a munkásokra erőszakolt kényszerű hallgatás és fejbólogatás utolsó órája ütött. A munkások beleszóltak, méghozzá nagyon határozottan felszólaltak az ország ügyeinek intézésébe. Követelték, hogy több vezető, aki korábbi intézkedései csak szégyent hoztak a nemzetre, aki ártatlan emberek vérével szennyezte be kezét: álljon félre, mert a munkások nem bíznak benne.

Ezen a viharos délelőttön nagyon sok érdekes beszélgetést lehetett hallgatni a Széchenyi utcán.

- Jöjjön szomszédasszony vegyünk kenyeret, ki tudja mi lesz még itt. A kenyérüzlet előtt hosszú sorban legalább 150 ember sorakozott, de a kérdezett asszony így felelt:

- Majd veszek délután, hiszen sütnek a pékek.

Természetesen bizalommal mondta ezt. Igen sütnek, hiszen a munkások, valamennyiünk mindennapi kenyeréről van szó! Ez az ősz hajú barnakabátos asszonyka nem is tudta elképzelni, hogy a sütőipar derék munkásai ezekben a nehéz órákban cserbenhagynák a nagyüzemek munkásait, dolgozóit, a város lakosságát.

Az egyetem felé vonuló fiatalok utolsó csoportja még el sem tűnt a szemlélők elől, amikor a rádió közölte, hogy Gerő Ernő – akinek leváltását a munkások követelték – már nem a párt első titkára.

A régi jelszavak elhaltak, - újak születtek. Hömpölygött, hullámzott a dallam ezer ember ajkán, olyanok is énekeltek, akik mások rossz hallásukra vagy hangjukra hivatkozva hallgattak.

A délutáni órákban a kedélyek megnyugodtak, az utca forgalma valamivel csökkent, a felvonuló munkások hazatértek otthonukba.

K. R.

Szövegdoboz: Széchenyi utca, 1956. október 25.
Kerékgyártó felvétele

Megkapó pillanatok

(12. évf. 253. sz. 2. old. 1956. okt. 26. péntek)

Talán száz évvel ezelőtt, a 48-as szabadságharc hősei voltak ennyire lángolók, ennyire szabadságot szeretni és védeni tudók, mint amilyenek Miskolcon a csütörtöki tüntetés résztvevői. A DIMÁVAG munkásai a saját körükből alakult munkástanács vezetésével már napokkal előbb megszövegezték memorandumukat a kormányhoz. Két nap telt el azóta, s Pesten ezalatt patakokban ömlött a vér a jogos kívánságok elismertetéséért.

- Szabadságharcot, függetlenséget, ezzel a jelszóval indult Miskolcon a tüntetés, amelyen már az első félórában sok tízezer főnyi tömeg vett részt.

Igen, ők a pestiek is azt akarják, mint mi a DIMÁVAG-beliek, meg kohászati dolgozók: jobb életet, emberségesebb életkörülményeket.

S ahogy elmúlt az éjszaka, az emberek kezükbe vették a piros-fehér-zöld zászlót. Az első sorokban felcsendült a dal: „Kossuth Lajos azt üzente: / Elfogyott a regimentje / Ha még egyszer azt üzeni, / Mindnyájunknak el kell menni / Éljen a magyar szabadság, / éljen a haza!”

Száll, száll a dal, az ablakokban idős nénikék jelennek meg. Kendővel integetnek, s a házakon piros-fehér-zöld zászlók lengenek.

Öreg bácsika hajlik ki az egyik ablakon. Úgy látszik kicsit nagyot hall, mert bal füléhez illeszti kezét, s felragyog az arca, amikor meghallja, hogy a felvonulók teljes szabadságot, teljes függetlenséget követelnek. Teljes szabadságot, teljes függetlenséget, hogy ne fordulhasson elő soha többé, hogy belső harcokban kelljen pazarolni a drága magyar vért. A fiatalok vérét, akik Petőfi nyomdokain most először mutatják meg, hogy nem hallt ki belőlük a nemzethez tartozás magasztos érzete. Az öregeket, akik nagyapáik meséi után még ma is emlékeznek arra, hogyan törte meg 1849-ben a külső zsarnokság, a cári önkény a szépen ívelő magyar forradalmat.

Az jut eszébe az öreg bácsikának, amikor reszkető kezeit tapsra összeüti és reménykedő szemekkel néz az utcán az egyre jobban áradó, egyre jobban duzzadó tömegre.

Míg tapsol, integet, nevet – egy könnycsepp is lopakodik szemében. De ez már nem tétlenség fájdalmának könnye. A nép erejéből, hitéből fakad.

Végig a Hejőcsaba felé vivő úton hullámzik a tömeg. Vannak akik már hazafelé jönnek az egyetemi városból, mások pedig teherautókon és gyalog az egyetemi város felé tartanak, ahol a gyűlés még tart. Üléseznek a munkások és a diákok küldöttei az egyetemen, kint pedig a tömeg elszánt akarattal szavazza meg a DIMÁVAG-beliek és az egyetemisták 21, illetve 11 pontját.

Az egyik kis kertes ház előtt három pöttömnyi gyerek áll. Zászlócskákat lobogtatnak s mint kiknek igazán joguk van tüntetni, nagyon kedvesen, szívre hatóan kiáltoznak. –Éljen a haza…

…Hogy mennyit tanulhatnának ezektől a kisgyerekektől azok, akik az évek során elfelejtették ezt gyakorlatban megvalósítani és átélni.

G. Gy.

Szövegdoboz: Miskolc, 1956. október 25.
BAZ Megyei Levéltár tulajdona

A villanyrendőrtől a megyei pártbizottságig

(12. évf. 253. sz. 2. old. 1956. okt. 26. péntek)

A békés tüntetőket a villanyrendőrnél több ezer miskolci dolgozó fogadta. Sokan csatlakoztak hozzájuk és hazafias dalokat énekelve haladtak a megyei pártbizottság épülete elé. Közben a fiatalság és az üzemek, hivatalok dolgozói jelszavakat kiabáltak.

- Váltsák le Gerő Ernőt! Jobb vezetőt a párt élére! Demokratikus és független Magyarországot!

A lakóházakban és középületekben kinyíltak az ablakok, itt is, ott is, nemzeti zászlókat lengetett az októberi lenge szellő. Háziasszonyok, fiúk és lányok üdvözölték a békés, öntudatos felvonulókat.

A megyei pártbizottság épülete előtt lassított a menet. Ebben a pillanatban a magasban, a harmadik emeleten hatalmas nemzetiszín zászlókat tűztek ki. A felvonulók hatalmas tapssal üdvözölték a megyei pártbizottság együttérzését. A párt és a nép egy volt ezen a megmozduláson. A miskolciak nem engedték fellépni a provokátorokat. Békésen követelték jogaikat és győzött a józan ész. A megyei pártbizottság vezetői a járdáról integetve üdvözölték a miskolci üzemek munkásait fiataljait.

Néhány perc múlva az Egyetemváros fiataljaival találkoztak. Közösen éltették ezután Nagy Imre elvtársat és megyebizottságunk első titkárát Földvári Rudolf elvtársat.

Nagy volt a felvonulók öröme, amikor a Kossuth rádió bejelentette, hogy Gerő Ernőt leváltották és helyette Kádár János elvtárs lépett a párt élére.

A tüntetés megelégedéssel végződött, teljesült a jogos kívánság.

Jelentés Ózdról

(12. évf. 253. sz. 2. old. 1956. okt. 26. péntek)

Egynegyed ötkor az ózdi bányászati és kohászati technikum levelező tagozatának tanulói zászlókkal, Kossuth-nótákat énekelve vonultak fel az iskolából a kultúrotthon helysége elé. A több száz főnyi diákcsoport szónoka három pontból álló javaslatot terjesztett a gyűlés elé.

1. Teljes egyenjogúságot követelünk a Szovjetunióval.

2. Követeljük, hogy a magyar kormány biztosítson teljes amnesztiát a budapesti szabadságharcosok részére.

3. Követeljük, hogy a szovjet csapatok azonnal vonuljanak ki Budapestről és a rendhelyreállítás után az ország területéről.

A gyűlés elhatározta, hogy a három pontot táviratilag közli az államvezető szervekkel.

A gyűlésen egy felszólaló javasolta, hogy válasszanak 5 tagú küldöttséget, akik a követelés szövegét továbbítják. A tömeg továbbra is együtt maradt és fél hét tájban már mintegy ezer főre növekedve az ózdi kohászati üzemek kapuja elé vonult. A kohászati üzemek igazgatója felszólította a gyár dolgozóit a munka folyamatos biztosítására, a felvonulókat kérte: hagyják dolgozni a gyár munkásait. A tömeg ezután a Szabadság-téri szovjet emlékműhöz vonult. Először az emlékmű tetején álló szobrot, majd az emlékművet is ledöntötték. A hangulat egyenlőre békés.

Horváth Kálmán

A munkástanács gondoskodik a város közbiztonságáról

(12. évf. 253. sz. 4. old. 1956. okt. 26. péntek)

Sok fontos határozat született a munkástanács első ülésén

Tegnap délután összeült a Miskolc városi munkástanács, s kezébe vette a sztrájk irányítását. A Lenin Kohászati Művek műszaki klubjában összegyűlt dolgozók lelkiismeretesen, felelősségük teljes tudatában tárgyalták meg, mi legyen a következő lépés, amely a dolgozó nép követeléseit elősegíti.

Határozottan leszögezték, hogy a sztrájknak szervezettnek és egységesnek kell lennie. A sztrájk alatt minden dolgozó köteles elfoglalni műszakja idején munkahelyét, mert csak így számolják el a sztrájk idejére munkabérüket. Ennek az úgynevezett ülősztrájknak még más, igen komoly jelentősége is van. A sztrájkoló dolgozók benn az üzemben kötelesek megvédeni a gépeket, kötelesek megvédeni a gyárat az esetleges rombolástól vagy lopásoktól.

Kikre vonatkozik és kikre nem a sztrájkhatározat

A diósgyőri dolgozók a csütörtöki felvonulásukkal tanujelét adták teljes jószándékuknak, fegyelmezettségüknek. Öntudatos hazájukat szerető dolgozóhoz méltóan viselkedtek. […]

A dolgozók magukénak érzik a gyárat. Ezt igazolta az a döntésük is, amely szerint nem kívánják leállítani a gyárak úgynevezett veszélyes üzemrészeit, így a nagyolvasztót, a kohókat, a benti villamos üzemeket, amelyeknek leállítása a felszerelések tönkretételéhez vezetne. Kimondták továbbá, hogy a bányászok se hagyják abba a munkát, mert a szénre most is nagy szükség van! Dolgozzanak a bérelszámolók is!

A munkástanács ülésén fontos határozatok születtek a város közbiztonságának megőrzése érdekében. Óvhatatlanul számítani lehet arra, hogy kétes elemek, kihasználva a zilált hangulatot, fosztogatásokat, vagy betöréseket kísérelnek meg. A rendőrség ezeknek az elemeknek a megfékezésére a munkástanácstól kért segítséget. A munkástanács segítséget is nyújt a karhatalomnak azoknak az elemeknek a leszereléséhez, akik esetleg veszélyeztetik a békés lakosságot, akiket nem az eszme, hanem csupán a hagyomány visz az utcára. A munkástanács elhatározta, hogy 150 tagú munkásőrséget állít, amelynek tagjai már az elmúlt éjszaka őrködtek a közbiztonság felett.

Október 29-én megalakul a megyei munkástanács

- Alakítsuk meg mindenütt az igazi munkástanácsokat – hangzott el a jelszó a gyűlésen. Kimondták ennek értelmében, hogy minden üzemben és hivatalban még a mai napon meg kell alakítani a munkástanácsokat. Kis üzemben 6-8, nagyobb üzemekben 20, esetleg 30 főből álljon a munkástanács. Elhatározták továbbá, hogy október 29-én délelőtt 10 órakor kerül majd sor az első megyei gyűlés összehívására.

Kimondotta a munkástanács, hogy a város területén semmiféle megmozdulás, tüntetés, vagy felvonulás nem történhet a munkástanács tudta és jóváhagyása nélkül.

A műszaki egyetem hallgatói telefonon is bejelentették az ülés közben, hogy mindenben elfogadják a munkástanács irányítását.

Mivel a sztrájk kimenetelét és időtartamát nem látja határozottan a tanács, ezért úgy döntöttek, hogy a bankokba befolyt pénzösszegeket nem küldhetik ki a megyéből, hanem míg a sztrájk tart itt kell felhasználni bérfizetésekre.

A munkástanács egyhangúlag háromnapos szesztilalmat rendelt el.

Jelentések jöttek a tanácshoz, hogy bizonyos élelmiszerekből felvásárlási láz ütötte fel a fejét. Vannak emberek, akik nyolc kenyeret is vásárolnak egyszerre, s ezzel veszélyeztetik a közellátás zavartalanságát. Úgy döntöttek, hogy zsírból csak egy kilót adnak mindenkinek, hogy ne legyen zökkenő az ellátásban. Cukorból, lisztből van megfelelő mennyiségű készlet.

Vonják ki azonnal a harcból a szovjet csapatokat

Tudtára hozták az ülés közben a munkástanácsnak, hogy többen Budapestre akarnak menni, sőt néhány fiatal megrakott teherautókkal már el is indult. Ezt a tanács helytelenítette és határozottan elítélte az ilyen meggondolatlan cselekedetet. Ezzel kapcsolatban a tanács a következő szövegű táviratot intézte Nagy Imre elvtárshoz: „Bejelentjük, hogy mi a borsodi dolgozók munkásválasztmánya tartjuk a rendet. Sztrájkot rendeltünk el. Dolgozóink a vérző pestiek segítségére akarnak menni. Azonnali intézkedését kérjük, vonja ki a szovjet erőket a harcokból, mert ellenkezőleg a rend és a fegyelem tarthatatlan a városban. Választ kérünk: Borsodi munkásválasztmány.”

Ezenkívül még több kisebb intézkedést tett a munkástanács. A késő esti órákban a gyűlés azzal oszlott fel, hogy ma délelőtt 11 órakor ismét összejön.

A munkástanács józan intézkedéseitől sokat vár most az ország lakossága. A sikeres munkához azonban az kell, hogy az irányítás még határozottabb, fegyelmezettebb legyen. Ezt kívánja most a közbiztonság érdeke, e ezt kívánják azok a dolgozók, akik küldötteiket a

munkástanácsba jelölték.

Fogjunk össze!

(12. évf. 253. sz. 4. old. 1956. okt. 26. péntek)

Németh Imre honfitársunkkal beszélgettünk tegnap, kérjük, hogy mondja el véleményét a jelenlegi helyzetről.

Elöljáróban Németh Imre leszögezte, hogy bízik a Nagy Imre elvtárs által vezetett kormányban, bízik a Kádár János által vezetett pártban, mert tudja, hogy együtt éreznek a néppel és minden erejükkel, tudásukkal azon lesznek, hogy a nép minden jogos követelése megvalósuljon. Éppen ezért teljesen egyetért Nagy Imre elvtárs jelszavával, hogy a nehéz időkben védjük meg a gyárakat, gépeket, saját vagyonunkat. Az egész népnek okoz kárt, aki rabol, fosztogat. Minden becsületes borsodi hazafi azért küzdjön, hogy rend, nyugalom és fegyelem legyen.

A továbbiakban Németh Imre a Hazafias Népfront megyei bizottság elnökségének tagja arról beszélt, hogy a függetlenségi népfront volt pártjainak egykori vezetői, aktivistái az utóbbi időben milyen lelkesen dolgoztak a népi, nemzeti egység megteremtése érdekében. Két feladat áll előttünk. Most, miután Gerő lemondott, s teljesült a nép akarat. Gerő lemondása után is számolni kell a visszahúzó erők ellen. Nem egyedül csak Gerő képviselte a visszahúzó erőt, hanem mások is, akik még jelenleg ott vannak a kormányban.

A másik feladat; a népi nemzeti egység megteremtése érdekében megindult munkát, amelynek kezdeményezője az új szellemben dolgozó borsodi pártvezetők voltak, teljes erővel tovább folytatunk. Erre adjuk össze erőnket, s lássunk hozzá a népi nemzeti egység megteremtéséhez, mert ebben óriási erő rejlik. Ez az erő tud kivezetni minket a gyászos korszakból.

Fogjanak össze a borsodi hazafiak, hogy életünk megújhodjon.

Bízunk Kádár János és Nagy Imre elvtársakban, az általuk vezetett pártban és kormányban. bízunk az új szellemben dolgozó borsodi pártvezetőkben, akik néhány nappal ezelőtt minden kertelés nélkül ki merték mondani az igazat, meg merték írni minden kényes kérdést abban a levélben, amelyet a Politikai Bizottsághoz intéztek.

Gyertek honfitársak, borsodi magyarok, tömörüljünk újra egységbe, nemzetiszínű lobogónk alatt, hogy ne legyen gyász többé nálunk, hogy felszáríthassuk a könnyeket, hogy új életet kezdhessünk, - fejezte be nyilatkozatát Németh Imre elvtárs, a Kisgazdapárt volt megyei vezetője, a Hazafias Népfront megyei bizottsága elnökségének tagja.

A magyar szakszervezeteknek úgy kell dolgozniuk, mint 1948-ig

(12. évf. 253. sz. 4. old. 1956. okt. 26. péntek)

A Magyar Szakszervezetek programja azonnali intézkedésekre

I. Politikai téren

1. A harcokat beszüntetni, amnesztiát hirdetni és a szakszervezetek bevonásával tárgyalást folytatni az ifjúság képviselőivel.

2. Új, széles alapokon nyugvó kormányt létrehozni a szakszervezetek és az ifjúság vezetőinek részvételével, Nagy Imre vezetőségével. Őszintén feltárni az ország gazdasági helyzetét.

3. Intézményes anyagi támogatást nyújtani a tragikus harcok rokkantjainak és az elesettek hozzátartozóinak.

4. A rend biztosítása végett a rendőrséget és a honvédséget munkás és ifjúsági fegyveres nemzetőrséggel kiegészíteni.

5. Munkás ifjúsági szervezetet alakítani a szakszervezetek messzemenő támogatásával.

6. Az újonnan alakuló kormány azonnal kezdjen tárgyalásokat a szovjet fegyveres erők kivonásáról az országból.

II. Gazdasági téren

1. Minden termelőüzemben munkástanácsot alakítani, az üzemi értelmiség bevonásával megvalósítani a munkásigazgatást. Ezzel párhuzamosan gyökeresen átalakítani a központi szervezést és az államgazdasági irányítás rendszerét.

2. Bérrendezést végrehajtani. A 800 Ft-ig terjedő bérek 15 százalékkal, 1500 Ft-ig 10 százalékkal azonnali hatállyal felemelni, a magas fizetéseket 3500 Ft-ban maximálni.

3. Általánosságban megszüntetni a normákat, kivéve azokat az üzemeket, ahol a dolgozók, illetve munkástanácsok megtartásukat kívánják.

4. Eltörölni a 4 százalékos gyermektelenségi adót.

5. Felemelni az alacsony nyugdíjakat, figyelembe véve a munkában eltöltött éveket.

6. Növelni a családi pótlékot olyan képen, hogy alapvetően javítsuk a többgyermekes családok anyagi helyzetét.

7. Nagymértékben kiszélesíteni az állami, szövetkezeti és magánkezdeményezésből folytatott lakásépítést. Hatalmas társadalmi mozgalmat szervezni lakások sorozatos építésére.

8. Megvalósítani Nagy Imre ígéretét: az egyenlőség elve alapján tárgyalásokat kezdeni a Szovjetunióval és más országok kormányaival kölcsönös előnyös gazdasági kapcsolatok megteremtésére.

Záradék:

A Magyar Szakszervezeteknek úgy kell dolgozniuk, mint 1948-ig. Nevüket „Magyar Szabad Szakszervezetek”-re kell változtatni és az elnevezést a szakszervezetek kongresszusával jóvá kell hagyni.

Soha nem látott lelkesedés Diósgyőrben

(12. évf. 253. sz. 4. old. 1956. okt. 26. péntek)

A DIMÁVAG Gépgyár szirénája reggel fél 8 órakor szegszólalt és sztrájkra szólította fel a gyár dolgozóit. Jellemző a munkások bölcsességére, hogy azonnal megalakították a sztrájkbizottságokat, amelyeknek szent kötelességül szabták, hogy vigyázzanak gépeikre, a szerszámokra, nehogy azoknak bajuk legyen. Ők felvonultak és tiltakozásukat fejezték ki Gerő és rákosista társai szereplése ellen.

Csatlakoztak a DIMÁVAG Gépgyár dolgozóihoz a kohászati üzemek munkásai is. A kohászok szintén megszervezték a sztrájkőrséget, s kivonultak a DIMÁVAG Gépgyár, a Nehéz-, és Könnyűszerszámgépgyár dolgozóival. A tömeg elvonultával a gyárban teljes csend uralkodott. Éber figyelemmel kísérték az ott maradtak a magyar rádió minden minden híradását, s amikor jelentette, hogy Kádár János a Központi Vezetőség első titkára s Gerő Ernőt felmentették tisztje alól, soha nem látott lelkesedés vált úrrá az embereken. A piros, fehér, zöld zászlók magasan lobogtak, - szabadságharcos elődeink: Kossuth, Petőfi és Táncsics vérrel áztatott lobogói.

Az aggódó édesanyák, felségek, kiknek gyermekei és férjei a felvonulók között voltak, egyszerre megnyugodtak, mert tudták hogy az örvendetes eseményben nagy részük van szeretteinek.

Délben még csak fél egy múlt néhány perccel, de már szokatlanul sokan özönlöttek a gyárak felé. A délutános műszak munkásai már eljöttek. Izgatták őket is az események, meg a gyár sorsa. A délelőttös műszak kint levő dolgozói bátorították őket, vegyék fel a munkát, mert most már érdemes dolgozni, érvényesülni fog a dolgozó nép megtízszereződött alkotó ereje.

Örömmámorban és diadalban úszik a forradalmi Diósgyőr. Új, szabad légkörben dolgozhatunk a magunk javára, a magunk hasznára, saját jövőnk, ifjúságunk és gyermekeink békés, boldog életéért.

Az MTI közleménye

(12. évf. 253. sz. 4. old. 1956. okt. 26. péntek)

A Magyar Távirati Iroda szerkesztői, munkatársai és munkásai rendkívüli örömmel és megnyugvással értesültek a Politikai Bizottság határozatáról. Ez a döntés valóban az utolsó percekben érkezett, amely az ifjúság tüntetésével kezdődött és amely oly tragikus körülmények között még ezekben az órákban is magyarok vérét ontja. Azt hisszük, hogy most már a nemzeti egység szellemében tüntetés és vérontás nélkül is kivívhatjuk azokat a magasztos célokat, amelyekért az ifjúság, Budapest munkásai és értelmiségei délután piros-fehér-zöld zászlók alatt százezres tömegekben vonultak fel. Ütött az órája annak, hogy most már a magyart a magyarral szembeállító tragikus meghasonlás egymással a független, szabad magyar hazában megvalósítsuk a szocialista demokráciát.

Hudy Ferenc: A nép szava

(12. évf. 253. sz. 4. old. 1956. okt. 26. péntek)

Ne kösse meg béklyó a lelkünk.

Igazat kivívni jöjj velem.

Merészen lépj éjből a fénybe,

ez a magyar út, az új történelem.

Távirat

(12. évf. 253. sz. 4. old. 1956. okt. 26. péntek)

Nagy Imre elvtársnak, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa elnökének

Budapest

Örömmel üdvözöljük, hogy Borsod megye munkás küldöttsége által beterjesztett javaslatokat elfogadta.

Nagy Imre elvtárs programjának megvalósításához mi is minden erőnkkel hozzájárulunk és támogatjuk.

A további munkásságához kívánunk sok sikert, erőt, egészséget.

Miskolc Város

Kieg. Parancsnokság Dolgozói

Tájékoztatás a munkástanácsok megalakulásával és további munkájukkal kapcsolatban

(12. évf. 254. sz. 1. old. 1956. okt. 27. szombat)

A megalakuló munkástanácsok munkahelyükön a rendfenntartásról sürgősen gondoskodjanak.
Gondoskodjanak továbbá, hogy a megalakuló munkástanácsok tagjai saját elnökeik aláírásával ellátott igazolványokkal rendelkezzenek.
A munkástanácsok feladata, hogy a vállalat igazgatója, főmérnöke, művezetői és munkásai felett ellenőrzést gyakoroljanak és az üzem életére vonatkozó rendelkezéseket közös megállapodás alapján adják ki.
A munkástanácsok problémáikkal, panaszaikkal, kéréseikkel, egyéb bajaikkal a megyei munkástanácshoz forduljanak.
Kéri a megyei munkástanács, hogy mindazoknál, akiknél fegyver és lőszer van, azt szolgáltassa be a megyei munkástanácshoz.
Fegyver csak azon civileknél lehet, akiknek a megyei munkástanács igazolványt ad.
A megyei munkástanács felkéri a tüntető harcosokat, hogy utcán, útközben és mindenütt támogassák az élelmiszert szállító kocsikat.
Felkéri az élelmiszeriparban, kereskedelemben dolgozókat és minden élelmiszert szállító gépkocsi vezetőjét, akik az ellátás érdekében, nagy célunk érdekében óriási munkát végeztek, hogy továbbra is folytassák áldozatos munkájukat.
A megyei munkástanács köszönetet mond mindazon dolgozóknak, akik az élelmiszeriparban, kereskedelemben hősies munkát végeztekés biztosították az eddigi ellátást. Arra buzdítja őket, hogy továbbra is ugyanilyen szorgalommal vegyenek részt az ellátás biztosításában.
A munkástanács felhívja Borsod megye dolgozó népét, hogy amíg a rendkívüli állapot fennáll, gyermekeiket az utcára saját érdekükben ne engedjék ki.
A munkástanács által megszervezett rendfenntartó alakulatok, amelyek munkásokból alakultak, a polgárok vagyoni és személyi biztonságára őrködjenek. Kérjük legmesszebbmenő támogatásukat.

Megyei Munkástanács Elnöksége

Rozgonyi Ernő elnök

Horváth Gyula elnökhelyettes

Jekkel Béla elnökhelyettes

Papp Miklós elnökhelyettes

Felhívás megyénk lakosságához

(12. évf. 254. sz. 1. old. 1956. okt. 27. szombat)

A Megyei Munkástanács felhívja Borsod-Abaúj-Zemplén megye lakosságát, minden magyar hazafit: tegyen meg mindent annak érdekében, hogy városainkban, falvainkban a legrövidebb időn belül a rendes kerékvágásaiban haladjon tovább a megtisztuló, független, szabad magyar úton az élet. Ezekben a napokban megyénkben az egyik legfontosabb feladat az egész lakosság élelmiszerellátásának további biztosítása. Az iparcikkel és a legfontosabb élelmiszerekkel – hússal, zsiradékkal, cukorral, kenyérrel, lisztel – való ellátás biztosítva van, s a Munkástanács megfelelő intézkedéseket tett, hogy e téren semminemű zavarok a jövőben se forduljanak elő. Mindehhez szükség van a lakosság legmesszebbmenő támogatására. Ezért felkérjük a lakosságot, hogy se indokolatlan felvásárlásokkal, sem pedig az élelmiszereket szállító járművek akadályozásával, más célokra való felhasználásával ne akadályozza az ellátás biztosítását, az áruszállítást mindennel segítse elő.

Az élelmiszeripar dolgozói az elmúlt nehéz napokban is derekasan, becsületesen helytálltak munkahelyükön, mindent megtettek annak érdekében, hogy az élelmiszerellátás zavartalan legyen és ezért a leghálásabb köszönetünket tolmácsoljuk valamennyiüknek. Kérjük őket, hogy továbbra is ilyen derekasan álljanak helyt.

A kereskedelmi dolgozók derekas, becsületes munkájára is bizton számítunk. Miskolcon és megyénk minden városában és községében a szokásos időpontokban tartsanak nyitva minden üzletet, hogy maradéktalanul kielégíthessék a lakosság igényeit.

Felhívjuk a vendéglátóipar és az üzemélelmezés dolgozóit, hogy a szesztilalom további szigorú betartása mellett biztosítsák a lakosság és a dolgozók ellátását.

Borsodi falvak dolgozói! Elsősorban rajtatok múlik, hogy az élelmiszerellátás zavartalan legyen. A Megyei Munkástanács, a városok dolgozói, a gyermekek, az édesanyák a legteljesebb bizalommal fordulnak hozzátok azzal a kérésükkel, hogy a föld nehezen megtermelt gyümölcseit juttassátok el a lakossághoz. Minden borsodi hazafi arra kéri parasztságunkat, hogy segítse azokat, akik győzelemre viszik az ő jogos követeléseit is. Hozzátok fel terményeiteket a piacokra, biztosítsátok, hogy a földműves szövetkezetek és a felvásárló szervek is elegendő élelmiszerrel láthassák el a városokat, a bányákat, ipartelepeket. Gondoljatok arra, hogy a gyermekek, édesanyák, a korházakban fekvő betegek is várnak a tejre, tejtermékekre, minden fontos élelmiszerre.

Élelmiszerellátásunk biztosítása mellett a Megyei Munkástanács minden becsületes borsodi magyar hazafi segítségét kéri a teljes közbiztonság megteremtéséhez is. Valamennyiünk érdeke, hogy a rend helyreálljon, hogy felelőtlen elemek ne zavarhassák a lakosságot, a közellátást, hogy ne nehezítsék a helyzetet ezekben a felelősségteljes napokban. A Megyei Munkástanács, amely szilárdan kezébe vette a hatalmat a fegyveres nemzetőrséggel és a helyőrség parancsnoksággal karöltve mindent megtett a közbiztonság teljes biztosítás érdekében.

Kérjük az üzemi és a vállalati munkástanácsokat, az állami gazdaságokat, a községi közigazgatási szerveket, hogy a falvakban lévő karhatalommal karöltve teremtsék meg a teljes közbiztonságot.

Miskolc, 1956. október 26.

A Megyei Munkástanács

A borsod megyei falvak lakosainak követelései

(12. évf. 254. sz. 2. old. 1956. okt. 27. szombat)

Szerdán és csütörtökön valamint pénteken a kora reggeli órákban megyénk sok községének lakosa adott hangot jogos követelésének. Csütörtökön Diósgyőr munkásainak 21 pontba, s az Egyetemi Diákparlament 11 pontba foglalt követeléseik eljutottak a falvakba is. A lakosság hatalmas elkeseredettséggel csatlakozott a követelésekhez és sok községben gyűléseken tették magukévá a munkások és egyetemi ifjúság pontjait, s hozzáfűzték saját követeléseiket is. Egységesen hangot adtak mindenütt annak, hogy a falu lakói teljes egységben állnak a munkások és a néphez hű értelmiség mellett.

A felsőzsolcaiak pontjai

Felsőzsolca község parasztsága október 25-i ülésén részleteiben letárgyalta és teljes mértékben magáévá tette a DIMÁVAG dolgozói által 21 pontban és az egyetemi ifjúság által 11 pontban összeállított követeléseket és azokhoz mint paraszt követeléseket fűzte hozzá: […]

A 13. ponthoz: Követeljük, hogy a parasztságnak is adjanak a kislakásépítéshez pénzügyi támogatást és az államosított és törvénytelenül elfoglalt lakásokat azonnal juttassák vissza jogos tulajdonosaikhoz.

A 14. ponthoz. Ez a pont világosan a következő követeléseket tartalmazza:

a) A szocialista gazdálkodással egyetértünk, de követeljük, hogy a teherviselésben és a támogatásban egyenlő elbírálás alá kerüljön az egyéni gazdálkodás a szociálissal.

b) A beadási rendszer teljes megszüntetését.

Az egyenlő teherviselés érdekében sürgősen kívánjuk a földek kataszteri tiszta jövedelmének országos rendezését és ezáltal a kiáltó igazságtalanságok megszűntetését.

Követeljük az egyéni gazdák eredményesebb gazdálkodása érdekében a régen tervbe vett tagosítások megvalósítását.

c) Követeljük a kuláklista teljes eltörlését és ezzel a parasztság között a megkülönböztető bánásmód megszüntetését.

A 20. ponthoz: Követeljük, hogy a kisebb jelentőségű politikai vétségekért elítéltek ügyét haladéktalanul vizsgálják felül és az általános megbékélés érdekében közkegyelemben való részesülésüket.

A gyűlésen elhatározták, hogy felszólítják megyénk egész parasztságát: csatlakozzon egységesen jogos követeléseikhez.

Arnót követelései

Arnót község dolgozóinak nevében a legteljesebb mértékben csatlakozunk megyénk munkásságának és diákságának követeléseihez, s azok azonnali megvalósításához ragaszkodunk.

Kérjük a beszolgáltatási rendszer azonnali megszüntetését, hogy termelvényeivel dolgozó parasztságunk végre újból szabadon rendelkezhessen és ezen keresztül dolgozó parasztságunk életszínvonala felemelkedhessen!

Kérjük az adóztatás felülvizsgálását, az igazságos adóztatást! Csatlakozunk a munkás-diák-földmunkás és a néphez hű értelmiség mozgalmához!

Arnót, 1956 október 26.

ARNÓT KÖZSÉGI TANÁCS

Mályi állásfoglalása

Mi, Mályi község dolgozó Népe minden erőnkkel csatlakozunk az egyetemi ifjúság és a vasgyári dolgozók követeléseihez. Felhívjuk községünk dolgozó népét, hogy nemzetünk nehéz óráiban tartsa magát távol mindenféle provokációtól. Legyen rend, nyugalom és fegyelem, amíg nemzetünk jogos követelései valóra válnak. Maradjunk meg a békés építő munka útján. Minket is mély fájdalommal tölt el az ártatlan dolgozó emberek kiömlött vére. Éljen a független, szabad Magyarország!

Mályi község Hazafias Népfrontjának vezetősége

Megbűnhődtek, akik fegyvert használtak a miskolci tüntetők ellen

(12. évf. 254. sz. 2. old. 1956. okt. 27. szombat)

Tegnap délelőtt tíz óra körül diák és munkásfiatalok kezdeményezésére több százfős tömeg vonult a megyei rendőr főkapitányság épülete elé, hogy kérjék néhány ártatlanul bekísért diák szabadon bocsátását. A rendőrség vezetői négy diákot kiengedtek, azonban a tömeg – és elsősorban a fiatalság, de komoly, meglett munkásemberek, szülők – kérték, hogy személyesen győződhessenek meg, van-e még diák fiatal a rendőrség épületében… Közben újabb nemzetiszínzászlós diákcsoport érkezett, kérve – engedjenek be küldöttséget. A rendőrség vezetői ezt megtagadták, visszautasították kérésüket. A jelszóra: „Gyerünk be, nézzük meg!” géppisztoly, kézigránát volt a válasz.

Aki ott volt, tapasztalhatta, aki csak hallomásból értesült róla az is őszintén érezheti azt a tragédiát, amely néhány perc alatt lejátszódott a rendőrfőkapitányság előtt. Géppisztoly lövedéke, kézigránát szilánkja hullt a nemzeti színű zászlókra és hordozóikra.

A nap folyamán a tüntetők elfogták a bűnösöket. A felelősségre vonás megtörtént.

Az ózdi munkásokhoz csatlakoztak a diákok és a katonák

(12. évf. 254. sz. 2. old. 1956. okt. 27. szombat)

Péntekre virradó éjjel az Ózdi Kohászati Üzemek kultúrotthonában a gyár munkásai gyűlést tartottak és elhatározták a Munkástanács megalakítását. A gyűlés után a tanács azonnal összeült, átvette a gyár vezetését s programot dolgozott ki.

A délelőtt folyamán a munkástanács folytatta megbeszélését. Először a Miskolcon járt elvtársak tájékoztatták a gyűlés résztvevőit a miskolci helyzetről, majd ismertették a diósgyőri munkások követelését tartalmazó 21. illetve a szűkebb 5 pontot. A munkástanács vezetői bejelentették az „ülősztrájk” megkezdését.

A nagygyűlés hatalmas örömujjongással a közben megérkező honvéd egységeket és a Kossuth-címerrel ellátott nemzetiszínű zászlókat. A gyűlésen felszólaltak a diákság és a honvédség képviselői, hitet téve a munkássággal való együttérzésüknek.

Nyugalom és rend kell!

(12. évf. 254. sz. 2. old. 1956. okt. 27. szombat)

Elég volt a vérontásból. Három napon át vér folyt Budapesten, legyen vége! Legyen rend, nyugalom, béke. Valósuljon meg az, amiért sokan meghaltak, amit a magyar nép java várt. Magyarország legyen független, demokratikus ország, amely a maga útján halad a szocializmus felé.

Beszélni fogunk még, mert beszélnünk kell még az okokról, amelyek a felkelést kiváltották. Beszélni fogunk a nyomasztó felelősségről, amely egy népünktől elidegenedett, gonosz, a párttal nem azonosítható vezető klikket terhel. Beszélni fogunk e klikk hibáiról, bűneiről és vakságáról. Beszélni fogunk arról, hogy a felkelésben nemcsak azok vettek részt, akiket az ország helyzete felett érzett elkeseredés vitt a fegyveres harc útjára, hanem ellenforradalmi erők és más rossz elemek is. És beszélnünk kell majd arról, hogy e harc tüze, ha nem is volt salakmentes, mégis elég volt ahhoz, hogy fejlődésünk sok gátját elégesse.

Ma még másról kell beszélni, Nagy Imre miniszterelnöksége, Gerő Ernő leváltása a kormány és a Központi Vezetőség nyilatkozata, az új kormány azt mutatja, hogy végre elkezdtük a helyes intézkedéseket. De még sokat, nagyon sokat kell cselekednünk, hogy elmondhassuk, hogy a gyakorlatban is megvalósulnak ifjúságunk, dolgozó népünk demokratikus követelései és hogy hozzáláthassunk égető gazdasági, anyagi problémáink megoldásához, a népjólét emeléséhez.

Ma még arról kell beszélni, bár volna erőnk olyan meggyőződéssel és hévvel mondanunk, amilyennel érezzük, hogy mindehhez nyugalom és rend kell. Nyugalom és rend kell, hogy egyetlen élet se vesszen el többé. Hogy újra megtalálják egymást a szülők és a gyerekek, a házastársak és a szerelmesek. Hogy begyógyíthassuk a sebeket, megvigasztalhassuk a gyászolókat. Nyugalom és rend kell, hogy újra megindulhasson a munka, hogy biztosíthassuk az élelmiszerellátást, rendbe hozhassuk fővárosunkat. Nyugalom és rend, hogy Budapestről kivonják a szovjet csapatokat, hazahívják a magyarországi csapatokat és igazán rendezzék a magyar-szovjet viszonyt. Nyugalom és rend kell, mert amnesztia kell. Nyugalom és rend kell, hogy a kormány és a nép alkotó hazafias programot dolgozhasson ki és hajtson végre. Bölcs politika, és megbízható, a munkástanács irányításával működő karhatalom, a demokratikus tömegek józan követeléseinek teljesítése és teljes határozottsággal a rendbontókkal, lövöldözőkkel szemben. Mind erre szükség van ahhoz, hogy a nyugalmat és a rendet biztosítsuk. Ez a történelmi pillanat parancsa. Erre fogjon össze minden becsületes magyar hazafi.

Mindennapi kenyerünkért

(12. évf. 255. sz. 1. old. 1956. okt. 28. vasárnap)

- Számíthatunk derék sütőmunkásainkra -

Három napja a miskolci dolgozók nagy forradalmi megmozdulás óta, minden figyelem a lakosság ellátását biztosító élelmiszeripari üzemek felé összpontosul. A legfontosabb számunkra, a sütőipar munkája, amely mindennapi kenyerünket biztosítja.

Ezelőtt gyakran megírtuk, hogy a kenyérben madzagot, szöget vagy más idegen anyagot találtunk. A sütőipar eredményeiről és munkásaink jogos kívánságairól kevés szó esett. Pedig hányszor szóvá tették már: korszerűsítsék a sütőüzemeket, újítsák fel a berendezést, mert a régiekkel nem lehet jól termelni. Erre azonban nem jutott pénz. Elkedvetlenítette őket az is, hogy a munkaruha mellé kötényt nem kaptak, és a szandál, amelyet egy évre kaptak három hónap alatt tönkrement. Mindez hozzájárult ahhoz, hogy nem dolgoztak jó kedvvel.

Most megváltozott sok minden. Az 1. sz. telepen még soha ilyen iramban és ilyen jó kedvvel nem dolgoztak a munkások. Azelőtt 50-60 mázsa kenyeret sütöttek naponta, most a lehető legtöbbet, 80 mázsát. Éjjel-nappal dolgoznak, a kemencék is csak addig üresek, míg kiszedik és berakják a kenyeret. Még arra sem volt idejük, hogy a diósgyőri munkások felvonulását végignézzék. A felvonuló munkások odakiáltottak a pékeknek: - Mi megyünk, ti csak süssetek!

A kenyérellátásban eddig nem volt zavar, bár sűrűn látni az üzemek előtt sorba álló asszonyokat. Ennek azonban főleg az-az oka, hogy egy-egy vevő szükségleténél jóval többet, három- négy kenyeret is vásárol, s azok az üzletek, ahol eddig naponta csak 150 kenyér fogyott el, most kétezer darabot is rendelnek. S az 1. sz. telep dolgozói nem szólnak egy szót sem, igyekeznek minden igényt kielégíteni.

Kovács Ferenc, Gáti József, Forró Sándor, Szepesvári Dezső, Pócs József, Purcsel György, özv. Nagy Andrásné szakmunkások áldozatos, nagyszerű munkájára most alig lehet jelzőt találni. Egri József és Kékedi József fűtőknek is részük van a szép eredményben. S ha már a legjobb dolgozókat emlegetjük, a névsorból nem lehet kihagyni Svéda Józsefet, a telep vezetőjét, aki néhány órás megszakításokkal napok óta a telepen van. Irányítja a munkát, a szállítást, mert hiába sütik meg a kenyeret – ha nem szállítják ki, annyi mintha nem is dolgoztak volna.

A telepvezető íróasztalán szinte percenként cseng a telefon. Sajnos egyik másik boltvezetővel alkudozni kell, hogy várjon egy kicsit, mert vidéknek is kell kenyér, a korházaknak, diákotthonoknak éppen úgy, mint itt a városban. A kenyérellátásban fennakadás nem lesz, mert éjjel-nappal, vasárnap is dolgoznak, s eddigi munkájukkal bebizonyították: Miskolc, sőt megyénk lakossága számíthat rájuk. A dolgozók pedig sohasem fogják elfelejteni, hogy a sütőipar derék munkásai a legnehezebb időkben milyen hősiesen dolgoztak mindennapi kenyerünkért.

A Miskolci Műszaki Egyetem diákjai a közbiztonságért

(12. évf. 255. sz. 1. old. 1956. okt. 28. vasárnap)

Állandóan cseng a telefon. Hír hír után érkezik a Miskolci Műszaki Egyetem diákparlamentjének a szobájába. A főépület előtt állandóan autóbuszok, teherautók, motorosok váltogatják egymást. Miskolc város megbízik az egyetemistákban, akik a munkástanáccsal karöltve messzemenőleg mindent megtesznek azért, hogy megmentsék a biztonságot. Már a koradélutáni órákban sűrűn megrakodott teherautók és autóbuszok szállították a város legkülönbözőbb részeibe a nemzetiszínű karszalaggal ellátott fiatalokat.

A diákok és a honvédség lefegyverezték a felelőtlen gyerekeket, akiknek a kezébe nagyszámú fegyver került. A későbbi órákban diákokból, munkásokból és honvédségből szervezett nemzetőrök, négyes csoportokban cirkáltak a város minden utcáján, igyekezve megőrizni a tökéletes nyugalmat.

A megtisztuló, független, szabad magyar úton továbbhaladó városunk rendje jó kezekben van. A nemzetőrök szembeszállnak a megye különböző részeiből beérkező rémhírekkel is. Minden pánikot, zavart elkerülve az éjjel is teljes nyugalmat tudtak biztosítani Miskolcon. A nemzetőrök, Kéri Zoltán egyetemi hallgató vezetésével átvették a MÖHOSZ stúdióját és onnan négy nyelven sugározzák a munkástanács határozatait.

Egységesen állást foglaltak amellett, hogy nem értenek egyet Nagy Imre tegnapi nyilatkozatával és kérik a szovjet csapatok azonnali eltávolítását hazánk minden részéről.

A nemzetőrség jelenleg a volt ÁVO épületében székel, ahol a munkástanács és a honvédség irányítja a közbiztonságot.

Köszönöm a nyugalom és a rend érdekében fáradozó nemzetőröknek. Köszönet azoknak a diákoknak és munkásoknak, akik éjt nappallá téve védelmezik a békés családokat.

Célunk az, hogy rend legyen, hogy tovább tudjunk haladni a megkezdett úton és kivívjuk magunknak a legrövidebb időn belül követeléseinket.

Kérjük nagyon a szülőket, hogy gyermekeiket ne engedjék ki az utcára. Segítséget kérünk az egyetemisták hősies erőfeszítéséhez, amely arra irányul, hogy városunkban megőrizzük a teljes nyugalmat. Ne üljenek fel a rémhíreknek, viselkedjenek nyugodtan és kerüljenek minden rendzavarást.

Jelentés a közellátás frontjáról

(12. évf. 255. sz. 1. old. 1956. okt. 28. vasárnap)

Szerkesztőségünk körkérdést intézett a közellátást biztosító vállalatokhoz és munkástanácsaihoz: biztosítani tudják-e a város és a megye ellátását? A válaszokból az alábbi helyzetkép alakult ki:

A Tejipari Vállalatnál a munka teljes erővel folyik. Megfelelő készlet áll rendelkezésre, sőt vajból tartalék is van.

A Húsipari Vállalatnál is nagyobb zökkenők nélkül folyik a termelés. Zsírból sincsen jelentősebb hiány. Az élelmiszerboltok nyitva tartanak, a Kiskereskedelmi Vállalat üzletei közül a dohányárudákat és a háztartási boltokat kinyitották. A többi üzletben is készen állnak az árusításra, s amint a munkástanács szükségesnek látja, azonnal kinyitják az üzleteket.

A közműveknél is zavartalan a szolgáltatás. A gázművek 1600 köbméter gáztartalékkal rendelkezik a rendes mennyiségen felül. Az Északmagyarországi Áramszolgáltató Vállalatnál folyik a munka, munkásőrség áll a gyár előtt, s az áramellátásban minden valószínűség szerint nem lesz fennakadás.

Élelmiszert küld a falu

(12. évf. 255. sz. 1. old. 1956. okt. 28. vasárnap)

Felsődobsza dolgozó parasztsága önkéntes küldése: 35 zsák krumpli, 2 zsák liszt, 150 drb. tojás, 36 drb. hízott kacsa, 35 drb. tyúk, 2 zsák bab, 6 drb. liba.

A Munkástanács közleménye

(12. évf. 255. sz. 1. old. 1956. okt. 28. vasárnap)

A Borsod megyei Munkástanács közli a lakossággal, hogy a szuhakállói rab-munkahelyről több közönséges bűnöző megszökött.

Ezek közül többen már a város területére is beszivárogtak, polgári ruhát igyekeznek szerezni és a közhangulatot zavarni. Karhatalmunk közülük többet már őrizetbe vett. Felhívjuk a lakosság figyelmét, ne üljenek fel a bűnözők meséjének, hanem nyújtsanak segítséget a munkástanács fegyveres alakulatainak, adják át a bűnözőket.

Borsod, Miskolc népe!

(12. évf. 255. sz. 2. old. 1956. okt. 28. vasárnap)

Őrizzétek meg, mint szemetek fényét a rendet és a nyugalmat!

Bízzatok a pártban és a kormányban!

Borsod dolgozói!

Maradjatok fegyelmezettek!

Dolgozó parasztságunk a beadási rendszer azonnali megszüntetését követeli

(12. évf. 256. sz. 1. old. 1956. okt. 30. kedd)

A falvak dolgozói az ipari munkásokkal együtt harcolnak a független és szabad Magyarországért.

Borsod megye városaiból és falvaiból az Északmagyarország és a Magyar Távirati Iroda szerkesztőségéhez szinte óránként érkeznek a táviratok és az üzenetek. Ezekben a megye dolgozói bejelentik, hogy szívvel-lélekkel, minden erejükkel támogatják a magyar szabadság és függetlenség nagy ügyét. Követelik a beadás megszűntetését. Legutóbb Sajókápolna község dolgozói az alábbi levelet küldték szerkesztőségünknek:

„Mi Sajókápolna község dolgozói felajánljuk, hogy nagy ügyünket, a magyar hon függetlenségét és szabadságát úgy segítjük, hogy az ipari városokba és falvakba élelmiszert szállítunk. Ezzel támogatjuk a sztrájkoló munkásosztályt. Mi a sztrájkban nem vehetünk részt, mert ezzel hazánk jövő évi kenyerét veszélyeztetnénk. Veszélyeztetnénk a független, szabad Magyarország ellátását. Követeljük a beadási rendszer azonnali megszüntetését. Kérjük Borsod megye és az ország többi falvait, hogy csatlakozzanak felhívásunkhoz, s […] előbb végezzük el az őszi vetést, hogy szabad hazánk hősi dolgozóinak kenyérellátását biztosítsuk. Mi […] kívánunk hozzájárulni Budapest […] az ország dolgozó népének és diákságának nagy harcához, amelyet a függetlenségért, a szabadságért vívtak, amelyért annyi drága magyar vér folyt el napjainkig.”

Sajókápolna község dolgozói nevében:

Szilágyi Sándor

a munkástanács elnöke

Frencsik Józsefné

a munkástanács titkára

Hőseink temetése

(12. évf. 256. sz. 1. old. 1956. okt. 30. kedd)

Három nappal ezelőtt fegyverek csattogtak a Malinovszkij utca és a rendőr főkapitányság környékén, harmadnapja már, hogy az államvédelmista osztagok belelőttek a békésen tüntető tömegbe…

Asszonyok, leányok, öregemberek estek el, akik reménykedve várták, hogy felvirradjon nemzetünk szabadságának napja. Egy-egy tagjai voltak ők a népnek, akik hittel, szeretettel vártak egy új, egy jobb világ hajnalhasadását.

Ma komor gyász lengi körül a temetőket. Vérüket nem láttuk, utolsó jajukat nem hallottuk, de ma is ott zsong a fülünkben: ezek az emberek, ezek magyarok voltak. Értünk is álltak ott, akik most a sorokat írjuk, értünk is, akiknek ugyanolyan fájdalmas sebeket ütött a közelmúlt, de sajnos nem érhetik meg, amit mi bizakodással, hittel immár megértünk: a szabadság, a függetlenség diadalát.

Némán állunk a koporsóknál.

A Deszka-temetőben a kis Mislai Emesét temetik. A Mindszenti-temetőben egymás után hull a lepel Gál József húsipari munkás, Hriczu Béla fényképész, Fésüs Istvánné fiatalasszony, Csontos István az öreg nyugdíjas, de akinek a nehéz élet miatt, most is mint portás dolgoznia kellett és Kovács István, a Borsodvidéki Gépgyár öntőjének koporsójánál.

Képviselve van ebben a még nem végleges névsorban is népünk minden korosztálya. Csontos bácsi már egy híján hetven éves volt. Úgy kapta az ávós fasiszták golyóját, hogy ott ült a gyár kapujában, s mint portás a sztrájk alatt is őrködött a rendre. Kovács István öntő, ugyancsak a Borsodvidéki Gépgyárban az udvaron volt. Sztrájkolt a munkáshatalomért. A lelketlen emberek, akik mindenáron lőni akartak a rendőrkapitányság elől épületéből, nem nézték, hogy hová lőnek. Ávósok golyójának, népellenes egyének orvtámadásának esett áldozatul ő is. Gyermekek siratják otthon.

Vagy a kis Mislai Emese. Még 14 évet sem élt meg, édesanyja szemefénye volt. Csak éppen tejért szaladt le.

Miért kellett meghalnia?

Hát nem folyt még elég magyar vér? Hát mi még mindig nem tudunk mást, csak egymást enni? Ennyire elvadított bennünket az elmúlt idők gyűlöletes kora, a rákosizmus?

Ezek a gondolatok gyűlnek agyamba, míg ott állok a nyitott sír előtt. Ez a koporsó már itt a Mindszentiben az ötödik, s látom, hogy a másik oldalon előttem egy egész család roppan össze a fájdalomtól.

A nemzet hősi harcai áldozatot kívánnak, de fokozott felelősséget is. Drága magyar vér, s ezt a népet kalandokba zavarni nem szabad. Ezek az emberek a 14 éves Mislai Emese is azt mondta, amit én is mondtam, s helyettük mondok ma is, vonuljanak ki az oroszok, elég volt az idegen megszállásból.

Igen, elég volt a vérből, az öldöklésből. A többi problémánk azután úgyis megoldódik majd. Hiszen e tragikus elköltözetteken, meg a több ezernyi hősi halott után itt maradtunk mi majd tízmilliónyi magyar.

Hallgassanak el hát a fegyverek, s ezzel egyidejűleg kezdjék meg kivonulásukat azok, akik emberileg jók lehetnek, de akik miatt sok könnyet hullatott a magyar nép. Hagyják el az országot az orosz csapatok.

[…] Hát idejutottunk? Megint csak honfivér festi pirosra földeinket?

Sír, zokog a lélek. Miskolc hősi halottakat temetett. Kint a Mindszenti temetőben a gesztenyék már sárguló leveleiket hullatták. Belepte a koporsókat, a gyászolókat. Valami olyan érzés lengett a feketében játszó felhőkön, hogy vad őszi vihar, vad tél szemtanúi vagyunk…

Csak a messzire villogó nemzeti zászlók hirdették e komorló sötétségben, hogy lesz még egy új kikelet, lesz még a magyar népnek új tavasza!

Géczi Gyula

Dolgoznak a bányászok

(12. évf. 256. sz. 2. old. 1956. okt. 30. kedd)

Vasárnap este a szabad borsodi forradalmi rádió a megyei munkástanács felhívását közölve, segítségért fordult megyénk bányászaihoz, hogy termeléssel segítsék a megye és az ország szabadságharcát, adjanak szenet a közlekedés, az élelmiszeripar és az erőművek teljes üzemeltetéséhez.

A Borsodi Szénbányászati Tröszt területéről érkezett jelentések alapján megyénk bányászai nagy többségben megfogadták a munkásvezetők kérését és hétfőn a reggeli órákban leszálltak a tárnák mélyére. Alberttelepen csaknem békés termelés kezdődött, nagyon kevesen maradtak otthon. A diósgyőri szénbányák Márta és Lyukóbányáján, Perecesen is a bányászok döntő többsége felvette a munkát. Kondó, amelynek bányászaihoz külön szólt a felhívás, a megyei munkástanács kérésére hozzákezdett a munkához.

Ezekben a napokban a bányászok, a bányák műszaki vezetői soha nem látott erővel küzdenek az élet megindításáért. Edelény II. aknán a műszaki vezetők látták, hogy csakis a bányák teljes biztosításával kezdhetik meg a rendszeres termelést, ezért tizenhatan csapatot alkotva, lementek a bányába, a frontok teljes biztosítására.

A megye munkássága, bizton számított a borsodi bányászok helytállására, s a bányászok követelését magáénak tekinti és szilárd egységben harcol azok valóra váltásáért. Adjatok szenet, borsodi bányászok, hogy egy pillanatra se aludjon ki a fény sehol, ne álljanak le a kenyérsütő kemencék, a közlekedés.

Borsod megye dolgozói!

(12. évf. 256. sz. 2. old. 1956. okt. 30. kedd)

Értesítünk benneteket, hogy megyénkben a munkástanács átvette a hatalmat. Szervei a közbiztonságot, a szabadság megvédéséhez szükséges létesítményeket, valamint megyénk közellátását.

Felkérünk benneteket, hogy a jelenlegi közbiztonság és a nyugalom érdekében a börtönökben lévő közönséges (nem politikai) bűnözőket ne engedjétek kiszabadulni.

Minden erőnkkel meg kell akadályozni, hogy ezek az elemek esetleges kiszabadulásuk esetén falvainkat és lakóházainkat fosztogassák.

Követeléseiteket győzelemre visszük.

Sztrájkkal harcolunk azért, hogy a szovjet csapatok hagyják el hazánk területét.

Megyei Munkástanács

A miskolci egyetemisták a forradalomban

(12. évf. 256. sz. 3. old. 1956. okt. 30. kedd)

Egyetemisták piros-fehér-zöld karszalaggal, egyetemisták géppisztollyal, egyetemisták puskákkal – egyetemisták a városban és a megyében mindenütt… Ők ülnek a villanyrendőr irányító kalickájában, ők járják a vidéki helységeket, csendesítik a túlzókat, harcolnak az ÁVH ellen, ők szedik össze az illetéktelenek kezébe került fegyvereket, - nyugodtan mondhatjuk, a Nehézipari Egyetem hallgatói a város lakosságának egyik legfőbb támaszai.

Elbeszélgettünk Dudás Tiborral, aki a forgalmat irányítja a villanyrendőrnél, hogyan lett belőle, mérnökjelölt létére közlekedési rendőr?

- Szombaton délelőtt erre jártam, láttam, hogy zavar van a közlekedésben, nagy a tumultus, valamit tenni kell. Rendőr már nem volt sehol. A kalicka be volt zárva. Külső segítséggel felnyitottuk, beültem. A közlekedő nép, a járókelők tapsoltak, éljeneztek. Azóta több váltásban mi irányítjuk a forgalmat.

- Hogyan étkeznek?

- Hoz a nép épp elég elemózsiát a környező házakból.

Ebben a kis epizódban, mint kagylóban a tenger, benne tükröződik az egyetemisták, s Miskolc népének kapcsolata. Ugyanennyire a néppel eggyé forrva dolgoznak másutt is az egyetemi hallgatók. Az egyetem „főhadiszállásán” nagy a sürgés-forgás. Hol megérkezik egy leváltott őrség, hol egy vidéken járt csapat jön be, hol meg a váltás indul kifelé.

Hidasi Károly egy osztaggal Klementínán járt, Mezőkövesd mellett. Azért küldték ki, mert híre terjedt, rabok szöktek meg. Kiderült, hogy csak vaklárma az egész. Az egyetemisták ekkor segítettek rendet csinálni Mezőkövesden.

Pogány Péter arról beszél, mi a helyzet Szerencsen, s hogyan vettek részt Golopon a rendcsinálásban. – Egerből érkezett Szűcs János és Vörös Géza. Újságolták, hogy ott is megalakultak a munkástanácsok. A kezdeményezést a főiskolákkal együtt a munkástanács tartja kézben. Az egriek és a miskolci egyetemisták hívnak segítségül.

Részt vettek az egyetemisták az ávós banditák elleni ostromnál. – Egyetemista volt, aki elsőnek tört be az épület kapuján, ők azok, akik segítenek harcolni a zavarosban halászók ellen. Miskolc és Borsod megye lakossága forró kézszorítását küldi az egyetem hallgatóinak, a 48-as márciusi ifjak méltó utódainak.

A Földes-gimnázium diákjai felajánlották segítségüket

(12. évf. 256. sz. 3. old. 1956. okt. 30. kedd)

A Földes Ferenc fiúgimnázium nevelői munkástanácsa hétfőn reggel megbeszélést tartott az egybegyűlt diák fiatalokkal. A nevelőtestület a diákok javaslatai alapján megszervezte a napi foglalkoztatást. Az iskola tanulói – a gyári munkásőrségekhez hasonlóan – megalakították az iskolaőrséget. A tíz-tíz fiatalból álló őrség óránként váltja egymást. Reggel nyolctól este nyolcig ők őrzik az iskola épületeit és berendezéseit.

A diákok egy másik csoportja, részt vesz a klubszoba őrségében, ahol az iskolákban tartózkodók pihenhetnek, felfrissülhetnek, vagy szórakozhatnak. A sportszakkör tagjai részére a tornaterem áll rendelkezésre.

Az iskola tanulói fegyelmezetten viselkednek. A IV. és III. éves tanulók felajánlották segítségüket a városi munkástanácsnak is. A Földes Gimnázium diákjai magatartásukkal elősegítik a rend és a nyugalom fenntartását.

Van bőven élelmiszer Miskolcon

(12. évf. 256. sz. 3. old. 1956. okt. 30. kedd)

Miskolc város élelmiszerüzletei ezekben a napokban is bőséges választékkal, minden fontos élelmiszercikkel ellátva várják a vásárlókat. Kenyér, hús, zsír, cukor, só, hentesáru, vaj, vegyes fűszeráru valamennyi üzlet polcán megtalálható. Hogy mindezekből a cikkekből, milyen mennyiség áll rendelkezésre, számok helyett is jobban beszél az, hogy a szokásos forgalom hatszorosára emelkedett, s mindenkinek az igényeit ki tudják elégíteni. A beérkező áruk azonnal szétosztják a boltokban, hogy egy percig se legyen hiány egyetlen cikkféleségből sem.

A sütőipari vállalat dolgozói a rendszeres 300 mázsa helyett, 600-800 mázsa kenyeret sütöttek naponta, s most már a polcokon felesleges mennyiségű kenyér is áll. A munkástanács a legmesszebbmenőkig gondoskodik az utánpótlásról, hogy a lakosság semmiben sem nélkülözzön. Hétfőn a jégszállítás is megkezdődött, hogy a húsokat és más romlandó árut frissen tarthassák.

A miskolci élelmiszer kiskereskedelmi vállalat 560 dolgozója, a szállítómunkások, az üzletek alkalmazottai szinte éjt nappallá téve állnak posztjukon és fáradságot nem ismerve szolgálják ki a lakosságot. Köszönjük fáradozásaikat. Erőt, egészséget, további jó munkát kívánunk valamennyiüknek.

Segítség a falutól

(12. évf. 256. sz. 3. old. 1956. okt. 30. kedd)

Nem tudom honnan jött, mert végigrobogott az utcán, csak ablakból pillanthattam meg a két teherautót, amely az élelmiszert szállította. Az autó oldalára ez volt írva: „Segítség a falutól.”

Felemelő érzés volt látni és jólesik arra, gondolni, hogy derék falusi harcostársaink nem hagynak magunkra bennünket. Átérzik és magukévá tették szabadságmozgalmunkat. Gondoltak ránk, s arra az esetre, ha netalán éheznünk kellene, ha netalán valahol kifogyóban lenne az élelmiszerkészletünk, akkor használjuk fel az övékét. Lehet, hogy kilónként adták össze a teherautó burgonyát, lehet hogy a falu minden dolgozója vitt egy szakajtóval, s az is meglehet, hogy talán nekik sem maradt több, de mégis megosztották velünk, s nekünk ez igen-igen jólesik.

Ettől szebb segítséget el sem lehet képzelni. Derék falusi barátaink szívvel-lélekkel mellettünk vannak, s a győzelem nem maradhat el.

Köszönet érte!

Önkéntes élelmiszeradományok

(12. évf. 256. sz. 3. old. 1956. okt. 30. kedd)

Diósgyőr, Miskolc, Ózd munkásságának követeléseit magáévá tették a borsodi falvak dolgozói, hiszen a DIMÁVAG követelései között ott szerepelnek a falvakat érintő fontos problémák is. A dolgozó parasztság látja, hogy az ipar mennyire törődik a faluval, most a legnehezebb órákban is segítséget nyújt. Teherautók, lovas szekerek hozzák az élelmet a miskolci élelmiszeripari központokba, hogy a megye minden részébe eljuttassák a tejet, a lisztet, a burgonyát. Tiszatardos község dolgozó parasztsága önkéntesen, minden térítés nélkül a tegnapi napon 700 liter tejet küldött be a Miskolci Tejipari Vállalathoz. A város környékéről egymásután érkeznek a telefonjelentések, amelyekben a falvak lakói önkéntes élelmiszeradományokat ajánlanak fel. A borsodi falvak hősi helytállása nyomán mindenféle tejtermékből és tejből bőséges mennyiség volt kapható az üzletekben, sőt az utóbbi jelentések szerint már tartalékot is tudunk tárolni.

Van bőven zöldség és gyümölcs

(12. évf. 256. sz. 3. old. 1956. okt. 30. kedd)

Tegnap reggel a miskolci vasútállomásra 23 vagon burgonya érkezett, így burgonyából bőséges ellátásban részesül a megye lakossága. Az utóbbi időben kevés volt a káposzta, jelenleg azonban már bőven kapható, a kiskereskedelmi és a zöldség boltokban. A hétfői piacon nagy megelégedéssel vették tudomásul a háziasszonyok és a vásárlók, hogy a csemegeszőlő kilogrammja olcsóbb lett, az Othello szőlőé pedig 3 forint. Eger és Gyöngyös környékéről tegnap a délelőtti órákban 12 vagon alma, szőlő és egyéb gyümölcs érkezett.

A borsodi dolgozóknak nem kell félniük tehát, hogy az élelmiszerellátásban bármilyen zavar adódjon elő, segít a falu!

Fontos közlemények

(12. évf. 256. sz. 4. old. 1956. okt. 30. kedd)

1. Minden kiskereskedelmi bolt a rendes nyitvatartási időben nyisson ki és további intézkedésig Miskolc városában az élelmiszeripari üzletekkel együtt a rendes nyilvántartásban üzemeljenek.

Az iparcikkeket árusító boltok délután 4 óráig árusítsanak.

A megyében lévő üzletek a rendes nyitva tartás szerint árusítsanak.

Kezdjék meg az iparcikkekkel foglalkozó vállalatok is a munkát, de azt legkésőbb délután 4 óráig fejezzék be.

A miskolci piacok kezdjék meg az árusítást.

2. A megyei munkástanács dicséretben részesíti az élelmiszeripari, az élelmiszerkereskedelem és az élelmiszerellátás dolgozóit, akik helytállásukkal nagy mértékben segítették, hogy szent ügyünk végleges győzelmet arasson. Kérjük, hogy a továbbiakban is ilyen lendülettel és odaadással támogassák megyénk dolgozóinak hősi harcát.

Megyei Munkástanács Élelmezési Bizottsága

A Borsod megyei, járási, városi és községi munkástanácsokhoz

A magyar nép – város és falu – dolgozói zsír- és húsellátása érdekében kérjük a munkástanácsokat, hogy működésük területén az alábbi intézkedéseket hajtsák végre:

1. Tájékoztassák a lakosságot, hogy az eddigi élőállat felvásárlások a megszokott helyeken és rendben tovább folynak. Az Állatforgalmi Vállalat felvásárlási helyeire az eddig megállapított napokon az eladók szállítsák fel állataikat, ahol kézpénzfizetés ellenében azokat megveszik. Segítsék a városok és ipartelepek ellátását a felesleges állatok eladásával.

2. A zavartalan lisztellátás érdekében a munkástanácsok tartózkodjanak az önkényes lisztutalványok kiadásától. Megfelelő mennyiségű lisztkészlet rendelkezésünkre áll és ezt a szükségleteknek megfelelően az eddigiek alapján a Fűszért utalványokra lehet csak kiadni. A vámőrlés a fennálló gyakorlatnak megfelelően a malmokban zavartalanul működik.

Megyei Munkástanács Élelmezési Bizottsága

A Berentei Bányaüzem Munkástanácsa felhívja dolgozóit, még a legtávolabb lakókat és az üzemnél dolgozó katonákat is, hogy haladéktalanul jelentkezzenek munkahelyükön.

Berentei Munkástanács

A diósgyőrvasgyári pályaudvari főnökség felkéri a Borsod-Abaúj-Zemplén megyében lévő községi helyi tanácsokat, hogy a pályafenntartási munkások holnap reggel jelentkezzenek a vasgyári munkahelyükön, hogy az élelmiszer és tüzelőanyag zavartalan ellátását biztosítani tudja.

Pályafenntartási Főnökség

A Megyei Munkástanács közli Borsod megye dolgozóival, hogy ülősztrájk van, ami azt jelenti, hogy mind a három harmadban a dolgozóknak el kell foglalni a munkahelyüket. Ellenkező esetben a részükre bér nem lesz folyósítva. Távolmaradásuk igazolatlan kimaradásnak lesz nyilvántartva. A sztrájk alól mentesítve vannak a közellátás, egészségügy, bányászat és más a Megyei Munkástanács engedélyével rendelkező vállalatok.

Nagy Attila

A Borsod megyei Munkástanács ismételten felhívja a mezőgazdasági dolgozók, állami gazdaságok, gépállomások, termelőszövetkezetek dolgozóinak figyelmét, hogy az elrendelt ülősztrájk a mezőgazdasági dolgozókra nem vonatkozik, mert ezzel a jövő évi közellátásunkat veszélyeztetik. A környékbeli megyék (Szabolcs, Hajdú) mezőgazdasági dolgozóit felhívjuk, hogy ők is tartózkodjanak a sztrájktól, mert az súlyos károkat jelenthet. Ismételten, nyomatékosan kérjük a mezőgazdasági dolgozókat, hogy a jövő évi közellátás biztosítása érdekében minden tőlük telhetőt kövessenek el a legjobb termeléseredmények elérésére. Ezt várja és követeli tőlük a

Borsod Megyei Munkástanács

A Megyei Munkástanács biztosította, hogy a Szerencsi Cukorgyár zavartalanul tovább dolgozzék. Ezúton kéri fel tehát a cukorrépa- termelőket, hogy ne higyjenek a rémhíreknek, a cukorgyár az átadott cukorrépáért a cukrot és az egyéb járandóságokat hiánytalanul kiszolgáltatja. Szállítsa be tehát mindenki a cukorrépát a begyűjtőhelyre.

Megyei Munkástanács

Miskolci éjszaka

(12. évf. 256. sz. 4. old. 1956. okt. 30. kedd)

Lassan álomba merül Miskolc. Ha semmiről nem tudó idegen vetődne ide, s nézné a város képét, nem nagyon tudná megállapítani, hogy már nem régi, a tunya Miskolcot látja, hanem az újat, melyet erejében forradalmi tűz lángol, s minden pólusában sugározza a magyar nép hallhatatlan erejét.

Szerte az egész városban csend és nyugalom honol. Széchenyi utcán éppúgy áramlik a tömeg a járdákon – siető emberek, vagy andalgó párok – éppúgy csörömpöl a villamos, suhan az autóbusz, mint bármikor máskor. A presszók, éttermek ablakaiból csalogató fény bukik az úttestre. Párolgó kávé illata tölti be az Aranycsillag presszót. Zsúfolásig megtelt vendégekkel. Sokan vannak a volt Kossuth, ma Avasi presszóban. Az éttermekben a pincérek éppúgy szállítják a megrendelt ételeket, mint bármikor máskor.

A forradalom tüze a szívekben lobog, s tettekké érik. Külsőségekben csak az üzemek komoran álló, fenyegetően sötét épületei, kéményei árulják el: Miskolc népe sztrájkkal kényszeríti a kormányt elvei, követelései elfogadására.

Utána itt-ott feltűnik egy-egy karszalagos férfi vagy nő, fegyveres katona, vagy nemzetőr. A Városháztéren nagy csapat ember álldogál, hallgatják a hangszórókból kiáramló hangokat. Itt-ott helyeslő, elégedett hangok, aztán elégedetlenség. Nincsenek még megelégedve mindennel. Érezni, Miskolc követelését még nem teljesítették.

A megyei és városi tanács épülete előtt fegyveres emberek állnak. Az épület ablakai reggelig világítanak. Itt bent fortyog, kavarog a forradalom, itt székel a munkástanács.

Az utcák lassan kiürülnek. Lakóházakban kialszanak a fények. Az utcákon egyenletes léptek koppannak, katonák, fegyveres munkások, egyetemisták róják párosával az utcákat, vigyáznak a nyugalomra. Nincs is semmi zavar. De mégis. Hajnaltájban a Selyemrét táján sortűz hallatszik. mi történt ott? Börtönből kiszabadult rabok fegyvert szereztek, a lakosságot zavarják. De nem származik belőle baj. Katonák leszerelik őket.

Álom terül el a város fölött. Hisszük, hogy az eddiginél egy szebb, jobb korra, dicső korra lesz az ébredés.

Hírek

(12. évf. 256. sz. 4. old. 1956. okt. 30. kedd)

- A Lenin Kohászati Művek dolgozói késztermékek előállítását nem végzi mindaddig, - a megyei munkástanács határozata értelmében, - amíg a magyar nép jogos követeléseit nem látja biztosítva.

- Sok félreértésre ad alkalmat, hogy a Lenin Kohászati Művek egyes melegüzemei korlátolt üzemet tartanak. Ez elkerülhetetlen, mert energiatelepeink túlnyomórészt kohógázzal működnek, viszont az elektromos áramra nagy szüksége van a kórháznak, a lakótelepeknek. Így kohóink a rendes termelés egyötödét, acélműveink termelésének egy nyolcadát, a blokksorok termelésének egy nyolcadát termeli, az erőmű fenntartása érdekében. A keletkezett félkész árut a gyár udvarán tartják és a harc sikeres befejezése után már az új demokratikus, szocialista Magyarország javára fogják felhasználni.

- A Lenin Kohászati Művek munkástanácsa kéri a gyár dolgozóit, hogy a nemzetgazdaság és a saját maga érdekében, minden dolgozó a kijelölt három műszakban pontosan jelenjen meg.

[…] Mindazoknak, akik felejthetetlen férjem, illetve édesapánk, Hriczu Béla temetésén részt vettek, sírjára virágot hoztak, s ezzel fájdalmunkat enyhíteni igyekeztek, ezúton mondunk köszönetet.

Hriczu család

Értesítés

(12. évf. 256. sz. 4. old. 1956. okt. 30. kedd)

Értesítjük mindazokat a dolgozókat, akik a munkásőrségben szervezetszerűen szolgálatot teljesítenek, hogy fizetésüket november 1-től továbbra is a volt munkahelyüktől kapják.

Miskolc, 1956. október 29.

Megyei Munkástanács

Katonai Bizottság

Felhívás

(12. évf. 256. sz. 4. old. 1956. okt. 30. kedd)

A Megyei Munkástanács Katonai Bizottsága megbízza a járási munkástanácsokat, hogy a területükön vizsgálják felül a volt rendőrség tagjainak magatartását. Amennyiben ellenünk kifogás nem merül fel, szolgálattételre továbbra is alkalmazzák őket.

Miskolc, 1956. október 29.

Megyei Munkástanács

Katonai Bizottság

Megnyertük a forradalmat, fegyverrel a kézben nyerjük meg a békét is!

(12. évf. 257. sz. 1. old. 1956. okt. 31. szerda)

Megnyertük a forradalmat,

fegyverrel a kézben nyerjük meg a békét is!

Megszűnik az egypártrendszer

Eltörölték a beszolgáltatást

Katonai díszpompával temetjük el hősi halottainkat

Gondolatok

(12. évf. 257. sz. 2-3. old. 1956. okt. 31. szerda)

Amikor e sorokat írom, a naptár 1956. október 29-et, az óra fél 9-et mutat. Minden csendes. Az eső is oly félve csepereg, hogy inkább szitálásnak nevezhető, alig hallható neszezéssel súrolja az őszi, sárgás, fonnyadt falevelek rengetegét. Imitt-amott fények csillognak az estében, sárgásfehéren, megnyugtatóan és magyarázóan: megvagyunk, élünk, létezünk, akarunk létezni, mert fény és világosság nélkül nincs élet.

A csend a gondolat szülőanyja. A csendben az író ember is megtermékenyül, akarva, nem akarva, írni kezd, hisz ez a léte, e nélkül nem ember – senki, semmi. Nem akarok a semmi emberek közé tartozni, és nem is szabad hallgatnom, úgy, de úgy tele van most a szív, az agy, a test …

Kutyából nem lesz szalonna…

(12. évf. 257. sz. 3. old. 1956. okt. 31. szerda)

Ha az ember végigmegy Kazincbarcika, a tizenegy házból kinevezett szocialista város utcáin, bezzeg furcsa hangok ütik meg a fülét. Különösen ezekben a napokban, amikor az egész ország hitével, érzésével harcbaindult a szabadságért az egész ifjúság, az egész magyarság.

Találkozzunk hát a város első emberével, a városi pártbizottság első titkárával. Ha nem ismertük még előbb, talán megijedtünk volna, de mivel ismerjük jó pá éve, így csak barátsággal köszöntjük.

- Szabadság – Mást nem mondhatunk, mert azt hisszük, ennyi is elég. De ő máris elkezdi: (három nappal előbbi eseményeket idézünk).

- Nem. Nem szabad elvtársak. Nekünk bízni kell. A szovjet csapatok itt vannak. Nekünk fő támaszunk. Én megyei vb-tag vagyok. A szovjet elvtársak gondolata is szent nekünk. Hát még a vérük.

(Itt megáll, s nem veszi észre, hogy Pesten a köveket magyar vér öntözte.)

- Nem elvtársak – folytatja – jön még a mi időnk. Mi kommunisták vagyunk. Mindezek után egyszer jön még az igaz felelősségre vonás.

Hangja ezeknél a szavaknál olyan magasra emelkedik, mint hogyha vele a Himaláját akarná áthurrogni. Megfélemlítve ül körülötte mindenki, csakhát mi vagyunk a kétkedők. Mert hát hústornyot láttunk mi már előbb is, ha nem is a hentes üzletben, - mert hát ott az utóbbi időkben aligha volt -, hanem azokon a képeken, amit a spanyol torreádorok bikaviadaláról készítettek.

Állok, hallgatom, körülöttem a múlt szelleme révedez. Este még azt hallom, hogy nem kell munkástanács. Reggel Bartha K. a városi pártbizottság titkára mondja el mindenkinek:

- Szükség van a munkástanácsra. Nagyon szükség van.

(Igaz, mert közben elolvasott egy röplapot.)

Másnap aztán megint másféle érzelemmel ébred. (Lehet, hogy az éjszaka a még meglévő ávós centrumoknál volt szemináriumon.)

- Várjunk. Itt vannak a szovjet csapatok. Ne csináljunk semmit. És vár mindenki, mert ezt mondta a „nagy Ő”.

A cikk eleji kérdést megismétli valaki: - Hát a magyarokra nem támaszkodhatnánk?

Rövid és elutasító a felelet, azt estben géppisztolyok nyúlnak ki, a négyszemélyű pártbizottság által lefoglalt tizenhat 2, azaz kettő szobás lakásból. Hang is hallatszik: - Nem. Nem lehet.

És akik tizenkét éve hittek a pártban, most ámuldozva kérdezik: - Hát csak ilyen szellemű embereket rakott felénk a párt?

Keserű ébredés nekünk is, keserű Kazincbarcikának is.

Ma, amikor az egész világ magyar szabadságharcosokról beszél, akkor Bartha K-ék ellenforradalmi jelszót tesznek mögénk.

- Várjunk… Várjunk csak… Itt van a szovjet hadsereg, s jön a felelősségrevonás.

Ők mondják, mi – nem hiszünk. De hiszünk ebben az ezernyi vihart kiállott magyar népben. Mi, akik legalább annyira kommunistának és százszor inkább magyarnak érezzük magunkat, mit a Bartha K. Gyulák.

Hát miért nem ébredünk fel végre?

- G. Gy.-

Levél egy édesanyához

(12. évf. 257. sz. 4. old. 1956. okt. 31. szerda)

kinek leánya életét adta a hazáért

Kedves Grómusz Néni!

Drága Édesanya!

Már biztosan megtudta, hogy szép szőke diáklánya, akit annyira szeretett, akire a tüntetéskor az ávós banditák rálőttek, haslövéses és váll-lövéses sérüléseibe tegnap reggelre virradóra belehalt. Hiába volt minden küzdelem, hogy visszaadják az életnek, nem sikerült. A golyók végleg kioltották szép, fiatal életét.

Tegnap reggel egy szomszéd néni és a kisleány keresztapja ott álltak a kapu előtt. Sírtak. Már ők tudták, hogy nem él. Nem mertek bemenni, nem volt erejük közölni a tragikus hírt a drága édesanyával. Féltették önt, akinek gyenge a szíve.

Drága Grómusz Édesanya! Nem tudok sok vigasztalót mondani, mert nincs szó rá. Szürke a betű a piros vér színéhez, a fekete gyász sötét, fájdalmas fényéhez.

Ismertem kislányát egészen kis korától. Szemem előtt nőtt fel, minden nap a házuk előtt mentem el, hiszen majdnem szomszédok vagyunk. Minden reggel láttam, akikor a kisleány iskolába indult.

Szép, szőke, sudár, karcsútermetű leány volt. Kedves, barátságos. Néhány nappal ezelőtt még a burgonyát válogatta a kiskertben, s a nap ott csillogott szőke haján, szorgalmaz két kezén. Talán az érettségi előtt állt.

S most a fiatal élet, a csacsogó száj elnémult. Pedig élnie kellett volna, előtte állt az élet. De elnémította az önkény, a banditák golyója.

Emberek! Hát látjátok már, hogy kik és mik ellen kelt fel a nép. Orgyilkosok, banditák, a népet sárba taposó gazemberek ellen; akiknek nem számít kioltani a virágbaszökkenő életet, leszakítani a viruló rózsát.

Meghalt a kedves kisleány s édesanyja, édesapja, ott a miskolci Glósz-kitérői kis házban, fájdalomba roskadva siratja a legdrágábbat, leányukat.

Valami vigasztalót szerettem volna írni drága szülők, Grómusz édesanya és Grómusz édesapa. De nem engedelmeskedik a ceruza. Elhomályosul a szem a könnytől, nem tudok írni. Nincs hozzá erőm a fájdalomtól. De hadd tolmácsoljam e gyenge hangon szabadságáért küzdő erős népünk mélységes részvételét a gyászoló szülőknek.

Azt a szőke magyar kisleányt nem felejti el a haza soha, soha, soha!

BODA ISTVÁN

Októberi március

(12. évf. 257. sz. 4. old. 1956. okt. 31. szerda)

Hudy Ferenc:

Októberi március

Láng ilyen magasra még nem csapott

Ezernyolcszáznegyvennyolc óta:

Kenyérféltés hajszolta kényszer,

A szabadságvágy friss szele csiholta.

Amit széttiportak Világosnál,

Miről azóta egyre beszéltek,

De ígéretbe szőtt fondorlattal

Nap-nap után becsapták a népet.

A nép korbácsot font nyomorából.

Szélesre tárta vágya kapuit.

Szavát az ég és a pokol visszhangozza:

Nem farkas falja itt a fiait.

Tetteinek jaj többé nem gátja.

Zászlót bontottak piros-fehér-zöldet.

Szíveddel együtt emeld magasra

És takard be vele ezt a véres földet.

Miskolc élelmiszerellátásáért

(12. évf. 257. sz. 4. old. 1956. okt. 31. szerda)

A miskolci utca képe annyi keserves, véráldozatos nap után újra a pezsgő, forgalmas, dolgos hétköznapot tükrözi. A boltok kinyíltak, az utcákon vásárlók igyekeznek, de már bőven látni sétálókat is.

A miskolci utca megszokott képéhez tartozó szállítókocsik is árúval rakottan jönnek-mennek, szállítják a lakosság ellátásához szükséges élelmiszereket a vasútról, a raktárakból, a boltokba, hogy azok mielőbb a fogyasztókhoz jussanak. Ugyanakkor megindult a falusi dolgozók ellátása céljából egyes áruféleségeknek, főleg élelmi cikkeknek vidékre való szállítása is.

A miskolci személypályaudvarra nagy mennyiségű burgonya és alma érkezett, azonkívűl rendes időben megérkezett a falusi tejbegyűjtőhelyekről a napi tejszállítmány. A több tonna vegyes élelmi cikk érkezett. Ennek az elosztó szervekhez történő befuvarozását a MÁV szállítmányozási szolgálata több lovas- és gépkocsival haladéktalanul elvégezte. Ugyanakkor vasúton nagyobb mennyiségű élelmi cikket adtak fel a vidéki elosztók részére. A Gömöri pályaudvaron 12 vagon szőlőt, 6 vagon almát és 4 vagon cukrot, amelyek exportra való továbbítás végett érkeztek az állomásra, visszatartottak, és átadtak a miskolci elosztószerveknek.

Az élelmi cikkeknek belső, városi szállításához a Miskolci Fuvarozási Vállalat ötven kocsit biztosított. Ezek kétharmada az élelmiszerboltokba szállítja a különböző élelmi cikkeket, tejet, lisztet, zsírt, stb-t, míg a fennmaradó kapacitás a sütőipar kiszolgálását, liszttel, tüzelővel való ellátását végzi. A TEFU-kocsikon kívül a Kereskedelmi Szállítási Vállalat 42 tehergépkocsit adott a város élelmiszerellátásának biztosításához, további 36 tehergépkocsit pedig a vidék élelmiszerszállításaihoz.

A Földművesszövetkezetek Áruszállítási Vállalata 28 gépkocsival segíti a város és falu élelmi cikk ellátását. A tegnapi nappal már megindultak azok a járatok, amelyek kifelé menet a földműves szövetkezeteket látják el a városból különböző árucikkekkel, visszafelé útjukban pedig a felvásárló szervek küldeményeit, a burgonyát, mákot, baromfit és más élelmi cikk féleséget hozzák a városi lakosságnak.

Van hús

(12. évf. 257. sz. 4. old. 1956. október 31. szerda)

A Megyei Húsipari Vállalat Vásártéri úti telepéről egymásután indulnak útnak a megrakott gépkocsik, hogy sehol a megyében, egyetlen bánya vagy ipartelep üzletében ne hiányozzék a friss hús és a hentesáru.

Az eddig két műszakban dolgozó húsipari üzemek a munkástanács javaslatára éjjel-nappal dolgoznak. Naponta 40 mázsa hentesárut állítanak elő. Zavar, fennakadás eddig nem volt. Az utóbbi napokban 1260 mázsa húst, 460 mázsa felvágottat, kolbászt, sajtot más hentesárut és 90 mázsa szalonnát szállítottak ki. A vállalat több gépkocsija a debreceni hűtőházba és a budapesti raktárakba ment nyersanyagért, hogy biztosítsák az egyenletes termelést.

A húsipari vállalat fáradhatatlanul dolgozó munkásai szomorúan vették tudomásul, hogy az egyik nagyteljesítményű 75 kilós töltőgép kedden leállt. Azonnyomban körülvették a szakemberek beteg gépet, s megállapították, hogy egyik alkatrésze eltört, hegeszteni kell. A törés nem okozott meglepetést, hiszen a gép öreg, toldozott, foltozott, s most, hogy állandó nyomás alatt van, nem bírja a nagy nagyiramú termelést. Régesrégen ki kellett volna cserélni, mert ha most meg is javítják, talán egy hétig dolgozik, tovább nem bírja. A vállalat részére most gyártanak egy töltőgépet a Lenin Kohászati Művekben. Az öntvény megvan, megmunkálásra vár, s két nap alatt a gépet el is lehetne készíteni.

A húsipari vállalat munkástanácsa és valamennyi dolgozója ezért azzal a kéréssel fordul a Lenin Kohászati Művek munkástanácsához és a mechanikai műhely dolgozóihoz, hogy a közellátás érdekeire való tekintettel, oldják fel az ülősztrájkot, munkálják meg az öntvényt, mert ezen a gépen múlik a megye dolgozóinak zavartalan ellátása. A húsipari vállalat dolgozói ígérik, hogy az új gép segítségével még több hús és hentesárut biztosítanak megyénk lakosságának.

Ők élnek

(12. évf. 258. sz. 2. old. 1956. nov. 1. csütörtök)

Sápadt kórtermekben járok. Csendes áhítattal lépek az ágyakhoz, és nehezen jön ki szó a torkomon. Előttem fekszenek ők, akik életben maradtak a szörnyű vérfürdő után. Hála, nem ölte meg őket a népárulók fegyvere. Nem ölte meg, de drága vérüket ontotta, s ez a kiomlott vér is vért követelt.

Egy kisebb kórteremben Papp Gyula 25 éves munkás fekszik. Tüdőlövést kapott. Egyike azoknak, akik már számoltak a halállal. Mit írjak róla? Hogy üdvözöljem, milyen meleg szavakkal köszöntsem az élők sorában?

Már túl van a nehezén. Már tisztán csillog a szeme, már értelem ül arcán, - már beszél.

- Az elő sortűz mindjárt leterített… behoztak, és az elsők között láttak el… igazán mindent megtettek, hogy életben maradjak.

Elmondja részletesen, hogyan történt a dolog. Férfiasan, keményen beszél, amikor a gyilkosokra kerül a szó. Majd rámutat a szomszéd ágyra, ahol még fiatalabb, 18-19 év körüli fiú fekszik. – Őket sem kímélték.

A fiúnak az egyik lábát roncsolta össze a golyó és a repesz. Másik korteremben ismét két fiatal, szinte gyerekemberrel találkozom.

Zékány János 20 éves. Kedves, fekete hajú gyerek. Váll-lövést kapott. Már majdnem sikerült egy kapu alá behúzódnia, amikor orvul, hátulról érte a golyó. Ő már egészen jól van, néhány nap múlva elhagyja a kórházat. Mellette egy még fiatalabb fiú fekszik. Ő még nagyon rossz állapotban van. A csípőjén ment be a golyó, és a hasán jött ki. A veszélyen azonban túl van, néhány hét múlva felgyógyul.

Feltehetik a kérdést: Kell-e, szükséges-e még ezekről a dolgokról beszélni? Kell mindaddig, míg teljesen egészségesen ők is közénk nem állnak. Kell, s kell még azután is, mert nem boríthatunk olyan egyszerűen fátylat arra a rémségre, hogy azok, akik hirdették magukról, hogy a népből vannak, képesek voltak apjukra, anyjukra, testvéreikre fegyvert fogni. Kell mindeddig beszélni róla, amíg egyetlen orosz katona is állomásozik az ország területén készen arra, hogy ezeknek a testvérgyilkos vérengzőknek támaszt nyújtson.

Ők élnek. Élnek, s kihallatszik szavuk a kórtermekből: Ki az oroszokkal szabad hazánk területéről!

Szívvel-lélekkel a forradalmi ifjúsággal

(12. évf. 258. sz. 2. old. 1956. nov. 1. csütörtök)

A miskolci fiatal képzőművészek körében már hosszú hónapok óta ott parázslott a forradalom tüze. A „tiszta lap” gondolatáról nemcsak beszéltek, de művészi munkájukban valósították meg azt. Miskolcon ők voltak az elsők, akik elvetették a művészetekre ráerőszakolt vasabroncs-kereteket, a „szocialista realizmus”-nak kikiáltott hazug, lakkozó, prakticista „művészi” szemléletet. Keresték az új utat, az igazán művészi és igazán népi kibontakozás útját, amely messze eltér az Ék Sándori úttól, a faarccal mosolygó jól vasalt ruhában, mindennel elégedett embereket ábrázoló, hazug művészet útjától.

A népi, a magyar művészet féltése és ápolása, annak valósággal a szocialista realizmus koporsójából feltámasztásának gondolata, a szabad művészet, a szabadság, a nép szabadságának szeretete állítatta a szabadságért harcoló forradalmi ifjúság első soraiba.

Az elmúlt hét dicsőséges mozzanataiban mindenütt ott láttuk őket. Ott voltak az egyetemi diákparlament ülésén, ott meneteltek a szabadságért tüntetők soraiban, ott voltak a Zsolcai kapuban, az ÁVH-sok tömeggyilkos sortüzénél. Lukovszki László, Vati József, Papp László, Seress János mindenütt az élen jártak. Szerveztek, buzdítottak, tüntettek, harcoltak a szabadságért.

És most sem pihennek. Dolgoznak, terveznek. Indítják a szabad magyar művészet új életét. Indul a művészi munka. Az új, az induló munka lázában beszélgettünk néhány percet Lukovszki László festőművésszel, aki az össze miskolci fiatal képzőművészek álláspontját fejezte ki, amikor a beszélgetést így zárta be:

- Volt erőnk a szabadságunk kivívására, lesz erőnk a szabadságharca sebeinek begyógyítására és a további munkára. Mi, a népből jött fiatal képzőművészek szívvel-lélekkel a forradalmi ifjúsággal meneteltünk, és elutasítunk mindenféle restaurációs gondolatot. A népnek akarunk szabadságot és művészetet teremteni, a szabad és független Magyarországon.

„Jól vagyunk, életjelet kérünk!”

(12. évf. 258. sz. 2. old. 1956. nov. 1. csütörtök)

„Azonnal adj hírt magadról szüleidnek!” - Ezek az üzenetek szállnak szinte éjjel-nappal a főváros és az ország minden irányába. Többezer üzenetet közvetített és közvetít a rádió - de a munka java mégiscsak a postára, a távíró- és távbeszélőközpont dolgozóira hárul.

A távirda az utóbbi öt nap alatt – amíg az egész ország rettegett, aggódott – egyhavi forgalmának megfelelő táviratmennyiséget vett fel. Október 31-én délelőtt csak az előfizetők adtak fel 500 táviratot. A normális napi 200 távirattal szemben. A feladott táviratok mennyisége olymértékben nőtt meg, hogy azoknak távírón való továbbítása lehetetlenné vált. A posta dolgozóit ez azonban nem akadályozza meg munkájukban. – a beérkezett táviratokat valamennyi postai gépíró bevonásával másolják, majd a zsákokba rakva teherautókon szállítják Pestre. Ugyanez a helyzet a Pestről érkező táviratokkal. Az első pesti írásos értesítések kikézbesítése körülbelül a ma délelőtti órákban várható. A zökkenőmentes munka biztosításában közreműködnek valamennyi osztály dolgozói. Osztályvezetők, munkaügyi előadók, gépírók eggyel foglalkoznak: veszik, másolják és továbbítják a táviratokat.

A távbeszélő központban sem más a helyzet. A kissé piaci zsibongásra hasonló hangzavarban leggyakrabban a „városi” és „megyei munkástanács” szavakat hallani. A vidékről beérkező napi hívások a közelmúlt időkben meghaladták az 1500-1560-at, annak ellenére, hogy a pesti központ ezekben a napokban némán hallgatott.

A miskolci főpostát pillanatnyilag minden túlzás nélkül az ország idegrendszerének nevezhetnénk. Megállás nélkül mennek, jönnek az üzenetek, éjjel-nappal dolgoznak a posta hős munkásai, alkalmazottai, hogy újjászületett országunkban minél előbb helyreálljon a nyugalom, rend és béke.

Halottak ünnepe

(12. évf. 258. sz. 2. old. 1956. nov. 1. csütörtök)

Virágok hajladoznak az őszi szélben…

Hófehér krizantémok, őszirózsák, fenyőgallyak, s körbe-körbe síron rezgő haloványszínű csillagvirágocskák. Olyan mindenik csokor, mint összetört hófehér menyasszony, ki elesett vőlegényét siratja, s búsan bolyong a temetőben.

Halottak ünnepére készülünk.

A nemzetiszínű lobogóra most gyász szalagot kötünk. Én ezt, Te azt siratod. Neked a fiad, Neki a lánya, másnak az apja fekszik a temetőben. Mindenkinek van halottja. Ennek a háborúban esett el valakije, másnak alattomos betegség vitte el kedvesét, a Te fiadnak meg gyilkos golyó oltotta ki ártatlan életét. A gyász és a bánat egyforma. De a Te gyászod a Te bánatod a Mi gyászunk, az én bánatom is. S ha Te könnyet ejtesz, akkor a mi szemünk is könnybe lábad, a nemzet is könnyezik.

…Zörög a száraz avar, a szél fel-fel kavarja a földrehullott leveleket. Nyikordul a temetőkapu, és megtört sápadtarcú, fáradt öregasszony ballag egy sírhoz. Nézem a feliratot, a fia fekszik a földben 17 éves korában lélegzett utoljára. A sírkőben a fiú arcmása, megsárgult, kifakult fénykép. Bánatosan, rémült szemekkel néz, ahogy talán a halált megérezte. Figyelem az anyát: fáradtan megáll a sír előtt, a keresztnek dől, a fiát nézi. Nézi, nézi, s talán nem is látja már, mert elhomályosul a szeme. Felzokog, és lerogyik a sír elé, az átázott, hideg földre. Úgy öleli, marcangolja kétségbeesetten a néma hantot, mint a fiát – merthiszen a fia fekszik benne. De a fiú halott és néma. S a temető, a halottak csendje elnyeli a zokogást.

A másik oldalon tányérsapkás diákok állnak megrendülten egy frissen hantolt sírnál. Itt még friss a virág, friss a koszorú, szinte érezni a friss föld szagát. A diákok állnak némán, hangtalanul. Betűzik a koszorúk feliratát. Értük, s értünk haltak meg mindazok, kik a frissen hantolt sírokban nyugszanak. Nemrégen még nemzetiszínű zászlót, nemzetünk lobogóját tartották magasba, aztán hangtalanul rogytak le, s vérükkel festették meg a földet.

A fiúk nehezen mozdulnak. Csak néznek egymásra némán. Aztán megmozdul az egyik, leveszi szíve felől a kokárdát, letérdel a sír elé, s oda tűzi a koszorúba. És utána mind, mind sorra odarakják a lángolószínű piros-fehér-zöld szalagot.

Megható jelenet. Ki tudná megállni, hogy visszafojtsa könnyeit!

Egy nemzet sír most halottai felett. Egész népünk áll megrendülten egy-egy koporsó mellett, egy-egy frissen hantolt sír előtt, amelyben megsebzett szívvel drága halottaink, szabadságharcos mártírjaink nyugszanak. Valamennyien siratjuk őket, mert a mi testvéreink, a mi halottaink ők, zászlóink alatt adták értünk, s nemzedékeinkért életüket.

Ezért járjuk most a temetőket, ezért bolyongunk a sírok közt. Ezért drága és emlékezetes most nekünk a halottak ünnepe.

…Zörög az avar. Léptek zaja veri fel a halottak csendjét. Itt is – ott is emberek: diákok, asszonyok, férfiak, karszalagos egyetemisták, egyenruhás katonák és nemzetőrök. Egy-egy régi síron kapával, gereblyével egyengetik a földet. Virágokat ültetnek rá, koszorúkat raknak a keresztekre. Hajladoznak, bólogatnak a krizantémok, némán, komoran lapulnak a fenyőgallyak, bódító illatuk összekeveredik a fonnyadó avar penészes szagával. Ott, lenn: a halál. Itt, fent: az élet. Ott, lenn: némán hallgatnak a holtak. Itt, fent: némán, megrendülten állnak az élők.

Tiszteletünket, és gyászunkat rójuk most le nekik. Egy-egy szál virágot tűzünk a nemzeti színű kokárda mellé.

A frissen hantolt sírok körül újra csend van. Elmentek a diákok, már valahol a Népkert környékén járnak. Csak én állok a fa tövében egyedül, s nézem, nézem, hogy hull a gesztenye fákról a levél. Hull, hull a sírokra, a virágokra, hull, hull a széttépázott fekete gyászlobogóra.

(Ónodvári Miklós)

Nyolc évi elnyomatás, hallgatás után…

(12. évf. 258. sz. 3. old. 1956. nov. 1. csütörtök)

Szabadság tér 3, a Megyei Könyvtár épületének néhány kis helyisége. A miskolci és diósgyőri üzemekből száz és száz ember indult el szerdán reggel, hogy hangos „Barátság!” köszöntéssel nyisson be ide, a Magyar Szociáldemokrata Párt ideiglenes megyei és városi központjába. A munkásmozgalom valóban hűséges, az árulás útjára soha rá nem lépett harcosai találkoztak itt. Köztük számos olyan hazafi, aki az elmúlt borzalmas esztendőkben megjárta a börtönöket, az ÁVH kínzókamráit, aki a munkahelyén is csak suttogva mert beszélni, s akkor is csak a legmegbízhatóbb barátok körében.

Egy kis közleményt olvastak, a szerda reggeli újságban, a Magyar Szociáldemokrata Párt felhívását, amely a párt újjászervezéséről ad hírt. Hatalmas örömmel fogadták a hírt, s jöttek a vasgyárból, a vasútról, a Borsodvidéki Gépgyárból, a Drótművekből, a DIMÁVAG-ból, és a környék majdnem valamennyi bányájából. Sohasem volt még ennyi ember a megyei könyvtár helyiségében. Előkerültek a zsebekből a féltve őrzött régi szociáldemokrata tagkönyvek, előkerült néhány nyolc évvel ezelőtt száműzött pártjelvény, s bizony nem egy szemből könnyet csaltak elő.

A telefon, a 35-720-as telefon, amely a Magyar Szociáldemokrata Párt ideiglenes központját kapcsolja, állandóan csengett. Rudabánya, Ormosbánya, Putnok, Mezőcsát, Kazincbarcika és Ózd szociáldemokrata harcsai jelentkeztek, hogy felvegyék a kapcsolatot a párttal, amely az ő pártjuk, amelyhez az elmúlt nyolc esztendőben is hűek maradtak. Belépési nyilatkozatokat kértek. Nem tízet, húszat, hanem mindenütt több százat.

Amikor megkérdeztem idős Virág Sándort, a Magyar Szociáldemokrata Párt intézőbizottságának egyik tagját, hogy hol lesznek a párt helyiségei, mosolyogva csak annyit mondott: lesznek helyiségeink, hogy hol, azt még nem tudjuk, de tömegeink máris vannak.

Igen, a munkásosztály e pártjának vannak tömegei, s ezek a tömegek olyan munkásokból, értelmiségi dolgozókból, alkalmazottakból, kisiparosokból és dolgozó parasztokból tevődnek össze, akik az elmúlt esztendőkben nem szennyezték be a kezüket.

Szervezkedik a Független Kisgazdapárt

(12. évf. 258. sz. 3. old. 1956. nov. 1. csütörtök)

A Független Kisgazdapárt ideiglenes helyiségében nagy a sürgés-forgás. Távoli falvakból, a város minden részéről jönnek a párt régi tagjai, és az újra köréje tömörülő emberek.

Németh Imre, a Független Kisgazdapárt megyei szervezőtitkára már összeköttetésbe lépett a budapesti pártközponttal, amely támogatja az itteni pártszervezet munkáját. A miskolci, ill. borsodi szervezet az első kisgazda pártszervezet, amely Magyarországon újjáalakult. A falusi párszervezetek is tömegével keresik fel telefonon a helyi ideiglenes pártvezetőséget, és bejelentik, hogy beindították a szervezkedést.

A párt megyei elnöke, Holló Imre sajópetri 7 holdas gazdálkodó lett. A miskolci városi elnök Dr. Dienes István ügyvéd, az ügyvezető alelnök pedig Tóth Dezső, a városi tanács volt elnökhelyettese. A Független Kisgazdapárt rövidesen megjelenteti saját sajtóorgánumát.

Újjáalakul a Nemzeti Parasztpárt

(12. évf. 258. sz. 3. old. 1956. nov. 1. csütörtök )

A Városháztér 5. szám alatti épület I. emeleti helyiségében van az újjáalakult Nemzeti Parasztpárt ideiglenes irodája. A titkárral, Hegyi Imrével beszéltünk, aki elmondja. Amikor elhangzott a rádióbeszéd, amelyben bejelentették, hogy Magyarországon újból többpártrendszer lesz, elhatároztuk, itt is felélesztjük az NPP-t. Telefonon felhívtam a Nemzeti Parasztpárt volt városi tagjait, többen személyesen jöttek el. Este hat órakor aztán meg is alakítottuk a párt miskolci szervezetét. Beszéltem vidéken lakó párttagjainkkal is, hogy szervezzék újjá a parasztpártot. Ma már körülbelül 20-25-en keresték fel a megyei intézőbizottságot.

Itt a beszélgetés megszakadt. Budapest jelentkezett telefonon. Szabó Pál, Kossuth-díjas író beszél a vonal másik oldalán. Valamit mond.

- Jó napot Pali bátyám! – szólt Hegyi. – Igen. Három tagú bizottságot választottunk Miskolcon. Az elnök Kun György, régi öreg harcos. Az alelnök Erdélyi László, és a városi titkár Éber József. Megindítjuk a hetilapunkat is, az Északi Szabad Szót. Igen, nagyon népszerű volt a parasztság körében. Nagyon szeretnénk, ha Szeberényi Lehel jönne le, és venné át az irányítását. Ha teheted, beszélj vele. Igen, tudom, hallottam róla, hogy ma már megjelenik a Nemzeti Parasztpárt országos lapja, a Szabad Szó. Azt is hallottam Pali bácsi, hogy te vagy a felelős szerkesztője… Igen, teljes erővel dolgozunk a Nemzeti Parasztpárt újjászervezésén.

A telefon beszélgetésnek vége. Még néhány kérdést teszünk fel.

- Hol lesz a Nemzeti Parasztpárt új helysége?

- A pártközi értekezleten történt megbeszélés szerint megkaptuk a Szemere utca 9. szám alatti emeleti helyiséget, ahol régebben is működött a Nemzeti Parasztpárt.

- Mi a legközelebbi tennivalójuk?

- Egyelőre legfontosabb feladatunk, hogy kiépítsük a párt helyi szervezeteit. Nemzeti pártnak tartottuk magunkat, és ezen az úton haladunk továbbra is. A parasztság érdekeiért harcolunk, az ő érdekeiket képviseljük. Szeretnélek megkérni benneteket, tolmácsoljátok a sajtón keresztül kérésünket a parasztpárt összes volt tagjai, vezetői felé, a megye minden községébe, helységébe, szervezzék újra a Nemzeti Parasztpártot, és értesítsék erről megyei szervező bizottságunkat.

Teljesítjük Hegyi Imre kérését.

Megkezdődött a Magyar Dolgozók Pártjának újjászervezése

(12. évf. 258. sz. 3. old. 1956. nov. 1. csütörtök)

Kádár János, a Magyar Dolgozó Pártja elnökségének elnöke közli, hogy a párt újjászervezésének munkája megindult. Az újjászervezés azt a célt szolgálja, hogy a megújhodó párt szellemében, programjában szervezetileg és vezetőségének személyi összetételében is kifejezze a múlt hibáival való gyökeres szakítást. A megújhodott pártnak csak azok lehetnek a tagjai, akiket a múlt bűneiért felelősség nem terhel.

A Magyar Dolgozó Pártja ideiglenes elnöksége, miután a párt megyei végrehajtó bizottsága lemondott, kezébe vette a párt irányítását. Az elnökség élén Földvári Rudolf áll. A megyei pártbizottság igyekszik segíteni a koalíciós pártok létrehozásában. Két régi pártépületet, a selyemréti Pártoktatók Házát és a volt miskolci pártbizottsági épületet átadják a város rendelkezésére. Földvári résztvesz a megyei munkástanács elnökségében is, s széles körű tevékenységet fejt ki a város élelmezése és gyógyszer ellátása érdekében. Felvette a kapcsolatot a kassai területi pártbizottsággal, és ily módon is törekszenek arra, hogy Borsodban egészséges vérkeringés induljon meg.

A Magyar Dolgozó Pártja borsod megyei szervezetei minden szempontból igyekszenek elhatárolni magukat a gyászos Rákosi-gerőista politikától és a megyei pártbizottság új platformot, programot alakít ki a Nagy Imre-Kádár János féle politika alapján. A párt leépíti régi, túlzott nagyságú apparátusát és minden szempontból kész együttműködni az új koalíciós pártokkal.

Naplóm (I.)

(12. évf. 258. sz. 3. old. 1956. nov. 1. csütörtök)

Arra most nincs idő, hogy mindent leírjak, arra most nincs idő, hogy az ok és okozatok összefüggéseit vizsgáljam. Ezt elvégezte már és elvégzi majd helyettem az idő és a történelem. Én csak szerény krónikása vagyok e lángoló betűkkel íródó napoknak, s büszke vagyok arra, hogy krónikása lehetek. Büszke vagyok népemre és ifjúságunkra. Örülök, hogy ebben a korban élek, és örülök, hogy ennek a kórnak nemzeti forradalmáról, a nagy forradalom egy kicsinyke szigetéről, Miskolcról és szűkebb hazámnak: Borsod megyének forradalmáról írhatok. Lehet, hogy elsikkadnak e sorok a szürke papírrengetegben, lehet, hogy nyomtatásban napvilágot látnak valahol, s az is meglehet, hogy meglapulnak íróasztalom fiókja mélyén, ott, ahol már nagyon sok írásom is rejtve van. De leírom, mert úgy érzem, bűnt követnék el azzal, ha hallgatnék. Nem hallgathatom el, és nem zárhatom el sebtében írt, fegyverropogás közben papírra vetett soraimat. Nem zárhatom el naplómat, mert fontos adatokat tartalmaznak a gyűrött, vihartépett lapok. Kronológiai sorrendben írom, úgy, ahogy történt. Fáradt vagyok, de nem kímélem erőmet, s ha valamikor egy keveset is felhasznál ebből a történelem, akkor nem dolgoztam hiába.

OKTÓBER 22. HÉTFŐ

Este kilenc óra. Lassan elcsendesedik a város, enyhén szitál az eső. Kevés ember járkál az utcán. Miskolc megszokott képét nyújtja. A kávéházakban vágni lehet a füstöt, az emberek beszélgetnek, vitatkoznak erről-arról, mindenféléről. Itt is, ott is, ennél az asztalnál is, annál az asztalnál is a politikáról, gondjainkról, bajainkról esik szó. Panaszkodnak az emberek. Suttogva beszélnek egymással bizalmasat, s elharapják a szót, ha idegen környékezi az asztalt, attól tartván: nem-e ávós, vagy besúgó spicli. Ezekben a napokban már városszerte, megyeszerte érződik, hogy valami készül. De azt még nem tudjuk, nem is sejtjük, hogy már a sarkunkban van, hogy már az ajtókon kopogtat a forradalom.

Ezen az éjszakán szerkesztőségi inspekciós vagyok. A keddi, 23-i Északmagyarországot készítem. A szerkesztőségből már a nyomdába kerültek az utolsó kéziratok, leadtuk a sluszt, az első old. van még nyitva a külpolitikai eseményeknek, és az utolsó három hasáb a nyereményhúzás számainak.

Kefelenyomatban vannak a legfontosabb cikkek, a Távirati Iroda a külpolitikai eseményeket is leadta: „Wladyslaw Gomulka elvtárs a Lengyel Egyesült Munkáspárt első titkára” Közöljük a jordániai választások legfrissebb részeredményeit, hírt adunk a belgrádi román-jugoszláv tárgyalásokról, s az MDP-küldöttség eszéki kirándulásáról.

Unottan, szinte szórakozottan tördeljük a lap oldalait. Bevallom őszintén: rég óta tudjuk már, hogy félre vagyunk vezetve, és tollunkra cikkírás közben mindig odatolakodnak az igaz, őszinte gondolatok, de kihúzzuk a sorokat – ha fájón is, de kihúzzuk – mert nem jelenhet meg az újságban, mert nyakunkon ül a rezsim, és a fejünk felett acsarkodik Gerő. Itt-ott, ha meg is jelenik egy-egy bátrabb, őszintébb hangú cikk, utána napokig figyeljük az ajtót, hogy mikor nyitnak ránk, mikor jönnek értünk. A „Kilátó” megjelenésének hatására mi is oda-oda csapunk az asztalra, de még félénken, még bátortalanul, mert egy-egy ilyen cikk után hamar megcsörrent a szerkesztő asztalán a telefon, s könnyen a fejéhez vágták a pártvezetők: miért avatkozik országos dolgokba, miért nem áll a párt politikájának talaján?

Ebbe az október 23-i lapban, Zsitvay Imre kollégám, irodalmi szerkesztő írt glosszát: „Óva intjük… Amerikát!” címmel a külügyminisztérium baklövéséről, s jómagam írom le immár ki tudja hányadszor a tiszapalkonyai munkások panaszát és rántom le a leplet az Építésügyi Minisztérium embertelen politikájáról. Éppen ezeket a cikkeket olvasnám még egyszer, és latolgatom: megjelenésük után kettőnk közül vajon melyikünk fog hamarabb találkozni az ávósokkal, amikor Lovass Lajos 11 óra felé beront a nyomdába, és lihegve újságolja, hogy forradalmi hangulatú diákparlamenti ülés van a műszaki egyetemen, és miskolci egyetemisták 11 pontba foglalták össze követeléseiket. A hír szinte elkábít. Örülök, hogy velünk vannak az egyetemisták, hogy ugyanazt akarják, mint mi. Ekkor még nem is gondolom, hogy a parlamenti ülést már másnap forradalmi megmozdulás követi, és még csak álmodni sem mernék arról, hogy az a bizonyos 23-i Északmagyarország az eredeti tervtől eltérően egészen más formában, két oldallal nagyobb terjedelemben bátor, őszinte magyarhangon lát majd másnap reggel napvilágot.

ÉJFÉL UTÁN 1 ÓRA…

Az újságunk nagyjából készen van. Az oldalakon fent vannak az utolsó hírek, ki vannak szedve a címek, hamarosan indul a rotációs gép.

S ekkor gépkocsi áll meg nyomda előtt. Grósz Károly siet oda Földvári Rudolf személyes utasításával.

- Azonnal leállítani az újság további tördelését, megváltoztatni a laptervet, s két oldallal növelni a terjedelmet.

Ez a parancs.

Grósz Károly összehajtogatott lapokat ad át, egy levelet a Központi Vezetőség Politikai Bizottságához címezve. S hajnalban – mint soha még az elmúlt 11 év alatt – teljes apparátussal dolgozik a nyomda. Gépkocsik futkosnak a városban, gépszedőket, nyomdászokat verünk fel álmukból, hogy jöjjenek segíteni. Az újságnak el kell készülnie, már az első vonattal vidékre kell indulnia. Telefonon felcsörgetjük Boda Istvánt, a lap szerkesztőjét, itt van Zsitvay Imre is, s most már valamennyien: újságírók és nyomdászok együtt készítjük a másnapi újságot, nyakig nyomdafestékesek vagyunk, de az újság kora reggel az utcán van. S a villamosokon, a pályaudvarokon, a lakóházakban, az irodákban kézről-kézre jár mindenütt. A rendes példányszámon felül ötezerrel nyomnak többet, de ez is kevés. Az emberek egymásnak újságolják a hírt: „Láttad már a mai lapot? Olvasd el az első oldalon a levelet. Ez megmondja az igazat, ez magyar munka volt, ebből tanulhat a kormány és a párt.”

Azt hiszem, Miskolcon ezzel kezdődött a forradalom.

(Folytatjuk.)

Naplóm (II.)

(12. évf. 259. sz. 3. old. 1956. nov. 2. szombat)

II.

Október 23. kedd

Ott hagytam abba, hogy a levél, melyet a Központi Vezetőséghez írtak, s az újságban megjelent – megbolydította az embereket, lázbahozta a megyét. A villamoson, ahogy a szerkesztőségbe mentem (nem tudván, hogy újságíró vagyok) e szavakkal nyomta kezembe egy ismeretlen férfi az újságot:

- Olvassa kérem, ebben benne van az igazság, ezt nem teszi az ablakba Gerő Ernő és Hegedüs András…

S mielőtt szólhattam volna, leugrott a lassító villamosról.

Délfelé – az este kiküldött munkatársaink már teljes tájékoztatást adtak

az egyetemen lezajlott diákparlamenti ülésről. Jegyzőkönyvekből, gyorsírói jegyzetekből ittuk magunkba a mondatokat, amelyek végre igazak voltak, amelyek végre magyar célt, magyar eszmét szolgáltak. A miskolci egyetemisták – akikről eddig oly keveset írtunk, akikről olyan sokáig csak az évvégi vizsgák alkalmával emlékeztünk meg – most lángoló betűkkel írták véleményüket és akaratukat a történelem lapjaira.

Délfelé a Távirati iroda jelzést küldött, hogy hagyjunk ki háromhasábnyi helyet a pesti fiatalok felvonulásáról való közleménynek. Aztán nem sokkal később az a hír érkezett, hogy Piros László belügyminiszter betiltotta az egyetemisták és diákok felvonulását.

Úgylátszik a belügyminiszter és Gerő ekkor már megérezték, hogy utolsót ütött órájuk, s a felvonulás örökre lesöpri őket a történelem porondjáról.

Letörten, s vígasztalanul vettük tudomásul a hírt, amikor nem sokkal később megszólal a rádió és közli, hogy a rendeletet feloldották. A felvonulást engedélyezték. Később tudtuk meg, hogy ez a DISZ Központi Vezetősége, az egyetemi diákparlament küldöttsége, a Szabad Nép szerkesztősége és más szervek közbenjárására történt. De ekkor, amikor ezt megtudtuk, a budapesti felvonulás már megkezdődött.

ESTE 8 ÓRA…

Valamennyien a rádió mellett ülünk. Gerő beszédét várjuk. Azt szeretnénk, hogy választ kapjunk a jogos követelésekre, hogy végre emberi hangon szóljanak hozzánk, hogy végre felébredjünk a nehéz álomból. De nincs felébredés. Gerő néhányperces beszédében fasisztáknak nevezi a felvonulókat és félreérthetetlenül kinyilvánítja, hogy nem hallgatta meg a követeléseket.

Megkeményedik öklünkön a bőr, bele szeretnénk csapni a rádióba, de ezzel nem érnénk célt. Egyelőre nem tehetünk mást, minthogy visszautasítjuk a beszédet.

S ezen az éjszakán már ezt nyomja az újság első oldalára a rotációs gép: »Borsod megye népe és pártbizottsága visszautasítja Gerő beszédét.«

Borsódzott a hátunk az ávós banditáktól való félelemtől, de leírtuk, mert éreztük, hogy igazunk van.

…Ezen az éjszakán ismét nem alszunk. Talpon van az egész szerkesztőség. Pestről egymásután érkeznek a hírek, itt vannak már a miskolci írók, értelmiségiek és képviselők. Itt vannak a szerkesztőség és Távirati iroda selyemréti épületében, a géptávíró fölé hajolunk, telefonon Pestet tárcsázzuk, s figyeljük a híreket. Pesten a rádió előtt ávósok lőnek. A tüntetők lerombolják a Sztálin-szobrot. Kigyullad a Szabad Nép. Itt is-ott is sortűz dördül, s földrerogynak a halottak százai.

Megrendítő hírek, szinte remeg a kezemben a telefon.

ESTE 11 ÓRA…

A Néphadsereg szerkesztőségét hívom. Az éjszakai szerkesztő a legújabb hírekről tájékoztat, aztán kattan a telefon. Kikapcsolják a vonalat, s aztán nem is tudok többet beszélni pesti ismerőseimmel.

Itt Miskolcon csend van, a város alszik. Semmit sem tud a pesti eseményekről. Alszanak az emberek, s nem is sejtik, hogy Pesten torkolattüzek villannak az éjszakában és ártatlanul diákvér festi pirosra az utcák kövezetét.

Kezdetét vette a forradalom, a szabadságharc!

(Folytatjuk.)

Naplóm (III.)

(12. évf. 260. sz. 3. old. 1956. nov. 3. szombat)

III.

Október 24. szerda

A pesti forradalom most már lázba hozta a várost. Mindenki a rádió mellett van, és idegesen várja az újabb híreket.

Hamarosan megtudjuk, hogy Nagy Imrét a Minisztertanács elnökévé választják, Gerőt pedig – utolsó kísérletképpen – megerősítik elsőtitkári tisztségében. A pesti forradalom egyre jobban szétterjed. Kihirdetik a statáriumot, s megdermedve halljuk, hogy szovjet egységeket vonnak össze, és hívnak be az országba a felkelők leverésére.

Különkiadást készítünk, de a nyomdában áll a munka. Nem tudnak dolgozni a nyomdászok, és az izgalomtól nem tudunk írni mi sem. Megáll kezünkben a toll és állunk némán, tehetetlenül a rádió előtt. S akármerre nézünk, akármerre megyünk, Miskolcon mindenütt csodálkozva csoportosulnak az emberek. A forradalom szele már megérintett bennünket, ott söpör az utcán, ott kavarog a gyárakban, üzemekben, az egyetemeken, az iskolákban, s kitörni készül

A szerkesztőséget katonák biztosítják, kézigránátokkal, gyorstüzelésű fegyverekkel. Akármerre nézünk, akármerre lépünk fegyverekbe és lőszerekbe botlunk. Lelkünket bizonytalanság szállja meg. A Kossuth – rádió nem mond igazat, telefonon nem tudunk a pestiekkel beszélni. A Távirati Iroda híreit ávósok ellenőrzik. Nem tudjuk az igazat. Nem tudjuk, hogy valóban a nép kelt-e fel Pesten, vagy valami néptől idegen támadás van kibontakozóban? Délután civilbeöltözött államvédelmisták lepik el a szerkesztőséget. Ellenségesen tekintgetnek az ittlevő katonákra, gyilkos szemekkel tekintgetnek ránk, és élesre töltött pisztolyokat mutogatnak, ha kimegyünk, vagy bejövünk a kapun.

Lehetetlen helyzetbe kerülünk. Látjuk és tudjuk, hogy a katonák az első pillanatot várják, hogy nekironthassanak a beférkőzött ávósoknak. Szinte nem merünk kilépni a szobából, mert érezzük, hogy minden pillanatban lövés dördülhet. Nálunk nincsen fegyver, s a folyosón itt is – ott is ávós léptek hangzanak. Úgy uralják a szerkesztőség épületét, mintha örökké itt lettek volna. S úgy vigyáznak minden lépésünkre, mintha az életük függne ettől. Bizonytalankodunk, s nem tudunk leírni egy épkézláb mondatot. Az első különkiadásunkba nem tudunk mást tenni, mint a rádióban elhangzott nyilatkozatokat, pedig ezzel nem sokat használunk a forradalomnak, mert ezeket a nyilatkozatokat még Gerő Ernő és Hegedüs András diktálta.

A nyomdában a kétlapos különkiadás második oldalára önálló szerkesztőségi cikket akarok szerezni, de a betelepedett ávósok megakadályoznak ebben. Figyelik minden lépésünket és szinte minden nyomdászra jut belőlük egy. Hallgatják a rádiót, becsmérlik a kormányt, megjegyzéseket tesznek Gerőre és figyelik, hogy mit felelünk erre mi?

Érezzük a hangulaton, érezzük a levegőben, látjuk az embereken, hogy valami nagy – nagy vihar van kitörőben.

…Ezen az estén a miskolci egyetemisták úgy határoznak, hogy nem vonulnak fel másnap, de később megváltozik a helyzet.

Kilenc óra felé szovjet egységek vonulnak át Pest irányába a városon. A Szemere utcán csoportosulás támad, s nagyon nehezen sikerült szétoszlatni az embereket. A Glószban is csoportosulásra került sor. Itt is – ott is szovjet autók bukkannak fel és tartják rémületben az embereket.

A szerkesztőségbe hír érkezik: Gerő Ernő elolvasta az újságot, amelyben a megye, az ország és a magunk nevében visszautasítottuk a beszédét. Azon a napon történt ez, amikor elsőtitkári minőségében megerősítették. Gerő Ernő, hogy ártalmatlanná tegyen minket, a következő parancsot adta ávós pribékjeinek: „A miskolci újságírókat azonnal le kell tartóztatni, és börtönbe kell vetni. Az újságot be kell szüntetni, és a megjelent 24-i lapot el kell kobozni. Földvári Rudolfot, a megyei pártbizottság titkárát szintén le kell tartóztatni és statáriális bíróság elé kell állítani.”

Mielőtt azonban szerkesztőségünkben tartózkodó ávósok erről tudomást szereztek volna, mi azonnal elhagytuk a szerkesztőséget. A gyilkos parancsról csak néhányan tudtunk, nem mondtuk meg a többieknek, főleg az újságírónőknek, hogy el ne veszítsék fejüket. A hír engem és Boda Istvánt rettegésben tartott. Ezen az éjszakán nem aludtunk, figyeltünk minden neszre.

A parancs teljesítésére nem került sor. Mire az hivatalosan Miskolcra érkezett, itt feltartóztathatatlanul és megállíthatatlanul kitört a forradalom.

(Folytatjuk.)

Naplóm (IV.)

(12. évf. 261. sz. 3. old. 1956. nov. 4. vasárnap)

IV.

Október 25. csütörtök

Két ellenséges csoport néz egymással farkasszemet. A katonák a mi oldalunkon vannak, velünk éreznek, barátkozunk egymással és a forradalomról beszélgetünk. Az államvédelmisták az épület különböző részein húzódnak meg, fegyverük élesre van töltve, tüntetően többször előveszik és megfélemlítésünkre mutogatják.

A honvédfiúk azonban bíztatnak:

- Ne tartsatok semmitől. Ha összetűzésre kerül sor, mi leszünk az elsők, akik lefegyverezzük őket. Csak tartsatok ki továbbra is elveitek mellett, mi vigyázunk rátok.

A félelem, a halál azonban mégis ott lebeg felettünk. A civilruhába bújtatott banditák megkétszerezett éberséggel figyelik mozdulatainkat.

A délelőtti nagy felvonulás több mint 40 000 embert mozgatott meg Miskolcon. Ennél szebbet elképzelni sem tudok, és ennek minden mozzanatát leírni akkor sem tudnám, ha minden erőmet és tehetségemet megfeszíteném.

Szinte pillanatok alatt nemzeti színű zászlóerdőbe borult a város. Nem csak a középületek, hanem a lakóházak tetején és ablakaiban is zászló lengett. Ahogy közeledtek Diósgyőr felől a tüntetők, úgy teltek meg emberekkel az erkélyek, s ablakok, s úgy bontották ki mindenfelé sorra a piros fehér zöld zászlókat.

Mindenütt leállt a munka. A város főutcáján senki nem maradt a házakban. Mindenki kint tolongott. A felvonuló tömeg is egy mozgó, hullámzó zászlóerdő volt. Legalább 15 ezer zászló lengett az emberek kezében. Szinte megfoghatatlan, hogy honnan vettek elő ennyi magyar zászlót, hiszen az elmúlt évek során egy – egy tömegmegmozdulás alkalmával szinte alig – alig láttunk már nemzeti színű lobogót. A tömeg Kossuth – nótákat énekelt, és jelszavakat hangoztatott. S amerre elvonultak, dübörgő taps fogadta őket, és könny szökött az emberek szemébe. Sírtak a felnőttek, sírtak a fiatalok és örömében könnyezett mellettem egy összeölelkezett honvéd és rendőrtizedes.

Soha még ilyen egyöntetű és fegyelmezett felvonulás nem volt Miskolcon. Ezt nem kellett szervezni. Ment és vonult mindenki a szíve és magyar érzése szerint. Én Kazinczy utca sarkáról néztem végig a felvonulást. A nyomdából szaladtam ki (ezen a napon is az én nyakamba szakadt a különkiadás), de az egyetemistákkal való találkozáson részt vett barátaim mondják, hogy a szabadságvágynak, a magyarságnak és a hazaszeretetnek egyedülálló és legnagyszerűbb példája nyilvánult meg október 25-én Miskolcon. Aki ott volt és látta ezt, vagy maga is résztvevője volt, az soha sem felejti el. A diósgyőri munkásság képviselői és az egyetemisták itt olvasták fel az egyetemi diákparlament 11, illetve a DIMÁVAG 21 pontját, s foglaltak egységesen állást azok követelése mellett.

Budapesten eközben gyorsan peregtek az események. A rádió bejelent Gerő megbukását, és bejelenti, hogy helyébe Kádár János lépett a főtitkári tisztségbe.

Miskolcon ezzel egyidőben az egyetemről megkezdődik a hatalmas felvonulás vissza Miskolcra. A tömeg most már az egyetemistákkal is növekszik, s bent a városban a Borsodi Nyomdában talán még soha nem készült el ilyen gyorsan egy újság sem. Mire a felvonuló csoport a volt Honvédkórház elé ért, már a legfrissebb különkiadással futottunk eléjük. Gépkocsival mintegy 10 000 példányt vittünk, és osztottunk szét. (Ingyenesek voltak a különkiadások.) A felvonulók éljenezve fogadták a hírt, amelyet már nyomtatásban is megerősítve láttak. (Itt jegyzem meg, hogy ezen a napon Ruttkay György, Zsitvay Imre és Pozsonyi Sándor még egy különkiadást készített elő, majd éjjel egy napi, előfizetéses lapot állítottunk össze, amelyre elsőnek az országban a Kossuth-címer felkerült, s e három kiadást összevéve 190 ezer példányt jelentetett meg a nyomda október 25-én. Az áldozatos, erőt nem kímélő munkáért a forradalomban részt vevő tömegek: egyetemisták és munkások, a miskolci újságírók és a magam nevében itt mondok köszönetet ország világ színe előtt a derék borsodi nyomdászoknak.

Miskolcon ezen a napon csap legmagasabbra a Gerő- és Hegedüs- rendszer elleni gyűlölet, ezen a napon követelik határozottan az orosz csapatok azonnali kivonását az országból. A középületekről és emlékművekről leszedik a csillagokat, megsemmisítik a feliratokat, elégetik a koszorúkat. A Petőfi-szobornál igazi magyaros és felejthetetlen emlékű tüntetés volt. Figyeltem az embereket, mindenki könnyezett amikor Nagy Attila elszavalta a Talpra magyart, s amikor véget ért a vers, szinte egyszerre hullámzott át a tömegen a refrén: „Esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk.”

A Petőfi-szobor elől nehezen oszlik a tömeg. A felvonulók nagy része azonban most már a Borsodi Nyomda előtt csoportosul. Négy-ötezerre tehető az ittlévő tüntetők száma. Bent a nyomdában már nyomtatják a Kossuth-címeres röplapot, amelyen a sztrájkfelhívás szerepel. A fiatalok teherautókat állítanak meg, és indulnak útba Pest felé. Jelszavuk: „Segítséget Pestnek!”… „Mars ki ruszki!” Később azonban a város határán kívül államvédelmisták tartóztatják le őket és kísérik vissza Miskolcra.

Ezen az éjszakán a nyomdában és a városban az egyetemisták segítségével a munkástanács tartja fenn a rendet.

(Folytatjuk.)

Barátsággal, összefogással

(12. évf. 261. sz. 2. old. 1956. nov. 4. vasárnap)

Ősrégi politikai „bölcsesség” szűrte le a szállóigévé vált parancsot: divide et impera, azaz oszd meg és uralkodj. Sok évszázadon keresztül alkalmazta sikeresen a bőrünkön a Habsburg dinasztia, amelynek sikerült – és csak így sikerült – uralma alatt tartani Közép – Európa népeit azzal, hogy állandóan gyűlöletet, széthúzást szítva, állandóan táplálva a belső ellentéteket, a pártoskodást szembeállította egymással az ország erőit.

Túlságosan sok tanúságot szereztünk erről a módszerről ahhoz, hogy elfelejtsük, s most annál szükségesebb felújítani, mert jelenleg is sorsdöntő, súlyos napokat él át a nemzet.

Ugyan kinek lehetne haszna abból, ha most a magyar a magyarral szembekerülne és ahelyett, hogy váll – váll mellett nekifeszülnének az utunkat elzáró torlaszok lebontásához, azon kezdene vitatkozni, hogy mi lesz majd azután, ha elvégezték a nagy munkát. Nyilvánvalóan csak annak lenne ebből haszna aki akadályozni szeretné népünk előrefutását az úton, amelyen elindultunk. Aligha volna valami, aminek jobban örülne, mint annak, hogy pártoskodás, pártviszály ütné fel közöttünk a fejét. Lássuk tisztán helyzetünket, a mai körülmények között az élet legkeményebb parancsa úgy szól hozzánk: összefogni, közösen szembenézni a veszéllyel. Jóleső érzéssel állapíthatjuk meg, hogy olyan sok keserves tapasztalaton átesett népünk teljesen tisztában van helyzetével és okos megfontoltsággal teszi meg minden lépését, szilárd fegyelemmel áll kormányunk mögött és végsőkig elszántan védi a dicsőséges forradalom vívmányait.

Ha van párt az országban, amely nemzedékek politikai tapasztalatait gyűjtötte össze, s éppen e tapasztalatok birtokában helyesen tudja mérlegelni a teendőket, az éppen a Magyar Szociáldemokrata Párt. A mi pártunk volt az, amely az elmúlt korszakok folyamán számos esetben kezdeményezője volt nemzeti összefogásnak, amely felülemelkedett a szűkebb pártérdekeken, mindenek felett az egész nép, a nemzet érdekeit tekintette. Ez a kötelességünk most is, amikor talán a történelem folyamán soha nem volt annyira fontos, hogy Magyarország az egész magyar nép, teljes egységben álljon ki követeléseivel a világ elé, képviselje azokat az eszméket, amelyekért hős fiai és lányai vérüket is bőven hullatták. A magyar függetlenség, az önálló államiság nem lehet pártügy. Valamennyi párt számára, az egész nemzet számára olyan szükség van rá, mint az embernek a levegőre. Éppen az elmúlt évtized bizonyította be, hogy semmit, de semmit nem nélkülöz olyan keservesen az ember, mint a szabadságot. Voltak akik azt mondták: vagy kenyér vagy szabadság. A terror elmúlt esztendei megtanítottak rá, hogy nincs válaszút, - ahol nincs szabadság, ott nincs kenyér sem.

Pártunk, a Magyar Szociáldemokrata Párt reálisan mérlegelve körülményeinket ennek tudatában kezdte meg szervezkedését. Újjáalakult pártszervezeteink szeretettel várják mindazokat, akik úgy látják, hogy a helyes úton haladunk a boldogabb, dúsabb magyar jövő felé. Várják, hogy termékeny viták során megbeszéljük égető szükségleteinket, gondjainkat és állást foglaljanak ezek megoldásában. A szervezkedés azonban semmiképpen nem jelentheti azt, hogy mi most valami pártvillongásokat robbantsunk ki, segítsük megbontani a nemzet egységes sorait. Éppen ellenkezőleg az a célunk, leghőbb vágyunk, hogy minél szorosabban közelebb hozzuk egymáshoz népünk fiait, lányait közös eszménk és zászlónk alatt.

A szociáldemokraták köszöntése úgy hangzik: barátság, és ezt a barátságot mi most ki akarjuk terjeszteni a többi pártok tagjaira is, egész népünkre, minden becsületes magyarra, aki magáénak vallja közös célunkat: a függetlenség és a szabadság eszméjét. Úgy érezzük ezzel teszünk eleget legfőbb kötelességünknek a népjogok védelmében.

A Magyar Szociáldemokrata Párt megyei intézőbizottsága

Munka előtt – sztrájk után

(12. évf. 261. sz. 2. old. 1956. nov. 4. vasárnap)

A sokszor csodált és megénekelt diósgyőri gyárak kéményerdeje már kilencedik napja nem füstöl. Mereven és komoran bámulnak az ég felé a máskor vígan pipáló óriások, tetejükön zászlót lenget a szél. Kilenc napja nem zúgott át a tájon a gyár munkába hívó szirénája.

A DIMÁVAG Gépgyár kihalt, csendes. A kapusszobában van állandó ügyelet, és a sztrájkőrök vigyázzák az üzemeket. Hallgat a süllyesztékes kovácsüzem 40 tonnás nagykalapácsa, amelynek egyetlen ütésétől megremegnek a falak a gyár legtávolabbi részében is. A Déli szereldében félig kész gépek várják a sorsukat. Mindenütt mozdulatlan gépek, szorgos kezekre váró szerszámok.

A gyáron kívül különösen a kapu előtt nagy a forgalom. A sztrájkoló munkások jönnek szétnézni a jól ismert környéken és érdeklődnek, mikor kezdődik a rendszeres munka. A kényszerű tétlenséget nem bírják. A kovácsoknak hiányzik az izzó vas melege, az esztergályosoknak a röpködő acélforgács, a daruk zenéje, a szerszámok hűvös tapintása, mindaz amit a munka tud adni.

A Lenin Kohászati Művekben is csend van, bár itt a nagykohó martinacélmű és a durvahengerde üzemek csökkentett kapacitással dolgoztak. A többi üzemekben azonban áll minden. A síneken nem pöfög a kávédaráló mozdony, s a máskor oly forgalmas készáru-raktárnál lelket sem látni a fegyveres őrökön kívül.

A szabadságharc nagyszerű fellegvárában, a diósgyőri gyárakban azonban a látszólagos mozdulatlanság ellenére készülnek az üzemelésre. Még egy nap, s a gyárak szirénái munkába hívják a munkásokat, a bugatéren megmozdulnak a daruóriások, s a martinkemencék teljes erővel dolgoznak, mert kell az acél. Soha sem kellett jobban mint most az ágyúk, tankok ütötte sebek begyógyításához, újjáépítéséhez.

Még egy nap, és a villamosok megtelnek, futnak a gyárba, s a tucatnyi kéményből feltör a füst, amely hírül adja mindenkinek: a diósgyőri gyárak kilenc nap után újra dolgoznak.

Kecskés Rózsa

Borsodi dolgozók, mutassatok példát, titeket figyel az egész nép

(12. évf. 261. sz. 2. old. 1956. nov. 4. vasárnap)

November 5-én minden üzem köteles a munkát megkezdeni.

Kiss József, Borsod-Abaúj-Zemplén megye munkástanácsa elnökének nyilatkozata budapesti útja után

Kedves Polgártársak!

Borsod-Abaúj-Zemplén megye munkástanácsának 28 tagú küldöttsége bányászaink, egyetemi és paraszti értelmiségünk, kisiparosainak és kiskereskedőinek követelését terjesztette Nagy Imre, a Minisztertanács elnöke és Tildy Zoltán államminiszter elé.

A szovjet csapatok azonnal kezdjék meg kivonulásukat az országból és ezt a lehető leggyorsabban fejezzék be. Ez a föltétele hazánk függetlenségének és szabadságának. A kormány az ország szabadságának és függetlenségének biztosítása után azonnal ismertesse politikai és gazdasági programját arról, hogyan akarja megvalósítani a diósgyőri munkások, a miskolci egyetemisták, bányászaink, honvédeink, az ország egész lakosságának követeléseit.

A kormány kezdeményezze, hogy a megyei és budapesti munkástanácsokra támaszkodva, azok demokratikusan választott küldöttjeiből országos forradalmi nemzeti bizottság jöjjön létre és ezzel felbontottnak kell tekinteni a régi parlamentet. A kormány minden erejét az ország nyugalmának és törvényes rendjének megteremtésére, az élet normalizálására fordítsa! Lépjen fel minden önkényeskedés, törvénysértés és az egyéni terror akciói ellen a rendőrségre, a honvédségre, a fegyelmezett munkásokra és ifjúságunkra támaszkodva. Ez azonban csak akkor lehetséges, ha az országban nem a pártok szervezésére és a pártharcokra irányítjuk a fő figyelmet, mert ez megbontaná a kialakult és egyre erősödő népi egységet, nemzeti demokratikus forradalmunk demokratikus erejét. A pártok szervezésének éles előtérbe való helyezését élesen elítélte a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Munkástanács és annak küldöttsége. A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Munkástanács és annak 28 tagú küldöttsége a leghatározottabban tiltakozik mindenfajta burzsoá földesúri restaurációs kísérlet ellen. Ismételten kijelentik: földet vissza nem adunk a földesuraknak, a gyárakat nem adjuk vissza a tőkéseknek, a bányákat nem adjuk vissza a bányabáróknak, honvédségünk vezetését pedig nem adjuk át népellenes horthysta tábornokoknak.

Borsod-Abaúj-Zemplén megye lakosságának nevében kijelentjük, hogy saját erőnkre támaszkodva megvédjük népi hatalmunkat. A megyei munkástanács értekezletén fontos határozatokat hoztunk. Beszámoltunk a megyei munkástanácsnak budapesti küldetésünkről és annak eredményeiről.

Célunk az volt, hogy Nagy Imre vezetése alatt álló kormányunkról meggyőződjünk, hogy az valóban a magyar nép céljai t szolgálja- e. Ezen meggyőződésünket bebizonyította az a tény, hogy mikor felérkeztünk, Nagy Imre ezután egy pár perccel mondatta ki országos és világjelentősségű nyilatkozatát, melyben a magyar nép függetlenségét és a szovjet csapatok azonnali kivonulását követelte.

Ennek alapján a Borsod megyei munkástanács a következőket határozta el: Először a kormánynak megszavazza a bizalmat, ez a szavazás egyhangúlag meg is történt. Másodszor meg kell vizsgálni azokat a feladatokat, amelyeket most kell tennünk. Eddig a sztrájkot a kormány ellen indítottuk meg, hogy azzal elfogadtassuk valamennyi követelésünket melyek magukba foglalják Diósgyőr 21 pontját és az egyetemváros 11 pontját, a kormány részben teljesítette. Legfőbb feladata az volt, hogy a szovjet csapatok kivonását hivatalosan kérje a kormány. Ez megtörtént, ezért a munkástanács péntek délutáni ülése egyhangúlag elhatározta, hogy a sztrájkot megszünteti. November 5-én minden üzem köteles a munkát felvenni, erre kérünk fel minden magyar hazafit. Minden polgártársunk tartsa nemzeti kötelességének a munka felvételét. Most már nem a kormány, hanem saját magunk ellen harcolnánk sztrájkunk folytatásával. Anyagi bázisunk, amelyeket eddig feléltünk, most már utánpótlásra szorultak. A sztrájkkal a szovjet hadsereg ittlétét megakadályozni nem tudnánk. Meg kell akadályozni azzal, hogy nem adunk nekik élelmet, nem adunk nekik szállást, kiszorítjuk őket. Így kényszerítve lesznek a szovjet csapatok, hogy minél előbb elhagyják hazánk területét. Megállapodtunk abban, hogy a jelenlegi helyzetben az ország egységére van szükség. Éppen ezért pillanatnyilag a pártok szervezését háttérbe kell szorítani. A pártok szervezésének háttérbe szorítása nem azt jelenti, hogy nálunk nem demokratikus rendszer fog uralkodni, hanem azt, hogy a pillanatnyi helyzetben amikor az ország egységére feltétlenül szükség van, ne forgácsoljuk szét ezt a népi, nemzeti egységet.

Kedves Polgártársaim! Magyar Testvérek! Harcunkat eddig is siker koronázta, bízunk bennetek, bízunk abban, hogy tovább harcoltok, és egységes lesz harcotok a munka területén is. Mutassatok példát továbbra is az ország valamennyi dolgozójának ezekben a sorsdöntő napokban. Titeket figyel az egész nép.

Üzenet Sátoraljaujhelyből

Egységesnek kell lennünk!

(12. évf. 261. sz. 4. old. 1956. nov. 4. vasárnap)

A nagy fejedelemnek és talpasaink ezernyi ismert és ismeretlen mártírnak a földjéről, az ősi Zemplénből és Kossuth Lajos kedves városából üzenjük nektek:

Még alig halkult el hazánkban a puskaropogás, ahol a nemzet fiatalsága történelmünk legcsodálatosabb harcát vívta. Még nem temettek el minden elesett hős fiút és lányt, még a keserű és öröm könnyei kicsordulnak szemünkből, máris a tisztuló, igazán szabad nemzeti életösztön alkotó, építő-akarata vált feladatunkká és kötelességünké. Még sohasem volt annyira szükségünk a nemzeti segítő összefogásra, mint napjainkban.

Az igazi nemzeti egységet követeli tőlünk a történelem és a minket csodáló, tisztelő és támogató egész világ.

Megnyilatkozhatik végre minden szív és akarat, ránk kényszerített hazug brossurák nélkül is. Megindulhatnak a pártok, az emberek sajátos véleményalkotásának szellemében. Ezek a pártok felfogásban különbözhetnek, de abban egységesnek kell lenniük, hogy az államépítés legnehezebb kezdeti időszakában ne gátoljuk egymás munkáját azzal, hogy idő előtt pártpolitikai széthúzó, gyűlölködő agitációba kezdjünk.

Kérünk minden jó magyar hazafit, hogy építsen, indítsa meg a munkát. Sorsunk visszavonhatatlanul megmásíthatatlanul eldőlt. Az ország semlegesnek és függetlennek nyilvánította magát. A megszállást, a diplomácia vonalán számunkra feltétlenül kedvezően és végérvényesen megszüntetik.

Minden ellenkező rémhír valótlan és zavart keltő koholmány. A rend és a munka időszaka elkezdődött. A személyeskedő bosszúállásnak, torzsalkodásnak akár jobb, akár balszélső kilengéseknek helye nincs. Aki bűnöse a múltnak, aki nem ember, hanem gazember volt, az felelősségrevonással bírói úton elnyeri büntetését. A világ csodálatát kiérdemelt magyar forradalom tisztaságát senkinek sincs joga beszennyezni.

Valamennyi párt, társadalmi és egyházi szervezet nevében azt kérjük tőletek, hogy amikor harcunkat már megnyertük, ne veszélyeztessük a békét.

Ezért:

Azonosítjuk magunkat az 1956 november 1-én elhangzott miniszterelnöki bejelentéssel, mely követeli a szovjet csapatok kivonulását, azonnal felmondja a Varsói Szerződést és bejelenti hazánk semlegességét és amely semlegesség biztosítására a négy nagyhatalom garanciáját és az ENSZ támogatását kérte.

Ne forgácsoljuk szét pártharcokkal a magyar erőt, mert a magyar nemzet léte, vagy nemléte forog kockán. Ezért egy lélek, egy gondolat, egy eszme, egy test lehet csak a magyar nemzet. Mindaddig, amíg idegen fegyveres erők tartózkodnak az ország területén és amíg a szabad választás lehetősége el nem érkezett, ne legyen más csak egységes építő magyar nemzet.

Munkások, parasztok, értelmiségiek, vegyétek fel a munkát és most a pártok sztrájkoljanak, hogy a honvédelem és a dicsőséges forradalom vívmányai biztosítva legyenek.

Azonosítjuk magunkat a borsodi munkásság és a Diákparlament összes követeléseivel

Kossuth-tal mondjuk:

„... ha annyi lelkesedés lesz a kivitelben, mint amit a felajánlásban tapasztaltam, a poklok kapui sem vesznek erőt Magyarországon.”

Éljen a független, demokratikus és semleges Magyarország!

Nemzeti Forradalmi Tanács, egyházak, pártok, munkástanácsok, társadalmi szervezetek

Megalakult a megyei Forradalmi Munkás-Paraszt Bizottság

(12. évf. 262. sz. 1. old. 1956. nov. 7. szerda)

Megalakult megyénkben a Forradalmi Munkás-Paraszt ideiglenes bizottság. A bizottság elismeri és tiszteletben tartja a forradalom haladó vívmányait. A követelésekkel lényegileg egyetért, támogatja és harcol azok megvalósításáért.

Programja alapjául a Kádár kormány programját tekinti.

A Forradalmi Munkás-Paraszt Bizottságban olyan emberek kaptak helyet, akik a gyászos rákosista, gerőista korszakban nem kompromittálták magukat a politikai életben.

Személy szerint a bizottság elnöke: Koval Pál, tagjai: Grósz Károly, Németh Imre, Hegyi Imre, Deme László.

A legfontosabb feladat most a rend és nyugalom megszilárdítása. Gyárainkban, bányáinkban kezdődjék meg a munka, dolgozó parasztjaink végezzék el az időszerű, mezőgazdasági munkákat, értelmiségünk fogjon hozzá alkotó tevékenységéhez. A munka megkezdése azért is szükséges mert

a rend és nyugalom helyreállítása után a szovjet csapatok kivonulnak hazánkból.

A Munkás-Paraszt Forradalmi Bizottság mélységesen elítéli a Rákosi-Gerő féle korszak mindenféle restaurációs kísérletét. Ezek az idők s e korszak módszerei soha többé nem térhetnek vissza hazánkba.

Ugyanakkor minden erejével védi a szocializmus vívmányait, a földet és a gyárat, a nép alkotásait.

A leghatározottabban és legélesebben állástfoglal a bizottság minden személyi bosszú ellen és biztosítja, hogy a forradalomban résztvett munkásokat, parasztokat, diákokat, értelmiségieket bántódás nem érheti.

A Munkás-Paraszt Forradalmi Bizottság minden igaz magyart, minden becsületes honfitársat munkára és harcra szólít fel a független, demokratikus és szabad Magyarországért.

A termelés megkezdésével tudjuk biztosítani jogos követeléseink teljesítését

(12. évf. 262. sz. 1. old. 1956. nov. 7. szerda)

Borsod megye és Miskolc város dolgozói!

A Munkás – Paraszt Forradalmi Kormány leváltotta a Borsodmegyei Munkástanácsot és a Miskolci Nemzeti Bizottságot. Erre azért került sor, mert e szervek nem voltak képesek biztosítani a teljes rendet és nyugalmat a megyében és a városban. Ezt mutatja, hogy sok helyen fosztogatások voltak, elhurcoltak sok békés polgárt, nyíltan kezdték üldözni a párttagokat és aktívákat. Fegyveres csoportok tartották rettegésben békés falvak lakóit, mindezért szükségessé vált, hogy ideiglenesen a Munkás-Paraszt Forradalmi Bizottságra bízza a kormány a hatalmat Miskolcon és Borsod megyében. E bizottság teljesen a dolgozó nép, munkások, parasztok, katonák, ifjak, szellemi dolgozók érdekeiért, céljaiért küzd. Teljes mértékben elismeri Kádár János kormányát és annak célkitűzéseit, mert ezek kifejezik a dolgozó nép jogos igényeit, amiért ifjúságunk és munkásosztályunk küzdött.

Ezért felhívjuk az egész megye és Miskolc város lakosságát, hogy:

1. Mindenki őrizze meg nyugalmát, tartózkodjon a provokációtól, a további felesleges vérontás elkerülése érdekében

2. Mindenki mindenféle fegyvert azonnal adjon le a kijelölt helyen (Rudas László utcai laktanya)

3. Minden dolgozó haladéktalanul foglalja el munkahelyét, hogy a normális élet feltétele mielőbb biztosítva legyen. Minden napi munkakiesés csak a megyében több mint 20 millió forintot jelent.

Ezen kívül figyelembe kell venni, hogy a tél küszöbére lépünk. A termelés megindítás a feltétele, hogy megfelelően el lehessen látni a lakosságot tüzelővel, élelmiszerrel, közszükségleti cikkekkel. Így tudjuk elérni, hogy jogos követeléseink teljesüljenek.

Munkás-Paraszt Forradalmi Bizottság

A DIMÁVAG Gépgyár Munkástanácsának felhívása a borsodi bányászokhoz

(12. évf. 262. sz. 1. old. 1956. nov. 7. szerda)

A DIMÁVAG Gépgyár Munkástanácsa – a november 6-án délelőtt megtartott munkásgyűlés határozata értelmében – kéri a borsodi bányák dolgozóit, hogy munkájukat azonnal kezdjék meg. Szükséges ez úgy a kórházaink, közlekedésünk, mind a közszükségleti cikket termelő üzemek érdekében, a gyárainkban meginduló folyamatos munka érdekében.

Honfitársi üdvözlettel:

A DIMÁVAG Gépgyár Munkástanácsa

A Magyar Szocialista Munkáspárt Ideiglenes Központi Bizottságának felhívása

(12. évf. 262. sz. 1. old. 1956. nov. 7. szerda)

MAGYAR KOMMUNISTÁK! MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJÁNAK TAGJAI! ELVTÁRSAK!

Dicső multú és sokat szenvedett pártunk történelmének legnehezebb szakaszát éli át. A helyzet megköveteli, hogy összefogjuk a párt minden erejét, mert csak így tudjuk eredményesen legyőzni az ellenforradalmi támadást, mely a kapitalizmus visszaállítására irányul és csak így tudjuk megvédeni a néphatalmat, csak így tudjuk biztosítani a magyar munkásosztály, a haladó értelmiség, az egész magyar nép számára a demokratizmus legszélesebbkörű kifejlesztését, megvédeni nemzeti függetlenségünket és szuverenitásunkat, így tudjuk biztosítani a szocialista rend győzelmét.

Hogy pártunk újból erős legyen és a tömegek élén járjon határozottan,

szakítanunk kell a Rákosi klikk káros politikájával

és a vétkes módszereivel, mely megrendítette a tömegek pártunkba vetett bizalmát és alapjában ásta el a párt erejét.

Ugyancsak határozottan szakítanunk kell Nagy Imre és Losonczy csoportjával, amely a nacionalista, soviniszta alapra helyezkedve utat nyitott az ellenforradalmi erőknek és ezzel ténylegesen elárulta a szocializmus ügyét.

A múlt hibáival való határozott szakításunkat azzal is kifejezésre akarjuk jutatni, hogy a párt nevét megváltoztatjuk. A Magyar Szocialista Munkáspárt nevet vesszük fel. A párt egészséges erejére támaszkodva összes szervezeteit új életre keltjük.

Pártunk elvi alapjai változatlanok, a marxizmus-leninizmus megdönthetetlen igazságai vezetnek bennünket. A szocializmus megvalósításáért küzdünk. Megvédjük a népi demokrácia államát és ennek alapján a megbonthatatlan munkás-paraszt szövetséget.

A munkásosztály nagy nemzetközi táborához tartozunk, hazánk forró szeretetét elválaszthatatlannak tartjuk a proletar internacionalizmus eszméjétől valamennyi nép, a szocialista országok népeivel való baráti együttműködésünk alapján kívánjuk hazánkat felvirágoztatni.

Pártunk főfeladatai:

Szétzúzni az ellenforradalom immár leplezetlenül fellépett erőit, amelyek kihasználták a múlt hibáit, a néptömegek jogos elégedetlenségét és támadást indítottak a népi hatalom ellen.

A párt minden tagja és szervezete támogassa a Forradalmi Munkás-Paraszt kormányt programjának megvalósításában.

Segítsétek elő a normális élet azonnali helyreállítását, a munka haladéktalan felvételét, a rend biztosítását, a közélet demokratizálásának továbbfejlesztését, a dolgozó tömegek jogos követeléseinek megvalósítását.

Fogjatok össze a munkástanácsokkal, más új hatalmi szervekben, a Hazafias Népfrontban lévő haladó erőkkel, nyerjétek meg őket a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt kormány támogatására, meggyőzű erejű politikai és felvilágosító munkával. Tisztítsátok meg ezeket a szerveket az ellenforradalom szószólóitól.

Ébren kell tartani a munkásosztály szocialista öntudatát és harcos hagyományait. Őrizzétek meg a munkásosztály egységét, ne engedjétek ellenforradalmi demagógiával ezt megbontani.

Támogassátok a nagymultú magyar szakszervezetek harcát, további erősítését. Tömörítsétek a párt köré a munkás, paraszt, valamint a dolgozó nép soraiból jött diák, egyetemi ifjúság legjobbjait.

Álljanak talpra pártszervezeteink!

Akik hajlandók résztvenni ebben a hatalmas munkában, lépjenek az MSZMP soraiba, mutassanak példát az tevékenységükkel az élet minden területén.

A pártszervezetekben érvényesülni kell a széleskörű pártonbelüli demokrácia lenini elvének.

Adjon erőt az a tudat, hogy szolidárisak velünk a világ összes haladó pártjai. Teremtsetek baráti viszonyt népünk és a szovjet csapatok katonái között.

Kommunisták! Elvtársak!

A helyzet súlyos, de ha összefogunk, rendezzük sorainkat, elég az erő! Pártunk legyőzhetetlen ha a dolgozók széles köreire támaszkodunk.

Munkára! Harcra fel!

Magyar Szocialista Munkáspárt Ideiglenes Központi Bizottsága.

Mozgásba kell hoznunk a pártszervezetek minden erejét

(12. évf. 262. sz. 1. old. 1956. nov. 7. szerda)

A Magyar Szocialista Munkáspárt ideiglenes megyei szervező bizottságának felhívása

Munkások! Elvtársak!

A Magyar Szocialista Munkáspárt ideiglenes megyei szervező bizottsága megindította a párt újjászervezését.

Elvtársak! Forradalmunk súlyos gazdasági és politikai problémák megoldása előtt áll. Mozgásba kell hoznunk a pártszervezetek minden erejét és maximális segítséget kell adni haladó célkitűzéseink megvalósításához. Ezért felszólítjuk a pártszervezetek vezetőségeit haladéktalanul hozzák létre az MSZMP 3-5 tagú ideiglenes szervezőbizottságait és kezdjék meg a párt szervezését.

A pártvezetőségek és az új szervezőbizottságok sürgősen vegyék fel a kapcsolatot a járási, városi és megyei ideiglenes szervezőbizottságokkal.

Tisztelet és becsület a nagyüzemek munkástanácsainak

(12. évf. 262. sz. 1. old. 1956. nov. 7. szerda)

Kedden délután a Lenin Kohászati Művek, majd pedig a DIMÁVAG Gépgyár és az Ózdi Kohászati Üzemek munkástanácsának küldöttsége felkereste a megyei Munkás-Paraszt forradalmi Bizottságot. Szívélyes hangú barátságos eszmecsere alakult ki. A beszélgetés során sor került a miskolci munkástanácsok forradalom alatti tevékenységének értékelésére.

A megyei Munkás-Paraszt Forradalmi Bizottság vezetője a beszélgetés során kifejtette, hogy véleménye szerint a nagyüzemek munkástanácsai kezdettől fogva mindmáig derekasan megállták a helyeiket, becsületes és tiszta célokért helyes módszerekkel küzdöttek. Súlyos hiba volna azzal vádolni őket. hogy bármikor is ellenforradalmi restaurációért küzdöttek, vagy fasiszta módszerekkel tevékenykedtek volna. A Munkás-Paraszt Forradalmi Bizottság helyesli a munkástanácsok tevékenységeit és a továbbiakban is számít a támogatásukra.

Munkások, polgártársak, elvtársak, nyujtsatok segítséget a rend helyreállításában

Felhívás Miskolc város és Borsod megye dolgozóihoz

(12. évf. 262. sz. 1. old. 1956. nov. 7. szerda)

Mialatt a munkástanácsok, a forradalmi munkás paraszt bizottságok jogos követeléseitek, a rend és nyugalom megteremtésén fáradoznak, addig ellenforradalmi és bűnösszándékú elemek beszennyezik forradalmunkat! Ezek az elemek soraitok közé férkőzve fegyvert szereztek, melyet gyilkolásra, rablásra, fosztogatásra használnak fel.

Egyes helyeken embereket hurcoltak el, gyárakat üzleteket, dohányboltokat fosztogatnak, Pl. Sátoraljaújhelyen 100,000 cigarettát, 70 mázsa húst raboltak el. Miskolc-Tapolcán fegyveres banditák fosztogatni kezdték a lakásokat. Sajóbábonyban kirabolták a népboltot stb.

Polgártársak!

A forradalmi munkás-paraszt bizottság hozzátok fordul, hogy segítsetek e banditák leleplezésében és felszámolásában!

A korábbi felhívásnak eleget téve minden hazáját szerető, becsületes polgár leadta fegyverét. Fegyver ma már csak a bűnösszándékú elemeknél van. A magatok és társadalmi tulajdon védelme érdekében nyujtsatok segítséget a rend mielőbbi helyreállításában. Az ilyen személyek vagy csoportok létezéséről értesítsétek a városi, vagy megyei munkás-paraszt bizottságokat. Szervezzétek meg saját erőitekből a saját és népünk tulajdonának védelmét.

Megyei Forradalmi Munkás-Paraszt Bizottság

Szenet kér a megye bányászainktól

(12. évf. 262. sz. 1. old. 1956. nov. 7. szerda)

BÁNYÁSZ DOLGOZÓK,

BARÁTAINK ELVTÁRSAK!

Súlyos időket élünk és pillanatonként válik nehezebbé az élet. A homlokon sokasodnak a ráncok, a kórházakban gond a kórtermek fűtése, s aggódunk, lesz e világítás, vasúti szállítás! A készletek kimerültek, vagy kimerülőben vannak.

Szén szén! ez aggaszt, s kihez forduljunk, ha nem azokhoz, akik eloszlathatják az anyák, betegek, rádióhallgatók gondját: a szénhiányt

Szénre van szükség! Segítsetek derék bányászok. E nélkül nem termelhetnek folyamatosan az üzemek sem.

Bízunk megértésetekben., bányászszívetek melegében, áldozatos munkáskezetekben.

Baráti köszöntéssel a Megyei Forradalmi Munkás-Paraszt Bizottság

Ma megkezdődik iskoláinkban a tanítás

(12. évf. 262. sz. 2. old. 1956. nov. 7. szerda)

Felhívás Miskolc város pedagógusaihoz, szülőihez és tanulóifjúságához!

Polgártársak! Magyar testvéreink! Az általános és középiskolák igazgatói és a nevelők tanácsának küldöttei tegnap délután tartott értekezletükön úgy döntöttek, hogy ma november 7-én minden iskolában megkezdődik a tanítás.

A tanítás rendje:

Az alsó tagozatosok részére 1 órától 4 óráig tart az oktatás.

A felső tagozatokon és a középiskolákban a mai (nov. 7) napra érvényes tanrend szerint történik a tanítás. Kedves szülők! Az élet normális feltételeinek megteremtése érdekében biztosítsátok gyermekeitek megjelenését az iskolában.

A Miskolci Városi Forradalmi Munkás Paraszt Bizottság.

Mindenki adja be a birtokában lévő fegyvert

(12. évf. 262. sz. 2. old. 1956. nov. 7. szerda)

A Megyei Munkás-Paraszt Forradalmi bizottság felhívja a megye és Miskolc város lakóit, hogy a birtokában lévő fegyvereket a helyszínre érkező bizottságnak kötelesek átadni.

Aki a megszabott időpontig a felhívásnak nem tesz eleget, büntettet követ el.

A Megyei Munkás-Paraszt Forradalmi Bizottság.

A járási és városi munkástanácsok elismerik a Kádár-kormányt

(12. évf. 263. sz. 1. old. 1956. nov. 8. csütörtök)

November 7.-én a járási és városi munkás és paraszt tanácsok küldöttei és a járási és városi tanácsok képviselői értekezletre gyűltek egybe, ahol beszámoltak az általuk az általuk képviselt járási, illetve városi helyzetéről. Az értekezlet során valamennyi megjelent forradalmi és munkás tanács képviselője kinyilvánította véleményét, miszerint elismeri a Kádár féle kormányt.

Az értekezlet végén Koval Pál, a Megyei Forradalmi Munkás-Paraszt bizottság elnöke szólalt fel. Elmondotta, hogy jelenleg a legfontosabb feladat a rend és a nyugalom biztosítása, a fegyverek maradéktalan beszolgáltatása.

Létkérdés, hogy minden üzem, vállalat dolgozzék, az oktatás az iskolákban kezdődjék meg.

Koval Pál hangsulyozta, hogy a pártszervezetek részére biztosítani kell a működés lehetőségét, pártszervezetek a munkástanácsokat azonban nem ellenőrizhetik.

A jövő héten minden üzemben megtartják MSZMP szervezetek első taggyűléseit.

Koval Pál elvtárs rámutatott, hogy az új munkás-paraszt kormány következetesen szakít a Rákosi-Gerő féle klikk politikájával és módszereivel. Éppen ezért nem helyteleníti, ha olyan tanács és egyéb funkcionáriusokat a nép levált, akik visszaéltek a nép bizalmával, ugyanakkor felhívta a munkás és paraszt tanácsok figyelmét, hogy igen higgadtam és körültekintően járjanak el ebben a kérdésben és csak olyanokat váltsanak le, akik valóban rászolgáltak erre. Jelenleg nem ez a legfontosabb kérdés és lehetőség szerint elsősorban ne ilyen jellegű kérdésekkel foglalkozzanak, hanem az előbb említett legfontosabb kérdésekkel. A kérdésekre válaszolva rámutatott arra is, hogy a munkástanácsokban végzett munka társadalmi jellegű díjazással nem jár. Pozíció, előléptetés nem várja azt, aki a nép bizalmából a munkástanácsokban tevékenykedik. Ez a munka hazafias tevékenység.

Koval elvtárs aláhúzta azt is, hogy a Forradalmi Munkás-Paraszt kormány a forradalom népi nemzeti követeléseit tiszteletben tartja, azokat a követeléseit megvalósítja, amelyeket a jelenlegi gazdasági helyzetünk lehetővé tesz. A jelen helyzetben azonban világosan kell látni , hogy

a kormány intézkedéseinek végrehajtása vagy végre nem hajtása azt jelenti, hogy a népi demokrácia vagy a fasizmus mellett szavazunk.

Éppen ezért a kormány intézkedéseinek végrehajtásában kemény kézzel kell fellépni, s vitáinkat pedig későbbre halasztani. A legfontosabb kérdésekben egyet kell érteni, mert ezen a megye, sőt az egész ország jövője függ.

Munkára fel!

(12. évf. 264. sz. 1. old. 1956. nov. 9. péntek)

A dolgozó parasztság nagy többsége mind jobban felismeri, hogy a munka megkezdésének megtagadása súlyosan veszélyezteti államunk belső rendjét, nehezíti az emberek életét, zavart idéz elő az ország vérkeringésében. Ha a dolgozó paraszt termelőszövetkezeti tag nem veti el az őszieket, jövőre nem lesz az országnak kenyere. Ha nem műveli meg idejében a földet, gaz lepi el a határt.

Az ország súlyos helyzetének felismeréseképpen már sok termelőszövetkezet és egyénileg dolgozó paraszt kezdte meg a szántást, vetést – tette földbe az életet adó kenyérmagvakat.

Emődön teljes a rend és a nyugalom. A határban szorgos munkáskezek dolgoznak a jövőévi termésért. A hejőpapi határ is benépesedett. November 7-én a hejőbábai Haladó Tsz 30 holdon vezette el az őszieket. Valamennyi tsz tag belekapcsolódott a termelő munkába. Szántanak, vetnek – a jövőévi termést alapozzák. Tiszalucon a cukorrépát ásták a termelőszövetkezet tagjai.

Dolgozó parasztságunk munkája aranyat ér. Napjainkban tehát az cselekszik helyesen, aki hozzálát a termeléshez, kenyeret élelmet ad az embereknek.

Legyen a jelszónk: munkára fel a borsodi gyárakban, falvakban, az élet minden területén!

Éjjel-nappal dolgoznak a Borsod megyei malmok

(12. évf. 264. sz. 1. old. 1956. nov. 9. péntek)

Ezekben a nehéz napokban Borsod megye valamennyi malma üzemel. A dolgozók fáradtságot nem ismerve végzik munkájukat, hogy a lakosság asztalára minden nap jóizű friss kenyér kerüljön.

A miskolci István –malomban – amely a legnagyobb és legkorszerűbb a megyében – éjjel-nappal folyik a termelés. A malom számos dolgozója vidéken lakik, ezért a bentlévők úgy szervezték meg a munkát, hogy a hengerek megállás nélkül járjanak. Ennek eredménye, hogy naponta 15 vagon kenyérgabonát őrölnek meg. Lelkes és példás munkát végeznek a putnoki malom dolgozói is. Egymást segítve 24 óránkint 600 mázsa lisztet juttatnak a megyének.

Így lehetne tovább sorolni a megye összes malomüzemeit – mondották a Borsod Megyei Malomipari Egyesülésben. – Valamennyiben megfeszített erővel, éjjel-nappal, sőt vasárnap is dolgoznak, hogy biztosítsák a megye kenyérellátását. Köszönet érte.

Csütörtökön a Széchenyi-utcán

(12. évf. 264. sz. 2. old. 1956. nov. 9. péntek)

Pontosan két héttel ezelőtt, október 26.-án, csütörtökön délelőtt hömpölygött végig a felvonuló diósgyőri munkások tömege a Széchenyi utcán. Két héttel ezelőtt zúgott fel a forradalom győzelmes dala s jelentek meg a nemzetiszínű zászlók. Két hét. Milyen nagy idő, mennyi minden történt azalatt.

Ma Széchenyi és a város általában a szokott képet mutatja. Tegnap, tegnapelőtt még hosszú sor állt az üzletek előtt, kenyérre várakoztak. Most a pirosrasült cipók ott sorakoznak a polcokon, vevőkre várnak.

A hét elején furcsa vásárlási láz ütötte fel a fejét. Az emberek összevásároltak mindent. Cipőfűzőt, citrompótlót, petróleumot, szappant, cukrot, lisztet, mindenből hónapokra valót halmoztak. Az üzletekből kifogyott nagymennyiségű száraztészta és sok olyan áru, amelynek azelőtt alig volt keletje. Nemcsak élelmiszer, hanem ruházati és egyéb vonalon is megindult a felvásárlás. A könnyebben vagy nehezebben összegyűjtött összeget csaknem mindenki elköltötte, mert a sok kósza rémhír között olyan is akadt, hogy csökken a forint vásárlóereje, sőt pénzünk megbukik.

Az üzletek árukészlete egyenlőre tart. Sajnos zsír és étolaj már napok óta nincs. Lelkiismeretlen emberek hörcsögként összegyüjtöttek nagy mennyiséget, míg mások hiányt szenvedtek. Ilyenkor év végén a központi készletek fogytán vannak, a telt zsírosbödönök is kiürülnek, s disznóölések a jövőhónapban esedékesek. Ezt az időszakot valahogy át kell vészelni.

Hétköznapi gondok, hétköznapi élet. Lassan visszazökkenünk a rendes kerékvágásba. Kedélyek lecsillapodtak, az emberek várakozással tekintenek a jövő felé. Hisznek, remélnek, mások kétkednek.

Az üzletek szépen berendezett kirakatai előtt emberek tervezgetnek: majd ez megvesszük és nézd az is milyen szép…

Az emberek jönnek-mennek, ki-ki siet haza, hiszen a kimenési tilalom még érvényben van. Autóbuszok robognak, villamosok csörömpölnek. Igen, a kedves, lassan döcögő sárga villamos. Milyen jó látni, s itt külön szeretettel kell megemlékezni róluk, a Közlekedési Vállalat dolgozóiról, akik esőben, hóban, nappal és éjjel egy pillanatra sem pihentek, nem sztrájkoltak, vitték és hozták az utasokat. Míg más bevásárolt, vagy családja körében pihent, ők szolgálatot teljesítettek. Sokat szidtuk a lassan zötyögő villamosokat, de most büszkék lehetünk rájuk és a vezetőikre, akik ezalatt a két hét alatt bebizonyították: derék, talpig becsületes emberek.

Kazincbarcikai jelentés

(12. évf. 265. sz. 1. old. 1956. nov. 10. szombat)

Az elmúlt súlyos napokban és a jelenlegi nehéz napokban Kazincbarcika lakói és az üzemek becsületes munkásai megőrizték és megőrzik nyugalmukat. A Borsodi Hőerőmű valamennyi gépegysége a forradalom első pillanatától kezdve dolgozik, termeli a villamosenergiát, a műszaki és fizikai dolgozók helytállnak. Ennek köszönhető, hogy Borsod megyében nem szűnt meg a villanyszolgáltatás, közlekednek a villamosok, nem szűnt meg a közlekedés és közellátás vérkeringése.

A Központi Szénosztályozómű is termelt. Igaz, a szénkészlet kevés, mert csak a környező bányák termelnek folyamatosan. A herbolyai kisvasút mindennap szállítja a szenet. A berentei bányászok nagyrésze dolgozik, hogy legyen szén, hogy legyen villany, legyen rend.

A környék bányáinak jelenlegi termelése azonban kevés. Nincs biztosítva a barcikai erőművek további folyamatos üzemeltetése. A városban igen sok lakónak nincs tüzelője. A hely Tüzép-telepen már csak fát árusítanak, csak néha érkezik a telepre egy-egy kocsi szén.

A város közbiztonsága, mely az utóbbi napokban eléggé bizonytalan volt, most megszilárdult, megszervezték a város rendjének biztosítását.

Az építőmunkások még nem dolgoznak. Ennek részben az az oka, hogy a város építőipari vállalatának vezetői sem jelentek meg munkahelyükön. Az építőmunkások közül már többen úgy nyilatkoztak, hogy hétfőn megkezdik a munkát. Ez szükséges hiszen az épülő lakások nagyrésze befejezetlen és itt a tél.

A hőerőmű, szénosztályozó és a város közvetlen szomszédságában lévő bányák dolgozói, a kiskereskedelmi vállalat dolgozói a nehéz napokban is megmutatták: dolgoznak, hogy legyen végre béke, legyen nyugalom. Az építőmunkásoknak is követniük kell ez a példát, hogy ne folyjon többé a vér, hogy a kormány teljesíteni tudja azokat a követeléseket, melyek a forradalomban születtek és feltétlenül jogosak.

A tiszapalkonyai építőkhöz

(12. évf. 265. sz. 1. old. 1956. nov. 10. szombat)

A tiszapalkonyai forradalmi munkás-paraszt bizottság és az építőipari vállalatok vezetői felhívják azokat a dolgozókat, akik még nem foglalták el munkahelyüket, hogy november 12.-én, hétfőn rendes időben jelenjenek meg a munka megkezdésére. Kérjük a dolgozókat, hogy munkahelyüket a megjelölt időpontban foglalják el. A szokott gépkocsijáratok biztosítva vannak.

Tiszapalkonyai forradalmi munkás-paraszt bizottság.

Helyreállt a villamos- és autóbuszforgalom

(12. évf. 265. sz. 2. old. 1956. nov. 10. szombat)

A miskolci utcákon közlekednek a villamosok, rend és nyugalom van.

Mielőtt a közlekedés helyreállításáról írnánk, meg kell mondanunk, hogy az alkalmazottak minden elismerést megérdemelnek. Elsőnek talán ők, a gépjárművezetők, a kalauzok kezdték meg a munkát. A legritkább órákban is gondoskodtak róla, hogy a munkásukat munkahelyükről otthonukba szállítsák. Mindenki tudja, hogy kijárási tilalom is van a városunkban. Bizonyos órákban tilos az utcán közlekedni. A közlekedés azonban nem állhatott meg. S hogy a villamosok, autóbuszok közlekedhessenek ehhez emberek is kellenek. A villamos és autóbusz vezetők, a kalauzok kezdetben nem rendelkeztek igazolványokkal, melyek birtokában munkahelyükre siethettek. Különösen a gyermekes anyáknak volt nehéz helyzetük. Mégis beindult a forgalom. Mindenütt vannak vállalkozó és derék emberek.

Most már csaknem teljesen helyreállt a forgalom. A villamosvasút állomásvezetője közölte, hogy normális a forgalom. A nyári menetrend szerint közlekednek a villamosok ötpercenként, csúcsforgalom alkalmával pedig négypercenként. Egyelőre még az az akadály, hogy nem rendelkezik a kijárási tilalom idejére is szóló igazolvánnyal. Ez azonban csakhamar megoldódik. Egy másik akadály, hogy a vidéki alkalmazottak némelyike a vasúti forgalom korlátozottsága miatt nem jelenhetik meg idejében a munkahelyén.

Az autóbuszforgalom is helyreállt Alsózsolcára, Szirmára, Lillafüredre és más helyekre is indulnak autóbuszok a régi menetrend szerint.

Megkezdődött megyénkben a Magyar Szocialista Munkáspárt szervezése

(12. évf. 268. sz. 1. old. 1956. nov. 13. kedd)

Egyéni elbírálás alapján – teljes felelősséggel

Ezekben a sorsdöntő nehéz napokban megyénkben több üzemben, vállalatnál, intézménynél megkezdték a Magyar Szocialista Munkáspárt szervezését. Az elmúlt pénteken a miskolci IV. kerületi tanácson összehívták azokat a tanácsvezetőket és dolgozókat, akik az MDP helyi szervezésének megszüntetését és kimondja a Magyar Szocialista Munkáspárt létrejöttének szükségességét. Az MSZMP helyi szervezetének létrehozására alakult ideiglenes szervezőbizottság megkérdezte a volt MDP tagokat: kik kérik egyénileg felvételüket az új munkáspártba. A volt MDP párttagok közül 14-én úgy határoztak, hogy – a sok keserűség és csalódás ellenére, amely a párttagságot az elmúlt években érte –

kérik az MSZMP-be való felvételüket.

Mind a tizennégyen magukévá tették az MSZMP célkitűzéseit. Hat, volt MDP tag pedig még nem döntött végérvényesen. Néhányan közülük megvárják az új párt első lépéseit, hogy ezáltal meggyőződjenek az MSZMP célkitűzéseinek és tetteinek egységéről.

Megyénkben igen sokan – volt MDP tagok és pártonkívüliek – bizonytalankodnak és kételkednek és várakozási álláspontra helyezkednek. A munkások, dolgozó parasztok, értelmiségiek százai, ezrei kérdik: - az új pártnak – a Magyar Szocialista Munkáspártnak lesz e elég ereje, hogy gyökeresen felszámolja a múlt súlyos hibáit, kap e olyan támogatást a magyar néptől, hogy a szó legszorosabb értelmében vezethesse, irányíthassa az országot. Lesz-e elegendő tekintélye, becsülete, erkölcsi alapja az új pártnak, hogy a nemzetet, a már sokat emlegetett jóléthez, teremtő békéhez, függetlenséghez elvezesse.

Mi a biztosíték arra – mondják az egyszerű emberek -, hogy a sztálinista és a rákosista rémuralom, a félrevezetésben, a demagógián alapuló rákosista klikk politikája többé soha nem tér vissza a magyar hont ismét megalázni. Válaszképpen Kádár János elvtárs vasárnapi beszédéből idézünk – Magyarországon ma nincs egyetlen ember sem vezető párt, vagy állami poszton, aki a régi hibás politikát, vagy vezetési módszereket vissza kívánná állítani, olyan ember már nincs aki képes volna rá, mert

a tömegek nem akarják a régi hibákat viszontlátni

és kérlelhetetlenül elsöpörnék helyéről azt a vezetőt, aki ilyesmire vállalkoznék.

Egyébként az egyik biztosíték az lesz, hogy olyan új pártot hozunk létre, amely a marxizmus-leninizmus talaján állva visszaver mindenféle rákosista restaurációt, zászlajára jelszóként a nép jólétének biztosítását írja fel, politikája mélységesen humanista, vezetői pedig a szó legszorosabb értelmében a népből való izzig-vérig magyar hazafiak lesznek. Az új pártnak nincs szüksége karrieristákra, nincs szükség azokra akik a múltban kompromittálták magukat, akik készségesen kiszolgálták volna a Rákosi rezsimet, tudatosan félrevezették, elnyomták az emberek millióit.

Becsületes, a magyar nép érdekeihez és hagyományaihoz hű hazafiak – munkások, dolgozó parasztok és értelmiségiek – legyenek az új párt tagjai és vezetői. Az MSZMP tagjai lehetnek azok, akik eszmei meggyőződésből a marxizmus-leninizmus alapján önként kérik felvételüket, akik magukévá teszik az MSZMP egész nép érdekét szolgáló célkitűzéseit. Az új munkáspártba igaz hazafiak, becsületes, áldozatkész emberek kellenek.

Hírek nagyüzemeinkből

(12. évf. 268. sz. 1. old. 1956. nov. 13. kedd)

A DIMÁVAG Gépgyárban a munkások mintegy 80-85 százaléka volt bent az üzemben. A hideg és meleg üzemrészekben főleg előkészítő munkákat végeznek, a termelés normális menetének feltételeit biztosítják. A munkástanács tagjai elbeszélgetnek a dolgozókkal: milyen fontos, hogy a munkás a legrövidebb időn belül teljes kapacitással dolgozzon.

A Lenin Kohászati Művekben a legnagyobb gyárrészlegek a martin, az elektróacélmű és a nagyolvasztó 9-én már termelt. A gyár dolgozói többhelyen kifogásolták, hogy a műszaki vezetők nem tesznek konkrét intézkedéseket a munka előfeltételeinek biztosítására. A munkástanács régebbi tagjai közül többet leváltottak, de még mindig nem tesznek kellő erőfeszítést a munka megjavítására. Több segítséget várnak a dolgozók ezen a téren a gyár igazgatójától is.

Megalakult az MSZMP ideiglenes szervező bizottsága, s az üzemrészekben is megkezdték a bizottságok létrehozását. Újjászervezték a kohászatban a gyárőrséget.

A Nehézszerszámgépgyárban a dolgozóknak mintegy 97 százaléka felvette a munkát. Valamennyi üzemrészben folynak az előkészítő munkák, s több részlegben már megkezdték a termelést. Tegnap a megmunkálóban, az esztergarészlegnél, a szereldében és a szerszámüzemben jelentős produktív munkát végeztek.

Kazincbarcikán megkezdődött a tanítás

(12. évf. 268. sz. 1. old. 1956. nov. 13. kedd)

Kazincbarcika újvárosban megkezdődött a tanítás. […] Jöttek a herbolyai gyerekek is, hogy ismét elfoglalják az iskola padjait, hogy tovább tanuljanak. Most már csak szénre van szükség, hogy gyermekeinknek ne hideg tanteremben kelljen tanulniok.

A Kossuth-címerről

(12. évf. 269. sz. 1. old. 1956. nov. 14. szerda)

Több olvasónk kérdezte, hogy miért hiányzik lapunk fejlécéről az utóbbi napokban a Kossuth címer? Annál feltűnőbbnek tartják ezt, mert a Kossuth címert a kormány – a dolgozók kívánságára – népi államunk hivatalos címeréül elismerte.

Olvasóink látták, hogy lapunk az elmúlt hetekben állandóan fejlécén viselte a Kossuth címert – dokumentálva ezzel is, hogy ennek a címernek népköztársaságunk hivatalos címerévé nyilvánításáért harcolunk. Amikor a Kádár-kormány hivatalosan is kinyilatkoztatta a Kossuth címernek állami címerként való elismerését, ebben a címerért folytatott harcunk sikerét láttuk.

Tekintettel arra, hogy a napilapok normális életben általában nem viselnek fejlécükben sem állami címert, sem egyéb jelvényt – a normalizálódó élet jeleként szüntettük meg az állami címer közlését. Ne koptassuk magasztos érzéseink szimbólumát. A Kossuth címer által képviselt eszmeiséghez való ragaszkodást – a címer rajza helyett – lapunk szellemében kívánjuk tükrözni.

Nem vonulgatnak, hanem dolgoznak a diósgyőri munkások

(12. évf. 269. sz. 3. old. 1956. nov. 14. szerda)

A DIMÁVAG munkástanácsának közleménye

A DIMÁVAG Gépgyár munkástanácsa felhívja Miskolc város dolgozóinak figyelmét, hogy minden olyan híresztelés, amely azt hangoztatja, hogy a DIMÁVAG Gépgyár nem dolgozik és ki akar vonulni az utcára, nem felel meg a valóságnak – rágalom.

A DIMÁVAG Gépgyár dolgozói felvették a munkát és a mai napon is dolgoznak. Felhívjuk minden becsületes dolgozó figyelmét, hogy ne hígyje el a rólunk terjesztett híreszteléseket.

Miskolc, 1956. november 13.

TURBÓK GYULA, a munkástanács elnöke

PÁLMAI JÓZSEF, igazgató

Szabadonbocsájtják a letartóztatott diósgyőri küldöttséget

(12. évf. 270. sz. 3. old. 1956. nov. 15. csütörtök)

Budapestről érkezett telefonjelentés:

A Lenin Kohászati Művek Munkástanácsa, a Megyei Forradalmi Munkás-Paraszt Bizottság, valamint az MSZMP szervezőbizottságának tagjaiból összeállított küldöttség Budapesten több fontos követelésben eredménnyel járt. A küldöttség közbenjárásának egyik eredményeképpen a magyar kormány közölte, hogy a korábban letartóztatottakat a legrövidebb időn belül szabadlábra helyezik.

A megyéből csak engedéllyel lehet élelmiszert kiszállítani

(12. évf. 270. sz. 3. old. 1956. nov. 15. csütörtök)

A megyei tanács végrehajtóbizottsága és a megyei közellátási kormánybiztos elrendeli, hogy a megyéből csakis olyan élelmiszerszállítmány indítható útnak, amelyhez a közellátási kormánybiztos engedélyt ad. Ez a rendelkezés az élelmiszeradományok szállítására is vonatkozik.

Előfordult, hogy egyes budapesti szervek megbízottai engedély nélkül vásároltak élelmiszereket, vagy adományokat gyüjtöttek vidéken és ezek egyrészét lelkiismeretlen személyek spekulációs célra használták fel.

A helyi tanácsok, hatósági szervek és vállalatok minden eszközzel akadályozzák meg mindazon élelmiszerszállítmányoknak a megyéből történő kiszállítását amelyekhez a közellátási kormánybiztos nem adott engedélyt.

A megyei közellátási kormánybiztos ezen engedélyek kiadásával Rózsa Kálmánt, a megyei tanács kereskedelmi osztályának helyettes vezetőjét bízta meg. (Tanácsház-tér 1, II. emelet. Telefon: 16-203.)

Az adományokat, illetve élelmiszert szállítók itt kapnak felvilágosítást arranézve is, hogy az egyes termékeket Budapesten hol kell átadni.

Kérjük a vidéki szerveket és vállalatokat, hogy kenyeret ne küldjenek Budapestre, mert a sütőüzemek biztosítani tudják a főváros kenyérellátását.

A megyei felvásárló és élelmiszert előállító vállalatok is itt kapják meg az engedélyt a Budapestre történő szállításokhoz.

A tanácsok segítsék elő ezen vállalatok Budapestre irányuló szállításait.

Rendkívüli kiadás

(1956. nov. 15. 1. old.)

Öt borsodi nagyüzem, a Dunai Vasmű, a Gyöngyösi Váltógyár és Készülékgyár dolgozóinak egyöntetű követelései

A diósgyőri gyárak, nagymiskolci ipartelepek, a Borsodi Szénbányászati Tröszt, a Tiszapalkonyai Erőmű, a Gyöngyösi Váltó- és Készülékgyár, valamint Gyöngyös város dolgozóinak követelései:

Fenti dolgozók által megválasztott küldöttek a mai napon nagygyűlést tartva, követeléseiket az alábbi pontokba foglalva küldik a Magyar Népköztársaság kormányának azzal, hogy jelenlegi sztrájkot mindaddig fenntartják és folytatják, amíg a pontokba foglalt és az egész megye dolgozói, de azon túlmenően, az egész ország dolgozó népét érintő kérdésekben a kormányzat egyértelmű és minden kétséget kizáró állásfoglalását, és a követelések teljesítését nem biztosítja.

1. Fenti vállalatok és területek dolgozói határozottan kijelentik, hogy Magyarországon a dolgozó nép uralmát mindenkivel és mindennel szemben megvédik, semmiféle reakciós, vagy rákosista uralmat el nem ismernek és azt, ha kell, fegyveres erejükkel is visszaverik.

2. A jelenleg uralmon lévő Kádár-kormány programját és személyi összetételét nem tartjuk megfelelőnek. Követeljük a dolgozó nép által megválasztott és elismert Nagy Imre miniszterelnöknek a kormányba való azonnali visszahívását. Követeljük, hogy a kormány személyi összetételénél fogva adjon biztosítékot az ország dolgozó népének, hogy nemzetünket sem fasiszta, sem egyéb elnyomó célzatú befolyásnak nem engedi alávetni.

3. Az ország rendjének és nyugalmának biztosítása érdekében követeli, hogy a kormány azonnal tegyen lépéseket a szovjet katonai akció azonnali beszüntetésére és a csapatok azonnali kivonulása érdekében.

4. Követelje a kormány a szovjet katonai alakulatok által, a forradalmi események folytán letartóztatott (polgári lakosság, munkásság, diákság) azonnali szabadlábrahelyezését azzal, hogy a letartóztatottakkal kapcsolatban a független magyar bíróság folytathasson önálló vizsgálatot és állapíthassa meg azok bűnös, vagy büntetlen voltát.

5. Követeljük a megye területén az eredetileg megválasztott munkástanácsok teljes jogkörrel való visszaállítását, a jelenleg működő, senki által meg nem választott forradalmi munkás-paraszt bizottság helyébe, fegyveres erőnknek a Munkástanács alá rendelését.

6. A megye dolgozói vállalják a megye területén a közrend és közbiztonság helyreállítását és ellenőrzését mindaddig, amíg azt a Munkástanácsok által megválasztott és ellenőrzött szerveknek átadják.

7. A kormány azonnal tegyen intézkedést, hogy a világ bármely államából érkező és az ország szenvedő népét megsegíteni akaró gyógyszer- és egyéb adományok az ország területére haladéktalanul beszállítást nyerjenek, elosztását pedig a Munkástanács és a Nemzetközi Vöröskereszt együttesen ellenőrizze.

8. Követeljük az ENSZ küldötteknek az ország területére való bebocsátását és korlátlan mozgását, a kormány biztosítsa úgy, hogy azok legrövidebb úton belül megyénk területére is bejöhessenek.

9. Megyénk dolgozói egyemberként ragaszkodnak ahhoz, hogy népünk fejlődés és boldogulása érdekében a kormány jelentse be az ország semlegességét és minden egyéb katonai természetű szerződést azonnal mondjon fel.

10. Követeljük az ország ásványi és egyéb természeti kincseinek a magyar nép tulajdonába való vételét az erre vonatkozó kereskedelmi szerződések felülvizsgálását, módosítását, vagy felmondását.

11. Követeljük az ország területén az egypártrendszer megszüntetését és záros határidőn belül szabad választások megtartását.

12. Politikai pártok teljes kivonulását az üzemekből, hogy azok csak területenként működhessenek.

13. Fenti követeléseink teljesítéséig üzemeinkben csak a megye energiaellátását célzó üzemegységek dolgoznak olyan mértékben, hogy az a lakosság céljait szolgálja.

14. A Szovjetunióban tanuló ifjúság, valamint az ott lévő hadifoglyok hazaszállítását.

15. Az újságok címlapjára a Kossuth-címer állandó alkalmazását.

16. A kormány biztosítsa a dolgozók sztrájkjogát, valamint a DIMÁVAG Gépgyár által korábban felvett 21 pont teljesítését.

A fenti pontokat a dunapentelei dolgozók teljes egészében támogatják és ahhoz csatlakoznak.

Diósgyőrvasgyár, 1956. november 13.

LENIN KOHÁSZATI MŰVEK

DIMÁVAG BORSODI GÉPGYÁR

DIÓSGYŐRI NEHÉZSZERSZÁMGÉPGYÁR

BORSODI SZÉNBÁNYÁSZATI TRÖSZT

TISZAPALKONYAI ERŐMŰ

GYÖNGYÖSI VÁLTÓ- ÉS KÉSZÜLÉKGYÁR

DUNAPENTELEI VASMŰ

MUNKÁSTESTVÉREINK!

(1956. nov. 15. rendkívüli kiadás 2. old.)

Bányák, sütőüzem, húsüzem, tejüzem, vízművek, gázművek, villamos és autóbusz-művek, Kereskedelmi Szállítási, Diósgyőri és Miskolci Élelmiszerkiskereskedelmi, Ruházati Bolt, Miskolci Kiskereskedelmi, Zöldség és Gyümölcsértékesítő, Vendéglátóipari Vállalat dolgozói!

Azzal a kéréssel fordulunk hozzátok, hogy Miskolc dolgozó népének zavartalan ellátása érdekében folytassátok eddigi hős munkátokat.

Továbbra is biztosítsátok az élet alapvető feltételeit, mert csak ezzel tudjátok elősegíteni harcunkat.

Bányásztestvéreink!

Közös célért harcolunk. Harcunkat segítsétek elő azzal, hogy az egészségügyi intézmények, kórházak, sütőipari üzemek és villamos energia termelő üzemek részére szenet adtok. Termeljetek annak érdekében, hogy a beteg ember ne fázzon! Termeljetek annak érdekében, hogy Miskolc lakosai kenyeret ehessenek!

A városban lévő rend további fenntartásának alapvető biztosítéka az, hogy minden dolgozó asztalán kenyér legyen, hogy a húsüzem, zsírfeldolgozó üzem zavartalanul működjön, hogy a csecsemőknek megfelelő mennyiségű friss tejet tudjunk biztosítani.

Malomipari dolgozók!

Termeljetek, hogy kenyér legyen!

Minden miskolci lakos érdeke, hogy zavartalan legyen a vízszolgáltatás, megjavuljon a gázszolgáltatás és zavartalanul tudjon, vagy autóbuszon eljutni munkahelyére.

Azok, akik akadályozzák a közlekedés dolgozóit feladatuk teljesítésében, követeléseink ellen vannak.

Leplezzétek le az ilyet, harcoljatok ellene.

Nyomdászok, sajtó dolgozói!

A közérdekű nyomtatványokat, a lakosság tájékoztatását szolgáló közleményeket készítsétek el!

Kereskedelmi dolgozók!

Az a feladatotok, hogy biztosítsátok Miskolc dolgozóinak mindennapi megélhetéséhez szükséges cikkeket úgy élelmiszer, mint iparcikk vonalán.

Szállítási dolgozók!

Segítsétek és biztosítsátok az áruk időben való szállítását. Azzal segítetek harcunkat, ha dolgoztok úgy, mint eddig és gyors kiszolgálással szüntetitek meg az egyes üzletek előtti sorbanállást.

Szülők, édesanyák! Pedagógusok!

Iskoláink fűtőanyaga kevés. Ezért egy hétig minden iskolában legyen szénszünet. Ez alatt az idő alatt, édesanyák, ti vagytok gyermekeitekért a felelősek!

Felhívunk benneteket, ne engedjétek, hogy felelőtlen emberek provokációs célokra használják fel őket.

Munkástestvéreink!

Dolgozzatok, mi tiértetek is harcolunk.

Helytállásotokat sohasem fogjuk elfeledni.

LENIN KOHÁSZATI MŰVEK MUNKÁSTANÁCSA

DIMÁVAG GÉPGYÁR MUNKÁSTANÁCSA

SZÉNBÁNYÁSZATI TRÖSZT MUNKÁSTANÁCSA

ÓZDI KOHÁSZATI ÜZEMEK MUNKÁSTANÁCSA

NEHÉZSZERSZÁMGÉPGYÁR MUNKÁSTANÁCSA

BORSODMEGYE PARASZTJAI! MAGYAR HAZAFIAK!

(1956. nov. 15. 2. old.)

Aszaló község dolgozó parasztjai felhívással fordulunk megyénk valamennyi dolgozó parasztjához, magyar hazafiakhoz!

Lássuk el a sztrájkoló munkásságot élelemmel!

Mi, Aszaló község összes dolgozó parasztja vállaljuk, hogy becsületes áron látjuk el hős munkástestvéreinket, s családjaikat élelmiszerrel!

Termelvényeink árát az alábbiakban állapítottuk meg:

Tej 1 liter 2 forint

Tojás 1 darab 2 forint

Burgonya 1 kg 1 forint

Bab 1kg 2 forint

Csatlakozzatok hozzánk! A mi példánk nyomán Ti is segítsétek munkástestvéreinket! Ne engedjétek, hogy kapzsi módjára, embertelenül magas áron adják el termelvényeinket!

Mi az ellátás biztosításával segítjük munkástestvéreinket. Megyénk dolgozó parasztjai! Honfitársak! Legyetek segítői munkástestvéreinknek! Csatlakozzatok az általunk megállapított árak betartásához.

ASZALÓ KÖZSÉG DOLGOZÓ PARASZTJAI ÉS KÖZSÉGI MUNKÁSTANÁCSA

A munkástanácsok felhívása megyénk dolgozó parasztjaihoz!

Örömmel vettük Aszaló község példamutató bejelentését! Kérünk benneteket, segítsétek harcunkat azzal, hogy biztosítsátok a zavartalan ellátást olyan árakon, mint ahogyan Aszaló község példamutató parasztjai teszik!

KÖZLEMÉNY!

Honfitársak!

A Miskolci Közlekedési Vállalat dolgozói a munkástanácsok kérelmére felvették a munkát azzal, hogy biztosítani tudják a dolgozók zavartalan közlekedését s ezzel sztrájkjukhoz segítséget nyújtsanak!

Felhívunk benneteket, hogy a közlekedési vállalat dolgozóit, villamos és autóbuszvezetőit, kalauzokat munkájukban támogassátok!

Közlekedési dolgozók!

A munkástanácsok nevében köszönetünket fejezzük ki eddigi helytállásotokért! Biztosítsátok továbbra is a zavartalan közlekedést!

A felelősségérzet

(12. évf. 272. sz. 4. old. 1956. nov. 18. vasárnap)

November 16-án öt nagyüzem munkástanácsának felhívása jelent meg a bányák, az élelmezés, közszolgáltatás és a kereskedelem dolgozóihoz.

A munkástanácsok felelősségérzete s aggódása csendül ki a felhívásból a nemzet jövőjéért, Borsod megye és Miskolc dolgozó népének további sorsáért.

- Bányásztestvéreink! – szól a felhívás. – Közös célért harcolunk. Harcunkat segítsétek elő azzal, hogy az egészségügyi intézmények, kórházak, sütőipari üzemek és villamosenergiatermelő üzemek részére szenet adtok. Termeljetek annak érdekében, hogy Miskolc lakosai kenyeret ehessenek.

Súlyos, nagyon súlyos napokat él át a magyarság. Nemes célunkért – nemzetünk függetlenségéért, az emberibb élet megteremtéséért – békés tüntetéssel fegyverrel a kézben, sztrájkkal harcolt nagyszerű ifjúságunk, munkásságunk, az egész magyar nép.

Harcunk még nem érte el minden célját. De hisz a gyümölcs sem érik be a fán egyik napról a másikra. Apránkint zsendül, míg zamatos táplálékká nem érleli a nap sugara.

Szenvedésben egységbekovácsolt népünk jövőjéért aggódik ebben az országban minden becsületes ember. A létünkről, az életünkről van szó. Hinnünk kell célunk megvalósulásában, hinnünk kell önmagunkban. Rákosi és Gerő klikkjét elsöpörte harcunk, rendszerükkel együtt. Ezután végre el kell indulnunk a szocializmus magunk kereste új útján. Ha ez nem sikerül, hiába volt nagy véráldozatunk.

Ezért kell örömmel fogadnunk az öt nagyüzem: a Lenin Kohászati Művek, a DIMÁVAG, az Ózdi Kohászati Üzemek, a nehézszerszámgépgyár és a Szénbányászati Tröszt munkástanácsának felhívását. Ez az első lépés, hogy bányászaink adjanak szenet, a malmok lisztet, a sütőüzemek, kenyeret, hogy a közlekedés normális legyen. Erre szólítottak a munkástanácsok, ezt fogadja el minden érdekelt dolgozó.

Ugyanakkor meg kell mondanunk, hogy ez csak az első lépés. Ideig-óráig biztosítva van megyénk közellátása, de láthatjuk az üzleteket, egy-két nap még és nincs mit árusítani. Mindenki beláthatja, hogy itt nem állhatunk meg. Külföldről ugyan nagy segítséget kapunk, keleti-nyugati államokból egyaránt, érkeznek segélyküldemények. Erre azonban nem támaszkodhatunk sokáig. Mit kell tennünk? Tanács helyett csak azt mondjuk, hogy dolgozzunk higgadtan az ország helyzetén, s látni fogjuk a tennivalót, látni fogjuk, hogy most az egyetlen célravezető megoldás a munka azonnali felvétele.

Az új élet kapujában

(12. évf. 273. sz. 1. old. 1956. nov. 20. kedd)

Emberáradat az utcán. A felszálló por leülepedik az arcokra és láthatóvá teszi a fáradtság, a dologtalan élet, a károk nyomán keletkezett ráncokat. Úgy tetszik, mintha egy kissé megöregedtünk volna. A szív azonban fiatal maradt s örülünk, hogy népünk haragos hulláma elsöpörte a fejlődés útjából a gyászvitézeket. Nagy tett volt félreállítani Rákosi és Gerő klikkjét, akik ígéreteik nevében elvárták, hogy a nép etesse, védelmezze és ruházza őket, klikkjüket, szerteágazó rokonságaikat, talpnyalóikat. S eközben maga a nép éhezett, öltözetlen és védtelen maradt. Mindezek mellett átallotta az igen tisztelt „okos” Rákosi azt magyarázni a 600 forintos fizetésű, nagy családos keresőknek, hogy jól élnek és kutyabajuk. A rabszolgatartást művészi tökélyre emelte ez a klikk, mézesmadzagot csüngettek orrunk elé és a mézet ők élvezték.

Vajon milyen lehet félelem nélkül élni? Ezt kérdeztük a Rákosi, Gerő klikk idején. Milyen lehet csak önmagunkban hinni, a szuverén emberben és abban a sorsban, melyet magunk alakítunk, abban az életben, melyet nem bizományban kapunk. Napjainkban érkeztünk el annak küszöbére, hogy választ kapjunk a kérdésre, hogy félelem nélkül élhessen a nép, a kijátszottak a megsértettek, a megalázottak sokasága, azoknak a serege, akik „nem számítottak”, munkások és szegény parasztok.

A forradalom egy új élet kapuit nyitotta ki előttünk. Új életet akarunk kezdeni napjainkban, igazságot és felszabadultat. Engedjük ezt az életet kibontakoztatni. És vessünk gátat végre a forradalom keltette indulatoknak, az emberóceán mélyéről felszínre juttatott szennyhullámáradatnak. Építsünk gátat közösen, a béke, józanság, a nyugalom, a munka gátját, hogy ne söpörhessék el azt a születő újat, amelyért annyi magyar hős forradalmár áldozta életét.

Bízzunk újra és higyjünk egy szebb és boldogabb életben. A bizalmatlanság tragédiáját éltük át. Nem sok hitele van a szónak nálunk manapság. De ne feledjük, hogy a bizalmatlanság minden rossz kútforrása. A bizalmatlanság okozza a háborút és szítja a szívekben az ellenségeskedést és próbálja kitörölni onnan a legszentebbet: a szeretetet. Bízzunk, hogy legyen újra hitele a szónak; az igaz szónak, mert az igaz szó erősebb, mint az arany és a puska. Hirdesse minden ember magyar ember, hogy dolgozni tenni kell már! S ki ezt hirdeti, az már tett is valamit, hogy új életünk kivirágozzék.

Kivel tartotok munkástestvérek? Egész biztos nem azokkal, akik a barbársághoz való visszatérést akarják, akik az anarchiát kívánják. Akik továbbra is ölni szeretnének. Tudjuk, nem azokkal tartotok, akik nekiesnek idős hazafiaknak, bicskákkal felvágják a mellét és fetrengő embernek kivágják a szívét. Ez történt a munkásmozgalom egyik veteránjával. Asztalos honvédtiszttel a budapesti pártházban. A terroristák, miután szívét kivágták, kegyesek voltak hozzá, egy géppisztolysorozatot engedtek a holttestre. Ezekkel nem tarthat egyik magyar hazafi sem, s gondoljuk nem is tart.

Munkástestvérek.

Nehéz napokat élünk. Szörnyű tragédia felé vágtat népünk, ha szaporodnak a dologtalan napok, ha továbbra is pihennek a munkás kezek.

Ti hitet vesztett emberek, higyjetek hát önmagatokban, alkotó karotokban, eszetekben. Vegyétek fel a munkát végre. S ha úgy látjátok, hogy újra be akarja csapni népünket valami népboldogító, ott van kezetekben a szakszervezetek által is elismert sztrájkjog, alkalmazzátok. De higyjetek végre és dolgozzatok. Munka nélkül nincs élet s elpusztul az a nemzet, amely nem tartja fenn önmagát. A forradalom megmutatta, hogy igenis életre való a nemzetünk, megérdemli annyi szenvedés után, hogy új életet kezdhessen. De ezt akarni kell.

Hát hiába hullt volna annyi vér és, s szakadt meg annyi hű kebel. Nem, ez nem lehet!

Az üzemek dolgozóinak kívánságára

Földvári Rudolf vette át a tanács vezetését

Ismét a demokratikusan választott munkástanács irányítja a megyét

Az infláció elkerülése érdekében gyáraink kezdjenek hozzá a rendszeres munkához

Meghatározott számú dolgozót küldenek üzemeink az új népi rendőrségbe

Kétheti feszült várakozás után visszaérkezett Miskolcra Földvári Rudolf, aki a várható nagy érdeklődés mellett mondotta el, mint a megyei munkástanács elnöke Miskolc és Borsod megye dolgozói számára rádióbeszédet. Ez a megnyilatkozás egyúttal a megyei munkástanács célkitűzéseit, programját is jelenti. A dolgozók város és megyeszerte megelégedéssel fogadták a megyei munkástanács új programját, hiszen annak az embernek a megfogalmazásában hallották, aki felé az elmúlt hónapokban nagy reménykedéssel és bizalommal fordultak az emberek, kommunisták és pártonkívüliek egyaránt. A beszédet teljes terjedelmében az alábbiakban közöljük.

Honfitársaim, bajtársaim, elvtársaim, munkások, parasztok, értelmiségiek, asszonyok, leányok, polgártársak!

Hozzátok szólok ismét, a munkásparaszt hatalom, népi hatalmunk hűséges híveihez és védelmezőihez, nemzeti függetlenségünk és szuverenitásunk, valamint jogos politikai, szociális és gazdasági követeléseink bátor harcosaihoz, a múlt bűnös hibáit bátran és határozottan felszámoló, a kommunista pártot újjászervező Magyar Szocialista Munkáspárt ideiglenes megyei szervezőbizottsága, valamint a megyei munkástanács nevében. Két hét után újra a megyei munkástanácsban és a Magyar Szocialista Munkáspárt ideiglenes megyei szervezőbizottságában dolgozom, hogy megyénkben és városunkban normalizáljuk az életet, biztosítsuk a törvényes rendet és nyugalmat, a termelő munka megindítását, minden anyagi és szociális jólét nélkülözhetetlen alapját, s hogy végetvessünk minden rendzavarásnak.

Szomorúan kellett megállapítanom, hogy üzemeink hivatalaink, intézményeink, iskoláink nem dolgoznak a régi lendülettel számos üzemünk egyáltalán nem dolgozik, akadozik a közlekedésünk.

Arról is tájékoztattak, hogy városunkban és megyénkben szovjetellenes, forradalmi munkás-paraszt kormányunk ellenes tevékenységet folytat több személy és csoport fenyegetik, megtámadják azokat, akik a termelő munka megindításán fáradoznak. Mindez súlyos és felmérhetetlen károkat okoz nekünk, hiszem megyei iparunk egy napi termelése több tízmillió forint értékű terméket jelent, s ha nem dolgozunk, nem termelünk, egy infláció és árdrágulás szörnyű következményeit kell vállalnunk. A szovjetellenes és forradalmi munkás-paraszt kormányellenes tevékenység, az egyéni és csoportos terrorakciók, eltűrése újabb fegyveres incidensekkel, újabb vérhullással fenyeget. Mindezt nem tűrhetjük tovább. Érvényt kell szereznünk helyes határozatainknak és saját érdekünkben azonnal meg kell indítanunk mindenütt a termelő munkát, hogy megakadályozzuk egy új infláció kialakulását, az áremelkedését, az életszínvonal csökkenését. El kell vennünk a fegyvereket azoktól, akiknek erre nincs hivatalos engedélyük, hogy gátat vessünk minden újabb vérhullásnak. Aki az eddigi rendeletek értelmében ezt nem teszi meg, azt törvényes alapon fogják szigorúan felelősségre vonni.

Véget kell vetnünk új népi rendőrségünket támogatva minden szovjet- és kormányellenes tevékenységnek, egyéni és csoportos terror-akciónak a törvényes rend és nyugalom érdekében, hogy mindenki nyugodtan élhessen, alkothasson és dolgozhasson megyénkben, városunkban.

Javítanunk kell városunk és iparvidékeink, falvaink élelem- és áruellátását, mivel a jelenlegi áruellátás eléggé nyugtalanító. Hozzá kell kezdenünk számos, saját erőnkből elvégezhető szociális, kulturális, gazdasági intézkedés kidolgozásához és végrehajtásához, a lakosság életkörülményeinek a javítása érdekében. Az egyhetes szénszünet letelte után meg kell kezdeni a tanítást az iskolákban. Mindezt meg kell tennünk, ha valóban biztosítani akarjuk nemzeti függetlenségünket, jogos és helyes politikai, gazdasági és szociális követeléseink teljesítését, amit joggal kérnek számon tőlünk a munkások, a parasztok az értelmiségiek és a fiatalok.

Kufárok

(12. évf. 273. sz. 2. old. 1956. nov. 20.)

Nehéz napok súlya nehezedik hazánkra. Gyász, gond, bizonytalanság él az emberek szívében. Nemcsak szomorú, de mélységesen felháborító azt hallani, hogy nem is kis számmal akadnak olyan emberek, akik lelketlen kufárkodással súlyosbítják napjaink nehézségeit.

Az elmúlt napokban gyorsan járta be a hír a városokat, hogy akadnak olyan gazemberek, akik 8-10 forintért árusítják a tojás darabját, 5-6 forintot is elmerészelnek kérni egy liter tejért. 50 (azaz ötven) forintért vesztegetik a foghagyma kilóját, és sorolhatnánk még tovább. A hír sajnos nem a súgva-búgva járó rémhírek egyike, hanem igaz. A gondokkal teli napok, a nehézségek gonosz vámszedői, a kufárok a miskolci piacokra is kimerészkedtek. Néhányan pórul jártak az elmúlt napokban. A felháborodott vásárlók – főleg az asszonyok – nem egy ilyen kufár kosarait rugdosták össze, szétszórták méregdrága portékájukat, elkergették őket. Ezzel a módszerrel azonban nem lehet gátat vetni a kufárok mesterkedéseinek. Néhányan a jövőben is póruljárnak majd közülük, de a többiek a piacokról átteszik a székhelyüket a kapualjakba. Végigjárják a lépcsőházakat s továbbra is valósággal megzsarolják a rászorulókat.

Hogyan lehetne mégis eredményesen hadat üzenni a kufároknak? És egyáltalán, - jogosan kergetjük-e ki őket a piacokról, hiszen olyan élelmiszerek árát verik fel, amelyekből pillanatnyilag komoly hiány van? Az utóbbi kérdésre had válaszoljunk csak egy érvvel: néhány iparcikk is fogytán van az üzletekben, de egyetlen egynél, az árat sem emelték fel és nem is fogják felemelni, hanem mindent elkövetnek, hogy az élet normalizálódása után ezek is bőségesen kaphatóak legyenek az üzletekben. A kufárok ellen tehát nemcsak jogosan hadakozunk hanem kötelességünk is megakadályozni e lelketlen vámszedők uzsoráskodását.

A kufárok elleni harcnak csak egyetlenegy eredményes módja van, éspedig a becsületes emberek összefogása. Össze kell fogniuk a termelők és vásárlók tíz- és százezreinek. A rosszemlékű beadási rendszer már a múlté. A falvakból senki sem hordhatja el már fillérekért a parasztság verejtékes munkával termelt élelmiszereit, de azt se engedjék meg a termelők, hogy a tojás most 8-10 forintért, a tej 5-6 forintért kerüljön a városi dolgozókhoz. Az árakat igenis szabják meg maguk a termelők, a dolgozó parasztok. Vegyenek példát az aszalóiakról, akik egy fillért sem fizetnek rá egyetlenegy élelmiszerükre sem megtalálják a maguk számítását és a városnak mégis elfogadható áron adják a tojást, tejet, burgonyát és más élelmiszereket. És mivel minden termelő nem tudja saját maga piacra szállítani élelmiszer-feleslegeit, - gondoskodjon arról megyénk minden földművesszövetkezete, hogy felvásárolja és a piacokra juttassa az élelmiszereket. Máról holnapra ezt persze nehéz megvalósítani. Az elmúlt években – részben éppen az átkos beadási rendszer miatt – a földművelésszövetkezetek igen hiányos munkát tudtak csak végezni ezen a téren. Most azonban el kell végezniük ezt a feladatot, s hogy megoldhassák, abban bizonyára minden becsületes falusi dolgozó, minden becsületes termelő is segítségükre lesz. Mert a kufárokat, a nehéz idők kapzsi vámszedőit minden becsületes dolgozó paraszt is mélységesen elítéli.

És még valamiről kell szólni. A kufárok csak akkor létezhetnek, ha akad aki vásárol tőlük. A háziasszonyok, akik legjobban tudják, hogy a „nincsen” milyen nagy úr, szomorúan azt válaszolják erre: „A kényszer visz rá, hogy néhány élelmiszerért megfizessük a méregdrága árat is.” Sajnos ez sok esetben valóban fennáll, de ahol csak lehet, ahol egy mód van rá, ott utasítsuk el a kufárokat. Ha például a tojásért senki sem adja meg a kufárnak a 8-10 forintos árat, akkor kénytelen lesz elfogadható árral is megelégedni, s nem is kell, hogy szétszórjuk, tönkretegyük portékáját.

Pozsonyi Sándor

Miskolci helyzetkép

(12. évf. 273. sz. 4. old. 1956. nov. 20.)

Nem könnyű dolog ma helyzetképet adni Miskolcról, hiszen egy nap alatt nem lehet alapos tanulmányokat végezni, nem látja meg, s nem tudja átfogni az ember az eseményeket. Ezért nem is törekszem a teljességre, mert kevés az erőm, s ehhez kevés a lehetőségem. S általánosságban nem is lehetne írni egy ilyen nagy városról, ahol ennyi ember él. Csak kiragadott példákat jegyzek le innen-onnan, ahogyan láttam.

Az utca

Mennyi ember!

November hidege vörösre csípte az arcokat, a kezeket, de az utcán változatlanul sok, vagy talán még több az ember mint tegnap, vagy tegnapelőtt volt. Az üzletek előtt mindenütt hosszú, tömött sorok, a járdán, s a járda mellett, aki leszorult, a hullámzó, hömpölygő emberáradat.

Ez az első kép, az első benyomás, ha kimegy ma, 1956 november 19-én, Erzsébet fagyos, hideg napján valaki a főutcára. Úgy néz ki valahogy (s nem is kell hozzá sok túlzás) mintha az emberek az utcán élnének, itt laknának, itt töltik el a napot, s csak aludni térnek haza este a lakásaikba. Valahogy jobban érzi magát az utcán az ember: itt többet lát, többet hall, mint otthon ahol esetleg rádió nincs, s nem tud értesülni az országos dolgok felől. Az utca most mégiscsak más. Itt sok az ember, s ez is mond valamit. Ismerősökkel, rokonokkal találkozik az ember, s megkérdi, hogy ők mit tudnak mikor lesz már rend, mikor mennek ki az oroszok, mikor veszik át tőlük a rendfenntartást a magyar karhatalmi szervek?

Tagadhatatlan, erről beszélnek legtöbbet az emberek.

A rémhírek

Persze sok a rémhír is. Mert a rémhírterjesztésnek nagyszerű talaj ez a mostani forrongó, erjedő, tisztuló helyzet. És sokan talán akaratlanul is terjesztik, tovább adják a híreket és esetleg ezentúl meg vannak győződve róla, hogy úgy van, ahogy mondják, pedig csak rosszul hallották, s a felzaklatott idegek most amúgy is hajlamosak arra, hogy pánik hangulatba essék az ember. Hogy ez mennyire így van, két eset, amelynek én is szemtanúja voltam, nagyszerűen példázza.

A Béke étterem előtt nézeteltérés támadt két fiatalember között. Nem volt különösebb összetűzés, csak vitatkoztak kissé magasabb hangnemben. A két férfit hamarosan nagy tömeg vette körül, az emberek megálltak, s várták a fejleményeket az utca másik oldalán is. A vita végül is levezetődött, a fiatalok kiegyeztek, anélkül, hogy tettlegelésre sor került volna. Mondom: ez a Béke étterem előtt történt, s az Avas szálló előtt néhány perccel később mégis azt beszélték rémülten az emberek, hogy: „a Béke étterem előtt megbicskáztak egy férfit.”

Íme, a hírből ez lett néhány perccel később és néhány méterrel odébb.

Egy másik furcsa hírnek az Arany János utcán voltam fültanúja. A Borsodi nyomda előtt ugyanis két szovjet katona áll. Bizonyára újságolhatták ezt az állomás felé igyekvő emberek, mert az onnan érkezők már tudták ezt, de úgy tudták: A nyomda előtt elfoglalták az oroszok az utat, s aki arra megy azt visszaküldik, aki pedig ellenkezik azt megfenyegetik…”

Hát ezért nem jöttek az emberek a főutcán (habár a villamos közlekedett), hanem inkább az Arany János utcán jöttek gyalog a főutca mögött.

Ilyen rémhír, így téveszti, s zavarja meg az embereket.

Röviden leírva ez volt a helyzetkép 1956 november 19-én.

Ónodvári

Megkezdte működését a „Tizeshonvéd rendfenntartó zászlóalj”

(12. évf. 274. sz. 1. old. 1956. nov. 21.)

Néhány nappal ezelőtt alakult meg Miskolcon a haladó nemzeti hagyományokra támaszkodó „Tizeshonvéd Rendfenntartó zászlóalj”. Létszáma egyelőre még nem nagy. Tagjai a demokratikus átalakulás hívei, akik az aggasztó közrendi állapotok láttán szükségét érezték egy kizárólag rendfenntartó fegyveres egység létrehozásának. A „Tizeshonvéd Rendfenntartó zászlóalj” tagjai célul tűzték ki a közbiztonság, a közrend helyreállítását, a lakosság nyugalmának biztosítását. Ez annál is inkább szükséges volt, mivel a városból, a megyéből, több helyről érkezett panasz, hogy kétes elemek fegyverrel a kezükben törtek be éjszaka lakásokba s rablást követtek el. A zászlóalj bár alig néhány napja működik, de bizonyos mértékig máris sikerült biztosítania a közbiztonságot. Éjszakánként a város különböző pontjain gyakran találkozni a Bocskay-sapkás kisebb katonai egységekkel, akik, megjelenésükkel is, de esetleges közbelépésükkel elejét veszik a békés lakosok ellen megkísérelt fegyveres támadásnak. A ZÁSZLÓALJ a tegnapi nappal a Tizeshonvéd-utcai laktanyába tette át székhelyét. A lakosság onnan kérhet tőlük segítséget. A zászlóalj további célkitűzése, hogy létszámát kiterjesztve – a hivatásos rendfenntartó szervek létrehozásáig – az egész megye területén igyekszik biztosítani a társadalom egészséges életműködésének megindulását.

Kik a megyei munkástanács elnökségének tagjai?

(12. évf. 274. sz. 2. old. 1956. nov. 21.)

A munkástanács székhelye: az SZMT volt székháza

A megyei munkástanács 1956 október 28-án demokratikusan megválasztott tagjai november 19-én ismét megkezdték munkájukat. A megyei munkástanácsot Földvári Rudolf vezeti. A megyei munkástanács ideiglenes elnökséget választott, melynek tagjai: Földvári Rudolf, Ádám Ferenc, Birtalan Mihály őrnagy, Laboda László, Sir Ede, Simonffy György és Sümegi Lajos. A megyei munkástanács székhelyét a Szakszervezetek Megyei Tanácsának volt székházába helyezi át (Miskolc, Kossuth u. 11). […]

A Megyei Munkástanács felhívása

(12. évf. 274. sz. 2. old. 1956. nov. 21.)

a még fegyvereiket le nem adottakhoz és a szovjetellenes és kormányellenes tevékenységet folytatókhoz

Hozzátok szólunk, akik miatt még nem sikerült teljesen biztosítani a törvényes rendet és nyugalmat, a nyugodt, békés életet, akik miatt városunkban és megyénkben esetleges vérontás, újabb incidensek kirobbanása fenyeget. Azonnal szolgáltassátok be fegyvereiteket és hagyjatok fel súlyos károkat és veszélyeket okozható tevékenységetekkel. Nem szennyezhetitek be igaz ügyünket. Ha nem ezt teszitek, városunk és megyénk hazafias erőivel, új népi rendőrségünkkel és fegyveres karhatalmi szerveinkkel találjátok szembe magatokat, akik békét, nyugalmat, örömteli életet akarnak. Ismételten figyelmeztetünk benneteket arra is, hogy a szovjet hadsereg szigorú parancsa alapján határozottan, teljes erejével fog fellépni minden terrorakcióm, minden szovjet- és kormányellenes tevékenység ellen. Ezért azonnal tegyétek le a fegyvert és lássatok békés munkához. Hagyjatok fel minden szovjet- és kormányellenes tevékenységgel. Saját érdeketek, városunk és megyénk érdeke követeli ezt.

MEGYEI MUNKÁSTANÁCS

A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának törvényerejű rendelete a munkástanácsokról

(12. évf. 276. sz. 1., 2. old. 1956. nov. 23.)

A szocialista demokrácia gyakorlati megvalósulása csak úgy biztosítható, ha az egész nép tulajdonát képező gyárak, bányák, üzemek (a továbbiakban ipari vállalatok) vezetését az ipari vállalatok dolgozói által választott munkástanács végzi. A munkástanácsok megválasztásával, hatásköréve, ügyrendjével kapcsolatban a Népköztársaság Elnök Tanácsa az alábbi törvényerejű rendeletet alkotja.

1.§.

1. Munkástanácsot kell választani minden ipari üzemben ipari vállalatnál, bányában, állami mezőgazdasági üzemben, beleértve az egyes állami intézmények (Máv pósta, stb) ipari termelő üzemeit is.

2. A termelő tevékenységet nem végző hivatalok, intézmények szervezetek, továbbá a vasut és a póstaforgalom a közhasználatu autóbuszközlekedés dolgozói munkástanácsot nem választanak.

3. A jelen paragrafus rendelkezései nem vonatkoznak a kisipari, háziipari, földműves és egyéb szövetkezetekre, amelyeknek ügyeit választott szervek (közgyűlés, vezetőség, stb.) intézik.

2.§. A munkástanácsok megválasztása.

1. A végleges munkástanácsot akkor lehet megválasztani, ha az összes dolgozóknak legalább kétharmada megjelenik munkahelyén. Azoknál a vállalatoknál, amelyeknél az 1.§. értelmében munkástanácsokat kell választani, a végleges munkástanács megválasztásáig az ideiglenes munkástanács a 6/1956. (XI.12) számu kományhatározat alapján folytatja munkáját.

2. A munkástanács létszáma a vállalat dolgozóinak létszámától függően 11-71 tagból és 3-15 póttagból áll. E kereten belül a munkástanács tagjainak és póttagjainak számát a dolgozók választói gyűlése határozza meg.

3.§.

1. A munkástanács tagjait a vállalat dolgozói üzemi gyűlésen, közvetlenül és titkosan választják meg. A választást, az üzemi szakszervezeti bizottság, a dolgozók széleskörű bevonásával készíti elő.

2. A választó üzemi gyűlésen a vállalat minden dolgozója szavazati joggal rendelkezik és minden dolgozó megválasztható, aki a vállalatnál legalább egy éve alkalmazásban áll. Nem választható be a munkástanácsba a vállalat igazgatója, főmérnöke és főkönyvelője; a vállalat igazgatója azonban a munkástanács ülésein tanácskozási joggal részt vesz.

4.§.

1. A választás lehetőleg az üzem összes dolgozóinak egy közös gyűlésén történjék. Azokban az üzemekben, ahol a dolgozók nagy száma, vagy a munkahelyek (telephelyek) elszórtsága miatt ez nem lehetséges, a munkástanács tagjait üzemrészenként, munkahelyenként, telephelyenként tartott gyűlésen kell megválasztani. Ilyen esetben egy – egy üzemrész, műhely, telep az ott dolgozók arányszámának megfelelően választ munkástanács tagokat.

2. A munkástanácsban az üzem dolgozói minden rétegének képviseletét biztosítani kell. A munkástanács kétharmadát a termelésben közvetlenül résztvevő dolgozók közül (fizikai dolgozók, művezetők, technikusok, mérnökök) kell választani.

3. A választás során a dolgozók nem listára, hanem egyes személyekre szavaznak. A dolgozóknak joguk van az előterjesztett listát megváltoztatni, illetve az általuk javasolt személyekkel a listát kiegészíteni. A titkos szavazás alkalmával a választottaknak joguk van a listáról az előterjesztett listát megváltoztatni, illetve az általuk javasolt személyekkel kiegészíteni. A titkos szavazás alkalmával a választóknak joguk van a listáról bármely nevet kihúzni és helyette más nevet beírni.

4. A megválasztott munkástanács névsorát lehetőleg még a választás napján, legkésőbb azonban a választást követő 24 órán belül ismertetni kell a dolgozókkal.

5.§.

1. A megválasztott munkástanács a választást követően legkésőbb 24 órán belül összeül és tagjai sorából megválasztja 5-10 tagú elnökségét, elnökét és elnökhelyettesét valamint titkárát.

2. A munkástanács ülésein tanácskozási joggal részt vehet a vállalat igazgatóján kívül az üzemi szakszervezeti bizottság képviselője az illetékes állami felügyeleti szervek képviselője valamint a felettes szakszervezet képviselője.

6.§.

1. a munkástanács tagjait első alkalommal egy évi időtartamra választják. A munkástanács elnökét egymás után legfeljebb két esetben lehet megválasztani.

2. A munkástanács tagja az egy évi időtartam lejárta előtt is visszahívható. A visszahíváshoz az őt megválasztó dolgozók kétharmad szavazat többsége szükséges.

7.§. A munkástanács elnöksége

1. Az elnökség a munkástanácsnak alárendelt végrehajtó szerve. Az elnökség tagjaira a munkástanács elnöke a dolgozók véleményének meghallgatásával tesz javaslatot.

2. Az elnökség ülésein az üzemi szakszervezeti bizottság képviselője és a vállalat igazgatója részt vesz, de arra a munkástanács elnöke a vállalat főmérnökét és főkönyvelőjét is meghívhatja tanácskozási joggal.

8.§. A munkástanács jogköre

A munkástanács a vállalat legfontosabb kérdéseiben dönt, irányítja a vállalat egész tevékenységét. Ennek keretében:

1. Biztosítja a termelőmunka folyamatosságát, a vállalat leggazdaságosabb működését.

2. Gondoskodik a dolgozóknak járó munkabérek és egyéb juttatások kifizetéséről.

3. Biztosítja az állammal szemben fennálló kötelezettségek teljesítését.

4. Gondoskodik a szakszervezetek bevonásával készült és a dolgozók által elfogadott kollektív szerződésben előírt és a vállalatot terhelő kötelezettségek teljesítéséről, támogatja az igazgatót a munkafegyelem biztosításában.

5. Megállapítja a vállalat terveit és a dolgozók létszámát.

6. Meghatározza a vállalat szervezeti felépítését és az egyes vállalat, üzemi igazgatási szervek működését.

7. Törvényes rendelkezések keretén belül meghatározza a munkások és alkalmazottak minimális és maximális bérét, jóváhagyja a dolgozók (a munkások és alkalmazottak) besorolását és meghatározza az üzemen belüli bérezési formákat, azok alkalmazási területeit.

8. Az elért nyereségből – jogszabályok által később megállapítandó hányad szerint az államnak befizetendő részen felül – a vállalatnál maradó nyereség felhasználásáról dönt. Ennek megfelelően meghatározza a vállalat nyereségének termelési, szociális és kulturális beruházásra és felújításra, valamint az üzem dolgozói részére nyereségvisszatérítés címén és egyéb célokra fordítandó összegek arányát és méreteket. A rendelkezésre álló összegből tartalékot képez.

9. Javaslatot tesz a kormánynak az export – importügyletek vállalat által történő közvetlen lebonyolításának engedélyezésére.

10. Irányítja a vállalat pénzgazdálkodását. a.) A fennálló törvényes rendelkezések keretén belül rendelkezik a vállalat álló és forgóeszközeivel. b.) Engedélyezi hitel felvételét. c.) Jóváhagyja a vállalat mérlegbeszámolóit.

11. A munkástanács jogosult a számár a biztosított jogok bármelyikét beszámolási kötelezettség mellett az elnökségre, vagy az igazgatóra átruházni.

9.§. A munkástanács elnökségének jogköre

1. Az elnökség a munkástanács határozatainak megfelelően működik, és megszabja az óüzem igazgatójának feladatait.

2. A munkástanács két ülésének időpontja között dönt a vállalat olyan ügyeiben, amelyek a munkástanács kizárólagos hatáskörébe utalva nincsenek.

3. A vállalat vezetőbeosztású dolgozóinak alkalmazásához vagy elbocsátásához az elnökség jóváhagyása szükséges.

4. A munkástanács engedélye alapján hitelt vehet fel.

5. Az elnökség a dolgozók élet- és munkakörülményeit közvetlenül érintő kérdésekben (pl. bérezési, szociális, kulturális kérdések, stb.) határozatot hoz, de határozata meghozásánál köteles az üzemi szakszervezeti bizottság véleményét figyelembe venni. He ezt elmulasztotta, úgy az ügyet döntés céljából a munkástanács elé kell terjeszteni.

6.A munkástanács által meghozott határozatok végrehajtását ellenőrzi.

7. A vállalat igazgatóját, főmérnökét és főkönyvelőjét rendszeresen beszámoltatja.

10.§. A munkástanács, az elnökség és az igazgató kapcsolata

1. A munkástanács és az elnökség határozatait az igazgató hajtja végre. Abban az esetben, ha a munkástanácsnak vagy az elnökségnek határozata törvénybe, törvényerejű rendeletbe, vagy kormányrendeletbe ütközik, annak végrehajtását az igazgató megtagadni és a határozatról a felettes szervnek jelentést tenni köteles.

2. Az üzem igazgatója egyszemélyileg szervezi a termelési folyamatokat és a jogszabályok előírásai, a munkástanács és az elnökség határozatai, valamint a felsőbb szervek utasításai alapján irányítja az üzem tervének végrehajtását.

3. Az üzem azon dolgozóit, akik beosztásuknak megfelelő munkát nem, vagy hanyagul végzik el az igazgató vonja felelősségre.

4. Amennyiben az elnökség az üzem folyamatos munkájával és a terv végrehajtásának biztosításával kapcsolatban intézkedést tenni elmulasztott, úgy azt az igazgató saját hatáskörében pótolja, erről az elnökség legközelebbi ülésén beszámolni köteles.

5. Amennyiben nincs egyetértés az igazgató és a munkástanács között, úgy a vitás kérdéseket a felettes szervhez – szükség esetén közvetlenül a minisztériumhoz – kell felterjeszteni.

11.§.

Az üzem igazgatóját a jogszabályban meghatározott felettes állami szerv nevezi ki és menti fel. Igazgató felmentéséhez a munkástanács előzetes hozzájárulása szükséges. Igazgató felmentését, vagy kinevezését az illetékes felettes állami szerv felé a munkástanács is kezdeményezheti.

12.§. Ügyrendi kérdések

1. A munkástanács általában havonta – lehetőleg munkaidőn kívül – tartja ülését, amelyen a tanács tagjainak részvétele kötelező. Indokolt esetben a munkástanács elnöke engedélyezheti a távolmaradást.

2. Az ülés összehívásáról és annak napirendjéről az elnök gondoskodik és arról az üzem dolgozóit is értesíteni kell. A tanács tagjai a napirendi pontok tekintetében ülés előtt kikérik a dolgozók véleményét.

3. A munkástanács előre meghatározott napirendi pontokat tárgyal, azonban a tanács bármely tagjának javaslatára, a tanács döntése alapján előre meg nem határozott kérdés is felvehető az ülés napirendjére.

13.§.

1. A munkástanács érvényes határozatot akkor hozhat, ha tagjainak legalább kétharmada jelen van.

2. A munkástanács határozatát szótöbbséggel hozza.

14.§.

1. A munkástanács elnöke az ülésre szükség esetén szakembereket (munkásokat, tisztviselőket) meghívhat.

2. A munkástanács elnöke minden ülésen köteles beszámolni az üzemnek az utolsó ülés óta végzett munkájáról. Ezt a beszámolót az az elnök helyett a vállalat igazgatója is megteheti.

3. Az egész üzemet érintő nagy jelentőségű ügyeket a munkástanács döntése céljából az üzem dolgozóinak ülése elé terjesztheti.

15.§.

1. Az elnökség üléseire a 12 – 14 §. rendelkezéseit értelemszerűen kell alkalmazni.

2. Az elnökség üléseit általában hetenként tartja.

3. Az elnökség negyedévenként jelentést ad munkájáról a munkástanácsnak.

16.§. Vegyes és zárórendelkezések

1. A munkástanács tagjai feladatukat társadalmi munkában látják el, nem függetlenítettek.

2. A munkástanács megválasztott tagjai – mindaddig, amíg e tisztet betölti – nem bocsátható el.

17.§.

1. A munkástanács és az elnökség ülését a tanács elnöke minden esetben köteles összehívni ha azt tagjainak egyharmadrésze, az igazgató, vagy az üzemi szakszervezeti bizottság kívánja.

2. A munkástanács és az elnökség ülésein a tagok egyharmadának kívánságára, az üzem dolgozóinak teljes ülésén pedig minden esetben titkosan történik a szavazás.

18.§.

1. Ez a törvényerejű rendelet kihirdetésének napján lép hatályba.

DOBI ISTVÁN s.k.

a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke

KRISTÓF ISTVÁN

a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkára

Megkezdődtek a XVI. nyári olimpiai játékok

(12. évf. 276. sz. 4. old. 1956. nov. 23.)

Csütörtökön – helyi idő szerint délután 3 órakor – az ausztráliai Melbourneban megkezdődtek a XVI. Nyári olimpiai játékok.

Az olimpiai játékok régvárt megnyitó napjára az elmúlt hét napjaival ellentétben az időjárás is megváltozott. Az eddigi hűvös, szeles, esős időjárás helyett, napsütéses, kellemes idő köszöntött be, egyetlen felhő sem volt az égbolton és a kellemesen felmelegedett időre tekintettel a központi stadionban összesereglett tömegben a férfiak levetették kabátjukat, a nők pedig könnyű nyári ruhákban foglaltak helyet.

Már öt órával az ünnepélyes megnyitás időpontja előtt megindult az embereke özöne a stadion felé.

A jegyeket már hetekkel előre az utolsóig eladták és így „telt ház” gyűlt össze az olimpiai játékok megnyitására. A hetvenötezer ülőhely és a harmincháromezer állóhely egyetlen jegytulajdonosa sem hiányzott.

A megnyitás szinpompás ünnepsége az egyes országok versenyzőinek felvonulásával kezdődött meg. Ezt megelőzően elfoglalta helyét a királyi páholyban az edinburghi herceg és ugyancsak elfoglalták helyüket a NOB vezetői, az ausztráliai olimpiai rendező bizottság tagjai és a külföldi előkelőségek.

A görög csapat után az angol abc sorrendjében vonultak fel az egyes országok versenyzői. Amidőn a magyar zászló és mögötte a „Hungary” feliratú tábla láthatóvá vált, az amugyis lelkes hangulatban lévő százezer főnyi tömeg óriási lelkesedében tört ki. A nyugati hirszolgálati irodák egybehangzó jelentései szerint a lelkesedés nem ismert határt és a taps és az éljenzés egy pillanatra sem szünt meg, amíg a magyar olimpiai versenyzők tiszteletkört írtak le a stadion vörös salakpályáján, majd társaik mellett felsorakozva elfoglalták helyüket a diszpáholy előtt. Egybehangzó megállapítás szerint az olimpia résztvevői közül a legnagyobb és legviharosabb éljenzésben Magyarország versenyzői részesültek.

Közvetlenül az Egyesült Államok mögött vonult a Szovjetunió ugyancsak népes csapata. A csinosan öltözött szovjet versenyzők is jókora tapsot kaptak, de a nyugati hirszolgálati irodák jelentése szerint valamivel kevesebbet, mint az amerikaiak. Ponomarjova diszkoszvetőnő könnyebb sérülése miatt nem vett részt a felvonuláson.

Amikor a felvonulók elhelyezkedtek a disztribün előtt, - W. S. Hughes elnök lépett a mikrofonhoz és rövid beszédben köszöntötte a megnyitó ünnepségen elnöklő edinburghi herceget, valamint a vendégeket. Beszéde végén felkérte az edinburghi herceget, hogy nyissa meg az olimpiai játékokat.

Az olimpiai tűz meggyujtása után John Landy lépett az emelvényre és valamennyi versenyzőtársa nevében jobbkezét magasra emelve, ünnepélyesen letette az olimpiai esküt.

Az olimpiai játékokon résztvevő hatvannyolc ország zászlója meghajtásával köszöntötte az ünnepélyes szavakat. Ezután egy nagylétszámú énekkar elénekelte az olimpiai himnuszt, s felvonták az árbocra az olimpiai lobogót.

Most kezdődik a világ sportolóinak baráti vetélkedése a különböző versenyszámokban.

A megnyitó nap műsorán két kosárlabda mérkőzés szerepel: Dél-Korea a nemzeti Kína csapatával, Kanada pedig a Szovjetunióval mérkőzik.

Pénteken megkezdődnek az atlétika küzdelmei, valamint több más sportág versenyei.

(MTI)

Nagy Imre és társai elhagyták a jugoszláv nagykövetséget

(12. évf. 277. sz. 1. old. 1956. nov. 24.)

A belgrádi rádió csütörtökön éjfélkor a következőket jelentette:

A jugoszláv külügyi államtitkárság a következő közleményt tette közzé:

Nagy Imre volt kormányának egyes munkatársai 1956 november 2-án azzal a kérdéssel fordultak a budapesti jugoszláv nagykövethez, vajon menedéket találhatna-e néhány pogrom által veszélyeztetett személy a budapesti jugoszláv nagykövetségén?

A jugoszláv kormány a nemzetközi jog elveitől és az emberiességtől vezérelve, 1956 november 3-án elvben pozitív választ adott erre a kérdésre. Ennek az elvi beleegyezésnek alapján ez év november 4-én kora hajnalban menedéket keresett a budapesti jugoszláv nagykövetségen: Nagy Imre, a Magyar Népköztársaság volt miniszterelnöke, Losonczy Géza volt államminiszter, Szántó Zoltán, Donáth Ferenc és Lukács György, a Magyar Szocialista Munkáspárt elkészítő bizottságának volt tagjai, továbbá Táncos Gábor, Haraszti Sándor, Jánosi Ferenc, Fazekas György, Szilágyi János, Erdős Péter, Vas Zoltán, Rajk Júlia, Nádor Ferenc, Ujhelyi Szilárd, Vásárhelyi Miklós, valamint 15 asszony és 17 gyermek.

Ez év november 18-án saját elhatározásából elhagyta a pesti jugoszláv nagykövetséget Vas Zoltán, Erdős Péter, Lukács György, Szántó Zoltán, és Nádor Ferenc.

A jugoszláv kormány időközben erőfeszítéseket fejtett ki hogy a két szomszédos ország közötti baráti viszony értelmében megoldást találjon arra a problémára, amely abból eredt, hogy Nagy Imre és a több személy menedéket kapott a jugoszláv nagykövetségen.

Ez év november 21-én megegyezés jött létre a jugoszláv kormány és a Magyar Népköztársaság kormánya között a fenti kérdés megoldására. A Magyar Népköztársaság kormánya 1956 november 21-én kelt levelében igazolta azokat a biztosítékokat, amelyeket már korábban szóbelileg adott a jugoszláv kormány képviselőjének, kijelentve, hogy Nagy Imre és a többiek ellen, akik vele együtt november 4-én menedéket kerestek a budapesti jugoszláv nagykövetségen, nem foganatosít semmiféle intézkedéseket, s ily módon garantálta biztonságukat.

Miután ily módon az említett személyek számára biztosítva volt a szabad visszatérés otthonaikba, ők úgy vélték, nincs többé szükség arra, hogy továbbra is a jugoszláv nagykövetségen maradjanak és elhatározták, hogy visszatérnek otthonaikba. Így tehát november 22-én 18.30 órakor saját elhatározásukból elhagyta a jugoszláv nagykövetséget: Nagy Imre, Losonczy Géza, Donáth Ferenc, Tánczos Gábor, Haraszti Sándor, Jánosi Ferenc, Fazekas György, Szilágyi János, Ujhelyi Szilárd, Vásárhelyi Miklós, ezek feleségei, gyermekei és Rajk Júlia.

A jugoszláv nagykövetség elhagyása előtt Nagy Imre és a többiek levelet intéztek a jugoszláv kormányhoz, amelyben köszönetet mondottak azért a segítségért, hogy november 4-től 22-ig a budapesti jugoszláv nagykövetségen menedékjogot kaptak, s kijelentették: a jugoszláv és magyar kormány között létrejött megegyezés után elhatározták, hogy visszatérnek otthonukba.

A jugoszláv nagykövetség megerősíti a hírt

A fenti rendkívül fontos hírről először a belgrádi rádió éjféli szerb nyelvű adásából értesültünk. Nyomban nekiláttunk, hogy hazai viszonylatban is megkíséreljük a belgrádi jelentés megerősítését. Losonczy Géza hirlapíró lakásán telefonhívásunkra „egy lakótárs” meghatározással férfihang jelentkezett. Közölte, hogy Losonzy fél egy óráig lakására nem tért haza. Nagy Imre, majd Jánosi Ferenc lakásával a késő éjszakai időpontban nem sikerült kapcsolatot találni. Rajk Júlia édesanyjával ellenben tudtunk beszélni. Ekkor már éjfél után egy óra volt. Rajk Júlia még nem volt otthon. Édesanyja közölte, hogy utoljára reggel beszélt telefonon leányával. Beszélgetésükben akkor még az ország és az édesanya szempontjából egyaránt örvendetes hírről szósem volt.

Ezután felhívtuk a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság nagykövetségét. A nagykövetség éjszakai ügyeletes munkatársa közölte velünk, hogy a hír megfelel a valóságnak: Nagy Imre és a többi ott tartózkodott ismert magyar politikus csakugyan elhagyta a követség épületét. Délután fél 7 órakor együtt távoztak autóbusszal.

A Minisztertanács elnökségének titkárságán az éjszakai ügyeletes tisztviselő érdeklődésünkre semmi további felvilágosítást nem tudott adni arról, hogy Nagy Imre és az említettek hol tartózkodnak. Ellenben közölte, hogy a kormány éjfél után fél 2-kor ülésezik. Hogy milyen ügyben, arról nem kaptunk információt. Nyilván fontos tárgyalásokról lehet szó.

Borsodi édesanyák! Megyénk melegszívű asszonyai!

(12. évf. 277. sz. 2. old. 1956. nov. 24.)

Hozzátok szól felhívással a Megyei Munkástanács

Segítsetek szivetek melegével enyhíteni a budapesti édesanyák gyermekeiket féltő aggodalmát. Nyujtsatok otthont a hajléktalanná vált budapesti gyermekeknek!

Ti tudjátok a legjobban átérezni mit jelent az elpusztult lakás a hajléktalanság, az ideiglenes tömeglakásokban való meghúzódás, a fütetlen szoba, az ártatlan gyermek szemekből előtörő könnyek kérése. Ezért fordul hozzátok bizalommal a budapesti nehéz helyzetbe került anyák és nélkülöző didergő gyermekek nevében a megyei munkástanács, hogy fogadjátok biztonságot, meleget, életet nyujtó családi fészketekbe az események következtében arra rászoruló gyermekeket. Vállaljatok minél többen szerepet ebben a megmozdulásban, az édesanyáknak az életért való harcában, az együttérző, segítséget nyujtó szeretet csatájában.

Aki megérti átérzi és magáévá teszi a megyei munkástanács ezen felhívását és csatlakozik az édesanyák szeretet fegyverével vivott hadseregéhez, az alábbi helyeken jelentse be késedelem nélkül ezen szándékát: A miskolci családok a Petőfi u. 6-7. szám alatt működő egészségügyi osztály szociálpolitikai csoportjánál jelentség be november 24-én reggel 8-16 óráig és december hó 1 napjáig folyamatosan ezen szándékukat. A bejelentés alkalmával azt is közöljék, hogy a budapesti gyermekek közül hányat, milyen életkorut, fiút vagy leányt óhajtanak családjukba fogadni a téli időszakra vagy addig ameddig a gyermekek családi körülményei rendeződnek. A szülők nélkül maradt árva gyermekek örökbe fogadását is bejelenthetik.

A megyénk területén lévő városokban járási székhelyeken az igénylő családok a járási Egészségügyi osztálynál jelentkezzenek, községben pedig a községi tanácsoknál, ahonnan a járási egészségügyi osztályokhoz fogják továbbítani a jelentkezők névsorát.

Megyénk asszonyai! Amikor gőzölgő ételt nyujtotok gyermekeiteknek, amikor meleg ruhát adtok rájuk féltő édesanyai gondoskodással, amikor este mégegyszer megigazítjátok gyermekeitek takaróját, amikor édesanyai szemetek bársonyos melegét terítitek gyermekeitekre utolsó pillantásként, mielőtt est lekacsoljátok a villanyt, gondoljatok arra hogy a mindnyájunk szabadságáért harcot vívott fővárosunk gyermekei közül sokan mindezt nélkülözni kénytelenek.

Ezért fordul hozzátok, anyai szívetekhez a megyei munkástanács! Zárkózzatok fel minél többen az igazi szabadságért küzdő családok szeretet-hadseregébe!

Városunk egyik ötgyermekes édesanyája amikor értesült a megyei munkástanács ezen határozatáról nyomban bejelentette, hogy két gyermeket vállal családjába. Amikor megkérdeztük tőle, hogy nem lesz teher az öt gyermek mellé még kettőt vállalni kijelentette, hogy az tudja igazán átérezni ezen megmozdulásunk jelentőségét, akinek öt gyermeke van!

Ilyen lelkesedést, ilyen együttérzést, ilyen megértést vár tőletek borsodi édesanyák a megyei munkástanács!

MEGYEI MUNKÁSTANÁCS

Kik készítették elő a magyarországi ellenforradalmi puccsot?

(12. évf. 277. sz. 3. old. 1956. nov. 24.)

Berlin, nov. 20 (TASZSZ)

Az ADN ügynökség müncheni emigráns körökből származó értesülésekre támaszkodva részletes adatokat közöl, hogy milyen bűnös szerepük volt a Nyugat-Németországban tartózkodó magyar reakciós fasiszta emigránsszervezeteknek a magyarországi véres események előkészítésében. Nyugat-Németországban nem sokkal a második világháború után széles hálózatát hozták létre olyan csoportoknak, amelyek elsősorban a kimenekült Horthy-fasiszta elemeket tömörítették magukban. A háború utáni évek folyamán bűnös tevékenységüket bizonyos amerikai körök irányították és támogatták az úgynevezett „Szabad Európa Bizottságon” keresztül.

A BUDAPESTI események előestéjén a müncheni magyar emigráns szervezetek tevékenysége különösen megélénkült. Az Egyesült Államokból külön repülőgépen ide repült Nagy Ferenc, a volt magyar miniszterelnök és az 1947-es köztársaságellenes összeesküvés szervezője, valamint Eckhardt Tibor, „Az Amerikai Magyarok Nemzeti Bizottmánya” katonai részlegének vezetője, a Horthy-hadsereg századosa. A magyar emigránsok köreiben nem volt titok, hogy ezek az emberek, akik speciális küldetéssel jöttek, egyes emigráns szervezetek vezetőivel zártkörű megbeszéléseket folytattak, amelyek során megvizsgálták embereknek, fegyvereknek és propagandaanyagoknak Magyarország területére való irányítását.

EZEKEN a megbeszéléseken, amelyeken részt vett az „Öt magyar tábornok tanácsa” (a magyar emigráns szervezetek legfőbb katonai szervezete), ugyancsak részt vett a nyugatnémetországi amerikai fegyveres erők képviseletében E. Jackson őrnagy is. Az utóbbi biztosította a jelenlevőket, hogy az emberek és fegyverek Magyarországra való szállításához szükséges anyagi segítséget, a többi között teherautókat és repülőgépeket azonnal rendelkezésre bocsátják. Sónyi Hugó, a Horthy-hadsereg vezérezredese közölte a megbeszélések résztvevőivel, hogy egy 11.000 emberből álló emigráns hadsereg, amelyet jó előre kiképeztek és speciális egységekbe osztottak, bármely percben felhasználható „harci feladatok” végrehajtására. A megbeszélés résztvevői megbízták a „Magyar Harcosok Szövetségének” állandó bonni képviselőjét, Justhy Emil tábornokot, hogy fejezze ki köszönetüket a Német Szövetségi Köztársaság kormányának az emigráns szervezetek támogatásáért. Nagy Ferenc később Ausztriába utazott, hogy ellenőrizze a Salzburgban, Grácban és Linzben alakított magyar emigráns egységek „harci készségét” míg Eckhardt Tibor százados ugyanezzel a feladattal Franciaországba utazott.

A MÜNCHENBEN levő speciális „propagandairodával” együtt a „Szabad Európa Rádió” magyarnyelvű adásainak szerkesztősége lázas tempban dolgozott olyan lázító propagandaanyagok összeállításán, amelyeket Magyarországra szándékoztak küldeni. Ezeknek az anyagoknak az összeállítására egy stábot hoztak létre Károly Sándor horthysta tiszt vezetésével. A „Szabad Európa Bizottság” két nyomdát bocsátott a stáb rendelkezésére. Ennek a stábnak a „termékei” között volt egy „emlékeztető”, amely előírta hogy a kommunisták, az intézmények vezetői és a demokratikus szervezetek tagjai ellen nem kell sajnálni a töltényt, és amely felhívott a szocializmus összes híveinek fizikai megsemmisítésére.

Megszűnik a sztrájk!

(12. évf. 277. sz. 4. old. 1956. nov. 24.)

A kormány több kérdésben elfogadta a Budapesti Munkástanács álláspontját – a tárgyalások tovább folynak

A Kossuth-rádióban reggel hat órakor Balázs József, a budapesti munkástanács tagja ismertette a budapesti munkástanács és Kádár János miniszterelnök alábbi megállapodását:

A budapesti munkástanács küldöttsége folyó hó 23-ra virradó éjjel megbeszélést folytatott Kádár Jánossal, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnökével. A megbeszélés eredményeként megállapodtak abban, hogy:

1. A budapesti munkástanácsot a kormány tanácskozó testületként tekinti, javaslatait minden esetben megvizsgálja és döntéseinél figyelembe veszi.

2. Kádár János miniszterelnök ígéretet tett arra, hogy a munkástanácsokról szóló törvényerejű rendelet azon pontját, amely az igazgatók kinevezéséről szól, a budapesti munkástanács kívánsága szerint újbóli megfontolás céljából a Minisztertanács elé terjeszti. A budapesti munkástanács kívánsága, hogy az igazgatókat a munkástanács tájékoztatója alapján válassza meg.

3. A budapesti munkástanács közleményeit összekötőin keresztül a rádióban és a sajtóban ismerteti. A budapesti munkástanács a tárgyalások eredményeként felhívást intéz az ország összes üzemeihez, bányáihoz, közlekedési és szállítási vállalataihoz, hogy a gazdasági élet normalizálása érdekében a sztrájkjog fenntartása mellett a munkát haladéktalanul vegyék fel. Egyben közlik a dolgozókkal, hogy a tárgyalások tovább folynak.

Nagy Imre és társai Romániába távoztak

(12. évf. 278. sz. 1. old. 1956. nov. 25.)

Nagy Imre volt miniszterelnök és néhány társa – mint ismeretes – november 4-én a budapesti jugoszláv nagykövetségen menedéket kért és kapott, mely november 22-én megszünt.

Nagy Imre és társai már több, mint két hete a magyar kormány engedélyét kérték, hogy a Magyar Népköztársaság területéről egy másik szocialista ország területére távozhassanak.

A Román Népköztársaság kormányának beleegyezése alapján Nagy Imre és társai november 23-án a Román Népköztársaság területére távoztak.

A néphez hű személyek kerülnek az új karhatalomba

(12. évf. 279. sz. 3. old. 1956. nov. 27.)

Beszélgetés Földvári Rudolffal, a megyei munkástanács elnökével

Földvári Rudolf, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei munkástanács elnöke tegnap délben beszélgetést folytatott a Lenin Kohászati Művek munkástanácsának képviselőivel, a megyei rendőrkapitányság parancsnokával. A beszélgetés elején Földvári Rudolf elmondotta, hogy a munkások és az üzemi munkástanácsok elnökei és tagjai arról tájékoztatták, hogy a rendőrségbe és a karhatalmi alakulatba bevették a volt ÁVH beosztottakat, továbbá olyan egyéneket, akik a Rákosi-rezsim során kompromittálták magukat és volt horthysta tiszteket, huligánokat is.

A diósgyőri üzemek munkásai arra kérték a megyei munkástanács elnökét és a megyei munkástanácsot, járjon közbe a karhatalmi szerveknél, hogy csakis a népi hatalomhoz, a néphez hű rendőrök, katonák, munkások és parasztok kerüljenek be az új karhatalmi szervekbe. A munkástanács elnöke kijelentette ezután azt is, hogy teljesíteni kell a dolgozók kérését, de arra is felhívta a figyelmet, hogy minden erővel meg kell akadályozni a néphez valóban hűséges honvéd- és rendőrtisztek tekintélyének a lejáratását, amire most számos elem annyira törekszik. Kijelentette azt is, hogy a karhatalmat a fegyveres erők minisztere irányítja, de a megyei munkástanács szorosan együtt fog működni a fegyveres szervekkel, ellenőrizni és segíteni fogja az új népi rendőrség és karhatalom munkáját.

Ezután Kovács István őrnagy bajtárs, a megyei rendőrkapitányság vezetője arról számolt be, hogyan szervezték át a kapitányságot, a rendőrséget és válaszolt a kérdésekre.

Minden parancsnokot felülvizsgáltunk és ahol szükséges volt, a járási kapitányságok élére új vezetőt jelöltünk ki.

Ilyen például Tóth őrnagy bajtárs Ózdon. Ezt tettük az alparancsnokokkal is és aki bármilyen oknál fogva nem felelt meg beosztásában, azt leváltottuk. Ezek pótlására a néphez hű rendőrtiszteket vettünk fel, akiket a Rákosi-rezsim idején törvényellenesen elbocsátottak. Ilyenek például Vay László és Mixtai László rendőrtiszt bajtársak.

Hogyan folyik a rendőrség további erősítése?

Már eddig is 31 új rendőrtisztet és 169 rendőrtiszthelyettest vettünk fel, ezek mind olyanok, akikkel a dolgozók meg vannak elégedve.

Milyen intézkedéseket tettek a volt ÁVH-sok és kompromittált elemek eltávolítása érdekében?

Sem ÁVH-s tiszteket, sem ÁVH-s katonákat, beleértve a technikai személyzetet is – pedig ezt a fegyveres erők miniszterének parancsa engedélyezi – nem vettünk fel a rendőrséghez. Ez a parancs egyébként igen nagyjelentőségű. Kimondja, hogy akik 1953. június 1-e előtt kerültek az ÁVH kötelékébe, mind le kell szerelni és nem lehet bevenni őket az új karhatalmi szervekbe. Operatív munkás viszont azok közül sem kerülhet a rendőrségbe, akik 1953. június 1-e után lettek ÁVH-sok. Mi azonban senkit, még a technikai személyzetet sem vettük át. Ezen túl eltávolítottunk 6 tisztet, 34 tiszthelyettest a rendőrség kötelékéből, akik valamilyen okból megsértették a törvényességet, vagy nem méltók e nemes tisztség betöltésére.

Az üzemek dolgozói sürgették a munkásőrségek létrehozását. Hogyan állunk ezzel?

Már 115 főt vettünk fel, akik rendőrőrszobákon és a városi készültségben a rendőr bajtársakkal közösen, derekasan dolgoznak. Ezen túl a bányászok kérésére Rudabányán, Sajószentpéteren, Lyukóban és Perecesen is megszerveztük a munkásőrséget a rendőrség parancsnoksága alatt, ezek tagjai védik a bányászok életét és a bányákat a még fegyveresen garázdálkodók ellen. Ezek ugyanis fenyegetik a munkába siető bányászokat és félelmet keltenek közöttük.

Mi lesz azokkal a munkásokkal akik jelenleg a munkásőrségekben dolgoznak?

Ha megszerették ezt a hivatást, úgy a rendőrség kötelékében maradhatnak, vagy visszatérnek a termelőmunkába. Ez teljesen rajtuk múlik. A rendőrparancsnokság felszerelte őket meleg katonaruhával, csizmával, nemzetiszínű karszalaggal látja el őket, kedvezményes étkezést biztosít részükre.

Többen érdeklődnek a letartóztatott egyének után. Mi itt a tényleges helyzet?

A rendőrség csakis törvényes jogrend alapján vesz őrizetbe személyeket, de mindenkor megmondjuk azt is, hogy miért tartóztattuk le és szigorúan a törvényesség és az emberiesség szellemében cselekszünk. Ezentúl bárki is érdeklődik, minden ügyben részletes tájékoztatást adunk az esetekről és az egyénekről is. Elhatároztuk azt is, hogy a sajtón keresztül állandóan tájékoztatjuk a lakosságot. Ezúton is kérjük a lakosságot és a sajtót, hogy támogassák munkánkat. Az elmúlt napokban sok esetben kiderült, hogy nem a rendőrség, vagy a szovjet parancsnokság tartóztatott le egyéneket, hanem azok kiszöktek az országból. (Az egyik külföldi rádió arról beszélt, hogy mintegy 70 ezren szöktek ki Ausztriába.)

Ezután Csulák őrnagy bajtárs a honvéd karhatalmi alakulat parancsnoka mondotta el, hogy náluk valóban volt 20 ÁVH-s és több népszerűtlen egyén, akiket már eltávolítottak az egységtől.

Addig át sem vettem a parancsnokságot, amíg ez meg nem történt – mondja, majd azt kérte az üzemi munkástanács képviselőitől, hogy a legjobb munkásokat küldjék a karhatalomba.

Eddig ugyanis már 170 főt küldtek, de csak 120-at vettek fel, mert büntetett egyének is voltak közöttük. Mégegyszer kijelentem, hogy sem ÁVH-s, sem rákosista, sem horthysta nincs az alakulatnál. Ezért bizalmat kérek a lakosságtól és azt, hogy mindenben segítsék a munkánkat.

Majd az üzemek munkástanácsinak képviselői bizalmukat fejezték ki az új karhatalom iránt és kijelentették, hogy teljesen egyetértenek a beszámolókkal, amiről tájékoztatni fogják a dolgozókat is. Végül Földvári Rudolf kijelentette, hogy a dolgozók bírálata jogos és helyes volt, továbbá kérte a karhatalom parancsnokait, hogy szoros kapcsolatot tartsanak a dolgozókkal.

A tanácskozás részvevői megállapították, hogy a megyei munkástanács – a dolgozók jelzései alapján – helyesen foglalt állást, hogy sem volt államvédelmisták és kompromittáltak, sem huligánok, terroristák, horthysták nem lehetnek a népi rendőrség és karhatalom tagjai, csak a munkás-paraszt hatalom hűséges hívei. Megállapították azt is, hogy a népi rendőrség és karhatalom parancsnokai népünk hűséges fiai, akik miskolci – megyei üzemeink munkásai, vagy parasztjai voltak fegyveres szolgálatuk előtt. A parancsnokok eddig helyes intézkedésekkel lényegében befejezték a fegyveres erők megtisztítását, ezért jogosan megérdemlik e szervek a lakosság bizalmát és teljes támogatását.

Földvári Rudolf végül bejelentette, hogy a megyei munkástanács fogja a jövőben ellenőrizni a fegyveres erők tevékenységét.

A Magyar Szocialista Munkáspárt Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Ideiglenes Intéző Bizottságának nyilatkozata a politikai helyzetről és feladatainkról

(12. évf. 280. sz. 3., 4. old. 1956. nov. 28.)

Az MSZMP Megyei Ideiglenes Intéző Bizottsága igen nehéz helyzetben kezdi meg felelősségteljes politikai és pártszervező munkáját.

Súlyos helyzetbe hozta országunkat, pártunkat, egész népünket, a szocializmus ügyét a Rákosi-Gerő-klikk káros politikája és vezetési módszere. A nép igényeit, vágyait, nemzeti érzéseit, lehetőségeinket figyelmen kívül hagyó gazdasági, kulturális és szociális politikája, a súlyos törvénysértések, a nép jogos felháborodását váltották ki. Ez az elégedetlenség Budapesten és néhány más helyen fegyveres felkeléshez vezetett. S a népmozgalomba bekapcsolódott ellenforradalmi erőknek – kihasználva azt, hogy a Rákosi-Gerő-klikk súlyosan kompromittálta az MDP-t, a szocializmus ügyét -, sikerült a kommunista pártot, a kommunistákat elszigetelnie, ma mindenfelé bizalmatlanság veszi körül a pártot, a kommunistákat. Ugyanakkor az események alakulása folytán újabb nehézségek jelentkeztek. A közel egyhónapig tartó sztrájk súlyos gazdasági következményekkel járt. Csupán megyénkben már eddig 6-300 millió forint a kiesés a termelésben, országosan mintegy 10 milliárd. Komoly áruhiány keletkezett iparcikkekben, ami könnyen áremelkedéshez, inflációhoz vezethet. Az amúgyis nehéz helyzetet egyesek, egyes csoportok anarchiává akarják változtatni. Ez pedig nem érdeke, nem lehet érdeke népünknek.

Le kell küzdenünk a helyi nehézségeket, bármily nagyok is azok.

A nehézségeken úrrá lenni csak akkor tudunk, ha minden kommunista, erejét nem kímélve, példát mutat a munkában, a nehézségek elleni harcban. Ha megyénk minden becsületes lakosa, a munkás-paraszt hatalom, a szocializmus minden igaz híve összefog, hogy megszüntessük az anarchiát, legyen mielőbb teljes rend, nyugalom és teljes erővel folyjon a termelés. Ez népünk alapvető érdeke.

Az MSZMP Megyei Ideiglenes Intéző Bizottsága attól a szándéktól vezérelve, hogy elősegítse megtalálni a jelen helyzetből kivezető utat, az alábbi nyilatkozatot, programot terjeszti megyénk dolgozói elé.

Az Ideiglenes Intéző Bizottság ezen nyilatkozatában felvázolt programot, célkitűzéseket nem tekinti lezártnak és megvitatás céljából megyénk lakossága elé terjeszti. Ezen a téren is szakítani kívánunk a múlt hibás vezetési módszereivel. Kérjük megyénk dolgozóit, kommunistákat tegyék meg észrevételeiket, javaslataikat.

I. A megyében lezajlott népmozgalomról

Megyénk dolgozó népe 1956 október 25-én teljesen jogos, igazságos célkitűzésekért indult harcba. Ez a harc népünk hazaszeretetéből és igazságérzetéből fakadt. Ez az egész népet átfogó harc nagy eredményeket hozott, mindenekelőtt azt, hogy elsöpörte a Rákos-Gerő-klikk népellenes uralmát. Máris teljesült a nép sok jogos, gazdasági és politikai követelése. Olyan kormány jött létre – a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány -, amely valóban a nép érdekeit képviseli. Ezt igazolják eddigi intézkedései: a beszolgáltatás eltörlése, állami címerünk a Kossuth címer, március 15-e ismét nemzeti ünnepünk, szabadon választhatnak a parasztok, hogy egyénileg, vagy közösen akarnak-e gazdálkodni, megszünt számos – a mezőgazdasági termelést visszavető – bürokratikus és káros kötöttség, 8-15 százalékos béremelést kaptak a munkások. A Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány elismerte és teljes erejével támogatja az üzemi munkástanácsokat, üzemeinkben megszüntethetők a normák, a darabbérezés és a premizálás hibái, megszűnt az ÁVH., stb.

A Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány programjául tűzte ki: nemzeti függetlenségünk és országunk szuverénitásának biztosítását, szocialista vívmányaink megvédését és hogy a nyugalom, a rend helyreállta után tárgyalásokat kezd a szovjet kormánnyal és a varsói más résztvevőivel a szovjet csapatoknak Magyarország területéről való kivonásáról. Ebben a harcban a munkásosztály, a parasztság, de az értelmiség és az egyetemi ifjúság túlnyomó többsége is kitartott a szocializmus, a szocialista vívmányok megtartása, megvédése és továbbfejlesztése mellett.

Ezek a napok megmutatták, mily nagy felelősségérzet, mennyi alkotókészség, tetterő rejlik munkásosztályunkban, egyetemi ifjúságunkban, egész népünkben. Megmutatkozott ez a megyében és elsősorban Miskolcon, többek között a közellátás biztosításában, a rend fenntartásában, amelyben üzemeink, a Lenin Kohászati Művek, a DIMÁVAG és más üzemek mellett komoly szerepe volt a Nehézipari Műszaki Egyetem ifjúságának, megyénk és városunk helyzetének legnehezebb szakaszában. Elismeréssel adóznak megyénk dolgozói a MÁV és a többi közlekedési dolgozóknak, a kereskedelem, az élelmiszeripar és az erőművek dolgozóinak lelkes, odaadó, hazafias helytállásukért. A Rákosi-Gerő-klikk egyik nagy bűne, hogy – a gyakorlatban elvetve a marxizmus-leninizmus tanításait – hosszú éveken át elfojtotta, tétlenségre kárhoztatta a népben rejlő nagyszerű alkotó erőt.

Népünk nemes és igazságos, hazafias, haladó irányú mozgalma mögé bújva megyénkben is jelentkeztek a reakció sötét erői, bár nem olyan erővel és nyíltan, mint Budapesten, vagy a nyugati országrészeken. Itt az események még nem fejlődtek odáig, de érlelődtek, jelentkeztek itt is ellenforradalmi tendenciák, s hogy ezek nem csaptak át nyílt ellenforradalmi fegyveres felkelésbe, abban szerepe volt a megyei pártbizottság fellépésének a Rákosi-Gerő-klikk politikájával szemben. Megyénk lakossága előtt ismeretesek kommunista országgyűlési képviselőink kemény kritikát és helyes gazdasági, kulturális, szociális követeléseket tartalmazó felszólalásai a parlamentben. Ismeretes a volt megyei pártbizottságnak a volt koalíciós pártok vezetőivel való baráti találkozásán ismertetett állásfoglalása a népi, nemzeti egységről.

Ismeretes, hogy a megyei pártaktíva 1956. évi ülésein és főleg október közepén az MDP Politikai bizottságához küldött levelében foglaltak, a volt a megyei pártbizottság október 23-i állásfoglalása, amelyben visszautasította az október 22-i Gerő-beszédet, mivel azt elégtelennek és teljesen helytelennek tartotta.

A megyében fellépő egyes reakciós elemek és csoportok arra törekedtek, hogy a nép jogos haragját, melyet a Rákosi-Gerő-klikk bűnei idéztek elő, általában a párt- és a kommunisták ellen irányítsák. Céljuk az volt, hogy a kommunista párt szétzúzásával, a kommunisták megsemmisítésével megfosszák a népet attól az erőtől, amely leleplezné az ellenforradalmárok mesterkedéseit és szervezhetné a dolgozókat az ellenforradalmi kísérletek elfojtására. Ezek az elemek, miközben a demokráciáról beszéltek, terrorista, fasiszta módszereket alkalmazva el akartak némítani minden ellenvéleményt.

A járási, városi, községi munkástanácsokba befurakodtak horthysta csendőrök, katonatisztek, demagógok, ellenforradalmárok, terroristák, karrieristák, akik kimondva, vagy kimondatlanul kapitalista, földesúri restauráción fáradoztak, hozzákezdtek derék és becsületes kommunisták és haladó személyiségek üldözéséhez, szocializmus-ellenes jelszavakat hangoztattak és komoly szerepük volt a miskolci terrorakciókban, emberek törvénytelen meggyilkolásában.

Ma már sokan tudnak pl. a „D” (elhárító) osztályról, az ú.n. „kutyás csoportról”, amely a Megyei Munkástanács mögött szervezkedett és tevékenykedett, amely csoport ellen október utolsó napjaiban a Megyei Munkástanács is fellépett. Hiba volt, hogy a Megyei Munkástanács nem tárta fel ezt a helyzetet a nép előtt. Ezt a csoportot nyugatról átdobott hivatásos kém hozta létre. Ők tartóztatták le a volt városi pártbizottság több tagját és néhány más funkcionáriust is. Tervbevették a volt megyei pártbizottság tagjainak letartóztatását. Listát állítottak össze, hogy kiket kell eltenni az útból. Ezen a listán szerepeltek az összes pártfunkcionáriusok, de szerepeltek haladó gondolkozású pártonkívüli személyek is. Többek között a munkástanács több tagja is. Mesterkedéseikre számos tényt lehetne még felsorolni megyénk különböző vidékeiről.

Ezeknek az ellenforradalmi elemeknek taktikáját, irányvonalát, végső céljukat illetően minden kétséget kizáró, világos feleletet adott az ú.n. „Szabad-Európa” rádióadó és Mindszenty bíboros. A „Szabad-Európa” többek között kijelentette: a kommunista párt szét van zúzva, ez eredmény, de nem elég! Tovább kell menni! Hogy milyen irányban? – arra Mindszenty adott választ hirhedt „rádió-szózatában”, amikor kijelentette: magántulajdonon alapuló társadalmat akarunk, vagyis visszaadni a gyárakat, a Chorin báróknak, a földet a herceg Eszterháziaknak, stb.

Az ellenforradalmi terrorista, huligán elemek igyekeztek felhasználni a munkásokat, az egyetemistákat, azok forradalmi szerveit aljas céljaik és akcióik leplezésére. Ezért el kell választani a konkolyt a tiszta búzától!

Ebben a helyzetben miután a munkásosztály a szocializmus legfőbb ereje, fegyvertelenül állott – bár történt próbálkozás munkásmiliciák felállítására, azonban nem volt már elegendő fegyver, s ami csekély lehetőség lett is volna ezen a téren, annak kihasználását az ellenforradalmi erők megakadályozták, - fennállott annak a veszélye, hogy az ellenforradalmi erők felülkerekednek, megdöntik a munkás-paraszthatalmat, ellenforradalmi, horthysta fehér-terrort teremtenek és újra nyakunkba ültetik a tőkéseket, földesurakat és csendőreiket. Az adott helyzetben ünnepélyes nyilatkozatokkal szocialista vívmányainkat megvédeni nem tudtuk volna, ezért kellett segítségül hívni a szovjet csapatokat, az ellenforradalmi terroristák ellen és szocialista vívmányaink megvédéséért, a kapitalisa-földesúri restauráció ellen.

II. Az Ideiglenes Megyei Intéző Bizottság politikai programjáról

1. Munkás-paraszthatalmat akarunk! Éppen ezért szembeszállunk minden tőkés-földesúri, ellenforradalmi kísérlettel, de harcolunk és harcolni fogunk a Rákosi-Gerő-klikk nép- és pártellenes vezetési módszerének visszaállítására irányuló kísérletekkel szemben is.

Egyetértünk a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány programjával, mert az megfelel népünk érdekeinek, támogatjuk azt és dolgozni, küzdeni fogunk megvalósításáért.

2. Szocializmust akarunk, de a szocializmust nemzeti sajátosságaink figyelembevételével akarjuk építeni. Fel akarjuk használni más népeknek a szocializmus építésében szerzett tapasztalatait is, de harcolni fogunk a szolgai másolások ellen, harcolni fogunk az ellen, hogy bárki is a proletárinternacionalizmust, a munkásosztály nemzetközi szolidaritását hazafiatlan kozmopolitizmussá torzítsa, mint azt a Rákosi-Gerő-klikk tette. Nemzeti hagyományainkat őrizni, féltőn ápolni, továbbfejleszteni kívánjuk. Büszkék vagyunk arra, hogy Rákóczi kurucainak, Kossuth szabadságharcosainak, az 1919-es Tanácsköztársaság miskolci csatájának megyéje és örökösei vagyunk. Ragaszkodunk hősi multunk emlékeit őrző nemzeti ünnepeinkhez.

Szocializmust akarunk építeni, de úgy, hogy annak gyümölcseit a ma élő emberek is élvezhessék.

3. A népi hatalom alapjának a munkás-paraszt szövetséget tekintjük. Az MSZMP Ideiglenes Megyei Intéző bizottsága elsőrendű feladatának tekinti a munkás-paraszt szövetség erősítését. Soha ilyen kedvező lehetőség nem volt erre, mint ma. A parasztság 1945-ben a munkásosztály segítségével kapott földet, most a munkásosztály segítségével érte el a gyűlölt beszolgáltatási rendszer eltörlését, más jogos követeléseinek kielégítését. A munkás-paraszt szövetséget továbberősíteni azzal lehet, ha a parasztság ellátja a városok, iparvidékek dolgozóit olcsó élelemmel. Parasztságunk maga lépjen fel a spekulációval, az árdrágítással szemben. Erre van is már számos példa: Aszaló, Boldogkőváralja parasztjainak helyes kezdeményezése. A munkásoknak viszont segíteniök kell abban, hogy a falut elegendő iparcikkel lehessen ellátni. A munkás-paraszt szövetség egyik főkérdése ma az áremelkedés, az infláció megakadályozása. Ezt együttes erőfeszítéssel lehet és kell megakadályozni.

4. Független, szabad, szuverén Magyarországot akarunk, amely a teljes egyenjogúság és kölcsönös be nem avatkozás elvei alapján, szoros barátságban, testvéri egyetértésben a többi szocialista országgal halad a szocializmus útján. Ugyanez az elv szabályozza kölcsönös előnyt biztosító, gazdasági és más kapcsolatainkat. Ennek érdekében felül kell vizsgálni kereskedelmi, gazdasági szerződéseinket és a reánk nézve előnytelen megállapodásokat meg kell változtatni. Kössön a kormány megállapodást a Szovjetunió kormányával és a varsói szerződés más országaival, hogy a teljes rend és nyugalom helyreállta után vonják ki a szovjet csapatokat Magyarország területéről.

Békés együttműködést akarunk minden országgal, függetlenül azok társadalmi rendjétől és államformájától, a békés együttélés öt ismert alapelve szerint.

5. Közéletünk következetes demokratizálását akarjuk. Harcolni fogunk azért, hogy Népköztársaságunk Alkotmánya necsak ünnepélyes kinyilatkoztatás legyen, hanem az életben minden pontja megvalósuljon, alkalmazást nyerjen: élhessen mindenki állampolgári jogaival, de becsülettel teljesítse állampolgári kötelességeit is.

Ellene vagyunk minden vérontásnak, békét, törvényes rendet, nyugalmat akarunk, hogy teljes erővel meginduljon a termelőmunka, mert csak ez lehet az alapja az infláció megakadályozásának és a dolgozók jogos követelései kielégítésének.

Küzdünk a szocialista, forradalmi törvényesség biztosításáért, hogy a becsületes dolgozóknak valóban félelem nélküli élet legyen hazánkban. Egyszersmindenkorra véget kell vetni annak, hogy ellenvéleményt meggyőző érvelés helyett erőszakkal intézzenek el. A bűnösöket, ellenforradalmi tevékenységet folytatókat igazságügyi szerveink törvényes úton vonják felelősségre, aki nem bűnös, szabadon kell engedni.

A demokratizmus megvalósítása, kiszélesítése megköveteli, hogy minden fontos döntés előtt megkérdezzük a népet, bocsájtsuk vitára a legfontosabb kérdéseket.

Érvényt kell szerezni annak az alkotmányban biztosított törvénynek, hogy az országgyűlés tagjait valóban közvetlen, titkos, demokratikus választással válasszák.

A rendőrséget, honvédségünk tiszti karát a munkás-paraszthatalom feltétlen híveiből szervezzék meg, olyan dolgozókból, hazafiakból, akik hűek a nép, a szocializmus ügyéhez, akik őrködnek a demokratizmus, a szocialista törvényesség betartása felett.

6. Az MSZMP Megyei Ideiglenes Intéző Bizottsága harcolni fog minden olyan kísérlet ellen, amely a Rákósi-Gerő-klikk káros nép- és pártellenes módszereit akarná visszaállítani, vagy meghonosítani az újjászervezett pártban, állami és társadalmi életünkben. Ezért egyetért azzal, hogy mindazokat a vezetőket, akik embertelenül bántak a néppel, elszakadtak a dolgozóktól, akik süketeknek bizonyultak a nép kívánságai iránt, leváltsák visszaküldjék eredet foglalkozásukba.

Egyetértünk azzal a követeléssel, hogy felelősségre kell vonni a Rákosi-Gerő-klikk vezetőit, a népünkkel és pártunkkal szemben elkövetett hibák és bűnök miatt.

Ugyanakkor azonban harcolni fogunk a „teljes őrségváltás” demagóg jelszava ellen, amely minden állami párt- és tömegszervezeti funkcionárius leváltására irányul, a néphez és a szocializmus hű, a nép ügyét odaadóan szolgáló funkcionáriusok leváltására is irányul. Ennek a demagóg jelszónak célja: megfosztani a népet legáldozatkészebb, legöntudatosabb vezetőitől, ily módon ásni alá a néphatalmat. A „teljes őrségváltás” követelése akarva-akaratlanul a karrieristák, az ellenforradalom érdekeit szolgálja.

7. Gyökeresen fel kell számolni a bürokráciát. Meg kell szüntetni a felesleges állami és gazdasági szerveket. Lényegesen csökkenteni és egyszerűsíteni az állami és gazdasági ügyintézést, e szervekben dolgozók létszámát, de emberségesen gondoskodni kell a felszabadulók munkába helyezéséről. Váljanak ezek a szervek a néptől elszakadt bürokrata gépezetből a nép ügyének hűséges szolgálóivá.

8. Törvényes úton újjá kell választani közvetlen a községi, járási, városi, megyei tanácsokat, hogy azok valóban a néphatalom szervei legyenek. Ne kerüljenek be oda se horthysta, se ellenforradalmi elemek, se a Rákosi-Gerő-klikk uralma idején a népet, a dolgozókat terrorizáló, a nép jogos kívánságait semmibevevők, karrieristák, talpnyalók, kiskirályok.

9. Gondoskodjon az állam a most lezajlott népmozgalom során elesettek árváiról, özvegyeiről és eltartó nélkül maradt hozzátartozóikról.

10. A szocializmus építését nem tartjuk egy párt kiváltságának. Együtt kívánunk működni minden, a szocializmus alapján álló más pártok tagjaival a szocializmus, a nép ügyéért dolgozni akaró pártonkívüli honfitársainkkal. Együtt akarunk dolgozni mindazokkal, akik szabad, független és szocialista Magyarországot akarnak.

III. Az Ideiglenes Megyei Intéző Bizottság gazdasági, szociális, kulturális célkitűzéseiről

A Rákosi-Gerő-féle vezetés hosszú éveken keresztül ismételt kritikánk és követelésünk ellenére sem elégítette ki megyénk és városunk jogos gazdasági, szociális, kulturális követeléseit. Szavakban, frázisokban nem volt hiány, tettekben annál inkább. Beszéltek „a magyar Ruhr-vidékről”, az „ország második városáról”, az „ország legfontosabb megyéjéről”, a „hős diósgyőri és borsodi munkásokról, bányászokról”, de nem elégítették ki jogos politikai és gazdasági követeléseiket. Ezért ma keserűen kell megállapítanunk, hogy Borsod-Abaúj-Zemplén megye 19 megye közül lakáshelyzetét tekintve a 18-ik, a falvak villamosítását tekintve a 19-ik, a mozik helyzetét tekintve a 19-ik, az egy tanteremre jutó iskolások számát tekintve a 15-ik, egészségügyi helyzetét tekintve a 11-ik Miskolc „az ország második városa”, a mozi helyzetet kivéve az utolsó mindenben, az ország öt nagy városa közül. Véget kell vetni az olyan iparhuzamosan az élet- és munkakörülmények javítása. E tűrhetetlen helyzet gyökeres megváltoztatása érdekében:

1. Javasoljuk a gazdasági terveket úgy megszabni, hogy néhány év alatt Borsod-Abaúj-Zemplén megye és Miskolc gazdasági, szociális, kulturális helyzete érje el és haladja meg az országos átlagos szintet.

2. Munkásaink követeléseivel egyetértünk, hogy kapják vissza a régi szerzett – de 1948-49-től elvett – jogaikat (vasúti kedvezményt, természetbeni juttatásaikat, stb.).

3. Munkásaink, bányászaink, műszaki értelmiségünk fizetését, anyagi lehetőségeinket figyelembe véve a lehető legnagyobb mértékben emelni kell, mert a múltban kevés intézkedés történt munkásaink, bányászaink, üzemi dolgozóink életkörülményeinek javítása érdekében.

4. Korábbi terveinknek megfelelően harcolunk és dolgozunk azért, hogy épüljön fel 1960-ig a megyében mintegy 15-16 ezer lakás (ebből legalább 5000 Miskolcon, legalább 5000 a bányászoknak). Üzemeink, állami és gazdasági szerveink minden erejükkel támogassák a családi házak építését, felkarolva megyénk igen sok eddigi helyes kezdeményezését, kihasználva eddig fel nem tárt lakásnyerési lehetőségeinket.

5. A diósgyőri öreg munkások nyugdíját igazságosan rendezzék, régi kérésük alapján csökkentsék a nyugdíjkorhatárt. Növeljék a szociális otthonok számát, biztosítsanak békés, nyugodt öregséget mindenkinek.

6. A mezőgazdaság fejlődésének útja a gépesített, nagyüzemi gazdálkodás. Ezért hívei vagyunk a teljes önkéntességen és törvényességen alapuló mezőgazdasági termelőszövetkezeti mozgalomnak, figyelembevéve a parasztság akaratát, törekvéseit és nemzeti hagyományainkat ebben is. A termelőszövetkezetek kapjanak erőteljes állami támogatást és hatóságaink, szerveink védjék meg őket minden rosszindulatú támadással szemben. Hatályon kívül kell helyezni az 1956-os adóemelést elrendelő rendeletet. Intézményesen gondoskodni kell a falusi munkaképtelen, vagy beteg öregekről, anyagi lehetőségeinkhez képest. Falusi szegény- és kisparasztjainkat megfelelő anyagi és más segítségben kell részesíteni. Az utóbbi években a régi kormány (bárhogy követeltük is) nem tett hatékony intézkedéseket érdekükben. Jóvá kell tenni minden törvénysértést, melyeket az eddigi tagosítások és a termelőszövetkezetek szervezése során elkövettek. Megfelelő gazdasági segítséget kell adni termelésük fejlesztéséhez, - az egyénileg gazdálkodóknak is. 1960 végéig el kell érni, hogy villamosítsanak minden falut megyénkben.

7. Vidéken (így megyénkben és városunkban) élő értelmiség eddigi anyagi és erkölcsi megbecsülését messzemenően nem tartjuk kielégítőnek, különösen a kezdő pedagógusokét, mérnökökét, a falun dolgozó értelmiségiek anyagi, szociális, kulturális helyzetét. Ezért:

a) meg kell szüntetni a fővárosi és vidéki értelmiségiek anyagi és erkölcsi megbecsülése közötti különbséget;

b) legyenek tudományos kutatóintézetek megyénkben, Miskolcon is;

c) mehessenek (az eddiginél sokkal nagyobb számban) külföldi tanulmányutakra megyénk, városunk értelmiségiei is;

d) az eddiginél több vidéki értelmiségi kapja meg kitűnő munkája alapján a Kossuth-díjat, népköztársaságunk kitüntetéseit;

e) maximális mértékben vegyék igénybe értelmiségünk szaktudását, műveltségét országunk kormányzásában, a szocializmus építésében, minden területen, városban, járásokban egyaránt.

8. Megyénk és Miskolc kulturális életét, helyzetét méltóvá kell tenni megyénk és városunk politikai, gazdasági jelentőségéhez és fel kell számolni azt a kulturális elmaradottságot, ami jogosan háborított és háborít fel ma is bennünket. Miért nincs elég és jó mozink? Miért nincs Miskolcnak egy jó színháza? Miért nincs számos járási székhelyünkön és községünkben elfogadható kulturális élet? Miért nincs városi kultúrotthona Miskolcnak? Kormányunk minden erejével küzdjön nemzeti kultúránk felvirágoztatásán.

9. Miskolcon épüljön fel a tervezett új kórház. Mezőkövesd határából tűnjön el végre a tbc-s tó. Kapjunk elég támogatást kórházi ágyaink szaporítására, tbc-s betegeink elégséges és megfelelő gyógyítására, bányáink és üzemeink egészségvédelmének, balesetvédelmének lényeges javítására.

10. Ha kilábalunk nehéz gazdasági helyzetünkből, szűnjön meg az egészségtelen és ingyenes túlórázás, bányáinkban a vasárnapi termelő munka.

11. Fordítsuk minden erőnket a termelőmunka megszervezésére, mert e nélkül szembe kell néznünk egy új infláció, spekuláció, áremelkedés szörnyű következményeivel. Ez az előfeltétele minden jogos politikai, gazdasági követelésünk kielégítésének. Ennek előfeltétele széntermelésünk gyorsütemű növelése. Ezért felhívjuk a kommunistákat, barátainkat, hogy vállaljanak néhányhetes munkát bányáinkban, s derék, hűséges bányászainkkal együtt induljanak új széncsatába.

12. Magánkisiparunk és kereskedelmünk kapjon megfelelő állami támogatást.

13. Teljes erővel küzdjön minden hazafi, állami és gazdasági szervünk, az éledező spekuláció, üzérkedés, feketézés, áremelés ellen! Lakosságunk jogos követelése ez!

Paraszttestvéreink lássák el az állami áraknak megfelelőn a városi lakosságot, bányászainkat, üzemi dolgozóinkat elégséges mezőgazdasági termékekkel, élelemmel, cserébe mindazért, amit eddig kaptak és a jövőben fognak kapni munkás-paraszthatalmunktól.

14. Nemzeti kincseinket, az urániumot és a bauxitot népünk érdekeinek megfelelően hasznosítsuk. Eddigi külkereskedelmi szerződéseink hibáit ki kell küszöbölni. Minderről tájékoztassák a közvéleményt.

15. Lényegesen könnyítsenek a dolgozó nők és édesanyák élet- és munkakörülményein. Ezért a jelenleginél jóval több napközire, óvodára, iskolára, olcsó háztartási gépre, üzemi fodrászüzletekre van szükség. Szűnjön meg városi iskoláinkban a 3 műszakos oktatás.

16. Síkraszállunk az általános-, közép-, főiskolák, egyetemeink következetes demokratizálása és megreformálás mellett.

IV. A pártról

Pártunk történetének legnehezebb szakaszát éli át, ezért a helyzet megköveteli, hogy összefogjuk a párt minden erejét, mert csak így tudjuk megvédeni a dolgozó nép hatalmát.

Szervezeteink, párttagjaink és vezetőink életét és tevékenységét a marxi-lenini eszmék alapján fogjuk kialakítani, a kommunisták és dolgozóink helyes véleményére, kritikájára, tanácsaira támaszkodva, azt az elvet vallva, hogy nekünk „itt Magyarországon kell együtt élnünk és halnunk” munkás-paraszt, értelmiségi, kisember testvéreinkkel, s velük együtt munkálkodnunk szabad és független, békét, félelem nélküli életet, virágzó jólétet és kultúrát biztosító szocialista hazánkért. Mi kommunisták ebben akarunk és fogunk tettekkel példát mutatni népünknek.

Pártunk elvi alapjai változatlanok. A marxizmus-leninizmus megdönthetetlen igazságai vezérelnek bennünket, a szocializmus megvalósításáért küzdünk, megvédjük a népi demokrácia államát és annak alapját: a megbonthatatlan munkás-paraszt szövetséget. A munkásosztály nagy nemzetközi táborához tartozunk, hazánk forró szeretetét elválaszthatatlannak tartjuk a proletárinternacionalizmustól, amelyet változatlanul vallunk. A szocialista országok népeivel való szoros testvéri együttműködésben, valamennyi nép békés együttélésének és barátságának alapján kívánjuk felvirágoztatni hazánkat.

Ezeknek az elvi alapoknak szem előtt tartásával dolgozták ki az MSZMP-ba való tagfelvétel „irányelveit” is, amely „Irányelvek a Magyar Szocialista Munkáspártba való tagfelvétel módjára” cím alatt megjelent a „népszabadság” 1956 november 23-i számában.

A Rákosi-Gerő-féle vezetés káros és bűnös tevékenységével kompromittálta a kommunistákat, a pártot, a kommunista eszméket, a szocializmust. Ezért nyíltan és határozottan leszögezzük:

1. Olyan gazdaságpolitikát kell folytatni, amely megfelel népünk érdekeinek, nemzeti hagyományainknak, a nemzetközi és belső helyzetnek, a nemzetközi munkás-mozgalom érdekeinek és nem okoz felmérhetetlen erkölcsi és anyagi károkat az országnak.

2. Nem lehet mégegyszer az államvédelmisták szuronyaira támaszkodó önkényuralmat megteremteni, amivel erkölcsileg tönkretettek sokezer becsületes dogozó embert, munkást és parasztot, hanem a népre, a munkásosztályra kell támaszkodni.

3. Nem helyes az a tétel, mely szerint a szocializmus építése közben az osztályharc mindenütt állandóan éleződik, mert ez alapot ad arra, hogy sokezer állampolgárt jogtalanul meghurcoljanak, mérhetetlen keserűséget okozzanak ezzel. Ugyanakkor éppen az elmúlt események alapján azt is látnunk kell, hogy a tőkések és földbirtokosok megragadnak minden alkalmat uralmuk visszaszerzése érdekében. Éppen ezért minden erőnkkel erősítenünk kell a munkás-paraszt hatalmat.

4. Mélységesen elítéljük a személyi kultuszt és minden káros következményét, a talpnyalást, gerinctelenséget, karrierizmust, protekciót.

5. A népi demokrácia, a szocializmus, a szocialista demokrácia keretei között a türelmes, vita hívei vagyunk. Határozottan elítéljük azokat, akik az ellenvéleményt nyilvánítókat üldözik, a vitatkozókat megbélyegzik.

6. A párt életében és tevékenységében:

a) biztosítani kell a pártonbelüli demokráciát, még a kisebbség véleményének a figyelembevételét is. Meg kell akadályozni, hogy egyének, vagy kisebb csoportok diktaturát gyakoroljanak a pártban. Nem lehet a párton belül centralizmus elvét úgy értelmezni, hogy süketen és vakon kell végrehajtani minden utasítást a „pártfegyelem” és a „pártegység” érdekében.

b) A párton belül egészséges, pártszerű vitákra és egészséges eszmecserékre van szükség.

c) Szakítani kell a pártmunka bürokratizmusával, meg kell szüntetni a hivatalnoki módszereket, utasítgatásokat. Ezek a pártmunkát eltorzították.

d) Messzemenően figyelembe kell venni a pártonkívüliek segítő véleményét is.

e) A pártvezetők éljenek együtt a munkásokkal, a dolgozókkal, ne különcködjenek, mert ez elválasztja őket a tömegektől.

f) Határozottan fellépünk az ellen, hogy a párttagsági könyvet jól jövedelmező állások megszerzésére, jogtalan előnyök elnyerésére használja fel bárki.

g) Elítéljük azokat, akik gyáván megfutamodtak és külföldre menekültek a felelősségvállalás elől.

Az Ideiglenes Intézőbizottság kijelenti, hogy határozottan fel fog lépni minden régi hiba és módszer ellen, mert azok megtűrése kompromittálná a Magyar Szocialista Munkáspártot és lehetetlenné tenné tevékenységét. Erre kötelezi a MSZMP minden szervezetét is a megyében.

Kommunisták! Elvtársak! Barátaink! Honfitársaink! Fiatalok!

Nyilatkozatunkban világosan, őszintén megmondottuk, hogy mitől határoljuk el magunkat, s hogy milyen új politikai, gazdasági, szociális, kulturális célok eléréséért indulunk harcba. Ebben drága hazán é édesanyánk, a magyar nép hűséges szolgálata vezérel bennünket.

Támogassátok a MSZMP-ot ebben a harcban! Magatok, családotok, hazánk érdekei követelik ezt! Harcoljunk és dolgozzunk, kéz a kézben, vállvetve e célokért a széles népi, nemzeti összefogás szellemében!

Kommunisták! Elvtársak!

Legyetek egységesek és áldozatkészek e célok eléréséért folytatott tevékenységetekben. Mutassatok tettekkel példát a törvényes rend és nyugalom, az élet normalizálásában, az ellenforradalmárok, a rendbontók, a terroristák ártalmatlanná tételében, a normális termelőmunka megszervezésében, a széntermelés növelésében, a spekuláció-feketézés elleni harcban, a lakosság élet- és munkakörülményeinek a javításában, a szerénységben.

Mutassatok példát, ha a bányákba szólít bennünket a haza érdeke, ha bármilyen sebeket kell begyógyítani honfitársaink szívén, ha társadalmi munkára van szükség, élet- és munkakörülményeink javítása érdekében!

Ismertessétek bátran, hirdessétek és vitassátok e nyilatkozatunkat megyénk lakosságával! Ezen az alapon alakítsátok ki azt a szilárd népi, nemzeti egységet, ami a legfontosabb feltétele munkás-paraszt hatalmunk megszilárdításának, szocialista fejlődésünknek.

MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT
MEGYEI IDEIGLENES INTÉZŐ BIZOTTSÁGA

Megkezdte tevékenységét a magyar értelmiség forradalmi tanácsa

(12. évf. 282. sz. 1. old. 1956. nov. 30.)

Mint az már országszerte ismeretes, az elmúlt héten a magyar értelmiség szervezeteinek, a fontos értelmiségi intézményeknek és az egyetemek képviselői megalakították a magyar értelmiség forradalmi tanácsát. A magyar értelmiség forradalmi tanácsának alapító nyilatkozata kimondja, hogy az október 23-án kitört forradalom lényegileg haladó, hazafias jellegű mozgalom a szocializmus alapján. A forradalom szellemi előkészítésében jelentős szerepet vitt értelmiségnek az új szakaszban legfontosabb feladata, hogy hozzájáruljon a forradalom eddigi vívmányainak biztosításához, továbbfejlesztéséhez, rendjének megszilárdításához. Ezen túlmenően ki kell alakítania azokat a kereteket és formákat, amelyek legalkalmasabbak arra, hogy az új viszonyok között az országot újjáépítsük.

„Most egész társadalmi, gazdasági, politikai életünket kell új alapra helyeznünk – mondja a többi között a nyilatkozat. – Ebben a munkában újból jelentős szerep vár a magyar értelmiség szervezeteire és szakembereire, az állami, a gazdasági és a kulturális élet minden területén.”

A magyar értelmiség forradalmi tanácsa azt a feladatot állítja tagszervezetei elé, hogy az egyes főhatóságok, gazdasági szervek, közigazgatási, kulturális és szociális intézmények, stb. mellett, illetve ezeken belül és ezekkel együttműködve dolgozzák ki az újjáépítés programját, terveit, módozatait.

A magyar értelmiség forradalmi tanácsának ideiglenes elnöksége – az alapító nyilatkozat szellemében – levelet intézett a Nagybudapesti Központi Munkástanácshoz. A levélben megállapítja: „Az egész forradalmi munkásság országos képviseletének megválasztásáig e tanácsot ismeri el a munkásság képviselőjének. A magyar nemzet forradalmi egységében változatlanul a munkásságot tartja a forradalom vívmányait megőrizni képes legfőbb tömegerőnek. Az értelmiség tehát a legszorosabb egységben kíván együttműködni a munkássággal a nagy nemzeti kérdések megoldásában.”

A tanács szerdai ülésén beható vita után határozatot hozott a jövő munkájára, terveire, a szervezeti és működési kérdésekre vonatkozóan.

(MTI)

Az Urányi-Fábián kajakkettős szerezte az első aranyérmet Magyarországnak Melbourneben

(12. évf. 283. sz. 4. old. 1956. dec. 1.)

A sok-sok várakozással teli versenynap után pénteken végre magyar győzelem is született a melbournei XVI. nyári olimpiai játékokon. Az első aranyérmet a tízezer méteres kajak kettősben a Fábián-Urányi-pár szerezte Magyarországnak.

Kajakozóink és kenuzóink az első napon mindjárt bebizonyították, hogy nemhiába bíztak bennük. Valamennyien „érmesek” lettek. A hosszútáv számokban kajak kettősben az Urányi-Fábián pár aranyérmet, kajakegyesben Hatlacki ezüstérmet, kenuegyesben Parti ugyancsak ezüst, míg kenukettesben a Farkas-Humits pár bronzérmet szerzett. A küzdelmek a Vendouree tavon folytak le, meglehetősen jó versenyidőben. Az idő kissé borús volt és enyhe szél fújt. Eredmények: kajak egyes (tízezer m) olimpiai bajnok: Gert Fredriksson (svéd) 47:43.4 p. 2. Hatlaczky (magyar) 47:53.3 p. 3. Scheuer (német) 48:00 p.

Kajak kettős (tízezer m) olimpiai bajnok Urányi János és Fábián László (Magyarország) 43:37 p. 2. Briel-Kleine (német) 43.40.6 p. 3. Green-Walter (ausztráliai) 43.43.2 p.

Kenu egyes: (10.000 m) olimpiai bajnok: Leon Rottman (román) 56:41 p. 2. Parti (magyar) 57:11 p. 3. Buharin (szovjet) 57:14.5 p.

Kenu kettes: (10.000 m) olimpiai bajnok: Karine és Botov (Szovjetunió) 54:2.4 p. 2. Dransart-Renaud (Franciaország) 54:2.4 p. 3. Farkas-Hunits (Magyarország) 56:15.6 p.

A párbajtőr egyéni küzdelmeinek második fordulójában a csapatbajnokság döntőjében résztvett csapatok, tehát a magyar csapat tagjai is résztvettek. A négy csoport első négy helyezettje az elődöntőbe került. Közöttük van Sákovics József és Balthazár Lajos is. Rerrich Béla csoportjában ötödik lett és kiesett.

A női tőrvívók döntőjében olimpiai bajnok: Gillian Sheen (angol) hat győzelem, egy vereség. 2. Orban (román) hat győzelem, egy vereség. 3. Garilhe (francia) öt győzelem, két vereség.

A késő esti órákban befejeződött az olimpiai tízpróba bajnokság is. Olimpiai bajnok: Milton Campbell (amerikai) 7937 pont új olimpiai csúcs! (Régi: Mathias amerikai 7887 pont. 1952.) 2. Johnson (amerikai) 7587, 3 Kuznyecov (szovjet) 7465 pont.

Munkásőrségeket állítanak fel az üzemekben

(12. évf. 284. sz. 3. old. 1956. dec. 2.)

Az MSZMP elsőrendű feladata a politikai nevelőmunka
Kádár János miniszterelnök Tatabányán.

A tatabányai bányászok már többször kifejezték azt az óhajukat, hogy személyesen Kádár János miniszterelnökkel beszéljék meg problémáikat. Ezért pénteken délben Kádár János Tatabányán a Tatabányai Szénbányászati Tröszt tanácstermében, mintegy négyórás tanácskozást folytatott a bányaüzemek munkástanácsainak képviselőivel.

A megbeszélésen először Kádár János ismertette a múlt hetek eseményeit, a pártnak és a kormánynak ezekről alkotott véleményét. Ezután a munkástanácsok tagjai fejtették ki őszintén és szókimondóan álláspontjukat. Végül Kádár János válaszolt a felszólalóknak.

A többi között beszélt arról, hogy az MSZMP-nek újfajta módon kell dolgoznia az üzemekben és elsősorban politikai nevelőmunkát kell végeznie.

A termelés irányítása a gazdasági szervek feladata és a munkásságé, amely a munkástanácsok útján maga is részt vesz a termelés vezetésében. Az üzemekben ezentúl mindig a munkástanácsokra kell támaszkodnia a kormánynak. Kádár János elmondta még: a karhatalomra vonatkozóan a kormánynak az a terve, hogy a rendőrséget munkásokkal erősíti meg és az üzemekben munkásőrséget állít fel, amelynek tagjai – azonkívül, hogy dolgoznak – az üzemi és a közrendet is védik. Végül Kádár János kijelentette: A rend helyreálltával most már elérkeztünk oda, hogy a kormány olyan programot adjon, amely tisztázza a további politikai fejlődés útját.

(MTI)

Papp László szerezte a második aranyérmet

(12. évf. 284. sz. 4. old. 1956. dec. 2.)

Ökölvívónk harmadszor szerezte meg az olimpiai bajnokságot - „Éremhullás” Melbourneban - 35 első hely sorsa dőlt el szombaton

A XVI. nyári olimpiai játékok szombati, 9. napja igazi „éremhullást” hozott. Míg ugyanis az eltelt egy hét alatt 59 aranyérem sorsa dőlt el, eddig 35 első helyezettnek adták át ezt a nagyszerű bajnoki díjat az olimpiai babérkoszorúval.

Ökölvívás

Szombaton este hatalmas érdeklődés kísérte az olimpiai ökölvívó bajnokság döntőit.

A döntő mérkőzések mind a tíz súlycsoportban olimpiai döntőhöz méltó küzdelmet hoztak, s a győztesek rászolgáltak az aranyéremre.

Nagyváltósúly: Papp László (magyar) P. Gy. Torres (amerikai) ellen olimpiai bajnok: Papp László (magyar), 2. Torres (amerikai), 3. Pietrzykowsky (lengyel) és McCormáck (angol).

A mérkőzés kezdete előtt felzúgott a nyolcezres nézősereg. Az egész ökölvívó stadionban, de talán az egész sportvilágban ezekben a percekben azt tárgyalták a szurkolók és szakembereke egyaránt, hogy a kétszeres olimpiai bajnok Papp Lászlónak sikerül-e véghezvinni olyan bravurt, amely még a világ egyetlen sportolójának sem sikerült.

A népszerű magyar bajnok beváltotta a szerepléséhez fűzött reményeket, s mint külföldi hírügynökségek jelentik, a harmadik olimpiai bajnokságával új fejezetet nyitott az olimpiák történetében.

Amikor Papp László a szorítóba lépett, felzúgott a kis magyar tábor, de éljenzését, bíztatását elnyomta a nyolcezres nézősereg ovációja. A küzdőfelek bemutatásakor a magyar ökölvívó hatalmas vastapsot kapott, s amikor a gong megszólalása előtt gyors sorozást adott a szorítósarok párnájára, tombolt a hatalmas közönség.

Papp László mindjárt támadólag lépett fel és amerikai ellenfele láthatóan tartózkodóan csak a védekezésre fordított gondot és szinte alig próbálkozott ellenütésekkel.

Papp László állandóan üldözte ellenfelét s kemény horgai egymás után értek célba, de az amerikai versenyző feltűnően jól állta azokat. Papp már az első menetben nagy pontelőnyre tett szert, ez még tovább fokozódott a második menetben. A menet közepén egy rendkívül kemény jobbhorga találta állon Torrest, amelytől még a „vasfejű” amerikai is megingott. A harmadik menetben is folytatódott az egyoldalú küzdelem, a közönség tombolva bíztatta a magyar versenyzőt. Az utolsó percekben már nyolcezer ember torkából zúgott a huj, huj, hajrá, a bíztatás Papp László felé, s amikor a mérkőzés végét jelző gong megszólalt, a magyar versenyzőnek leírhatatlan ünneplésben volt része.

A világ eddigi egyik legeredményesebb sportolójának dús az eredménylistája: háromszor nyert olimpiai bajnokságot, kétszer Európa-bajnokságot, és háromszor főiskolai világbajnokságot.

Középsúly: Olimpiai bajnok: G. Stkov (szovjet), 2. Tapia (chilei), 3. Zalazor [!Zalazar] argentin) és Charpron (francia).

Félnehézsúly: Olimpiai bajnok: James Boyd (amerikai), 2. Negrea (román), 3. Murauskas (szovjet) és Lucas (chilei).

Nehézsúly: Rademacher (amerikai), 2. Mohukin (szovjet), 3. Bekker (dél-afrikai) és Bozzano (olasz).

Bírkózás

Szombaton későn este zsúfolt nézőtér előtt befejeződött a szabadfogású birkózó olimpiai bajnokság.

A súlycsoportonkénti első helyezettek a következők:

Olimpiai bajnok: Mohamed Kojastepho (iráni)

Olimpiai bajnok: Mustafa Dagistanli (török)

Olimpiai bajnok: Shozo Sasahara (japán)

A szabadfogású birkózó olimpiai bajnokság elődöntőjében a magyar Tóth pontozással győzött Evans (amerikai) ellen.

Labdarúgás

Szovjetunió-Indonézia 4:0 (3:0). A döntetlenül végződött első mérkőzés után most biztosan nyert a szovjet csapat.

Vívás

Szombaton délelőtt rendeztek meg a párbajtőr egyéni verseny középdöntőjét. A magyarok közül Balthazár Lajos harcolta ki a továbbjutást, csoportjában harmadik lett, Sákovics József győzelem nélkül a 8. helyen végzett s ezzel kiesett.

A párbajtőrcsapat után egyéniben is olasz siker született. Az élénk érdeklődéssel kísért döntőben az arany, ezüst és bronzérmet egyaránt az olaszok szerezték meg.

Magyarországot ebben a számban Balthazár Lajos képviselte. A magyar sportoló nem okozott csalódást, képességének megfelelően vívott és végülis az ötödik helyet biztosította magának.

Atlétika

Az 1500 m-es síkfutás olimpiai bajnoka: Delaney (ír) 3:41.2 p. Uj olimpiai csúcs (régi: 3:45.2 p. Barthel (luxemburgi)1952.) 2. Rithatzanhain (német) 3:42.2 p. 3. Landy (ausztráliai) 3:42 p. 4. Tábori (magyar) 3:42.4 p.

Kajak

Kenu: Szombaton délután került sor a kajak és kenubajnokság befejező versenyeire. A magyar sportolók négy számban szerepeltek és sajnos messze elmaradtak a várakozástól. Egyetlen újabb aranyérmet sem sikerült szerezni és mindössze helyezésekkel kellett beérniök. Így a szombati nap folyamán egy második, két harmadik és egy negyedik helyet szereztek a magyar sportolók.

Részletes eredmények:

Kajak egyes ezer méter olimpiai bajnok: Bert [!Gert] Frederiksson (svéd) 4:12.8 p. 2. Piszarev (szovjet) 4:15.3 p. 3. Kiss Lajos (magyar) 4:16.2 p.

Kenu egyes (ezer méter) olimpiai bajnok: Leon Rottman (román) 5:05. p. 2. Hernek István (magyar) 5:06.2 p. 3. Bucharin (szovjet) 5:12.7 perc.

Kenu kettes (ezer méteren) olimpiai bajnok: Alekszej Dumiru [!Dumitru] – Simion Ismailciuc (román) 4:47.4 p. 2. Karine – Botev (szovjet) 4:48.6 p. 3. Wieland – Mohácsi (magyar) 4:54.3 p.

Kajak egyes női (ötszáz méter) olimpiai bajnok: Elisaveta Gyementyeva (szovjet) 2:18.9 p. 2. Zens (német) 2:19.6 p. 3. Soby [!Söby] (dán) 2:22.3 p. 4. Berkes Gyuláné (magyar) 2:23.5 p.

Kosárlabda

A kosárlabda olimpiai bajnokság is befejeződött szombaton. Olimpiai bajnok: Egyesült Államok, 2. Szovjetunió, 3. Uruguay.

A Megyei Munkástanács programja

(12. évf. 286. sz. 2. old. 1956. dec. 5.)

a megye dolgozói jogos politikai, gazdasági, szociális és kulturális követeléseinek kielégítésére

A Megyei Munkástanács figyelembevéve a jelenlegi politikai és gazdasági helyzetet, összegezte, egyesítette és továbbfejlesztette a megyében eddig kidolgozott és a diósgyőri munkások, a bányászok, az egyetemisták, a vasutasok, a munkástanácsok által elfogadott jogos és helyes követeléseket, annak érdekében, hogy ezzel megteremtse jogos követeléseink teljesítésének legfontosabb feltételét: a megye munkásainak, bányászainak, értelmiségeinek, fiataljainak, parasztjainak egységes állásfoglalását, egységes cselekvését.

I. Általános program

Munkás-paraszthatalmat, igazi népi hatalmat, a magyar sajátosságoknak, nemzeti hagyományainknak és érdekeinknek megfelelő szocializmust akarunk. Ezért visszautasítunk minden kapitalista, földesúri, ellenforradalmi és rákosista – gerőista restaurációs kísérletet, s ezek ellen egységesen határozottan harcolni fogunk a jövőben is.

Magyarország legyen szabad, független, szuverén ország! A kölcsönös érdekek, egyenjogúság, egymás belügyeibe való be nem avatkozás szabad külpolitika alapján építse és erősítse kapcsolatait, baráti együttműködését a szocializmust, kommunizmust építő népekkel, minden országgal. Nemzeti függetlenségünket, szuverénitásunkat, drága hazánk határait, szocialista vívmányainkat megvédjük minden támadó ellen, a népet hűségesen szolgáló honvédeinkre és fegyveres karhatalmi szerveinkre támaszkodva.

A szocializmus mellett állástfoglalva hangsúlyozzuk, hogy hűséges őrzői és továbbfejlesztői leszünk nemzeti hagyományainknak, Dózsa György, Petőfi Sándor, Rákóczi Ferenc, Kossuth Lajos, Táncsics Mihály, Szamuelly Tibor, Kun Béla, Rajk László, Pálffy György nyomdokain haladva. Megyénkben – Kossuth Lajos és Rákóczi Ferenc megyéjében – különös gondot fordítunk erre.

A nép érdekeinek megfelelő belpolitikát akarunk: a közélet következetes demokratizálását, népünk tényleges vezetőszerepét az országot érintő fontos kérdések eldöntésében, a termelő és szorgalmas alkotó munkán alapuló szakadatlanul emelkedő jólétet, a magyar nemzeti kultúra következetes fejlesztését és felvirágoztatását, félelem nélküli életet, törvényes rendet, nyugodt, békés életet. A béke, a törvényes rend, a nyugodt alkotómunka érdekében teljes erőnkkel küzdünk minden rendbontás, egyéni, vagy csoportos terrorakció, provokációk ellen.

II. Politikai program

1. A törvényes rend és nyugalom helyreállítása után a kormány kezdjen tárgyalásokat a szovjet kormánnyal és a varsói szerződésben részvevő államokkal a szovjet csapatok Magyarországról való kivonásáról.

2. A lehető leggyorsabban engedjék szabadon ártatlan honfitársainkat, az Ideiglenes Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány többszöri helyes állásfoglalása alapján is. Nem lehet bántódása senkinek, aki résztvett az október – novemberi eseményekben és nem követett el közönséges bűncselekményeket, főbenjáró bűnöket.

3. Demokratikus, általános, titkos, közvetlen választásokon a nép jogos érdekeit bátran és gerincesen képviselő hazafiakból kell megválasztani országgyűlési képviselőinket, Forradalmi Munkás-Paraszt Kormányunkat.

4. Március 15-ét nyilvánítsa nemzeti ünneppé, fizetett munkaszüneti nappá a kormány, október 6-át pedig nemzeti gyásznappá. Legyenek még fizetett ünnepnapok: január 1, augusztus 20, karácsony, húsvét és pünkösd másodnapjai, október 23-a legyen nemzeti ünnepünk.

5. A kormány teljes erejével támogassa az üzemi forradalmi munkástanácsokat, hogy azok az üzemek felelős demokratikus önkormányzati szervei legyenek.

A közeljövőben demokratikusan és titkosan válasszák újjá népi hatalmunk községi, városi, járási, megyei szerveit. E szervekben nem lehet helyük sem a horthysta-fasiszta rezsimet, sem a rákosista-gerőista rezsimet végig hűségesen kiszolgálóknak.

6. A pártok életében és vezetésében, állami és közéletünkben nem lehet szerepük a karrieristáknak, talpnyalóknak, demagógoknak, fasisztáknak, nyilasoknak, a tőkéseknek, a földesurak, a grófok és bárók kiszolgálóinak, csendőröknek és másoknak, a horthysta-fasiszta rezsimet és a rákosista-gerőista klikket végig vakon, hűségesen kiszolgálóknak. Vezető állásokba csak olyan kommunistáknak, más pártbelieknek és pártonkívülieknek lehet helyük, akik a marxista-leninista nemzetköziség mellett elsősorban magyarok, igaz hazafiak, akik tisztelik, becsülik, hűségesen őrzik és ápolják, továbbfejlesztik ezeréves nemzeti történelmünk nagyszerű hagyományait. Csakis ez a biztosítéka annak, hogy a kapitalista, földesúri és a rákosista-gerőista átkos múlt többé ne térhessen vissza!

7. Törvényes alapon felül kell vizsgálni Rákosi, Gerő, Farkas Mihály, a bűnöket elkövető államvédelmisták és mások tevékenységét és nyílt tárgyalásokon kell ítéletet mondani a bűnösök felett.

Népi államunk védelmét elsősorban fegyveres munkászászlóaljainkra és olyan fegyveres testületekre kell bíznunk, melyek minden tekintetben népünk érdekeinek és hűséges szolgálatának vannak alárendelve. Ezekben nem lehet helyük a volt államvédelmistáknak, a magukat kompromittáltaknak, huligánoknak és ellenforradalmároknak, egyéni célokat keresőknek, karrieristáknak, csak a munkás-paraszt hatalom hűséges híveinek.

8. Jogos politikai, gazdasági, szociális, kulturális követeléseink teljesítésének biztosítása végett megtartjuk sztrájkjogunkat. Sztrájkot minden esetben saját és népünk érdekei, munkás-paraszthatalmunk megszilárdítása érdekében használjuk fel.

9. Az új, haladó értelmiség legharcosabb rétegeivel, az egyetemi ifjúsággal és a haladó írókkal és újságírókkal, akik elismerik a munkásosztály vezetőszerepét, akik hívei a munkás-paraszthatalomnak és a szocializmusnak, valamint minden olyan megmozdulással, amely az itt kifejtettekkel egyetért, legteljesebb mértékben szolidaritást vállalunk.

10. Több-pártrendszer legyen Magyarországon. Legyen pártja a munkásosztálynak, a parasztságnak, a kisembereknek, de minden párt a szocializmus talaján álljon! A szocializmus talaján álló pártok szervezése és működése népünk elidegeníthetetlen demokratikus joga.

11. Számolják fel a felesleges, bürokratikus állami és gazdasági szerveket. Kicsiny, olcsó, jól dolgozó, a nép érdekeinek megfelelő állami és gazdasági apparátusokat kell szervezni. Meg kell szüntetni a felesleges állami és gazdasági szerveket.

12. A Megyei Munkástanács ellenőrizze a régi közigazgatási apparátus és annak végrehajtóbizottságának munkáját. A közigazgatási apparátusok munkáját a régi végrehajtóbizottságok irányítsák felelősen. A végrehajtóbizottságokban és a közigazgatási apparátusban csak olyanok dolgozhatnak, akik munkás-paraszthatalmunk hűséges hívei, akik határozottan, gerincesen küzdenek és dolgoznak népünk érdekeiért, akik osztatlanul bírják lakosságunk bizalmát. Közigazgatásunk legyen egyszerű, olcsó, a nép érdekeinek megfelelő, bürokráciamentes.

13. A kormány gondoskodjon az október-novemberi események során árván és özvegyen maradtakról, az elesettek árváinak neveléséről és gondozásáról, az elesettek hozzátartozóiról.

III. Gazdasági, szociális és kulturális program

A kormánynak elsősorban a munkások, bányászok életszínvonalának emelésére kell erélyes intézkedéseket tenni, mivel eddig alig történt valami ennek érdekében.

1. A rákosista-gerőista klikk szavakban a „magyar Ruhr-vidéknek” becézte Borsod megyét, Miskolcot. A valóságban megyénk és városunk egészségügyi, tanügyi, lakás, villamosítási, vízügyi, mezőgazdasági, útügyi helyzetét tekintve az utolsó megyék és városok közé tartozik. Ezért a kormány a következő években biztosítsa, hogy megyénk és városunk elérje, sőt meghaladja mindenben az országos átlagos szintet. Megyénk és városunk, üzemeink bányászaink, gazdasági, szociális, kulturális, egészségügyi, tanügyi, lakásügyi, mezőgazdasági, vízügyi, útügyi, villamosítási helyzetének lényeges javítása érdekében igen sok megyei, városi intézkedést kell tennünk saját erőnkből is. Ennek érdekében konkrét programot kell kidolgozni a munkástanácsoknak. A Megyei Munkástanács bizottságainak a közigazgatási szervekkel együtt rövid idő alatt kell kidolgozni és nyilvánosságra hozni saját programjukat.

2. A tervgazdaság terén megmutatkozó súlyos hibákkal kapcsolatban a Tervhivatal vezetőjét és a tervezés terén meglévő hiányosságokban bűnös egyéneket váltsa le a kormány.

3. A mai napig a titok fátyolával borított uránium-ügyre derítsünk fényt, a magyar nép nemzeti kincseit, az uránércet és alumíniumot kizárólag a magyar nép és a béke érdekében használjuk fel, az uránérc felhasználásáról a valóságnak megfelelően tájékoztassák a közvéleményt.

4. A kategóriai alapbéreket az ország gazdasági élete által megengedhető legnagyobb mértékben emeljék, állandóan emelkedjen a reálbér, szüntessék meg a burkolt áremelést, valamint a normák és a darabbérek rendszerét is.

5. A nyugdíjkorhatár férfiaknál 55, nőknél 50 év legyen, a nyugdíjakat gazdasági helyzetünknek megfelelően emeljék.

6. A családi pótlékot emeljék fel és töröljék el a 4 százalékos gyermektelenségi adót.

7. Mint szerzett jogunkat adják vissza a vasúti kedvezményt, évi kétszeres ingyenes és évi kétszeres kedvezményes utazás esetére. Vezessék be ismét, hogy munkásaink önköltségi áron vásárolhassanak anyagot és végezhessenek el kisebb javításokat üzemeinkben szükségleteik jobb kielégítése érdekében.

8. Az égető lakásproblémák megoldása érdekében 1960 végéig biztosítani kell Miskolcon 5000 lakás felépítését (az egész megyében legalább 15 000-et és ebből 5000-et a bányászoknak), a vállalatok nyújtsanak sokkal nagyobb mértékű támogatást kislakásépítéshez, elfogadható pénzügyi feltételek mellett.

9. A mezőgazdaság szocialista útjával egyetértünk, de az átszervezés a legteljesebb önkéntesség és a parasztság érdekeinek és nemzeti sajátosságaink szem előtt tartásával történjen. Töröljék el a parasztság beadási rendszerét, hatálytalanítsák az 1956-os adóemelést elrendelő intézkedést. A falusi szegény- és kisparasztság anyagi helyzetén lényegesen javítson a kormány és igazságosan állapítsa meg a falusi öregek szociális kedvezményét. Jóvá kell tenni minden törvénysértést, amelyeket a szövetkezeti mozgalom erőszakos szervezésével és törvénytelen tagosításokkal követtek el.

10. Szorgalmas termelő, alkotómunkával kell elegendő terméket biztosítani forintunk szilárdságáért, az életszínvonal biztosításáért, az infláció megakadályozásáért. Azért határozottan kell fellépni minden rendzavaró, a termelőmunkát bénítani akaró ellen.

11. Követeljük az elmúlt években kötött és az ország gazdasági életére károsan ható külkereskedelmi szerződések felülvizsgálását és azokat ismertessék az ország közvéleménye előtt. Követeljük a népgazdaságra előnytelen kereskedelmi szerződések felbontását és azt, hogy az ország külkereskedelme a legteljesebb egyenlőségen, a kölcsönös érdekeken alapuljon. Követeljük a külkereskedelmünkben megmutatkozott hibák okozóinak megnevezését és felelősségrevonását.

12. Elégséges anyagi támogatást kell kapnia a magánkisiparnak és a kiskereskedelemnek a kormánytól.

13. Meg kell szüntetni az egészségtelen hóvégi túlórázásokat és bányáinkban a vasárnapi termelőmunkát, a díjtalan túlórázást.

14. Minden állami, gazdasági szerv, minden hazafi erőteljesen küzdjön az áremelés, a spekuláció, az üzérkedés ellen, a stabil árakért.

15. Vizsgálják felül az SZTK juttatásokat, azokat gazdasági lehetőségeinkhez képest emeljék, elsősorban a táppénzt.

IV.

A Megyei Munkástanács azonnal hozzákezd a közigazgatási apparátussal együtt a reá tartozó intézkedések kidolgozásához és azok végrehajtásához, hogy lépésről-lépésre javítsunk jelenlegi súlyos politikai, gazdasági, szociális, kulturális helyzetünkön.

Ennek érdekében a munkástanácsoknak, megyénk minden igaz hazafijának teljes erejükkel támogatniok kell a Megyei Munkástanácsot, közigazgatási, állami és gazdasági szerveinket, bátran kell kezdeményezniök lakosságunk élet- és munkakörülményeinek javítását.

A Megyei Munkástanács rövid időn belül megbeszéli azon jogos követeléseink teljesítésének módját és idejét Kádár János miniszterelnökkel Budapesten vagy Miskolcon, melyek az Ideiglenes Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány hatáskörébe tartoznak.

Honfitársaink!

Barátaink!

Egységbe tömörülve dolgozzunk és küzdjünk e program valóraváltásáért!

A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Munkástanács

Megszűntek a forradalmi bizottságok

(12. évf. 287. sz. 1. old. 1956. dec. 6.)

Működésük gátolta az állami és gazdasági szervek munkáját

A magyar kormány határozata

A Magyar Forradalmi Munkás-paraszt Kormány határozata a forradalmi bizottságok és más hasonló elnevezésű társadalmi szervek megszüntetéséről.

Az 1956. október 23-át követő időkben a minisztériumokban, országos hatáskörű szerveknél, hatóságoknál, valamint egyéb hivataloknál, vállalatoknál, intézeteknél és intézményeknél forradalmi bizottságok és más hasonló elnevezésű szervek (a továbbiakban forradalmi bizottságok) létesültek. A forradalmi bizottságok működését a kormány 1/1956. XI. 9. számú rendeletének 2. paragrafusában és a 6/1956. XI. 12. számú határozatával szabályozta.

A hivatkozott kormányhatározat rendelkezéseit figyelmen kívül hagyva, egyes helyeken az úgynevezett forradalmi bizottságok gátolják az intézkedésekre jogosult törvényes szerveket, sőt jóval a rendkívüli események elmúlta után ismeretlen személyek egy magát „a Forradalmi Bizottságok Központi Intéző Bizottságá”-nak nevező szervet hoztak létre.

A tapasztalatok szerint a forradalmi bizottságok semmiféle közérdekű tevékenységet nem fejtenek ki, ellenkezőleg, ahol még léteznek és működnek, tevékenységük károsan befolyásolja és gátolja az állami és a gazdasági szervek munkáját, a közérdekű feladatok megoldását.

Ezért a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány a forradalmi bizottságokat és azok központi intéző bizottságát a mai nappal feloszlatja és működésüket ezennel megszünteti.

A forradalmi bizottságok által törvényellenesen eltávolított vezetők haladéktalanul térjenek vissza beosztási helyükre, ahol további munkába állításuk, vagy munkaviszonyuk megszüntetése tekintetében az dönt, aki az általuk betöltött munkakörben kinevezésükre, illetve felmentésükre a hatályos jogszabályok értelmében jogosult.

Ez a határozat kihirdetésének napján lép hatályba.

A rendelet dr. Münnich Ferenc a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány elnökhelyettese írta alá.

December 3-ig 111 ezer ember hagyta el Magyarországot

(12. évf. 287. sz. 1. old. 1956. dec. 6.)

A tengerentúli kivándorlásokkal foglalkozó kormányközi bizottság hétfőn bejelentette, hogy ezideig 111 ezer menekült hagyta el Magyarországot. Közülük 35 277 már menedéket talált Európában, vagy tengerentúl. A befogadási ajánlatok jelenleg meghaladták a hetvenötezret.

A táborok zsúfoltságának megszüntetésére növelték a szállítóeszközök számát és hétfőn 14 repülőgép 680 menekültet szállított Londonba Ausztriából, ugyanakkor napi négy repülőgép teljesít szolgálatot az Ausztria és az Egyesült Államok közti légihídon. Eisenhower elnök bejelentette, hogy az Egyesült Államok 21 500 menekültet fogad be és nem ötezret, ahogy korábban közölték. Más országok szintén bejelentették azt a szándékukat, hogy nagyobb számú menekültet fogadnak be. Körülbelül háromezer menekült érkezik naponta Magyarországról Ausztriába.

(MTI)

Megszereztük a harmadik aranyérmet a melbournei olimpián

(12. évf. 287. sz. 4. old. 1956. dec. 6.)

1928-tól ezúttal egymásután hatodszor szerezte meg férfi kardcsapatunk az aranyérmet

Bár már sok versenyét befejezett sportoló elutazott Ausztráliából, a küzdelmek azért még javában folynak Melbourneben és az „olimpiai láz” a második héten is szószerint érvényben van. Az St.-Kildy vívócsarnokban többezren jöttek össze, hogy tanúi legyenek a döntőbe került négy csapat: Franciaország, Szovjetunió, Lengyelország és Magyarország közötti kardcsatának.

Az első mérkőzésen Magyarország együttese Franciaország csapatát 12:4 arányban győzte le. A második mérkőzés eredménye: a lengyel csapat Szovjetunió kardvívói felett 9:7 arányban diadalmaskodott. Ezután került sor a Magyarország – Szovjetunió közötti csörtékre. Hírügynökségi jelentések szerint a magyar kardcsapat egész könnyedén érte el győzelmét az igen nagy lendülettel, de sok technikai hibával vívó szovjet csapattal szemben. A magyar együttesnek hatalmas közönségsikere volt. A győztes csörtéket hatalmas üdvrivalgással fogadta az ausztrál nézősereg. A 9:4-es állásnál a magyar csapat vezetői feladták a további csörtéket.

A magyar együttesből Keresztes és Kárpáti mutatta a legmeggyőzőbb formát, míg a szovjet csapat legjobbja Kuznyecov volt.

A második forduló második mérkőzése Lengyelország 10:6 arányú győzelmével végződött a franciák ellen. A harmadik mérkőzésen a Szovjetunió – Franciaország csapatainak viadalán a szovjet csapat 8:7 arányú vezetésénél a franciák feladták a további küzdelmet.

Az aranyérmet eldöntő Magyarország – Lengyelország mérkőzés 9:4 arányú magyar győzelmet hozott. A magyar csapat győzelmei Kovács (3), Kárpáti, Gerevich és Keresztes (2-2), illetve Zabloczky (2), Pavlowsky és Kusewsyki (1-1).

Szinte páratlan sikersorozatot folytatott a magyar kardcsapat Melbourneben, hiszen 1928 óta ezúttal egymás után hatodszor szerezte meg a kardcsapat olimpiai bajnokságát. Ezt megelőzően 1908-ban, 1912-ben is a magyar együttes volt az olimpián az első, s csupán 1920-ban és 1924-ben szakította meg sikersorozatát az olasz válogatott.

A magyar vívócsapat mérkőzéseiről szóló jelentések a legnagyobb elismerés hangján szólnak versenyzőinkről.

A magyar kardvívást szinte kivétel nélkül valamennyi nemzetközi szakértő egyedülállónak tartja a világon, s azt a fölényt, amellyel valamennyi ellenfelüket legyőzték, lenyűgözőnek mondják.

Különösen arról írnak sokat, hogy a magyar csapat taktikája minden mérkőzésen az volt: legjobb védekezés a támadás. Ezt pedig olyan ördögi gyorsasággal hajtották vére, hogy ellenfelüknek lélekzetnyi idejük sem akadt, nemhogy ellenlépésen törhették volna a fejüket.

A magyar csapat nagy harca a 4. helyért

(12. évf. 289. sz. [4.] old. 1956. dec. 8.)

Az olimpia utolsóelőtti versenynapja

Kilenc aranyérme van hazánknak

[…] utolsóelőtti napjához érkezett [Melbourn]eban a XVI. nyári olimpiai já[tékok kü]zdelme.

[S]zámítgatások folytak pénteken [a magya]r sportolók táborában elsősor[ban], hogy milyen előnnyel kellene […] magyar kéziszer csapatnak, […] az összetett csapatverseny[nek gy]őztese legyen együttesünk. Eh[hez] is tudni kell, hogy a kéziszer[tornán] szerzett pontok is számí[tanak] összetett csapatversenyben.

Másodsorban arról folyt a számítgatás, hogy el tudják-e érni a magyar olimpiások a 4. helyet az „aranyérme” tabellán s hány pontot tudnak megszerezni sportolóink, hogy beérjék, vagy esetleg előzzék a nemhivatalos pontversenyben 4. helyen álló Németországot.

Mindezen fenti kérdéseknek már pénteken el kellett dőlniök, mivel a szombati záróünnepély labdarugó döntője magyar és német szempontból már nem befolyásolja a végső eredményt.

A reggel mindenesetre jól kezdődött. A kéziszer verseny a magyar csapat győzelmét hozta, sajnos pontelőnyük nem volt annyi, hogy az összetett csapatban előzni tudták volna a szovjet együttest s így a második helyen végeztek. A szerzett 12 ponttal azonban hét pontra közelítette meg Magyarország Németországot. Az aranyérmek száma nyolcra emelkedett s ezzel Magyarország beérte Svédországot.

A Magyar Szocialista Munkáspárt ideiglenes központi bizottságának határozata

(12. évf. 290. sz. 1., 2. old. 1956. dec. 9.)

A Magyar Szocialista Munkáspárt Ideiglenes Központi Bizottsága 1956. december 2-án, 3-án és 5-én folytatólagos ülést tartott. Az ülés napirendjén a politikai helyzet és a párt feladatainak megvitatása szerepelt. A napirend előadója Kádár János elvtárs volt. A beható tárgyalás és vita során az ideiglenes központi bizottság 23 tagja közül 21 elvtárs szólalt fel. Ennek alapján az ideiglenes központi bizottság az alábbi határozatot hozta:

I. A hazánkban 1956. október 23-án kezdődött események okai és előzményei

A hazánkban 1956 október 23-án kezdődött események okainak és előzményinek minden részletében való pontos feltáráshoz még további rendszeres adatgyűjtésre és elemzésre van szükség. De az események kiváltó okai, fő mozgató erői és jellemző sajátosságai már ma is teljesen világosak.

Az eseményeknek négy alapvető oka, illetve mozgató tényezője volt. Ezek az okok és tényezők már jóval az októberi események kirobbanása előtt egy időben, egymás mellett, egymásba kapcsolódva és egymással kölcsönhatásban hatottak s együttesen vezették az eseményeket tragikus alakulásuk felé. Ezek az okok és hatóerők a következők:

1. A Rákosi-Gerő – klikk, melynek a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségében és a Magyar Népköztársaság kormányában döntő befolyása volt, 1948. végétől kezdve letért a marxizmus-leninizmus elvi alapjáról. A párt- és állami életben valamint a gazdasági élet irányításában szektás és dogmatikus politikát, ellentmondást nem tűrő parancsolgató, bürokratikus vezetési módszereket honosított meg. Káros módszereik rendkívül súlyos hibákhoz és bűnökhöz vezettek a párt- és állami életünkben egyaránt. Akadályozták a párt- és társadalmi élet demokratizmusának kiszélesítését, durván megsértették a szocialista törvényességet. Olyan gazdasági politikát erőltettek a népre,l amely figyelmen kívül hagyta az ország gazdasági adottságait, gátolta a dolgozók életszínvonalának emelését. Az önkéntesség lenini elvének megsértésével a termelőszövetkezeti mozgalmat súlyosan kompromittálták a parasztság jelentős része előtt. A szovjet példa gépies másolásával, a szovjet-magyar barátság helytelen értelmezésével, a nemzeti érdekek háttérbe szorításával, haladó hagyományaink és nemzeti érdekeink lebecsülésével és semmibevevésével súlyosan megsértették a magyar nép nemzeti és hazafias érzéseit.

A Rákosi-Gerő – klikk antileninista, a kommunista párttól idegen vezetési módszereivel szakadást idézett elő a párt vezetősége és tagsága, a párt és a munkásosztály, a munkásosztály és szövetségese, a parasztság valamint a párt és értelmiségi dolgozók között. Aláásták és gyengítették a párt tekintélyét.

Ez a vezető klikk képtelen volt arra, hogy súlyos hibáit és bűneit beismerje és kijavítsa. Magatartásán lényegében a Szovjetunió Kommunista Pártja történelmi jelentőségű XX. Kongresszusa után sem változtatott, annak útmutatásait figyelmen kívül hagyta. Hatalmi állásához még akkor is görcsösen ragaszkodott, amikor – főleg 1956 március elejétől kezdve – már szembe állt vele a Központi Vezetőség jelentős része, a pártfunkcionáriusok többsége, úgyszólván az egész párttagság és lényegében már egy elszigetelt klikk helyzetében volt. A pártegységre hivatkozva minden jogos kritikát frakciózásnak minősítve, akadályozták a kérdések pártszerű és demokratikus kijavítását.

A régi pártvezetés szektás politikája széles, demokratikus ellenzéki mozgalmat hozott létre az 1953. nyarát követő időben elsősorban a pártban, majd a kommunisták legjobbjainak vezetésével a dolgozók tömegeiben.

A súlyos hibák következtében mélyen elkeseredett kommunisták és pártonkívüli demokratikus tömegek e hibák kijavításáért harcoltak, de hűek maradtak a kommunizmus eszméihez, a szocialista társadalmi rendhez, a Magyar Népköztársasághoz.

A szocializmushoz hű, széles, demokratikus tömegmozgalom részvevői ennek félreérthetetlenül hangot adtak az októberi események előtt, az októberi események alatt és azok után is.

2. Az októberi események keletkezésében és azok tragikus fordulatában súlyos szerepet játszott a korábbi években kialakult és állandóan növekvő pártellenzéknek az a szárnya is, amely Nagy Imrét és Losonczy Gézát választotta zászlajául. A pártellenzék e csoportjának tevékenysége pozitívnak tekinthető mindaddig, amíg harcuk – az egész pártellenzékkel együtt – a Rákosi-Gerő – klikk politikája ellen irányult 1956 tavaszán azonban tevékenységükben olyan fordulat következett be, amely fellépésük jellegét alapvetően megváltoztatta. A kritikát – helytelenül – a párton kívülre, az utcára vitték ki, amelybe a reakciós elemek is bekapcsolódtak. Ilyenformán ez a kritika eltorzult, s többé már nem a Rákosi-Gerő –klikk […] meglévő tekintélyét rombolta, a munkásosztály, a magyar népi demokratikus rend pozicióit és alapjait támadta.

A pártellenzéknek ez a csoportja, mely a hibák kijavításához pozitív programot nem adott, egyoldalúan csak a pártot támadta, s egyidejűleg a reakciótól nem határolta el magát.

Felbátorította a reakció erőit és jelentős mértékben hozzájárult az ellenforradalom kirobbantásához.

3. Az októberi események előkészítésében és kirobbantásában alapvető tényez volt a Horthy-fasiszta és a magyar kapitalista-földesúri ellenforradalom, melynek jelentős erői működtek illegálisan idehaza, fő erői pedig Nyugat-Németországban gyülekeztek és szervezkedtek. A magyar ellenforradalom célja a kapitalista, földesúri rendszer visszaállítása volt, amelyről az 1945-ben elszenvedett vereség óta egy pillanatra sem mondott le. Ellenkezőleg, azóta állandóan szervezkedett és csak a kedvező alkalomra várt, hogy lecsapjon népi demokratikus rendszerünkre és ellenforradalmi céljait valóraváltsa.

4. A magyarországi eseményekben végül döntő és alapvető szerepet játszott a nemzetközi imperializmus, amelynek céljai természetesen túlmentek a magyar kérdésen. A közelmúltból világszerte ismeretesek a vietnami, koreai, taivani […] vokációk. Ezek a példák azt mutatják, hogy a nemzetközi imperializmus nem mondott le a népek leigázására és kizsákmányolásának további fenntartására irányuló törekvéseiről, nem mondott le a helyi háborúk és egy új, harmadik világháború kirobbantásának tervéről. A nemzetközi imperialistáknak a magyar eseményekbe való beavatkozását és szerepét az októberi események előkészítésében az a mindenki által ismert tény is bizonyítja, hogy a kezükben levő nyugati rádiók és adóállomások (Amerika hangja és Szabad Európa) az elmúlt tizenkét év alatt egy percig sem szüntek meg a Magyar Népköztársaság, és intézményei ellen uszítani. 1945-ben a földreform ellen, majd a gyárak, bányák és bankok államosítása ellen uszítottak. A legutóbbi három év alatt pedig minden erejüket megfeszítették, hogy a ténylegesen meglevő hibákat mértéktelenül eltúlozva a rendszer ellen uszításra használják fel. Céljuk az volt, hogy a magyar kommunistákat a demokratikus érzésű tömegeket a szocialista eszme s a népi demokratikus rendszer, a Magyar Népköztársaság ellen fordítsák.

A háttérben meghúzódó s onnan irányító nemzetközi imperialista körök bűnös szerepét a magyar események kirobbantásában bizonyítja továbbá az a tény, hogy Nyugat-Németországban ellenforradalmi célokra már évekkel ezelőtt összegyűjtötték a volt horthysta hadseregnek és csendőrségnek a Hitler-fasisztákkal együtt Nyugatra menekült maradványait.

Egyenruhába öltöztették, fegyverrel látták el, katonai kiképzésben részesítették és amerikai dollárokkal fizették őket. Előőrseiket hónapokkal az októberi események előtt növekvő számban küldték Magyarországra, hogy aknamunkát folytassanak nép demokratikus rendszerünk ellen.

Az imperializmusnak Magyarországon az ellenforradalom nyeregbe segítésével egy új háborús tűzfészek létrehozása volt a célja most már itt – Európa térségében.

II. Az október 23-án kezdődött események

Az országban lejátszódott események helyileg és időrendben – egyes szakaszaiban is – különböznek egymástól.

Az október 23-án Budapesten tüntető fiatalok többségét a Rákosi-Gerő – klikk hibái és vezetési módszerei feletti elkeseredettségében az a szándék vezette, hogy e hibákat megszüntetve, a népi demokratikus rendszer alapjait megerősítve, a szocializmus építésének útján haladjon előre az ország. Ez még határozottabban és szembetűnőbben így volt vidéken, az ott megmozdult tüntető dolgozóknál.

Az októberi események minden részvevője tudja azt is, hogy már a budapesti fegyveres felkelést megelőző órákban – a délutáni diáktüntetésen – megjelentek az olyan, kimondottan ellenforradalmi jelszavak és követelései is, mint Le a vörös csillaggal, Ne használd az elvtárs szót, Nem, nem, soha!, s ugyanakkor megkezdődött a vörös zászlók égetése is.

Az ellenforradalom azonban hosszú ideig gondosan álcázta magát a tömegek előtt és csak október 30-a után, a tűzszünet idején lépett fel nyíltan, álarc nélkül. Az az ellenforradalmi erő, amely ekkor kommunistákat és más haladó, munkás, paraszt és értelmiségi dolgozókat mészárolt le az utcán, már a felkelés első óráiban, október 23-a estéjének katonai akcióiban is szervezetten vett részt és tudatosan, saját céljai irányában befolyásolta az eseményeket. Ugyanezt az erőt képviselték Mindszenty, B. Szabó, Lichtenstein herceg és a többiek rádióbszédeikkel, herceg Eszterházy és gróf Takách-Tolvay fellépésükkel nyíltan a kapitalizmus visszaállítására uszítva.

Mindenki előtt világos, hogy azokat a katonai manővereket, amelyek guerilla-csoportok részvételévek, a rádió ostromával egyidejűleg a legfontosabb katonai és állami vezetési szervek – a józsefvárosi telefonközpont nemzetközi vonalának osztálya, a Nyugati-pályaudvar, a lakihegyi rádióállomás, a ferihegyi repülőtér, a Fegyvergyár, a Timót-utcai katonai fegyverraktár – elfoglalását célozták, nem az október 23-án délután békésen tüntető egyetemi hallgatók, hanem csak igen tapasztalt és képzett ellenforradalmi diverzánsok szervezhették meg.

Világos az is, hogy az ellenforradalom célja nem a hibák kijavítása, hanem a néphatalom, a Magyar Népköztársaság államának megdöntése, a szocialista vívmányok megsemmisítése volt. Arra a kérdésre, hogy mi volt a Magyarországon október 23-án kezdődött fegyveres felkelés alapvető jellegzetessége: forradalom, vagy nemzeti forradalom-e, szembenézve a tényekkel csak azt válaszolhatjuk, nem volt sem az egyik, sem a másik, hanem ellenforradalom volt. Ezt az igazságot akkor is meg kell mondani, ha tudatában vagyunk annak, hogy az események során az országban megmozdult tömegek túlnyomó többsége célkitűzésein, szándékaiban és érzésein a Magyar Népköztársaság hű fia, becsületes dolgozó és jó hazafi volt, nem pedig ellenforradalmár.

Az októberi eseményekben becsületes szándékkal részt vett tömegeknek látniok kell azt a keserű igazságot, hogy a népköztársaság államrendje és intézményei ellen a fegyveres felkelés azok részéről is az ellenforradalom céljait mozdítja elő, akiknek az nem volt szándékában.

Hasonlóan tudniok kell azoknak is, akik a Magyar Népköztársaság elleni fegyveres támadás idején sztrájkoltak és tüntettek – ha egyébként teljesen indokolt és jogos gazdasági és politikai követeléseket hangoztattak is – hogy fellépésükkel a megtámadott Magyar Népköztársaság államrendjének erejét gyengítették és ezzel ténylegesen az ellenforradalom esélyeit növelték, amely – mint ismeretes – a munkásosztály hatalmának megdöntéséért harcolt.

Az októberi eseményekről szólva, rá kell mutatni arra az elítélendő szerepre is, amelyet a Nagy Imre-kormány játszott ezekben a napokban. Az ellenforradalmi erők előretörését megkönnyítette a kormány tehetetlensége és állandó jobbratolódása. Ezt mutatja olyan követelések elfogadása, mint például […] a varsói egyezmény azonnali hatályú törvénytelen felmondása, az ENSZ-beavatkozás kérése, az ellenforradalom leverésére segítségül hívott szovjet csapatokkal szembeni ellenállásra való felhívás, ellenforradalmi pártok tevékenységének és garázdálkodásának eltűrése, valamint a több pártrendszer olyan értelmű deklarálása, amely a szocializmus alapjainak feladásával volt egyenlő.

A Nagy Imre-kormány – melynek élén kommunista miniszterelnök állott – azzal, hogy a fehérterror nyílt dühöngésének napjaiban sem lépett fel nyíltan az ellenforradalommal szemben, azt nevével fedezte és leplezte a tömegek előtt, gátolta hogy felismerjék az ellenforradalmi veszély igazi nagyságát.

III. A jelenlegi helyzet

A jelenlegi helyzet főbb sajátosságai a következők: Az ellenforradalom fegyveres támadását a Magyar Népköztársaság államhatalma ellen november 4-én és az azt követő napokban szétzúzták. Utána az ellenforradalom visszavonult és ismét korábbi taktikáját alkalmazta.

A nyílt ellenforradalmi jelszavakat, amelyeket október 30-a és november 4-e között nyíltan hangoztatott és melynek valóraváltását akkor meg is kezdte, újra elködösítette és „forradalmi”, sőt „munkás” jelzőkkel álcázva igyekezett azokat a tömegek közé visszacsempészni.

A dolgozókat sztrájkra és bojkottra szólította fel. Miután pedig a sztrájk és bojkott a munkára, törvényes rendre és békességre vágyó munkások, parasztok és értelmiségiek nagy többségének józanságán megtört, ezeket a jelszavakat is félretette és a harc új eszközeihez nyúlt.

Most a „sztálinisták és rákosisták” elleni harc ürügyén folyik a kommunisták üldözése. Mindenütt – ahol erre az ellenforradalomnak még módja és lehetősége van – igyekszik az állami intézményekből, üzemekből, vállalatokból eltávolítani a kommunistákat, az egyszerű, becsületes munkásokat, parasztokat és értelmiségieket, a haladó embereket. Azok az emberek, akik ellen az ellenforradalom ma „szálinisták és rákosisták” címén uszít, túlnyomó többségükben igaz hazafiak, akik a Horthy-rendszer alatt illegalitásban harcoltak a munkásság és a parasztság felszabadításáért, akik mint partizánok küzdöttek a második világháború éveiben a hitleristák ellen az ország függetlenségéért, akik a felszabadulás után a földreformért, a gyárak, a bányák és bankok államosításáért és a néphatalom megteremtéséért harcoltak. Ezek legtöbbje szembeszállt a régi pártvezetéssel és ha az elmúlt években tévedtek is, a párttal együtt tévedtek s ma a párttal együtt javítják ki a múlt hibáit.

Minden tisztességes embernek meg kell értenie, hogy nem lehet forradalmi, munkás, nemzeti vagy demokratikus követeléseknek tekinteni olyan követeléseket, amelyek lényege kommunistaellenes, demokráciaellenes, szovjetellenes.

Ezek nem forradalmi, még kevésbé munkáskövetelések, ellenkezőleg, népi demokratikus rendszerünk alapjait támadó tiszta ellenforradalmi követelések.

Az ellenforradalom a fegyveres harc, valamint a sztrájk és bojkott csatájának elvesztése után nem adta fel a harcot. Most a rémhírterjesztés és a népellenes provokációk eszközeire tért át, hogy a visszatérő nyugalmat, a megkezdődött munka folyamatát és a megszilárduló törvényes rendet újból megzavarja. Arra törekedik, hogy az ország nehéz gazdasági helyzetét súlyosbítsa és a politikai kérdések demokratikus megoldását gátolja és késleltesse – s ha csak helyileg is – újabb összeütközéseket provokáljon ki és növelje a sok szenvedésen átment nép gyötrelmeit.

E kísérletek közé tartoznak azok a provokációk, amelyeket a napokban követtek el, többek között a megtévesztett és félrevezetett nők felhasználásával ellenforradalmi céljaik elérésére. Ide tartozik a békés lakosságot újabb fegyveres harcokkal rémisztető illegális röpiratok és hírek terjesztése is.

Az ellenforradalom, amely látja, hogy ereje és tömegbefolyása napról napra csökken, elkeseredett kísérleteket és kétségbeesett erőfeszítéseket tesz vesztett ügye megmentésére.

A békét és nyugalmat óhajtó lakosság azonban egyre inkább látja, hogy ezek a provokációk csak akadályozzák a belpolitikai és a nemzeti szuverenitásunkkal összefüggő kérdések rendezését és mindinkább elhatárolja magát az ellenforradalmi erőktől, sőt a magyar karhatalommal együttműködve, mindinkább szembefordul velük.

Végigtekintve a most lejátszódott súlyos események egész menetén, azt látjuk, hogy a magyar ellenforradalomnak és a nemzetközi imperializmus magyarországi fellépésének fontos tanulságai vannak a magyar nép számára. Az egyik legfőbb tanulsága az ellenforradalom álcázott fellépése. Korunkban az emberiség haladó eszméje a szocializmus. A szocialista és népi demokratikus országok egész sorának létrejöttével a szocializmus már világrendszerré változott és hatalmas vonzóerőt gyakorolt a kapitalista országok és a gyarmati iga ellen harcoló népek tömegeire. Az ellenforradalom és az imperializmus éppen ezért már nem tud többé a népek előtt saját zászlaja alatt az ellenforradalom, a kapitalizmus és az imperializmus jelszavaival fellépni. Kalóz módjára, idegen zászló alatt kényszerült fellépni nálunk is, hogy a néptömegek bizalmát megnyerje, kénytelen olyan jelszavakat hangoztatni, amelyek a nép előtt rokonszenvesek. Ellenforradalom helyett „forradalom”, az imperialista gyarmati elnyomás helyett a „szabadság” és a „nemzeti függetlenség” jelszavaival lopakodik be a tömegek közé, csapja be és vezeti félre őket.

IV. A párt egyes kérdései

Súlyos előzmények után nehéz helyzetben kell szembenézniök a feladatokkal a Magyar Szocialista Munkáspárt – ma már az egész országban működő – pártszervezeteinek és tagjainak. Az ideiglenes központi bizottság meg van győződve arról, hogy az október 30 és november 4-e között legmélyebb válságon már túljutottunk. Ha világosan látjuk az eseményeket, s következtetésképpen a jelenlegi helyzetet és tennivalókat, akkor minden előfeltétele megvan annak, hogy a párt a néptömegekkel összeforrva, velük együtt élve és harcolva, becsülettel betölthesse nehéz, ugyanakkor megtisztelő történelmi feladatát.

1. A párt tevékenységének elméleti és politikai alapjai
A Magyar Szocialista Munkáspárt a világ munkásságának élenjáró elmélete, a marxizmus-leninizmus tanításai alapján végzi tevékenységét. Visszavonhatatlanul szakít mindazzal, ami a múltban rossz és helytelen volt, ugyanakkor ápolja és továbbfejleszti mindazokat a nagy értékeket, amelyek megvoltak mindvégig a magyar kommunista mozgalom 38 éves történelmi harcában. Élesen elítéli az MDP vezetésének bűnös, dogmatikus hibáit, a leninizmus eltorzítását.

A párt történelmi feladata, hogy vezesse, segítse dolgozó népünket a szocialista társadalmi rend felépítésére hazánkban. Védi és továbbfejleszti a szocializmus építésének mindazokat a történelmi jelentőségű vívmányait, amelyeket népünk az elmúlt tizenkét év alatt – a hibás vezetési módszerek ellenére is – az alapvető tevékenységében marxista-leninista párt, a Magyar Dolgozók Pártja vezetésével ért el.

A Magyar Szocialista Munkáspárt a magyar munkásosztály egységes, forradalmi pártja. A kommunista és szociáldemokrata párt szervezeti és politikai egységét megteremtő 1948. évi egyesítő kongresszus […] bizottsága elítél minden olyan törekvést, amely a munkásosztály történelmileg kialakult egységét meg akarja bontani.

A Magyar Szocialista Munkáspárt a marxizmus-leninizmust alkotó módon alkalmazva, a szocializmust a magyar sajátosságoknak és a jelen történelmi követelményeknek megfelelően kívánja megvalósítani. Nem fogja más szocializmust építő országok gyakorlatát gépiesen másolni, hanem történelmi tapasztalataikat és eredményeiket figyelembe véve, a hazai adottságok alapján a szocializmus építésének sajátos, magyar útján akar haladni.

2. A párt szervezeti és vezetési módszerei

A Magyar Szocialista Munkáspárt tiszta és puritán munkáspárt legyen. A pártszervezetek megalapításában támaszkodni kell az MDP erőire; azokat, akik szilárdan és ingadozás nélkül kitartanak a dolgozó nép, a szocializmus ügye mellett, át kell venni az MSZMP-be. Megértő, baráti, elvtársi kapcsolatot kell fenntartani azokkal a volt MDP-tagokkal is, akik még az elmúlt időszak megrázó eseményeinek hatása alatt állnak, és egyelőre nem kívánnak a párt tagjai lenni.

Nem lehetnek a párt tagjai azok, akik az internacionalizmus elveivel szembenállva, nacionalista álláspontot képviselnek.

Pártunk tisztaságának megóvása érdekében nincs helye az MSZMP soraiban a karrierista elemeknek sem.

A megalakuló pártszervezetek és pártszervek a lenini szabályoknak megfelelően dolgozzanak. A demokratikus centralizmus elvének alapján állva, szabad és széles viták után, a párttagok többségének döntése alapján hozzanak határozatokat. E határozatok, valamint a felsőbb pártszervek határozatainak végrehajtása minden párttag számára kötelező. A párthatározatok kötelező végrehajtása mellett minden párttagnak jogában áll véleményét fenntartani és azt – ha szükségesnek látja – a felsőbb pártszervekkel ismertetni.

A Magyar Szocialista Munkáspárt minden egyes szervét demokratikusan, alulról választják meg. Az ideiglenes központi bizottság szükségesnek tartja a párt programjának és szervezeti szabályzatának mielőbbi kidolgozását és a pártkongresszus előkészítését. A program és szervezeti szabályzat tervezetét a párttagság egészével meg kell vitatni.

A párt minden szervezete és tagja bátran lépjen fel a régi szektás antidemokratikus vezetési módszerek felújításának kísérletei ellen.

A Magyar Szocialista Munkáspárt határozottan szakítani kíván azzal a régi, káros gyakorlattal is, amely eddig a pártnak az állami szervekhez, valamint más társadalmi szervekhez való viszonyát jellemezte. A párt politikai és ideológiai vezető szerepét az állami szervek tevékenységében és a dolgozók más társadalmi szerveiben nem utasításokkal, nem a kötelezőként kimondott határozatokkal biztosítja, hanem a célok és feladatok helyes meghatározásával, a dolgozó nép és az ország felemelkedését szolgáló javaslatokkal, e szervekben dolgozó párttagok példamutató, szerény, áldozatkész munkájával. A párt szervei és tagjai – Lenin szellemében – a dolgozó nép élettapasztalatában és bölcsességében bízva segítsék elő, hogy a szocializmus építésében minél teljesebben érvényesülhessen a nép alkotó ereje.

Az MSZMP minden tagja köteles pártmunkát végezni. Az eddigi gyakorlattal szemben – amikor a párt munkája jelentékeny mértékben a nagy apparátusra épült – most és a jövőben is munkáját a párttagok önként vállalt társadalmi tevékenysége útján fejti ki.

V. A párt előtt álló legfontosabb feladatok

1. A kommunistáknak most elsősorban türelmes, felvilágosító munkával, meggyőzéssel, az ellenség leleplezésével és politikai elszigetelésével – s ha kell, fegyverrel is – küzdeniök kell az ellenforradalmi veszély ellen. Meg kell értetniök a jóhiszemű, de félrevezetett emberekkel, hogy aki ma a termelő munkát akadályozza, vagy zavarja, az nemcsak anyagilag károsítja meg a dolgozókat, hanem egyúttal a munkáshatalom gazdasági és politikai alapját is gyengíti. Meg kell értetniök azt is, hogy a kommunisták üldözésére és megfélemlítésére irányuló kísérletek csakúgy, mint azok a törekvések, hogy a munkástanácsokból kirekesszék a kommunistákat, az egész munkásosztályt és végeredményben a dolgozók hatalmát fenyegető reakciós támadások. Vissza kell verni az ellenforradalomnak azt a próbálkozását, hogy a munkástanácsok segítségével – részben félrevezetve őket részben közéjük csempészett emberei segítségével – kiragadja a hatalmat a népköztársaság törvényes államhatalmi szervei kezéből.

2. A kommunisták annak tudatában végezzék munkájukat, hogy a munkástanácsok a munkásosztály fontos szervei most is és a jövőben is azok lesznek […]. Ennek érdekében a munkások legszélesebb köreinek bevonásával részleteiben is ki kell dolgozni a munkástanácsok feladatkörét és hozzá kell segíteni a munkástanácsok tagjait, hogy feladataik ellátásához szükséges ismereteket elsajátíthassák. Segítséget kell nyújtani az üzemek dolgozóinak ahhoz is, hogy munkástanácsaikat megtisztíthassák az oda nem való, demagóg, deklasszált, helyenként fasiszta elemektől.

3. A kommunistáknak mozgósítaniok kell az összes becsületes dolgozókat a szakszervezetek, a munkásosztály hagyományos érdekvédelmi szerveinek megvédésére, az osztályellenség támadásával szemben. Minden segítséget és támogatást meg kell adni ahhoz, hogy a szakszervezetek tevékenységükben leküzdjék a korábbi években volt bürokratikus vonásokat és valóban a dolgozók érdekeinek hathatós védelmezőivé és képviselőivé váljanak.

4. Az ideiglenes központi bizottság azt tartja, hogy a kormánynak az illetékes állami szervek és a legjobb gazdasági szakemberek bevonásával mielőbb ki kell dolgoznia az új helyzetnek megfelelő gazdaságpolitikát. E gazdaságpolitikának minden tekintetben gazdasági adottságainkon és sajátosságainkon kell épülnie. Segítenie kell messzemenően az egyéni kezdeményezés és szaktudás érvényesítését. A népgazdaság érdekeinek megfelelően alkalmazni kell az anyagi ösztönzést minden területen, - így a műszaki fejlesztés előmozdítására, a munka termelékenységének emelésére. A tervezés fontossága nem csökkent, de a feladatkörének meg kell változnia és elsősorban a népgazdaság legfontosabb arányai és fejlesztési iránya megállapítására kell figyelmet fordítani, ahol ez a szocializmus építését nem veszélyezteti, nagyobb lehetőséget kell biztosítani a magánszektor fejlesztésére.

Egész gazdaságpolitikánk fő kérdése, hogy a nemzeti jövedelem elosztásában, gazdasági beruházási terveink készítésében elsődleges szempont a dolgozók életszínvonalának fokozatos emelése legyen.

5. A Magyar Szocialista Munkáspárt egyik legfőbb feladatának tekinti a népi államhatalom alapjának, a munkás-paraszt szövetségnek állandó erősítését. Kormányzatunk mezőgazdasági politikáját ezen alapvető célkitűzésnek kell szolgálni. A dolgozók életszínvonala emelése érdekében elő kell segíteni a mezőgazdasági termelés erőteljes fellendítését, az egyéni paraszti gazdaságokban és a mezőgazdaág szocialista szektorában egyaránt. Ezt kívánja előmozdítani a kormány a begyűjtési rendszer megszüntetésével, úgyszintén a szövetkezeti és állami felvásárlás kiszélesítésével.

6. A szocializmus építésének tudományos alapokon és tudományos módszerekkel kell történnie. Mindent meg kell tenni, hogy a tudomány fejlődése számára a legkedvezőbb feltételek alakuljanak ki, beleértve a szabad vitákat, a kommunista és nem kommunista tudósok együttműködését, a szocialista és nem szocialista országok tudományos eredményinek megismerését külföldi utazások és tanácskozásokon való részvétel formájában is.

Az irodalmi és művészeti életben biztosítani kell nemzeti hagyományaink ápolását és fejlesztését. A szocialista-realista művészeti irányzat támogatása mellett biztosítani kívánjuk minden haladó irányzat és haladó alkotó művész érvényesülését. […]

A Magyar Szocialista Munkáspárt mindent megtesz azért, hogy az ifjúság nyugodtan visszatérhessen az iskola padjaihoz, hogy a valóban demokratikus és nemzeti követelései teljesülhessenek, hogy oktatási rendszerünk megtisztulhasson a múlt hibáitól.

7. A jelenlegi helyzetben különösen fontos feladat az ellenforradalmi veszély leküzdésére az erős, demokratikus karhatalom megteremtése és később a gyári munkásőrségek megszervezése. Az öntudatos kommunistáknak, a régi szervezett munkások ezreinek ma a karhatalomban van a helyük, mert erős, szilárd karhatalmi századok, forradalmi honvédezredek a néphatalom, a szocializmus vívmányainak védelmezői mindenféle ellenforradalmi próbálkozással szemben.

A Magyar Szocialista Munkáspárt proletárinternacionalista álláspontja, hogy külpolitikánk alapja a Szovjetunióval és a népi demokráciák országaival való szoros barátság és együttműködés, a teljes nemzeti függetlenség, önállóság és szuverénitás elvei szerint. A párt politikája elsőrendű feladatának tartja, hogy mihamarabb tárgyalások induljanak az SZKP és MSZMP vezetősége, valamint a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság kormánya között, hogy szocialista országok közötti teljes egyenjogúság és önállóság, valamint az egymás belügyeibe való be nem avatkozás alapján rendezzék a két ország közötti viszonyt.

Az ideiglenes központi bizottság sürgető feladatnak tartja és javasolja a kormánynak, hogy készítse el a november 4-i kormánydeklaráció célkitűzéseinek megfelelően a fő politikai és gazdasági kérdések megoldásának tervét, a kibontakozás programját, a nemzet haladó erőinek összefogása és a szocialista demokrácia továbbfejlesztésének alapján.

Elvtársak! Előttünk, kommunisták előtt nem egyszer álltak már a maihoz hasonló súlyos, nehéz és bonyolult feladatok, de a munkásosztály legyőzhetetlen erejére támaszkodva szövetségben a parasztsággal és együtt a haladó értelmiséggel, most is leküzdjük az ellenforradalmat és megteremtjük a független, szabad demokratikus és szocialista Magyarországot.

Miskolcon is megkezdik a volt ÁVH-tagok felülvizsgálását

(12. évf. 290. sz. 3. old. 1956. dec. 9.)

A megyei rendőrkapitányságtól nyert értesülések alapján a jövő hét folyamán Miskolcon is megkezdik az ÁVH tagjainak felülvizsgálatát.

Budapesthez hasonlóan Borsodban is bizottságot hoznak létre, amelyben résztvesznek a megyei ügyészség, a megyei tanács, s a megyei rendőrkapitányság képviselői.

A felülvizsgáló bizottság kéri a város és megye lakosságát, hogy a volt Államvédelmi Hatóság tagjainak működéséről, munkájáról, tetteiről, ha tudnak valamit, azonnal jelentsék a megyei rendőrkapitányságon személyesen vagy írásban.

A felülvizsgáló bizottság egyébként úgy döntött, hogy munkájáról tájékoztatni fogja az „Északmagyarország” olvasótáborát.

Mindenkihez! Mindenkihez!

(12. évf. 291. sz. 3. old. 1956. dec. 10.)

Veszélyben a város és megye békéje, rendje!
Elvtársak! A munkáshatalom hívei!

Nem keveset tettünk azért, hogy sokat vérzett hazánkat, megóvjuk az újabb tragikus eseményektől. Hazánk területének négyötödén rend és béke uralkodik. Megyénkben és Miskolcon is már kezdett helyreállni a rend. Az ellenforradalom hívei Budapesten és Salgótarjánban újabb sztrájkokkal, tüntetésekkel igyekeztek felborítani a rendet. De a szervezett munkások, a régi kommunisták, valamint a karhatalom együttes fellépésére az ellenforradalmárok terve kudarcba fulladt.

Most Miskolcon, megyénkben kísérleteznek. Budapestről sztrájkok és tüntetések szervezésére ügynökök érkeztek, akik mindent elkövetnek a kialakuló rend és nyugalom felforgatására. Tegnap városunkban az asszonyok kis csoportja békésen tüntetett a város szobrai előtt. Karhatalmi alakulataink segítettek e tüntetést békésen levezetni. A Petőfi szobornál a tüntetést befejezték és önként szétoszlottak. Az ellenforradalmi elemek csalódottan látták, hogy ebből a tüntetésből nem sok hasznot húztak, ezután zavartkeltő egyének segítségével újabb tüntetést akartak kirobbantani, amely már nem békés, hanem nyílt provokatív és uszító volt. Az ellenforradalmárok a megtévesztett lakosokat, elsősorban a fiatalokat összecsapásra akarták bírni. Karhatalmi alakulatok ismételt figyelmeztetés után szétoszlatták a provokatívvá vált tüntetést.

Az ellenforradalmi ügynökség aknamunkája következtében megyénk és városunk nyugalma, rendje, békéje újra veszélyben forog. Ezért pártunk minden kommunistát, mindenkit, aki a néphatalom híve, erélyes harcra hív az ellenforradalom nyílt támadásának teljes szétzúzására.

1. Minden fegyvert viselt kommunista, mindazok, akik felismerték, hogy a megye és a város rendje veszélyben forog azonnal jelentkezzenek a karhatalmi alakulatoknál. Minden kommunista haladéktalanul jelentkezzen felső pártszervénél és a leghatározottabban vegye ki részét a rend biztosításában, a provokációk megakadályozásában.

2. A kommunisták teljes mértékben érezzék át a rend és békéért való felelősségüket és keményen lépjenek fel az ellenforradalmi uszítók ellen. Másrészt figyelmeztessék türelmes szóval a megtévesztett dolgozókat, az egyes forrófejű fiatalokat, hogy a rend felborítására törő akcióknak tragikus kimenetelük lehet. Elég vér folyt Budapesten. Miskolcon el lehet és el kell kerülni mindennemű összetűzést.

3. Mindenki, aki a munkáshatalom híve élesen határolja el magát a zavartkeltő sztrájkra, anarchiára és véres összeütközésre törő bűnös elemektől.

Édesanyák! Szülők! Tanuljunk végre a berlini 1953-as, a nemrég Posnanban és Budapesten lezajlott véres eseményekből. Most minden zavartkeltő az ellenforradalom kezére játszik!

Reszkessenek az ellenforradalmárok, mert nem kerülik el a legszigorúbb törvényes felelősségrevonást!

Elvtársak!

Veszélyben a rend és békés életünk! A párt harcba hív! Egyemberként álljatok a párt zászlaja mögé. Azonnal cselekedjetek. A mi ügyünk igaz ügy, mi békét, rendet és belső megbékélést akarunk. Az ellenforradalmárok tüntetéseket, inflációra vezető sztrájkokat, véres provokációkat akarnak. Az ő ügyük igazságtalan és bűnös ügy! Vereségük elkerülhetetlen! Miénk a győzelem!

Éljen a szocialista haza! Éljen a szocialista világrendszer!

A kormány a budapesti központi, kerületi, a vidéki és városi munkástanácsokat törvényen kívül helyezte

(12. évf. 291. sz. 1. old. 1956. dec. 10.)

Kihirdették a statáriumot a fegyverrejtegetőkkel szemben
Az ország, a nép érdekei késztették rendkívüli intézkedések megtételére

A Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány nyilatkozata az egyes rendkívüli intézkedésekkel kapcsolatban

A Forradalmi Munkás-Paraszt kormány a Népköztársaság további védelme, a törvényes rend további biztosítása érdekében és a dolgozó nép érdekei védelmében egyes rendkívüli intézkedéseket hozott. Ezeket a rendkívüli intézkedéseket az alábbi okok és körülmények tették szükségessé:

A Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány november […] óta határozott intézkedéseket tett az ellenforradalom fegyveres erőinek szétverésére, politikai befolyásának elszigetelésére, a termelőmunka megindítására és zavartalan folytatására, a törvényes rend helyreállítására és a lakosság nyugalmának biztosítására. Ezek az intézkedések, valamint karhatalmi szerveink megerősödése és határozott fellépése az ellenforradalmi erőkkel szemben, a budapesti munkásság tüntetése, a törvényes rend helyreállítása mellett gyűlöletet és elkeseredést váltottak ki az ellenforradalmi erők soraiban.

Az ellenforradalom eddig elszenvedett veresége után sem mondott le aljas céljai megvalósításáról.

Nem törődve dolgozó népük azon óhajával, hogy minél előbb helyreálljon országunkban a törvényes rend, s mindenütt zavartalanul folyjon a termelőmunka, újabb és újabb támadásokkal kísérletezik. Fegyvertárában változatlanul ott található a rémhírterjesztés, a terror, a sztrájkra való felhívás és az újabb fegyveres provokáció. December 4-én pl. Budapest egyes helyein nő-tüntetéseket szerveztek. A tüntetésben résztvevő nőket a Hősök teréről a Kossuth Lajos-szoborhoz akarták felvonultatni. Kb. 150 főnyi tüntető tömeg el is jutott az Alkotmány-utcán keresztül a Kossuth Lajos-térig, ahol karhatalmi alakulataink oszlásra szólították fel őket. Már ezt megelőzően karhatalmi alakulataink észrevették, hogy a Kossuth-szoborral szemben lévő Kúria épületének padlásablakaiban az ellenforradalmi provokátorok gépfegyver tüzelőállásokat létesítettek, azzal a galád céllal, hogy az általuk megszervezett tüntetés résztvevői között ők maguk vérfürdőt rendezzenek, s a történtekért a kormányra hárítsák a felelősséget. Pontosan ugyanilyen recept szerint s ugyanazzal az aljas céllal szerveztek tüntetést december 8-án Salgótarjánban, ahol sajnos, a provokáció részben már sikerült. Azon a címen, hogy az ugyanaznap reggel őrizetbe vett Gál Lajos kisterenyei lakost, aki demokráciaellenes röpcédulákat terjesztett, s a bányászok között sztrájkra uszított és Vicián Tibor szupataki lakost, aki a Népköztársaság ellen fegyveres szervezkedés miatt 12 évi börtönre volt ítélve, ki akarják szabadítani, tüntetést szerveztek a rendőrség ellen. Erőszakkal hatották ki az üzemekből a dolgozókat. A Főkapitányság és a Megyei Tanács előtt így összegyűlt tömegre, s a karhatalom tagjaira az ellenforradalmi provokátorok golyószórókból és géppisztolyokból tüzet nyitottak és kézigránátokat dobáltak. E provokációnak több halálos és sebesült áldozata volt. Hasonló céllal provokációkkal kísérletezett az ellenforradalom a napokban Tatabányán, Békéscsabán és Battonyán is.

Az ellenforradalmi erüknek a véres provokáció kirobbantására irányuló törekvéseit megkönnyíti az a körülmény, hogy a lakosság birtokában még mindig igen nagy számban vannak törvénytelenül fegyverek Ezeket a fegyvereket az ellenforradalmi elemek napról napra fegyveres támadásokra, gyilkosságok és rablótámadások elkövetésére használják fel a békére és nyugalomra vágyó lakossággal szemben. Ez tette szükségessé, hogy a kormány a fegyverrejtegetőkkel szemben erőteljesebb fegyverekhez nyúljon, kihirdesse a statáriumot.

Az ellenforradalom a munkásszervezeteket is igyekszik felhasználni céljai elérésére. Ezek közül elsősorban a Munkástanácsokon keresztül próbálja érvényesíteni befolyását.

Az október 23-át követő napokban az ország minden termelő üzemében létrejöttek az ideiglenes munkástanácsok. A demokratikusan megválasztott munkástanácsokban, az igazgatásban kapott jogkörükön keresztül érvényesülnie kell a munkás önkormányzatnak. A munkástanácsok rendszerének teljes kialakítása fontos eszköz lesz a munkásosztály kezében a régi bürokratikus gazdasági vezet […]. Hibáinak kijavításában is. A Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány éppen […] törvényerejű rendeletben szabályozta a munkástanácsok működését, s a jövőben határozottan támaszkodni kíván a munkásoknak ezeknek a fontos szervezeteire.

Budapesten és az ország más területein hetekkel ezelőtt minden törvényes alap nélkül, a kormányszervek figyelmeztetése ellenére, megalakultak a Munkástanácsok területi szervei is.

A Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány nem értett egyet a munkástanácsok területi szervezésével és nem is ismerte el azokat. A budapesti munkástanács tagjaival ugyan, saját kérésükre, több alkalommal tárgyalt, azt remélve, hogy a budapesti munkástanács segítségére lehet az üzemi munkástanácsoknak feladataik elvégzésében. A gyakorlat azonban mást bizonyított.

A területi munkástanácsok nem segítették az üzemek munkástanácsait a rendeletben előírt feladataik elvégzésében. A budapesti központi munkástanács eddig kibocsátott 4 körlevelében egy szó utalás sem volt az üzemi munkástanácsok tényleges feladataira, mint pl. a dolgozók igazságérzetét sértő, sok vonatkozásban helytelen bérrendszer átalakítására, a termelés jobb megszervezésére stb. A budapesti munkástanács tagjai ezzel szemben arra törekedtek, hogy csak politikai kérdésekkel foglalkozzanak, s a munkástanácsok területi szervezeteit a törvényes végrehajtó államhatalmi szervekkel szemben, új államhatalmi szervvé építsék ki.

A budapesti központi munkástanácsba befurakodott egyes ellenforradalmi elemek, mint pl. Nemeskéri Kiss Imre, volt tőkés család sarja, csalásért elítélt személy, aki mamisított megbízólevéllel épült be a budapesti munkástanács vezetésébe, s Mester Endre, a MÁV Igazgatóság dolgozója, aki népi államhatalmunk ellen röpcédulákat sokszorosított és terjesztett és más, hozzájuk hasonló személy, célul tűzték ki a rendőrség lefegyverzését és kézbevételét. Az utóbbi napokban megtartott illegális országos értekezleten pedig a budapesti munkástanács részvevőinek többsége újabb vérontásra, fegyveres provokációra és sztrájkra uszítottak.

A Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány igen nagy türelmet tanúsított a budapesti munkástanáccsal szemben, látva azt, hogy annak tagjai között becsületes munkásemberek is vannak, akikkel a kormány mindig szót értett.

Bebizonyosodott azonban, hogy a budapesti munkástanácsban a józan munkásemberek nem tudják akaratukat érvényesíteni, a többségben lévő ellenforradalmi elemekkel szemben, akik egyre nyíltabban az ellenforradalom eszközévé akarják változtatni a budapesti munkástanácsot.

Ellenforradalmi céljaik elérésére az egyes megyékben törvénytelenül működő területi munkástanácsokat is fel akarják használni.

Éppen ezért a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány a budapesti központi munkástanácsokat, a budapesti kerületi munkástanácsokat, a vidéki, megyei és városi munkástanácsokat törvényen kívül helyezi és működésüket azonnali hatállyal megszünteti.

Ugyanakkor azonban a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány utasítja az összes ipari minisztériumokat, ipar-igazgatóságokat és tanácsi szerveket, hogy az üzemi munkástanácsoknak nyújtsanak messzemenő támogatást gazdasági feladataik elvégzéséhez, a törvényben előírt jogaik és kötelességeik gyakorlásához.

Ismeretes, hogy az üzemi munkástanácsokban is vannak még oda nem való elemiek, ami szintén gátolja az üzemi munkástanácsok működését. A Forradalmi Munkás-Paraszt Kormánynak az a véleménye, hogy a munkástanácsok megtisztítása az oda nem való elemektől minden üzemben, elsősorban a dolgozók ügye. Sok helyen a munkástanácsok felelőtlenül tékozolták az üzem javait, ami egyet jelent az állam vagyonának elherdálásával, az üzem dolgozóinak megkárosításával. Egyes üzemekben, mint pl. az Egyesült Izzóban, milliós összegeket herdált el forradalmi alap címén. A Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány felhívja az üzemek dolgozóinak figyelmét arra, hogy segítsék és támogassák a munkástanácsok tevékenységét, ellenőrizzék pénzgazdálkodásukat, s együttesen segítsenek a régi bürokratikus gazdasági vezetés hibáinak kiküszöbölésében.

A Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány szükségesnek tartja azt is, hogy a budapesti munkástanács tagjaiból és szakemberekből előkészítő bizottság alakuljon, amely kidolgozza az iparkamarák és a termelők tanácsának szervezeti és működési szabályzatát, amelyet a dolgozókkal való nyilvános megvitatás után jóváhagyásra az országgyűlés elé kell terjeszteni.

E rendkívüli intézkedések megtételére az ország és a nép érdekei késztetik a kormányt. Az ország dolgozó népe már hosszú idő óta sürgeti: tegyen a kormány határozott intézkedéseket az ellenforradalmi erők végleges megfékezésére, a rend és nyugalom biztosítására. A Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány felhívja a békére, rendre és nyugalomra vágyó lakosság tömegeit, legyenek segítségére az ellenforradalmi provokátorok felszámolásában, s az ország törvényes rendjének mielőbbi és végleges biztosításában.

Csoportosulási és felvonulási tilalmat rendeltek el

(12. évf. 291. sz. 1. old. 1956. dec. 10.)

Borsod-Abaúj-Zemplén megye, Miskolc polgárai! Honfitársaink!

Vasárnap délután és este Budapestről küldött ellenforradalmárok és provokátorok miskolci társaikkal együtt többszáz főnyi, főleg 16-18 éves fiatalokból álló csoportot vittek Miskolc utcáira, szovjetellenes, kormányellenes tüntetésre provokáció kirobbantására! Közöttük többen üzemi munkásokat, bányászokat, békés lakókat próbáltak kivinni – sikertelenül – az utcára provokációjuk, szovjetellenes és kormányellenes tüntetésük fedezésére.

Céljuk világos volt, megbontani a kialakuló rendet és nyugalmat, provokációikkal újabb vérontást előidézni, új sztrájkra uszítva inflációt okozni és így nyomort zúdítani a nyakunkba.

Mindebből elegünk van! Törvényes rendet és nyugalmat akarunk! Termelni, dolgozni akarunk, s ezen az alapon egyre jobb életet biztosítani magunknak és családunknak.

A vasárnapi miskolci provokáció és ellenforradalmi tüntetés kényszeríti arra a Megyei Tanács és a Miskolc Városi Tanács Végrehajtóbizottságait, hogy […] csoportosulási tilalmat rendeljenek el!

Felszólítunk minden állampolgárt, hogy tartózkodjon minden utcai felvonulástól, csoportosulástól és tüntetéstől, mert az ilyenekkel, mint ellenforradalmárokkal szemben […] a legszigorúbban fognak eljárni.

A Miskolc Városi Tanács Végrehajtóbizottsága

Fazekas László

A Megyei Tanács Végrehajtóbizottsága

Földvári Rudolf

Aki fegyvert, lőszert engedély nélkül tart birtokában, rögtönbíráskodás alá kerül

(12. évf. 291. sz. 4. old. 1956. dec. 10.)

A Népköztársaság Elnöki Tanácsának törvényerejű rendelete a rögtönbíráskodásról

Az a körülmény, hogy nagymennyiségű lőfegyver van ellenforradalmi elemek, hivatásos bűnözők, felelőtlen zavartkeltők és fegyvertartásra nem jogosult, más személyek birtokában, akadályozza a rend helyreállítást és veszélyezteti az állampolgárok személyi, valamint vagyoni biztonságát.

Népköztársaságunk ellenségei fegyverek birtokában gyilkosságok elkövetésétől sem riadnak vissza és megfélemlítik azokat a becsületes dolgozókat, akik békés alkotómunkájukkal, egész népünk érdekeit kívánják szolgálni. A becsületes dolgozók joggal követelnek hathatós intézkedéseket ennek a tűrhetetlen állapotnak megszüntetése érdekében.

Ennek megfelelően a Népköztársaság Elnöki Tanácsa az alábbiakat rendeli:

I. §. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a rögtönbíráskodást 1956. évi december hó 11-ik napjának 13 órájától kezdődő hatállyal az ország egész területére az alábbi bűntettek tekintetében elrendeli: gyilkosság, szándékos emberölés, gyújtogatás, rablás (fosztogatás), közérdekű üzemek, vagy a közönség életszükségletének ellátására szolgáló üzemek szándékos megrongálásában elkövetett bűntett (BHŐ 73-ik pont és a BHŐ. 172-es pont) és ezeknek a bűntetteknek a kísérlete, lőfegyver, lőszer, robbanószer, illetőleg robbanóanyag engedélynélküli tartása.

II. §. Azok, akik lőfegyvert, lőszert, robbanóanyagot stb. engedély nélkül tartanak birtokukban, azt 1956. december hó 11-ik napjának 18 órájáig kötelesek a fegyveres karhatalom bármely szervénél beszolgáltatni. Azok, akik a jelen törvényerejű rendelet kihirdetése és a beszolgáltatási határidő között fegyvereiket stb. beszolgáltatják, fegyverrejtegetés címén nem büntethetők.

III. §. Az első paragrafusban meghatározott bűntettek elkövetésére létesült szövetség és az ezekre irányító szervezkedés is rögtönítélő bíráskodási eljárás alá esik.

Aki hiteltérdemlő tudomást szerez arról, hogy más személy lőfegyvert, lőszert stb. engedély nélkül tart birtokában és azt a hatóságnak mihelyt lehetséges, nem jelenti, bűntettet követ el és rögtönbíráskodás alá esik. Ez a rendelkezés nem vonatkozik az 1952. II. törvény BTÁ 29-ik §-a szerinti hozzátartozókra.

IV. §. A rögtönbíráskodás kihirdetéséről a kormány gondoskodik. A kihirdetés sajtó, rádió és falragasz útján is történhetik. A rögtönbíráskodási eljárás a katonai bíróság hatáskörébe tartozik, a Népköztársaság Elnöki Tanácsa más rögtönítélő tanácsok kijelölése iránt is tehet intézkedést. A rögtönbíráskodás részletes szabályainak megállapítására a Népköztársaság Elnöki tanácsa a kormányt felhatalmazza. A fegyveres- gyár- és üzemőrségek fegyvertartásának módját külön törvényerejű rendelet szabályozza.

V. §. A jelen törvényerejű rendelet kihirdetése napján lép hatályba.

Budapest, 1956. december 9-én.

Dobi István

a Népköztársaság Eln. Tan. Elnöke

Kristóf István

a Népköztársaság Eln. Tan. Titkára

Anarchia helyett rendet akarunk! Sztrájk helyett termelő munkát!

(12. évf. 292. sz. 1. old. 1956. dec. 12.)

Megyénk dolgozói, munkások, parasztok, értelmiségiek, a népi hatalom hívei nagy erőfeszítéseket tettek az elmúlt két hét alatt, hogy az anarchiát felváltsa a rend, a bizonytalanságot a békés építés, a félelemnélküli élet.

Üzemi munkásaink, bányászaink, dolgozó parasztságunk többsége tanújelét adta megfontoltságának, higgadtságának, a népi hatalomhoz való hűségének. Ez elsősorban abban jutott kifejezésre, hogy bányászaink napról napra több szenet adtak a hazának, üzemeinkben is megindult és egyre lüktetőbbé vált a termelőmunka, dolgozó parasztságunk pedig nagyrészt befejezte az őszi mezőgazdasági munkákat.

A szívekben és agyakban egyre inkább az a gondolat győzedelmeskedett, hogy minden jogos gazdasági és politikai követelés teljesítésének legfontosabb feltétele az életet jelentő termelő munka. Lehiggadtak a kedélyek s egyre inkább a józanság uralkodott el az embereken. Egyre több derűs arc, a jövőben bízó, reménykedő emberek jártak keltek az utcán és dolgoztak az üzemekben.

Az ellenforradalmároknak azonban nem kell a rend, a béke, a termelő munka, mert tudják ez egyenlő a pusztulásukkal.

Budapest után Miskolcon is tüntetést szereztek, mellyel az volt a céljuk, hogy a kialakuló és egyre jobban szilárduló rendet megbontsák, hogy újra anarchia, rettegés, félelem legyen úrrá városunkban, megyénkben.

Azt akarták, hogy újra ártatlan magyar vér folyjék, ellenforradalmi érdekekért.

Azt akarták, hogy gyárainkban leálljon a termelő munka, városunkban a közlekedés, a lakosság élelemmel, tüzelővel való ellátása, hogy gyermekeink ne tanuljanak, beteg embertársaink hideg kórházakban szenvedjenek.

Azt akarták, hogy üzemi munkástanácsaink, ne az üzemek gazdasági irányításával foglalkozzanak.

Azt akarták, hogy Miskolc legyen a kiindulópontja egy újabb ellenforradalmi kísérletnek.

Az ellenforradalomnak ma már nincs talaja a becsületes dolgozók között, nem tudják már olyan könnyen megtéveszteni dolgozóinkat. Ezt bizonyítja, hogy az elmúlt 2 nap alatt legvadabb lárma, hangoskodás, uszítás ellenére is csak kb. 4-500 fő volt hajlandó kártékony munkájukhoz csatlakozni s ezeknek jórésze is meggondolatlan elemekből tevődött össze.

A Munkás-paraszt forradalmi kormány az ellenforradalommal és a hozzájuk csatlakozott jóhiszemű vagy félrevezetett emberekkel eddig nagyon lojálisan bánt el, lehetőséget adva, hogy a félrevezetetteknél is a józanság, meggondoltság győzzön.

Úgy látszik egyesek ezt – főleg az ellenforradalmárok – a kormány gyengeségének vélték.

Ezért helyesek a forradalmi munkás-paraszt kormány legutóbbi rendeletei, amelyek azt a célt szolgálják, hogy hazánkban és így városunkban, megyénkben is helyreálljon a rend, a nyugalom és folytatódjék a termelőmunka.

Ezért felhívással fordulunk megyénk városunk minden becsületes hazafiához, a kommunistákhoz, hogy támogassák a kormány intézkedéseit, segítsenek a rend, a nyugalom megőrzésében.

Anarchia helyett rendet akarunk! Sztrájk helyett termelőmunkát!

Békét, jólétet, rendet, félelemnélküli életet akarunk!

(12. évf. 292. sz. 1. old. 1956. dec. 12.)

Aki magyar, velünk tart!

Miskolcon hétfőn a koradélutáni órákban kisszabású tüntetés zajlott le. A Széchenyi-utcán kisebb-nagyobb csoportok verődtek össze. Újságokat égettek. Egy zöldkalapos, birgericsizmás férfi „hozzáértéssel költögette” a provokációra kapható indulatokat, majd tizen-huszan sorbarendeződtek, s „Aki magyar velünk tart!” – kiáltással, pár darab nemzetiszínű zászlót lobogtatva megindultak az állomás irányába. A tüntetésre szólító jelszavak nem tették meg a kívánt hatást. A járókelők a járdán maradtak, s onnan figyelték a kis csapat „országmentő” szószátyárkodását.

Villamost állítottak le, a Tanácsháztéren, hogy az utazókat is maguk mellé állítsák. Az emberek végigmérték a tüntetőket, „kölykök” morogták dühösen s a villamos tovább indult. Egy MÁVAUT-nak is elállták az útját. A leszállásra kényszerített utasoknak azonban semmi kedvük nem volt a tüntetéshez. Nagy többségük haragos arccal vette tudomásul, hogy nem folytathatják útjukat, a járdára mentek és elvegyültek a járókelők között.

A járdán hullámzó tömeg passzív magatartást tanúsította tüntetőkkel szemben. Megjegyzések hangzottak el, melyek a béke, a nyugalom, a félelemnélküli élet utáni vágyat juttatták kifejezésre, s elítélték a lármázókat, akik elcsépelt jelszavaikkal csak árthatnak a nép érdekeinek.

„Esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk!” szavalták a villanyrendőrnél megállapodott fiatalok. De az emberek arcán nem látszott megilletődés. Hiába szavaljuk, rabok vagyunk. A félelem rabjai, a kilátástalanság, a zavartkeltő rémhírek, a magunk csinálta gazdasági romlás veri bilincsbe életünket. A harag, a gyűlölet megszállottai újabb megpróbáltatásokat szeretnének zúdítani sokat szenvedett népünkre.

Kinek érdeke a zavartkeltés? Nem azoknak, akik fiatal szívük lelkesedését viszik a nemzeti zászlók alá, ők csak eszközök, s ha egy esetleges provokáció következtében holtan hullnának a kövezetre, drága vérükön népünk ellenségei hízlalnák múltat-akaró reményeiket.

Az ország pusztul, szaporodnak az aggasztó gondok. Lassan valóság lesz az, melytől oly igen rettegtünk, a nyomor. Keressük a kiutat a kilátástalan, reménytelen helyzetből, s a bajkeverők újabb akadályokat vetnek elénk. Meddig tűrjük még a rendbontók garázdálkodását?

Vessünk véget a bizonytalanságnak. Álljunk munkához. Tegyünk már végre valamit,hogy a fölénk tornyosuló viharfelhők eloszoljanak, s megint ránkragyogjon a béke tiszta fénye. Békét, jólétet, félelemnélküli életet akarunk. Aki magyar, velünk tart, s nem azokkal , akiknek semmi közük a néphez. „Rendezzük végre közös dolgainkat, ez a mi munkánk és nem is kevés!”

Miskolciak! Ne engedjétek!

(12. évf. 292. sz. 1. old. 1956. dec. 12.)

Az ellenforradalmárok, fegyveres provokátorok igyekeznek befészkelni magukat a házak pincéibe, lakásaikba, padlásaikba, hogy onnan orvul és galádul lőjjenek a szovjet katonákra, magyar fegyveres testület tagjaira, ártatlan polgárokra.

Ezt ne engedjétek, mert azt a házat, amelyikből lövés hangzik el, kérhetetlenül tűz alá veszik.

Miskolciak!

Védjétek meg családi otthonaitokat, házaitokat, szervezzétek meg házaitok védelmét.

Ne engedjétek házaitokba befészkelődni az ellenforradalmárokat, fegyveres provokátorokat.

Segítsetek ártalmatlanná tenni, lefegyverezni őket. Szervezzünk házőrségeket éjjelre, nappalra, s kövessünk el mindent, hogy az összeverődött kis csoportokat szétoszlassuk.

Katonai parancsnokság

Hogyan kezdődött a néma tüntetés Miskolcon?

(12. évf. 292. sz. 1. old. 1956. dec. 12.)

A Petőfi-szobortól – a Kossuth-térig

Vasárnap délután két óra körül asszonyok gyülekeztek Miskolcon a Petőfi szobornál, hogy leróják tiszteletüket a népi megmozdulásban elesettek emléke iránt. Szemtanúk állítása szerint kezdetben csak kisebb csoport jött össze, ez azonban a környékbeli járókelőkből egyreinkább nőtt. Hosszabb ideig csak némán állt az összegyülekezett csoport, majd elénekelték a himnuszt és a szózatot. Közben férfiak is gyülekezni kezdtek, körülállták az asszonyokat, s levett kalappal hallgatták az éneket, később pedig ők is belekapcsolódtak.

Rövid idő múlva elindult a némán tüntető menet a Kossuth szobor felé.

A gyógyszertár vállalat előtt

A felvonuló tömeg rendezett sorokban indult el. Középen az úttesten négyes sorban az asszonyok, kétoldalt a járdán a hozzájuk csatlakozó férfiak kísérték őket. A csoportnak ekkor még nem volt lobogója – azaz: néhány asszonynak volt kis pálcikákra szerelt nemzetiszínű zászlója.

A gyógyszertár vállalat portálján megpillantották az ott lévő fekete gyászlobogót, s a nemzetiszínű zászlót. A tömeg megállt, s elhatározták, hogy a felvonulás idejére kölcsönkérik a két zászlót. Fiatalemberek csöngettek be az ajtón, de nem jelentkezett senki. Becsöngettek a szomszédba is, de innen sem kaptak választ. Felmásztak tehát a rácson, levették a két zászlót, összetűzték úgy, hogy alul volt a fekete lobogó, fölötte a háromszínű magyar zászló.

Az így összeállított transzparenst két asszony vette magához s a némán tüntető csoport (amely egyre növekedett) megindult a Kossuth szobor felé.

A Széchenyi utcán

E sorok írói a Béke étterem előtt találkoztak a felvonulókkal. Az utcának ezen a szakaszán már ezernyire volt tehető a férfiak, s a nők száma. A járókelők is csatlakoztak a csoporthoz: nők a nőkhöz, férfiak a férfiakhoz. Jelszavakat ekkor még – minden más híresztelés ellenére egyáltalán nem hangoztattak. A felvonulók ég a járdán lévők kérdéseire sem válaszoltak. A tömeg ösztönösen vonult, s ösztönösen csatlakoztak hozzá az utcán lévők is. A magyar karhatalmi egységek nem akadályozták meg a menet felvonulását, arra kérték az embereket: őrködjenek afelett, hogy provokátor elemek rendbontó jelszavakkal ne hamisítsák meg a békés tüntetést. E kérésnek eleget tettek. A férfiak, amikor az Avas szálló elé ért a menet, s ennek árkádjai alól illuminált állapotban lévő idősebb férfi akart hozzá csatlakozni, megakadályozták ebben s vissza küldték oda, ahonnan jött…

A Kossuth szobornál

Az érkező csoport körülvette a szobrot, megtöltötte a Kossuth teret. Az utcán közlekedő autók leálltak, hogy ne zavarják a felvonulást, utasaik kiszálltak, s legtöbbjük csatlakozott a szobrot körülvevőkhöz. A városháztér felől egy benzineshordókat szállító szovjet gépkocsi pedig udvariasan visszafordult, s más irányba hajtott.

…A szobor előtt négy-öt percig néma csönd volt, majd az asszonyok halkan, s a férfiak énekével kísérve mind erőteljesebben ismét énekelték a himnuszt és a szózatot. Többen sírtak a meghatottságtól. Szép volt ez az aktus, s aki részvett ezen, sohasem felejti el. Az ilyen természetű felvonulást támogatja, s egyetért vele minden haladó gondolkodású ember. De mélyen elítéli azokat, akik a tömeg békés hangulatát provokációs jelszavakkal zavarják, s a felvonulást arra használják fel, hogy megbontsák a rendet, s ezzel bizonytalanságot, félelmet keltsenek a város lakóiban. Így történt ez vasárnap délután is. A békés tüntetés az esteli órákra provokációs jelleget öltött.

A Kossuth szobornál azonban ez még nem így volt. Az emberek segítve a karhatalmi szerveknek őrködtek azon, hogy valaki meg ne zavarja a rendet. A himnusz és a szózat eléneklése után a tömeg továbbra is néma maradt, s rendezett sorokban elindult végig a Szécsenyi majd a Szemere utcán a Népkert irányába. A villanyrendőrnél azonban többen elmaradtak a csoporttól, s elvonultak otthonaikba.

Mi történt hétfőn Miskolcon

(12. évf. 292. sz. 2. old. 1956. dec. 12.)

Az ellenforradalom és félrevezetett fiatalok az elmúlt napokban Miskolcon újabb provokációra készült. Már a reggeli órákban megállítgatták a villamosokat, s megfenyegették a kocsivezetőket, kalauzokat. Kétes elemekből, huligánokból csoport alakult és arra szólítgatta fel a járókelőket, hogy csatlakozzanak hozzájuk. A józan emberek azonban nem álltak velük szóba.

A kora délutáni órákban fokozódott az ellenforradalmárok erőfeszítése. Több fiatalt felvonultattak, akik zászlót vittek és szovjetellenes jelszavakat hangoztattak. Majd a szemerénél leállt a villamos- és buszforgalom, eltorlaszolódott az út.

A nyomda előtt ezután mintegy 300-400 fős csoport gyűlt össze. A nyomdában verseket akartak kinyomtatni, amelynek szovjetellenes éle volt. Miután a nyomdába sikerült behatolniok, röplapot kezdtek kinyomtatni.

Ekkor vonultak ki a szovjet katonák és a magyar rendőrök. A provokáció fokozódott, mind hangosabban kezdték becsmérelni és fenyegetni a szovjet elvtársakat, a tankok elé álltak, izgattak.

Miután az ellenforradalmárok látták, hogy nem tudnak tüzet kiprovokálni és a szovjet katonák a magyar rendőrökkel együtt megkezdik a tömeg szétoszlatását, a nyomdával szemközt lévő épületből, pincéből és ablakokból tüzelni kezdtek a tömegre, a szovjet katonákra, a rendőrökre. A kialakult lövöldözésben meghalt egy szovjet katona és kettő megsebesült. A magyar sebesültek száma ismeretlen. Tudniillik a lövöldözésre a tömeg hirtelen oszlani kezdett és az Ady hídra jutók, erős nyomásától a hídkorlát beszakadt és sokan beleestek a patakba.

Néhány megjegyzést az eseményekhez.

Mindannyian tudjuk miről van szó. Az ellenforradalmárok provokációja újabb vérhullást akar, élők százait akarja a földre teríteni, hogy az élet ne induljon be, hogy ezután is rettegésben éljünk, hogy a szovjet csapatok ne haggyák el városunkat.

Az életünkről, hazánkról, szeretteinkről van szó. Valamennyi becsületes dolgozó megelégelte ezt a feszült idegállapotot, a rettegést, szeretne békében élni. Rendet kíván. Ezen kívánság megvalósításához azonban segítségre van szükség. A miskolci hazafiak, a miskolci munkások segítségére. Ne nézzék, hogy az ellenforradalom újabb és újabb provokációt szervezhessen városunkban. Eltűrték, hogy mindaz bekövetkezzék, ami megtörtént. Meg kellett volna akadályozni s nem passzívan szemlélni a miskolci utcán az eseményeket. Egyöntetűen fel kell lépni határozottan és erőteljesen. Mindannyiunk erőfeszítésére van szükség, hogy városunkban béke, rend, nyugalom legyen. Öntudatos munkások lépjetek fel az ellenforradalmárok, a huligán elemekkel szemben.

Az éjjel megtámadták a Tizeshonvéd utcai laktanyát

A szétvert tüntetők nem adták fel a harcot, újabb csoportokba verődve a tizeshonvéd utcai laktanyához vonultak, hogy a laktanyából fegyvert, lőszert szerezzenek. A magyar katonák visszaverték támadásaikat.

Búcsuzunk Tőled Oprendek elvtárs

(12. évf. 292. sz. 3. old. 1956. dec. 12.)

Megölték az ellenforradalmárok

Vajudik Miskolc, vajudik a megye. Vélemények csatáznak egymással, eközben viszont az ellenforradalmárok minden lehetőséget megragadnak, hogy eredményeket érjenek el. Ezzel szemben viszont a józangondolkodású, magyarérzésű és önérzetes emberek véleményt nyilvánítanak. Azt mondják: Nyugalomra, rendre, békére van szükségünk.

Mi történt mégis a minap?

Ellenforradalmi elemek megtámadták a Tizeshonvéd-utcai laktanyát. A laktanya tisztjei és legénysége nem akart tűzharcot. A támadás visszaverése során senkit nem sebesítettek meg. A védők a legkisebb vérontás nélkül igyekeztek kiszorítani a támadókat – de a támadók orgyilkos módjára, fegyvert használva Oprendek Sándor elvtársat meggyilkolták. Már a laktanya falain kívül voltak, amikor Oprendek elvtárs a halálos golyókat kapta. Nem tűrhetjük ezt.

Fájó szívvel búcsúzunk Tőled, Oprendek elvtárs. Harcos, hűséges tagja voltál a Pártnak, a népnek. A Lenin Kohászati Művekben dolgoztál.

Nem tudom, munkatársaid mit szólnak halálodhoz. Nem tudom, mi a véleményük arról, hogy életedet kellett adnod azért, hogy a nyugalom és a rend helyreálljon. Te is olyan munkása voltál a gyárnak, az üzemnek, mint bárki más. A gyilkos golyó más munkást is érhetett volna. A gyilkos ellenforradalom nem kímél senkit. Nem kímél asszonyt, nőt, gyermeket, aggastyánt, nem kímél családot. Munkásokat, értelmiségieket és mindenkit válogatás nélkül legyilkolnának, ha lenne rá lehetőségük.

Kedves dolgozók! Szükség van-e arra, hogy apákat, anyákat legyilkoljanak, mint ahogy legyilkolták Oprendek elvtársat, aki után most 3 gyermek maradt árván. Szükség van-e arra, hogy félelemben, rettegésben éljünk. Emeljük fel szavunkat, hogy ne legyen vérontás, ne legyen gyilkolás. Oprendek elvtárs az új karhatalom egyik tagjaként teljesített szolgálatot. Az ellenforradalmároknak részben sikerült behatolniok abba a laktanyába, ahol ő is szolgálatot teljesített. A támadásra ők csak riasztólövéssel válaszoltak. Akik megtámadták őket, azok viszont éles golyót használtak – és Oprendek elvtárs életét egyszerre két golyó oltotta ki. Hát nem forr-e fel a józan, becsületes emberekben a felháborodás, amikor ilyenről hall, hogy a néphez hű, családjukat szerető embereket ádázul, vadul, vandál módon meggyilkolnak olyanok, akiknek egyetlen céljuk, hogy visszaállítsák a kapitalizmust. Úgy gondolom, ezzel egyetlen őszinte, becsületes magyar ember nem érthet egyet és felemeli szavát minden próbálkozásukkal szemben.

Az Oprendek elvtárs ellen felhasznált fegyver végeredményben a munkásosztály, a munkáshatalom ellen nyitott tüzet. Olyanok gyilkolnak, akiknek nem szent a haza, az élet, a nép ügye.

Oprendek elvtárs ravatala előtt mindenki, aki őszinte, becsületes ember, meghajtja fejét és fogadalmat tesz: aki a néphatalom ellen támad, azt eltiporjuk. Mert a népnek jobb életre, jövőre, boldogságra, szabadságra van szüksége.

Búcsúzunk tőled, Oprendek elvtárs. Hű voltál hazádhoz, népedhez, családodhoz. Nyugodj békében. Örökké emlékezni fogunk rád. Ígérjük, hogy akik meggyilkoltak, azoktól elégtételt fogunk követelni.

(-tk)

„Forradalmárok” akik vérfürdőt akarnak Miskolcon

(12. évf. 293. sz. 3. old. 1956. dec. 13.)

Minden becsületes miskolci őszintén aggódik a város sorsáért. Ezekben a napokban érthető is. Mennyi gazdag emlék, mennyi élmény, gyermekkori játszópajtások, az első szerelem édes emléke, barátok, ismerősök, mint megannyi apróbb szál, amely a miskolcit Miskolchoz köti. Miskolci az ország, a világ bármely tájára is kerülhet, szíve mindig vissza húzza. És mégis vannak olyanok, akiknek minden célja elpusztítani a várost.

Egyik nap még „csak” egy orosz katonát lőttek le, és Oprendek Sándor őrnagyot a köztiszteletben álló volt öntőmunkást gyilkolták le orvul, de a következő nap az emberek százait akarták halomra gyilkoltatni, azt akarták, hogy az édes csacsogó kisgyermekek soha többé ne lássák meg szüleiket, árvák százai bolyongjanak az országban. Egyik nap „csak” a Kilátót gyújtották fel, a neves emlékművet, amelyet két világháború megkímélt, de a következő nap már az egész várost akarták lángba és vérbe borítani, elpusztítani békés családi otthonokat, műemlékeket, amelyeket évszázadok megkíméltek. Ezek a sötétlelkű emberek nem miskolciak és nem becsületesek. Ezek az emberek nem ismerik, nem szeretik Miskolcot. Ezeket az embereket semmi sem fűzi a városhoz, a város lakóihoz. Nézzük csak meg azokat a sötét arcú, sötétlelkű embereket, akik gyilkolásra, rombolásra uszítanak, akik becsületesen felvonuló nők szoknyája mögé bújva akarnak gyilkolni ártatlan embereket, akik becsületes embereket akarnak hazafias szólamokkal, hangzatos jelszavakkal a halála küldeni, mind vad idegen arc.

A hétfői eseményeknél a miskolciak igen emlékezetükbe véshettek egy arcot. Nagyhangúan rendelkezett a villanyrendőr környékén leállította a gépkocsikat és rekedtre üvöltözte magát. Ez az ember Valent József. Az októberi események idején szabadult ki a börtönből 3 év és 2 hónapra volt elítélve betöréses lopásért. A rendőrség a zavargás szervezői közül, több Budapestről lejövő szervezőt is elfogott. Ilyen volt Papp Ferenc. A Rákosi időszakban börtönőr főhadnagy volt. Hatalmával visszaélve a börtönbe lecsukott embereket kínzott meg, rabok életét tette elviselhetetlenné. Hogy mennyire kegyetlen ember lehetett jellemző, hogy még a Rákosi időszak alatt is 5 év és 6 hónapra ítélték el rabok kínzásáért. És ez az ember ott volt a nyomda előtti zavargásoknál a hazafiság, a demokrácia jelszavával uszított embereket. Méltó társa volt a tevékenységben Gulyás János, aki szintén az októberi események idején szabadult a börtönből, valamint Jakab András szintén nem miskolci,, de Miskolcra leküldött szervező. A többszörösen büntetett Jakab az októberi események idején szabadult a börtönből, ahová két év és 5 hónapra csukták le lopás miatt.

A nyomda körüli eseményekben és a Tizeshonvéd laktanyánál történő zavargásban sokan láthattak egy 19 éves tűzoltót, aki géppisztollyal a kezében két szintén felfegyverzett társával a tömegbe lövöldözött. Lukovics László Sajóbábony-i tűzoltó, aki állami szolgálatát hagyta ott, hogy részt vegyen a zavargásban. Amint ő maga elmondotta a nyomda hátamögött ismerkedett össze két felfegyverzett ellenforradalmárral.

- Látták, hogy belevaló srác vagyok, engem is bevontak a buliba – mondotta a rendőrségen. Úgy szereztek nekik fegyvert, hogy a Béke-téren hárman megtámadták a gyárőrség egyik tagját és fegyveres erősakkal elvették tőle géppisztolyát. Ez a Lukovics a nyomda előtt – saját bevallása szerint – több lövést leadott géppisztolyával, majd két eddig ismeretlen ellenforradalmár társával elment a Tizeshonvéd laktanyához. Útközben az egyik ellenforradalmár büszkén dicsekedett neki, hogy a nyomda előtt agyonlőtt egy szovjet katonát. A Tizeshonvéd laktanyánál a zűrzavart kihasználva a hátsó kapun behatoltak és követelték álljon elő a parancsnok a nép nevében akarnak vele beszélni. Amikor Oprendek Sándor őrnagyot megtalálták, ugyan az az ellenforradalmár, aki legyilkolta a szovjet katonát, alattomosan agyonlőtte az őrnagyot és eltűnt. Lukovics ezután több lövést leadott géppisztolyával, majd gyorsan az állomásra sietett feltételezhetően azért, hogy a felelősségre vonás elől nyugatra szökjön. A karhatalmi alakulatok azonban letartóztatták és őrizetbe vették.

Sorolhatnánk még a bűnlajstromot a gyilkolások és rombolások szervezőinek nevét, akik már méltó helyükre kerültek, de úgyhisszük bevezetőként elég ahhoz, hogy minden miskolci lássa, kik a terror cselekmények vezérei.

A miskolci eseményekkel főleg a Tizeshonvéd laktanya elleni támadással kapcsolatban kérdéseket tettünk fel Reményi József honvéd ezredesnek. A következőket mondotta: Ezek a Budapestről lejött szervezők – akiknek nyilvánvaló célja, hogy Miskolcon Budapesthez hasonlóan kirobbantsák a fegyveres harcot – azon a címen szervezték a tömegeket a Tizeshonvéd laktanya ellen, hogy ott ÁVH-sok vannak fegyverben. A cél az volt, hogy sortüzet provokáljanak ki, hogy legyilkolhassák katonáinkat, fegyverhez jussanak. Mi nem lőttünk a tömegbe, mert tudtuk, hogy ott nagyon sok becsületes ember is van és mi nem akarjuk a megtévesztett ártatlan emberek halálát. Még akkor sem lőttünk, amikor fegyveres ellenforradalmárok agyonlőtték egyik közmegbecsülésben álló őrnagyunkat. Közmegnyugtatásra a sajtó hasábjain jelentem ki, hogy a Tizeshonvéd zászlóalj katonai alakulat. Parancsnoka Zombori alezredes, tagjai hivatásos és tartalékos honvédtisztek, egyszerű kommunisták, népet és hazát igazán szerető pártonkívüliek. Egyetlen volt ÁVH-s nincs köztünk, kikérjük magunknak, hogy ezekkel azonosítsanak bennünket. Mi becsületesen akarjuk védeni hazánkat, a nép érdekét, megvédeni a várost a rombolástól, megvédeni a város népét a legyilkolástól. Mindenkit a saját érdekében kérünk hajtsa végre a város parancsnokság utasításait. Ne tegye ki magát senki annak, hogy okot adjon a letartóztatásra, mert még ha teljesen ártatlan is, amíg ügyét kivizsgáljuk huzamosabb időt vesz igénybe. Nagyon kérünk mindenkit óvakodjon a provokációtól, mert bár türelmesek vagyunk, de lassan a mi türelmünk is elfogy. Amennyiben a provokátorok nem hagyják abba tevékenységüket, fegyveres erővel fogjuk megakadályozni. Erőnk van ahhoz, hogy rendet teremtsünk. Felkérünk mindenkit, minden miskolcit aki szereti a városát, rendet, békét és nyugalmat akar, támogasson bennünket a rend helyreállításában – fejezte be nyilatkozatát Reményi ezredes.

Felgyújtották és leégett a közismert Avasi kilátó-torony

(12. évf. 293. sz. 3. old. 1956. dec. 13.)

Hatalmas gerendák ropogva, recsegve törtek össze, s aki csak látta Miskolcon az öreg Avas oldalán a félelmetes kilátó-máglyát, az sohasem fogja elfelejteni és százszor teszi fel a kérdést: ki tette, hogyan történhetett? Igen, ki tette, ki volt az az elvetemült, aki megfosztotta a várost a kilátótól.

Az első fellobbanó lángok nyomán a tűzoltók azonnal a helyszínre siettek. Két fecskendő ontotta hatalmas sugarakban a vizet, a tűz azonban megállíthatatlan volt, mert a Kilátó falait felgyújtás előtt benzinnel locsolták le.

A gyújtogatók kilétével kapcsolatosan eddig közelebbit nem sikerült megtudni, mindössze annyit, hogy a tűzeset kezdete után rövid idővel egy ötfőnyi fegyveres csoport igazoltatta a járókelőket és a gépkocsikat a mindszenti templomnál. A csoport tagjai 18-20 éves fiatalemberek, civilben voltak, s nemzetiszínű karszalagot viseltek. Mint kiderült, egyetlen fegyveres testülethez sem tartoztak. Minden valószínűség szerint ők rendezték ezt a borzalmas, mindenki számára fájó máglya-tüzet.

Huszadmagammal állok itt az Avas szálló előtt. Nők, férfiak: fiatalok, öregek vegyesen. Jó kilátás nyílik innen az Avas irányába, a lassan oszladozó ködtől most már egészen jól látszik a kilátó kormos, füstös csonka maradványa. Megdöbbentő látvány. Szótlanul, komor gondolatokkal figyeljük a megmaradt csigalépcsőt és a gerendákat, a melyek tartják. „Kik tehették, s miért tették?” Ezek a gondolatok kavarognak agyunkban. Kinek ártott, kinek volt útjába az a torony, amely gyermekkorunktól fogva kedvelt kiránduló helyünk volt? Ha az Avasra mentünk, itt álltunk meg mindannyian, ennek hűvösében telepedtünk le még a nyáron is az uzsonnát elfogyasztani, s rá egy üveg világos sört inni. Minden miskolcit, de a legtöbb vidéki emberit is kedves emlék köti e helyhez, kötötte, s köti ma is a leégett csonka toronyhoz. Bevéstük nevünket a gerendákba, odavésted a szívet és kevesed nevét Te is, Kedves Olvasó, s évek múltán bármikor is, ha erre jártunk, megnéztük: ott van-e még a monogramm? Kijavítottuk, ha elfakította az idő és elidőztünk egy percre az emlékek közt. S most mindez elmúlt, leégett.

De az emlékek megmaradtak, csak fájóbbak lettek.

Sokáig állunk még így némán, saját gondolatainkat figyelve. Aztán egy fiatalasszony töri meg a csendet:

- Tegnap este, amikor a lövések eldördültek, gyorsan bespalettáztuk az ablakokat, mert féltünk, hogy egy eltévedt golyó kárt tesz a szobában. Aztán amikor csend lett, az előszobába mentem valamiért. Vörösen fénylő világosság fogadott, pedig nem égett a villany a folyosón. Megijedtem, s férjemnek kiáltottam. Kirohantunk a teraszra, s ekkor pillantottuk meg a szörnyű látványt: a lángokban álló tornyot. Őszintén megvallva: mi arra gondoltunk, hogy ágyulövedék érte, mivel azelőtt nemrégen ágyulövést hallottunk, de a szomszédok megcáfoltak. Azt mondták, lehetetlen, mert a nyomda előtt álló harckocsi a házaktól nem tudott az Avas irányába lőni. Ezt csak emberek tehették, hogy rémületben tartsák a város lakóit. Később aztán be is mondta a miskolci rádió, hogy mi történt. De én egész éjszaka a tűzzel álmodtam, annyira megijedtem.

- Máglyára kellene tenni valamennyit, - így egy öreg asszony, aki máris ítélkezik a bűnösök felett, - szakadt volna rájuk inkább az egész torony, hogy égtek volna bele, ha ilyet tettek! Nem vet ellent az ítéletnek senki, bólogatnak az emberek. Pedig szörnyű ítélet, de állítom: akkor sem úsznák meg élve a tettesek, ha most annak a felbőszült kis csoportnak a keze közé kerülnének. És szinte kutató szemmel nézünk körül, nem-e sápad el valaki köztünk, nincs-e itt a tettes? De némán, haragosan áll mindenki, s még az sem mer mozdulni, akinek pedig sürgős dolga volna.

- Nem is miskolci tette ezt! – mondja most valaki. – Nem hiszem, hogy lett volna szíve hozzá, hiszen úgy hozzánk nőtt már ez a torony, mintha a saját bútordarabunk lett volna. Írócsoportunk is ennek nevét választotta újságja címének.

- Ne tessék elkeseredni, - válaszol egy fiatal munkásférfi, - meg fogjuk csinálni. Helyrehozzuk. Szebbet csinálunk, mint volt. Hozzáfogunk rögtön, mihelyst csendesül a helyzet. Csak nem tűrhetjük a szégyent, mit mások a fejünkre hoztak, hogy ott álljon az a leégett csonka torony. Kijavítjuk, ha kell, én magam szervezem meg a munkát. Építőipari munkás vagyok. Biztos vagyok benne, ha látják majd, hogy építjük, mások is jönnek segíteni.

- Úgy van! – ígérjük szinte valamennyien kórusban.

És a tettesek is előkerülnek majd. Minden bizonnyal elnyerik méltó büntetésüket.

Megkezdték az őrizetbe vett személyek ügyének felülvizsgálását

(12. évf. 294. sz. 1. old. 1956. dec. 14.)

Fegyveres banditák orvul megtámadtak és megöltek egy bányászt
Veszedelmes fosztogatót tett ártalmatlanná a miskolci rendőrség

Vasárnap, hétfőn és kedden Miskolcon nagyobbszabásu tüntetések és provokációk zajlottak le. Hétfőn és kedden részben már ismert személyek fegyveres merényletet követtek el a borsodmegyei Nyomdaipari Vállalat előtt lévő szovjet rendfenntartó közegek ellen. Egy fegyveres bandita revolver golyója kiontotta egy szovjet katona életét. Másnap, tehát kedden a délutáni órákban a Szemere-utca sarkán, az Idegenforgalmi Hivatal épületének tetejéről eddig még ismeretlen személy rálőtt a szovjet egységekre és súlyosan megsebesített egy szovjet katonát, aki később sérülésébe belehalt. Kedden délután a Déryné-utcából

ismeretlen tettesek rálőttek a békés lakosságra,

akik a Rudas László-utcára vezető Szinva patak hídján keltek át. Ezen a területen akkor szovjet és magyar rendfenntartó hatóságok nem tartózkodtak, tehát nyilvánvaló, hogy a fegyveres provokatőrök már a békés lakossági is célul tűzik fegyvereik elé.

Molnár György fodrászmester és felesége éppen a hídon haladt keresztül, amikor a fegyver eldördült. Molnárnét több lövés érte és sérülésébe belehalt.

Mindezek a tények arra késztették a rendőrséget, hogy alapos nyomozást indítson az ellenforradalmár személyek kilétének felfedezése érdekében. A provokációk, tüntetések és az esti kijárási tilalom megszegése miatt a rendőrség eddig 68 személyt előállított. A rendőrségre bekísért személyek ügyének vizsgálatát a rendőrség teljes apparátussal megkezdte, s így tegnap reggelig 31 embert szabadon bocsájtott. Természetesen az előállított személyek közül többen vannak, akik a fegyveres provokáció és különböző bűncselekmények elkövetésében résztvettek, ezért néhányat letartóztattak. Mint előző lapunkban említettük, őrizetbe vették Lukovics László 19 éves tűzoltót. Több fegyverrejtegető, mint például Kazinczi Zoltán segédmunkás, borsodnádasdi lakos, már a statáriális eljárás következményeinek nézhet elébe.

A fegyveres banditák nemcsak a honvédséget, a szovjet alakulatokat próbálják támadni, hanem békés, munkába igyekvő dolgozókat is. Szerdán a késő délutáni órákban jelentették, hogy Dédesről

munkábamenet bányászokat szállító gépkocsit támadtak meg

fegyveresen. A bányászok elmondották, hogy ők dolgozni akarnak, közbiztonságban. Ezért arra kérték a megyei rendőrkapitányságot, hogy a Dédes és királdi útvonalra, ahol a lövöldözések történtek, megerősített őrséget biztosítson.

Uppony község határában hasonló merénylet történt. A bányász szállító gépkocsira ismeretlen egyének rálőttek. Egy bányász súlyosan megsérült, egy pedig a helyszínen életét vesztette. A rendőrség erőteljes nyomozást indított a bűnözők felderítésére.

November 18-ra virradó éjszaka a miskolci Ruházati Bolt egyik Béke-téri szaküzletébe a lakat lefűrészelése útján

ismeretlen személy behatolt

és többezer forint értékű ruhaneműt rabolt el. December 9-én ugyanebbe a boltba ismét betört az előző fosztogató. A rendőrség nyomozást indított, s ennek eredményeképpen őrizetbe vették Tóth József segédmunkást, sajóbábonyi lakost, aki beismerte mindkét fosztogatást. Tóth József a két betörés alkalmával mintegy 49 ezer forint értékű ruhaneműt lopott el. A házkutatás alkalmával 23 ezer forint értékűt megtaláltak, a többi anyag hollétének felderítése még folyamatban van.

A miskolci rendőrkapitányságot a Miskolcon lezajlott zavargások nem ingatták meg munkájában. Tovább folyik a börtönből kiszabadult bűnözők felkutatása, a fegyverek összesezése. A rendőrkapitányság ezúton is kéri Miskolc város lakóit, de különösen az édesanyákat, hogy gyermekeiket ne engedjék semmiféle tüntetésben résztvenni, ugyanis egész fiatal gyermekeknek mondható ifjak komoly zavarokat okozhatnak. A rendőrség felhívja a lakosság figyelmét a kijárási tilalom szigorú betartására. A tilalmi időszak alatt éppen saját érdekében ne közlekedjen senki az utcán, mert a provokatőrök életére törhetnek. A kijárási tilalom időszakában a rendőrség és a karhatalmi szervek az utcán közlekedőket másnap reggelig bekísérik a rendőrségre.

Lakat alá került a miskolci véres tüntetések egyik nógrádmegyei szervezője

(12. évf. 294. sz. 3. old. 1956. dec. 14.)

Munkástanácstagok segítségével letartóztatták és a salgótarjáni rendőrség őrizetbe vette Kiss Istvánt, a Nagybátony-szorospataki munkástanácsba befurakodott, minden hájjal megkent szélhámost. Ennek a letartóztatásnak látszólag semmi köze sincs a miskolci eseményekhez, azonban Kiss István Nógrádban, Borsodban a munkásság, a munkásosztály nevében lépett fel, pedig valójában semmi köze nincs a munkásosztályhoz. Kiss István a Horthy rendszerben jegyzőként, főjegyzőként tevékenykedett. 1945-ben váratlanul nyomozó főhadnagyként jelent meg Nagybátony-Szorospatakon és különféle címen le akart tartóztatni jónéhány becsületes munkást. Nyomozó főhadnagyságának nagyon hamar végeszakadt és Pétervásárra került jegyzőnek. Úgy látszik, itt sem nyerte meg a nép rokonszenvét, mert elég hamar kitették a járás egyik kis községébe főjegyzőnek. Itt alig melegedett meg, a falusiak népellenes tevékenysége miatt útilaput kötöttek a talpára. A Nagybátony-szorospataki bányába állt be mint bérelszámoló. Innen sikkasztás miatt leváltották, majd a bányába kerülte fenntartó munkálatokra.

Az októberi események folyamán ez a Kiss István újból feltűnt. Valami furcsa módon sikerült neki bejutni az üzemi munkástanácsba. Olyan embereket igyekezett maga köré csoportosítani, akik hozzá hasonlóan proletároknak tüntették fel magukat, de a Horthy rendszer kipróbált emberei voltak, mint például egy Palotai nevű volt nyomozó. Kiss Istvánnak az volt a módszere, hogy ő maga igyekezett háttérben maradni, előtérbe olyan embereket tolt, akiket a bányaüzem dolgozói szerettek, becsültek, s ezeket használta fel aljas tervének játékszeréül.

Az utóbbi napokban azonban a háttérből előbújt, mert úgy remélte, hogy most már nincs szükség tovább képmutató játékra, megvalósul, amit hosszú hetek alatt készítettek elő.

Kiss István kezéhez több ártatlanul meggyilkolt ember vére tapad. Tevékenyen résztvett a salgótarjáni véres provokáció megszervezésében. Hamis jelszavakkal, valótlan állításokkal, fenyegetésekkel arra vette rá a Nagybátony-szorospusztai bányászokat, hogy vonuljanak be tüntetni Salgótarjánba. Azt állította, hogy a karhatalmi alakulatnál ÁVH-sok vannak, akik letartóztattak két becsületes munkástanácstagot.

Kiss Istvánnak – akit még aljasabb emberek Budapestről irányítottak – az volt a célja, hogy egész Nógrádban, majd a borsodi szénmedencében véres terrort, ellenforradalmat robbantson ki. Létrehozott egy 16-tagú agitátor csoportot. Ebbe a csoportba több becsületes embert is bevont, akiket megtévesztett hazafias jelszavaival, sima modorával, kenetteljes beszédével. A csoport tagjait az ország különböző területére küldte azzal a céllal, hogy beszéljenek az üzemek munkástanácsaival és mindenütt kezdjék meg a felvonulást, tüntetéseket, fegyveres harcot, mert ha mindenütt egyszerre sikerül kirobbantani, akkor térdre kényszeríthetik a Kádár-kormányt. Persze, arról nem szólott Kiss István úr, hogy ebből egy borzalmas polgárháború, véres testvérharc, vagy éppen a harmadik világháború robbanhat ki.

Az elmúlt hét csütörtökének estéjén úgy 10 óra tájban, Pannónia motorkerékpárral Kiss István két megbízottja meg is érkezett Miskolcra. Aziránt érdeklődtek a megyei munkástanács egyik tagjánál, mi a helyzet Borsodban, puhatolóztak, lehetséges lenne-e Miskolcon és környékén kirobbantani a fegyveres harcot. Szombaton aztán maga a vezér is megérkezett Miskolcra, Kiss István úr. Járt a Dimávagban, volt Perecesen, ellátogatott a város több középüzemébe, sőt járt Kurittyánban is.

- A nógrádmegyei bányászok küldtek ide, - mondogatta – hogy felhívjam a figyelmüket, az itteni munkásoknak, hogy ők is kapcsolódjanak be az országos megmozdulásba. Vasárnap szervezzenek tüntetést, ha lehetséges, felfegyverkezve vonuljanak fel. Támadják meg a karhatalmat, ami kommunistákból, ÁVH-sokból tevődik össze, verjék szét, szerezzék meg a fegyvereket és csatlakozzanak a salgótarjáni bányászok felkeléséhez.

Kiss István úr vasárnap személyesen részt is vett a miskolci tüntetésekben, s különféle helyeken bukkant fel, üvöltözött, embereket uszított, lázított. Utána visszautazott Nagybátony-Szorospatakra. Itt már lassan megindult a termelés. Ő így kezdte az agitációt.

- Vasárnap megkezdték a borsodi munkások a harcot a Kádár-kormány és a szovjet csapatok ellen. Eddig 800 halottja és 1200 sebesültje van a harcnak. A karhatalmat szétverték és a szovjet csapatokat pedig a miskolciak kiszorították egész Észak-Magyarországról. Kiss úr még hozzátette:

- A borsodi bányászok elítélik a salgótarjáni bányászokat azért, hogy csak a múlt hét első napjaiban kezdték meg a sztrájkot, holott Borsodban október 23-tól teljes egészében sztrájkolnak, egy deka szenet sem termelnek. (Vajon mit szólnak ehhez a borsodi bányászok, akiknek a nevében ez az úr ilyen nagyot hazudott.) Kiss István úr ezután arra akarta rászedni a Nagybátony-szorospataki bányászokat, hogy kedden reggel ne szálljanak le a bányába, hanem szedjék össze a fegyvereket, vonuljanak ki az erdőbe és akadályozzák meg, hogy a bányába senki le ne szállhasson, ha másként nem, le kell őket lőni. Tovább kell fokozni a harcot.

A Nagybátony-szorospataki bányászokat, a munkástanács elnökét és tagjait Kissnek egy darabig sikerült félrevezetnie. Az utóbbi napokban azonban egyre világosabban kezdték látni, valami rosszban töri Kiss a fejét. A munkástanács becsületes tagjai, a bányások már nem arról kezdtek tárgyalni, hogy ne termeljenek, hanem arról, hogy mielőbb megindíthassák a tervszerű munkát. Kiss István eme fenti agitációjára ki is jelentették, hogy ők ebbe nem mennek bele. Erre ő egymaga indult el házi agitációra, hogy munkásokat beszéljen rá, ne termeljenek, ragadjanak fegyvert, induljanak gyilkolni, rabolni.

A miskolci karhatalmi alakulat egyik vezetője ebben az időben járt ott. Ugyanis a bujtogatás szálait kereste, amely Nagybátony-Szorospatakra vezetett. A munkástanács tagjainak segítségével találta meg az egyik szervezőt, Kiss Istvánt és segítségükkel éppen házi agitáció közben tartóztatta le és kísérte a salgótarjáni rendőrségre.

Kiss István úr, amíg a zavarosban halászhatott, rendkívül nagyhangú volt. A letartóztatás alkalmával, mint ilyen patkányféle emberek, összegörnyedt, és sírva kezdett rimánkodni, gondoljanak családjára, gyermekeire, engedjék haza, ő megbánta bűneit, becsületszavára ígérte, soha ki nem mozdul lakásából és nem szervez tovább ellenforradalmat. Érdekes! Kiss úrnak rögtön a saját családja jutott eszébe. Egy pillanatig sem marcangolta azonban a lelkiismeretfurdalás, hogy ő és a hozzá hasonló aljas lelkű emberek miatt hány ember halt meg eddig is. Vajon gondolt-e ő Gubányi Ferenc Nagybátony-szorospataki bányász gyermekeire, akiknek apjuk őmiatta halt meg? Vajon gondolt-e Kiss azokra a gyermekekre, akiket ő zavart be tüntetni Salgótarjánba? Vajon gondol-e arra, hogy ő is részese, szervezője Oprendek Sándor őrnagy meggyilkolásának? Gondolt-e az Oprendek gyermekekre, akik hiába várják többé édesapjukat? És gondolt-e arra, hogy ha sikerül kirobbantani a fegyveres harcot, akkor hány gyermek csacsogó ajkát merevíti meg a halál és hány szülő, apa, anya feleség, testvér pusztult volna el? Nem! Az ilyen sötétlelkű gazemberek csak egyre, saját és családjuk érdekére gondoltak, nem törőnek azzal, hogy hány ember halálát okozzák.

Kiss István úr még abban reménykedett, hogy a munkástanács és a munkások majd kiszabadítják. Ám de a munkástanács becsületes tagjai, a munkások látni sem óhajtják.

A munkástanács Pónyi Gyula elnökkel, a mindenki által közszeretetnek örvendő gyula bácsival az élen alaposan meghányta vetette a dolgot, hogyan lehetne a termelést minél jobban megszervezni. És amint a rádió is hírt adott róla, a Nagybátony-szorospataki bányában megindult a termelés. Sőt mi több, a környező bányákkal többtermelési versenyre lépett. Kiss István úr pedig nyugodtan elmélkedhet a felelősségrevonásig véres terve fölött.

A miskolci karhatalmi alakulat köszönetét fejei ki a Nagybátony-szorospataki bányászoknak, a munkástanács becsületes tagjainak, vezetőjének, akik segítettek e veszélyes bujtogató és társai leleplezéséven és ártalmatlanná tételében, akik Miskolcon és egész Borsodmegyében is véres terrorcselekményekre készültek, s követtek el.

Az első statáriális tárgyalás Miskolcon

(12. évf. 296. sz. 1. old. 1956. dec. 16.)

Két közönséges bűnöző a bíróság előtt

ÍTÉLET: HALÁL

A budapesti helyőrségi katonai bíróság, mint rögtönítélő bíróság szombaton délelőtt tartotta első statáriális tárgyalását. Soltész József 29 éves négyszeresen büntetett előéletű egyén állt a bíróság előtt. A másodrendű vádlott Nagy András 26 éves gyulai lakos fegyverrejtegetésért felelt a bíróság előtt.

Soltész József személyében megrögzött bűnözőt ismertünk meg. Már kora ifjúságában közveszélyes csavargásért nevelő intézetbe került. 1944-ben, a háborús szeleket érezvén megszökött a javítóintézetből. Becsületes munkát azonban nem vállalt, lopásból tartotta fenn magát. Az első bírósági tárgyalás még aránylag enyhe büntetést szabott ki rá, mindössze egy évi börtönt. Ezután számsorrendben következtek a büntetésben évek, 2-3, majd 7 évi börtönre ítélték betöréses lopásért, majd fosztogatásért. Soltész 7 és fél éves büntetéséből még csak 3 és fél évet töltött le Miskolc határában, amikor még az októberi események előtt az éjszaka leple alatt megszökött a munkahelytáborból.

Szökése után azonban rövidesen elfogták, s így a miskolci ügyészség gyűjtőfogházába került. A miskolci események alatt ismeretlen egyének őt is kiszabadították. Tudta, hogy felelősségrevonás jár előző tettéért, na meg a büntetés le nem töltéséért, így elindult az országba, barangolni, csavarogni. Minden nagyobb városba ellátogatott. Ott volt Budapesten, de meglátogatta Szombathely környékét is. Hogy miért? Nyugatra akart szökni, de nem sikerült. A határőr szervek semmi eljárást nem foganatosítottak vele szemben, elengedték. Csepelem, látva a forradalmi zűrzavart, jelentkezett a nemzetőrségbe. Mikor ott is gyanuját vették kilétének, kereket oldott, Miskolcra jött.

Összejárta Miskolc környékét, hogy miből tartotta fenn magát ezt ő maga sem tudja bizonyítani. De arra sem tudott választ adni a bírósági tárgyaláson, hogy honnan vette a 100 forintot, amelyért a bűnjelek között lévő revolvert vásárolta. Sz. J. villanyszerelő, mint tanu, sem tudott választ adni a pénz szerzésének módjáról.

Soltész Miskolcon ismerkedett meg a másodrendű vádlottal, Nagy Andrással. Ketten főzték terveiket mit csináljanak, mihez kezdjenek. Soltész nagylelkűségére jellemző, hogy bűntársának Nagy Andrásnak is kerített egy pisztolyt, s december 13-án délután elindultak a Bükk-hegységbe. Soltész ugyanis megtudta a tanutól, hogy körözik a börtönből szabadult rabokat, s azokat, akik büntetésük kétharmad részét még nem töltötték le, ismét őrizetbe veszik. Soltész megijedt, s rászedte vádlottársát, hogy mindketten a bükki ellenforradalmi csapatokhoz csatlakozzanak.

Két közönséges bűnöző, akik előző bűncselekményeik során nem használtak fegyvert, most már egy fokkal tovább mentek, fegyver kellett nekik azért, hogy ezekkel követhessék el további bűncselekményeiket, legyen mivel riasztani a békés lakosságot, ahová életük fenntartásához szükséges élelemért, ruháért betörnek.

A katonai bírósági tárgyaláson résztvevők egyhangúan súlyos büntetést követeltek a bíróságtól, s a bíróság nem habozott, ítélete: halál mindkét vádlottra.

A vádlottak kegyelemért folyamodtak, erre a bíróság átalakult kegyelmi tanáccsá, s rövid tanácskozás után kihirdették a végső ítéletet. Az első számú vádlott, Soltész József halálbüntetést kapott, míg a második számú vádlott kegyelmi kérvényét a Népköztársaság Elnöki Tanácsához terjesztette fel a kegyelmi tanács.

Példás ítéletek jellemzik a rögtönítélő bíróságok munkáját

(12. évf. 298. sz. 4. old. 1956. dec. 18.)

Csizmadia János életfogytiglani börtönbüntetést kapott

Mint már vasárnapi híradásunkban is közöltük, Miskolcon is megkezdte unkáját a rögtönítélő bíróság. Hírt adtunk arról, hogy az első ügyben hozott ítélet alapján szombat délután egy megrögzött, négyszeresen büntetett egyént, Soltész Józsefet kivégezték. A nép ítélete volt ez, mely már nem tűri tovább, hogy a város és környéke lakóit gazemberek háborgassák. A nép haragja könyörtelenül lesújtott a bűnösökre. Mindenki számára tanulságos eset ez, ékes bizonyítéka annak, hogy a népi hatalom nem tűri tovább a szökött rabok, ellenforradalmi elemek fegyveres garázdálkodását.

A Budapesti Helyőrségi Katonai Bíróság, mint rögtönítélő bíróság a szombat esti órákban tovább folytatta munkáját.

A következő úgy, Kazinczi Zoltán borsodnádasdi segédmunkás ügye volt.

Ítélet: 10 év börtön

Kazinczi Zoltán az elmúlt hetekben a környező erdőben egy pisztolyt talált, s azt a hozzávaló töltényekkel együtt magánál tartotta. Lehet ugyan, hogy különösebb szándéka a fegyverrel nem volt, tény az, hogy nem szolgáltatta azt be. Ezzel máris – a statáriális rendelet értelmében – bűncselekményt követett el. A karhatalmi szervek igazoltatás közben találták meg Kazinczi Zoltánnál a fegyvert.

Kazinczi 22 éves fiatalember, büntetlen előéletű, cselekménye inkább a fiatalos meggondolatlanságnak tudható be. A bíróság ezt a körülményt is figyelembe vette. Az ítélet: 10 év börtön.

Kazinczi Zoltán ügye figyelmeztető kell, hogy legyen minden meggondolatlan, sokszor nem is rosszszándékú fiatal előtt.

A másik ügyben, Csizmadia János ügyében már szigorúbb ítélet született. Őt a bíróság életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte. Enyhítő körülményként vették figyelembe nála különleges egészségügyi és más körülményeit.

2 pisztoly, 6 tár, 273 darab lőszer

Mit tett Csizmadia János?

December 14-én este egy rendőrtiszt figyelmes lett egy alakra, aki az úgynevezett Zsupán-udvar Debreczenyi utcai kijáratánál leselkedett. Óvatosan elékerült, s fegyverével megadásra kényszerítette Csizmadiát. Csizmadia, látva, hogy már semmit sem tud tenni, vonakodva feltartotta a kezét. Az őt elfogó rendőrtiszt a motozás során egy katonai szolgálati pisztolyt és hozzávaló lőszert talált nála.

Valószínű volt, hogy Csizmadia fegyverével a közeli postahivatal s az azt őrző őrség ellen akart fegyveres támadást végrehajtani. A Zsupán-udvart azért választhatta, mert ez átjáróház és azon keresztül könnyen megmenekülhetett volna tette elkövetése után. Mondhatnánk talán úgy is, hogy nem volt szerencséje, mert még idejében elfogták.

Mivel pedig a törvény nemcsak a bűntettet, hanem a szándékot is teljes szigorral bünteti, Csizmadia a rögtönítélő bíróság elé került.

Elfogása után kivallatták, ekkor elmondotta, hogy még lakásán is van egy pisztolya, amelyet a jelzett helyen a rendőrök meg is találtak. Végeredményképpen 2 pisztoly, 6 tár és 273 darab lőszer volt az a mennyiség, amely a tárgyalás során mint bűnjel szerepelt. Csizmadia bűne tehát fegyverrejtegetés és fegyveres cselekmény elkövetésének szándéka is volt.

Mint már említettük, Csizmadia Jánost életfogytiglani börtönre ítélték, csak néhány különleges körülmény mentette meg a kivégzéstől.

A kérések, felszólítások időszaka lejárt. A népi hatalom ereje könyörtelenül lesújt azokra, akik még most is fegyverrel a kezükben veszélyeztetik közbiztonságunkat, háborítják a békés lakosság életét, akadályozzák az életet adó munka teljes ütemű megindulását. A statáriális bíróság feladata magaslatán állva, mindig mérlegelve az egyes esetek körülményeit, kérlelhetetlen szigorral jár el az ilyen bűnözők és ellenforradalmi elemekkel szemben, tovább folytatva munkáját a biztonság mielőbbi helyreállítása érdekében.

Gépgyári Munkás

Hajrá magyarok!

(5. évf. 44. sz. 1. old. 1956. nov. 2.)

Hajrá! Árpád hős nemzete,

Riadód hallja a világ,

Égi tüneményként már is

Bevésted szent neved.

Rajta hát! Itt az alkalom,

Holnap tiéd a győzelem,

S néped legszentebb álma

Száz év után teljesül.

Hajrá! Előre! Hős magyarok!

Kossuth zászlaja már miénk,

Égig emelve menetel

Egy emberként a bátor nép.

Előre! Kossuth hős fia,

Erős vagy győzöl, meglásd,

Legendás csatád unokád

Arany-betűvel önti ki.

Harsonák, fújjátok nekünk

E nagy világon szerte szét,

Hogy a szabadság csatáját

Megnyerte a drága nép.

Jakab Zoltán

Levél a DIMÁVAG Munkástanácsának

(5. évf. 44. sz. 1. old. 1956. nov. 2.)

Mi, az Újhivatalház dolgozói, teljes egészében szolidaritást vállalunk azzal a harccal, melyet a magyar munkásosztály, parasztság, értelmiség és diákság a múlt bűneinek megszűntetéséért, gazdasági felemelkedésünkért, országunk politikai függetlenségéért eredményesen folytat.

Oszlassuk el azt a bizonytalansági légkört, ami eddig hivatalházunk dolgozóival szemben fennállt, hiszen nekünk újhivatalházi dolgozóknak is egy a célunk a munkásosztállyal!

Szabad és független szocialista Magyarország felépítése.

Kérjük ezért a Munkástanácsot, hogy a tanács tagjainak sorába a létszám arányának megfelelően hivatalházunk dolgozóit is válasszák be.

Újhivatalház dolgozói

Az Újhivatalház dolgozóinak képviselőjét azóta megválasztották, s részt vesz a DIMÁVAG Munkástanács munkájában.

Sztrájkolunk összes követeléseink teljesítéséig

(5. évf. 44. sz. 1. old. 1956. nov. 2.)

Kedves Munkatársak!

Az érzelmektől túlfűtött időben a körülményekhez képest, megtartottátok nyugalmatokat, biztosítottátok azt, hogy üzemeinkben akkor is, s most is teljes a rend, s semmi kártevés nem keletkezett. Követeléseink mellett teljes egységben álltatok ki, s hősi elszántsággal harcoltatok érte, s maradtatok mindvégig állhatatosak. Hálás köszönet és elismerés illeti ezért vállalatunk összes dolgozóját.

Harcunk a végső győzelemhez közeledik, s a szabad s független Magyarország zászlaja kezd kibontakozni, s megindult követeléseink valóra váltása.

Jelenleg még, fő követeléseink teljesítéséig sztrájkolunk, de ha megindul a munka, kérünk minden dolgozót, hogy a szent cél érdekében ugyanolyan érzelmek töltsenek el benneteket, mint a követelésünkért folytatott harc idején, érezzétek majd azt, hogy lendületes, becsületes munkátokkal az új, független, szabad Magyarország felépítését szolgáljátok.

Fentieket átérezve, a sztrájk megszűnésekor haladéktalanul mindenki foglalja el a munkahelyét, hogy munkánkat zavartalanul folytatni tudjuk az egész nemzet felvirágoztatására.

Baráti kézfogás

(5. évf. 44. sz. 1. old. 1956. nov. 2.)

A Debreceni Gördülőcsapágygyárnak a debreceni üzemeket képviselő küldöttsége és a D. Gépgyár Munkástanácsának képviselői október 30.-án, Miskolcon találkoztak, s baráti beszélgetést folytattak. A beszélgetés során megállapodtak abban, hogy a két gyár Munkástanácsa között a kapcsolatot továbbra is fenntartják, alkalmanként, ha a helyzet úgy kívánja, ismét összeülnek nézeteik kicserélésére, közös problémáik megoldására.

Debreceni Gördülőcsapágygyár DIMÁVAG Gépgyár Munkástanácsa Munkástanácsa

Dolgozik a DIMÁVAG Munkástanácsa

(5. évf. 44. sz. 1. old. 1956. nov. 2.)

Jelenleg a DIMÁVAG Munkástanácsában az ideiglenes tanácstagok teljes erővel dolgoznak követeléseink végrehajtásáért, a rend, a fegyelem és nyugalom megtartásáért. Kérünk minden dolgozót, hogy támogassák a Munkástanács tagjait, s bízzanak munkájukban, minden személyi ellentét, vagy kifogás mellőzésével, addig, míg az egész országban a teljes rend és nyugalom helyreállása után, a vállalat dolgozói titkos választásokkal a Munkástanács tagjait ujjá nem választják.

Hírek

(5. évf. 44. sz. 1. old. 1956. nov. 2.)

- A DIMÁVAG Munkástanácsa nevében október 29-én küldöttség kereste fel a Vasgyári Kórház Sebészeti Osztályát s ott a betegek és dolgozók között 60 darab szeretetcsomagot osztott ki. Október 31-én a Megyei Semmelweis-korházat kereste fel a küldöttség, s ugyancsak a sebészeti osztályon 120 darab szeretetcsomagot osztott szét.

- A FIZIKAI DOLGOZÓK október 27-én esedékes illetményeinek kifizetése megtörtént. A szellemi dolgozók november 2-án zárfizetés helyett előlegfizetést kapnak.

- Azon DIMÁVAG-DOLGOZÓK, akik szociális segélyre kérvényt adtak be és kérésük jogos és méltányos, a munka beindulása napján a segélyt azonnal felvehetik.

Felhívjuk továbbá azon dolgozóink figyelmét, akinek anyagi vagy más szociális kérdése, vagy problémája van, forduljon kérésével a Munkástanács gazdasági csoportjához.

- A DIMÁVAG Munkástanácsa utasította az SZTK DIMÁVAG-csoportját, hogy az eddigiektől eltérően minden betegállományban lévő DIMÁVAG-dolgozó táppénzét 75 százalékkal fizessék ki. Az intézkedés további rendelkezésig érvényes.

- Értesítjük gyárunk dolgozóit, hogy fizetéses ebédet csak a munka beindulása után tudunk biztosítani, addig a konyha csak a mindenkori gyárőrség étkezéséről gondoskodik. Az október 27-től szóló előre kifizetett étkezési jegyeket a konyha visszaváltja.

- ÉRTESÍTJÜK vállalatunk prémiumos időbérben dolgozó fizikai dolgozóit, hogy a prémium kifizetésük november 12-én fog megtörténni a szeptember havi teljesítményük alapján.

- A MEGYEI MUNKÁSTANÁCS küldöttsége a tegnapi napon repülőgépen Budapestre utazott a kormánnyal folytatandó tárgyalásra. A küldöttségben vállalatunk dolgozóit Bogár Károly megyei munkástanácstag képviselte.

- A DIMÁVAG Munkástanácsa Bodroghalom dolgozó népétől, az Egri Lakatosárugyár dolgozóitól, az ongai neveőtestülettől, s a kazincbarcikai kiskereskedelmi vállalat dolgozóitól kapott táviratot, melyben nagy lelkesedéssel szolidaritásukat és támogatásukat fejezik ki követeléseinkként vívott harcunk iránt.

- A VISSZAÉLÉSEK megakadályozására felhívjuk dolgozóink figyelmét arra, hogy a korábban a Munkástanács tagjai számára kiadott kék igazolványok érvényüket vesztették, helyettük új, körbélyegzővel ellátott fehér igazolványok érvényesek.

Lelkiismeret-tükör

(5. évf. 44. sz. 1. old. 1956. nov. 2.)

Ha elcsendesedik körülötted a nap ideges zaja és családod is elaludt már, akkor vedd elő lelkiismereted tükrét. S ebben a tükörben idézd fel, - mondjuk – a legutóbbi tíz esztendő eseményét. Ezekből készíts egy-egy felvételt s helyezd el albumodba, melynek ezt a címet add: „Emlékezés”.

Gondold el azonban, hogy valaki hangosfilmre vette minden szándékodat, minden szavadat, minden tettedet a legutóbbi tíz esztendőben és ezt a filmet neked most végig kell nézned. Amikor a magad által összeállított album képeit összehasonlítod a Valaki által készített film képeivel, akkor arra döbbensz rá, hogy különbség van a két fényképsorozat között, sőt abban a folytatólagos filmben vannak olyan felvételek is, amelyekhez még csak hasonlót sem lehetett látni albumodban. Ha a filmet végignézed, lehet hogy megdöbbenve tiltakozol, hogy ez nem Te voltál.

Annál erősebb ez a különbség, annál erősebb ez a tiltakozásod, minél jobban igyekeztél elaltatni lelkiismeretedet, - csak a legutóbbi tíz évről van szó!

Ez az időmező is elegendő a mérlegelésre. Kénytelen vagy belenézni ebbe a tükörbe, sőt nagyon ajánlatos belenézned, hogy rendbe szedd magad, hogy kisimítsd arcodon a ráncot, - azért, hogy főpróbát végy a tükör előtt, hogy milyen tekintettel fogsz majd a délelőtt folyamán a szabadságát ünneplő magyar embertársad szemébe nézni. Igyekezz elővenni ezt a tükröt, mert a hajnal már reggelbe megy át s a vérvörös ég egyre inkább világosodik. S ha úgy látod, hogy rendezetlen a kép, amelyet ez a különleges tükör mutat, akkor ha jónak látod, retusáld ki idejében. Tedd meg, ha megteheted, ha méltónak akarsz találtatni a magyar nép szabadságünnepén való részvételre.

Mert tiszta ünnep készül és a magasztos találkozó nem tűri a méltóságát lejárató rendezetlenséget.

Kedves magyar barátom, elsősorban hozzád szólok, mint legérdemesebbhez, a szabadságra legméltóbbhoz, aki vállaltad a megpróbáltatást az önkényuralom alatt, akit talán meghurcoltak azért, mert mertél és akartál magyar és becsületes maradni. Aki olyan nehezen tudtad megmagyarázni jobb feladatot kérő fiadnak és jobb ruhát kérő lányodnak, hogy most, sajnos nem teljesítheted kívánságukat, - és próbáltad bíztatni családodat, hogy egyszer eljön az idő, amikor majd lesz jobb falat, szebb ruha és rendesebb lakás. Aki gyászt is ért talán, te neked nincs mit féltened, nincs mit takarnod. Te vagy a legalkalmasabb arra, hogy hasonló barátaiddal együtt alkossad meg a szabadság ünneplő nép zömét. – „Jöjj hát elő a szürkeségből, elő a napsugaras, szabad magyar világba” – küszöbön áll az az idő, amelyre biztattad családodat.

Másodsorban hozzád szólok, aki kényszerültél azt tenni, amit mondtak neked, mert féltetted családodat, mert csak ezáltal maradhattál meg állásodban és te mindenekelőtt azt akartad, hogy családod ne nélkülözzön. Pedig milyen nehezedre esett jószándékod ellenére, parancsra, megfélemlítésre mást tenni, mint amit lelkiismereted diktált. Neked csak annyit: - „Tarts számadást magaddal, bánd meg őszintén mindazt, amit lelkiismereted parancsszava ellenére tettél. Ha valakivel rendezetlen ügyed van, rendezd sürgősen; ha megbántottad társadat, amúgy igaz magyarosan. Ne szégyelld helyreállítani a jó viszonyt munkatársaiddal.”

Csak harmadsorban szólok hozzád… hozzád, aki hajlamos voltál arra, hogy elaltasd lelkiismeretedet.

Hozzád, aki vállaltál „funkciót”, megbízást csak azért, mert te mindenáron élni akartál. És ha ez a „mindenáron” annyit jelentett, hogy munkatársaidat kellett megagitálni, hitegetni, vagy éppen félrevezetni, te azt is vállaltad, mert ezért neked több pénzt ígértek. Külön pénzjutalmat kaptál, mert kitapostad munkatársaid verejtékén keresztül a „többtermelést”. Te pedig predesztinálva érezted magad arra, hogy vezető légy, te vállaltál olyan vezetést is, amihez nem értettél. Te, aki azt hitted, hogy a tudás, a szakértelem neked hivatalból jár, csak azért, mert te vállalkozó szellemű voltál. Te, aki szakmai hozzá nem értésedet „vasfegyelem”-mel igyekeztél pótolni, tudván, hogy beosztottaid úgyis elvégzik a munkát. És aki nem tetszett néked, azzal szemben szankciót alkalmaztál, mert a te hátad mögött ott állt a mindenható „hatalom”! Persze, te ezt a hatalmi szervet is csak arra használtad fel, hogy saját érdekeid szolgálatába állítsd, mert neked pénz kellett mindenáron. Több pénz, tekintély, hatalom. – Most nézd meg magad lelkiismereted homályos tükrében, s tapasztalni fogod, hogy nincs már tekintélyed, mert a „hatalom”, amely ezt biztosította néked – egyszerűn nincs többé. – Hozzád, az ilyesféle emberhez igen sok mondanivalóm lenne, de most csak röviden annyit: - „ Állj félre önként, lásd be hogy kompromittáltad magad! Ne akard a becsületes emberek csoportjait vezetni kétkulacsos politikáddal. Tisztakezű, vezetésre alkalmas szakember akad elég. Állj félre önként! Kérj szakértelmednek megfelelő, egyszerű beosztást.”

DIMÁVAG dolgozói, munkatársaim! Szükséges, hogy tisztuljanak a sorok és rendeződjenek a viszonyok. Van idő a megbékülésre! Keresse fel ki-ki társát, akinek tartozik, akit megbántott, tegye jóvá hibáit. Addig, amíg lehet. A termelési sztrájk idején gyűjtsétek az erkölcsi erőket!

Folyik a gépek karbantartása az üzemekben! – Folyjék hát a megbékélés is a szívekben! Simuljanak tenyérré az ökölbeszorított markok, hogy testvérként szoríthassa meg a másik.

Nagy szükség van az összefogásra. Egyetértés és közös akarat emelheti méltó helyére az elnyomottat.

A közeljövőben beinduló gépgyár irányítására tisztakezű, becsületes, értelmes embereket kell kiválasztani.

Ha megérjük – mert meg kell érnünk -, akkor egyemberként, szívből mondhatjuk majd, hogy „Miénk a gyár, magunknak dolgozunk!”

És este, ha lefekszel és alszik a család, vedd elő a tükröt, s hallgasd lelkiismereted szavát, mely kérdi; rendeztél-e mindent? De jusson eszedbe, hogy valaki hangos felvételt készít rólad s azt is végig kell egyszer nézned, s végig kell hallgatnod. Légy igazságos, ne csak a másikkal szemben, hanem magad iránt is. Ezt követeli a becsület.

(A – I)

Föltámadott a tenger!

(V. évf. 44. sz. 1 old. 1956. nov. 2.)

Itt állunk egy leomlott kártyavár előtt, amelyet elfújt a szél, mert nem az őszinteség és az igazság volt az alapja.

A csalók és képmutatók önkritikát gyakoroltak s leleplezték egymást és önmagukat. Azt hitték, hogy egy-két önkritikával és néhány díszsírhellyel mindent jóvá lehet tenni. És elkezdték újból keverni a kártyát és elkezdtek építeni egy újabb kártyavárat.

Nekünk azonban most már nem kártyavár kell, hanem sziklavár, amelynek alapja az igazság és a becsület és olyan szocializmus, amely nem a gyűlöletet, hanem a szeretetet és a megértést hirdeti. És olyan vezetők kellenek, akik nem csaltak és nem hazudtak a népnek, akik a törvényességet nem sértették meg, akiknek a kezéhez nem tapad ártatlan hazafiak vére!

1948. március 15-én, a magyar szabadság szent szimbólumának száz esztendős jubileumán végignéztem Szegeden egy farsangi temetési menetet. Halottaskocsi haladt a menet végén egy jelképes koporsóval.

A magyar szabadság szent szimbólumának százesztendős jubileumán, az ország egyik nagy magyar városában szimbolikusan eltemették a magyar hazafiságot.

Egyet azonban elfelejtettek ráírni arra a halottaskocsira: Feltámadunk!

A magyar hazafiság feltámadt! Feltámadt mert élni akar! És élni fog, amíg ezen a földön élet van és szív dobog!

Feltámadott a tenger!

Az 1848. évi márciusi ifjak mellé méltán sorakoznak fel az 1956. évi októberi ifjak, diákok, munkások, katonák, akik vérbetűkkel írták be nevüket nemcsak a magyar történelemnek, hanem az egész világ történelmének aranylapjaira, s akik emberfeletti, hősies helytállásukkal kivívták az egész művelt világ elismerését és csodálatát.

Nehéz volt kivívni ezt a szabadságot, de talán még nehezebb lesz megtartani és megőrizni gyermekeink és unokáink számára. Az egész nemzet legszorosabb együttműködésére és összefogására van szükség.

Magyarok! Munkások, parasztok és értelmiségiek! Fogjuk össze hát, támogassuk egymás munkáját! Ne a bosszú és a gyűlölködés vezessen bennünket elszenvedett sérelmeinkért, hanem a szeretet és a kölcsönös megértés. Felejtsük el a múlt rossz emlékeit és bizalommal nézzünk a jövőbe.

Janky Béla

mérnök

Tárgyalja meg az ENSZ Magyarország ügyét

(5. évf. 44. sz. 2. old. 1956. nov. 2.)

Felhívás az Egyesült Nemzetek Szervezete rendkívüli közgyűléséhez

Feszült nemzetközi légkörben ül össze az ENSZ rendkívüli közgyűlése. Hírszolgálati jelentések szerint a közgyűlés napirendi pontján nem szerepel a magyarországi szovjet beavatkozás megtárgyalása.

Felkérjük az ENSZ valamennyi tagállamát, különösképpen Hammarskjöld főtitkár urat és a semleges országok képviselőit, hogy személyes tekintélyük latba vetésével járjanak közbe a magyarországi szovjet beavatkozás napirendre tűzéséhez. Kérjük ezt kihangsúlyozottan azért is, mert a nemzetközileg feszült helyzetben a magyarországi szovjet beavatkozás kedvező meg nem oldása veszélyezteti a világbékét!

MISKOLCI MŰEGYETEM

DIÁKPARLAMENT

A falu segítsége

(5. évf. 44. sz. 2. old. 1956. nov. 2.)

A forradalom izzó hevében egyre inkább egységbe kovácsolódik a munkások és parasztok tettrekészsége, igaz magyar hazafisága. A borsod megyei Négyes községben is a miskolciak példája nyomán megalakult a Munkástanács.

A rádióból értesültek arról, hogy a gyárak és városok élelmezési nehézségekkel küszködnek. A falu parasztsága, köztük az Új Barázda Termelőszövetkezet tagsága átérezve a városi dolgozók helyzetét, úgy döntött, hogy az őket segítő D. Gépgyár számára élelmiszert küldenek.

Elhatározásukat való is váltották. Október 29-én a déli órákba érkeztek meg üzemünkbe Négyes község ajándékai: 2 darab élőborjú, 1 és fél vágott sertés, 6 zsák burgonya, 2 kanna tej.

Nem lehet leírni azt a megható érzést, amit falusi dolgozóink ezen nagyszerű együttérzése tettekben mutatott meg.

A DIMÁVAG Gépgyár Munkástanácsa ezúton mond forró köszönetet az Új Barázda Termelőszövetkezet és Négyes község valamennyi lakosának. Dolgozó parasztok! Köszönjük a támogatásotokat és ígérjük, hogy a jövőben még jobban kiállunk mellettetek, harcolunk a ti érdekeitekért is.

DIMÁVAG MUNKÁSTANÁCSA

Megalakult a Megyei Forradalmi Ifjúsági Tanács

(5. évf. 44. sz. 2. old. 1956. nov. 2.)

A miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem ifjúságának és Diákparlamentjének javaslatára megyénkben is létrehozták a Forradalmi Ifjúsági Tanácsot. Mi is a szervezet célja? Feladata, hogy a városban a rendet és a közbiztonságot fenntartsa, óvja a lakosság életét, személyi tulajdonát. A Forradalmi Ifjúsági Tanács annak ellenére, hogy csak két napja kezdte meg működését, máris óriási erőfeszítéseket tett városunk és megyénk közbiztonságáért. Meg kellett szervezni elsősorban a Forradalmi Ifjúsági Tanács személyi állományát. Elmondhatjuk, a tanács tagjai igen nagy körültekintéssel végezték munkájukat. Az egyetemi ifjúság, a munkásőrség tagjai mellé bevonták a munkába azokat a rendőri dolgozókat, akik a szabadságharc kitörése előtt magatartásukkal, működésükkel kivívták a nép, a dolgozók bizalmát, akik szembeszálltak a törvényességek megsértése ellen.

A Forradalmi Ifjúsági Tanács úgynevezett járőrcsoportokat szervezett, amelyben 1 egyetemista, 1 munkásőr és 1 rendőr – volt leigazolt rendőr – teljesít szolgálatot.

A járőrcsoportok szerte a városban és a megyében megtalálhatók. Áldozatos munkájuk nyomán már eddig is számos, a közbiztonságot veszélyeztető bűnözőt és egyént vett őrizetbe. A lakosság bejelentései nyomán volt államvédelmista tiszteket és ügynököket leplezett le és adott át a forradalmi megyei ügyészségnek.

Meleg szeretettel köszöntjük közrendünk, békénk védelmezőit, a Forradalmi, Ifjúsági Tanács tagjait, akik szembeszállnak minden rendzavarással, bátorságukkal, a fegyelmezettségükkel eddig is kivívták a lakosság, a dolgozók, megyénk szabadságharcosainak bizalmát.

Kazincbarcika

Közlemény

(3. évf. 44. sz. 1. old. 1956. okt. 30.)

A Kazincbarcikai Városi Munkás Tanács értesíti a város lakosságát, hogy a városi rendőrség tisztjei és beosztottjai, valamint a honvédségi szervek teljes létszámukkal a Városi Munkás Tanács mellé állottak.

Munkás Tanáccsal biztosítják városunk rendjét és nyugalmát. A Városi Munkás Tanács felkéri a város dolgozóit és lakosait, hogy őrizzék meg nyugalmukat és viselkedjenek fegyelmezetten, becsületes dolgozókhoz illően. Ne engedjék meg, hogy a jelenlegi helyzetet kihasználva egyesek, vagy egyes garázdálkodni akaró csoportok zavarják a lakosság nyugalmát.

Bármilyen panasszal, vagy javaslattal forduljanak a Munkás Tanácshoz, mely a Városi Tanács épületében székel.

Értesítjük a lakosságot, hogy a Városi Munkás Tanács a rendőrséggel karöltve végzi rendfenntartó szolgálatát. Ténykedésükben minden becsületes dolgozó segítségét elvárjuk.

Tájékoztatjuk a lakosságot, hogy a Városi Munkás Tanács szoros kapcsolatot tart fenn a Megyei Munkás Tanáccsal és a város üzemeinek Munkás Tanácsával.

Kazincbarcika, 1956. október 27.

Kazincbarcika Város Munkás Tanácsa

Kazincbarcika közellátása zavartalan

(3. évf. 44. sz. 1. old. 1956. okt. 30.)

Megkértük a kazincbarcikai kiskereskedelmi vállalatot, hogy tájékoztasson: milyen készlet áll rendelkezésre és hogyan van biztosítva a város ellátása. A következőket közölték:

A tartalékkészletből finomliszt 1 hónapra, kenyérliszt 1 hónapra, só 1 hónapra, szappan másfél hónapra, szalonna 2 hétre, száraztészta 2 hónapra biztosítva van. Közölték továbbá, hogy gyulai kolbászból 6 mázsa, fagyasztott baromfiból 3 és fél mázsa áll a vásárlók rendelkezésére. Ezenkívül rizsából is több mázsát tartalékoltak, a hét végén kiosztásra kerül.

A barcikai sütőüzem szüntelenül dolgozik, a pékek és a kenyérüzem valamennyi dolgozója becsülettel helyt áll, a város lakóinak a kenyérellátás biztosítva van. Hentesáru, tőkehús is kapható. A tejboltban hiánytalanul kapható tej, vaj és sajtféleség.

A kiskereskedelmi vállalat örömmel közölte, hogy a megye nagykereskedelmi vállalatai rendszeresen szállítják a szükséges élelmiszereket városunkba, a felsorolt élelmiszer csupán tartalék. Erről meg is győződtünk és arról is, hogy megszűnt a felvásárlási láz, a vásárlók fegyelmezettek és csak a szükséges mennyiséget vásárolják.

Felfüggesztik a tagosítást, felülvizsgálják a begyűjtési rendszert

(3. évf. 44. sz. 1. old. 1956. okt. 30.)

A Minisztertanács október 28-án délután Nagy Imre, a Minisztertanács elnöke vezetésével ülést tartott. Az ülésen a Minisztertanács tagjain kívül részt vett Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke, Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke. A Minisztertanács Tildy Zoltán államminiszter javaslatára utasította földművelésügyi minisztert, hogy a tagosítások végrehajtását függessze fel s hogy vizsgálják felül a begyűjtési rendszert.

Rend, nyugalom a hőerőműben

(3. évf. 44. sz. 2. old. 1956. okt. 30.)

A Borsodi Hőerőmű munkásai, műszaki vezetői, tisztviselői teljesítették a Megyei Munkástanács Sztrájkbizottságának felhívását: gondoskodtak róla, hogy az erőmű a legkisebb üzemzavar nélkül működjön. Ezekben a válságos és nehéz napokban, amikor az egész ország megmozdult a szabadság kivívására, egy percre sem hagyták abba a munkát, biztosították, hogy a megye és Budapest áramellátásában ne legyen zökkenő. Szabó Andor ügyeletes mérnök közölt, hogy ezekben a napokban senki sem hiányzott a munkából. Az erőmű a helyzet magaslatán állt és áll: nem történt semmi üzemzavar.

A hőerőmű szénellátása biztosítva van, azonban a folyamatos üzemeltetéshez az kell, hogy a bányászok most már rendszeresen termeljenek.

Gál József és Csepcsényi János, a munkástanács tagjai, azt mondották, hogy a rend és a jó üzemeltetés annak is köszönhető, hogy a munkástanács idejében hozzálátott a munkához. A munkástanács első teendője volt az őrség megszervezése. Miskolcról is kaptak fegyveres segítséget s a katonák a rendészettel és a munkásőrséggel gondoskodnak a biztonságról.

A 26 tagú munkástanács, melynek Sugár József az elnöke, szombaton alakult meg. A küldöttválasztások pénteken történtek meg.

A munkástanács tagjai azt is közölték, hogy most már csak azok a munkásőrök rendelkeznek fegyverrel, akik a Megyei Munkástanácstól erre engedélyt kaptak. Ugyanis kezdetben azok is kaptak fegyvert akik kevésbé, vagy egyáltalán nem feleltek meg a követelményeknek.

Az erőmű munkástanácsa többek között arról is gondoskodott, hogy a közellátásban ne legyenek fennakadások. Felmérték az erőmű környékén lévő üzletek készletét és megfelelő intézkedéseket tettek az ellátás biztosítására.

A hőerőmű munkástanácsának és dolgozóinak most az a legfontosabb kérése, hogy a bányászok, illetve a szénosztályozó folyamatosan küldje a szenet.

A Mi Egyetemünk

Együtt a munkásifjúsággal

(4. évf. 17. sz. 1. old. 1956. okt. 24.)

Mintha fordult volna velünk a világ, úgy érezzük magunkat az utóbbi napokban. Nem tartozom a könnyen lelkesedő emberek közé, de az, ami a hétfői diákparlamenti ülésünkön történt, magával ragadott. Azt hiszem, a legszebb élményeink közé fog tartozni az a lelkes ováció, ami Bihari Sándor miskolci író befejező szavait követte: „Ahol magyarok laknak, az legyen a magyaroké!” Vagy az olyan szívet dobogtató javaslat, - a száz év előtti idők és Kossuth Lajos, akinek a fejében született meg ez az ötlet képe merül fel előttünk, - amely a Dunai Konföderáció létrehozását javasolja. Hányszor hallottunk eddig már kijelentéseket, hiába volt a tehetséges magyar emberek küzdelme – hangú nyilatkozatokat – és itt, éppen itt, a mi egyetemünkön, gépészmérnökök között derült ki, mennyire nem volt igazuk, mennyire nem volt hiába az olyan ember, mint Ady Endre harca és szavai:

„Hiszen magyar, oláh, szláv bánat

mindre egy bánat marad!”

Mert a dunai Konföderáció államszerű terve, minden fantasztikussága ellenére igazán tanúskodik arról, mennyire érti és érzi minden hallgatónk, mit jelentettek ezek a szavak. A kis népek összefogását, egységét.

Igen, szép volt ez, nagyon szép volt. Nem volt dolog, ami annyira jellemzően mutatta meg a mi arcunkat, mint a hétfői gyűlés és a távoli messze-messze eső terv, a Dunai Konföderáció. Én nem tudom, hogy hogyan kell megnevezni azt, ami olyan jellemző, az legyen az írók és filozófusok dolga. De szép volt és sokan úgy érezzük, mintha előttünk tárult volna ki a világ!

De – elhangzott már hétfőn este is – legyünk a földön! Amit mi csinálunk, nemcsak itt, Miskolcon, hanem mindenütt az egyetemeken, az hangadás az egész nyilvánosság előtt. Ez a hangadás arról tanúskodik, hogy egyetemi ifjúságunkat mélységes felelősségérzés tölti el népi demokráciánk iránt. Az elhangzott javaslatok politikai érettségről, széles látókörről tesznek tanúságot. Ez az érettség nemcsak a bátorságban nyilvánul meg, amivel a kényes kérdésekhez nyúlunk, hanem abban is, hogy keressük a kivezető, előrevivő utat.

Azok a javaslatok és követelések, amelyek nálunk elhangzottak, az egész magyar népben visszhangra kell, hogy találjanak. Ezeknél a kérdéseknél nem az a lényeges, hogy ki veti fel őket először, hanem hogy kinek az érdeke a megvalósításuk. A minké, az egész népünké. Ahhoz, hogy a visszahúzó erők fölött végleges győzelmet arassunk, hogy a magyar élet tisztultabb szellemű legyen, nem elég csak a mi küzdelmünk, egyetemistáké. Álljunk a magyar paraszt és munkás mellé, az ő érdekük egyezik a mienkével. Ne tűrjük, hogy bárki is éket verjen közénk. Csak akkor érünk célhoz, ha az egész magyar dolgozó néppel haladunk.

Nekünk miskolci egyetemistáknak első kötelességünk, ezt az egységfrontot megteremteni. Megteremteni a diósgyőri és miskolci ifjúmunkásokkal a kapcsolatot, tudjanak rólunk, hogy mi mit akarunk, s mi, hogy ők mit akarnak. Igazán jól dolgozni, jól küzdeni, csak akkor tudunk, he nem magunkra hagyatva, hanem együtt a munkás- és parasztfiatalokkal harcolunk. És nekünk, miskolciakkal együtt a diósgyőri és miskolci fiatalokkal.

Az ő harcuk a mi harcunk is, és az ő céljuk a mi célunk is!

Ungvári Rudolf

II. G.

Diákparlament

(4. évf. 17. sz. 1. old. 1956. okt. 24.)

1956. október 22-én, délután 3 órakor gyűlt össze az egyetem ifjúsága tanácskozni, vitatkozni. A lelkesedés, az öröm, hogy végre szabadon nyilatkozhatunk, megkezdésig Kossuth-nótákban jutott kifejezésre. Az ötödéves gépész évf. egyik tagja üdvözli a parlamentet és javaslatot tesz elnökválasztásra. A parlament Dobi Imrét egyhangúlag elfogadta elnökéül. Az elnök a következő szavakkal nyitotta meg az ülést:

Tisztelt Diákparlament!

Mai tanácskozásunkat azért hívtuk össze, hogy oktatóinkkal együtt, véleményt nyilvánítsunk kül- és belpolitikai, a DISZ megújhodásával kapcsolatos és az egyetemi reform kérdésében. Ma igen sok múlik az ifjúságon, és az egész dolgozó nép érdeklődéssel néz felénk. Ez a tény megnöveli felelősségünket. Egyéni érdekeket félretéve, az egész nép érdekeit szem előtt tartva, kell nézeteinket összeegyeztetni és állást foglalni.

Ha a vita hevében elveszítjük a realista talajt, azzal a veszéllyel jár, hogy jogos követeléseink sem találnak megtalálásra.

Javaslatot tett az ülés programjára, amelyet az ifjúság egyhangúlag elfogadott. Ezután került sor a Megyei Pártbizottság határozati javaslatának ismertetésére, melyet a parlament egyes pontokban nem tartott határozottnak. Majd megtörtént az évfolyamok határozatainak ismertetése, melyek általában az ország problémáival foglalkoztak. A negyedéves gépész évf. határozatai képezték a magvát a későbbi éles vita kibontakozásának.

A vita megindulásakor csatlakoztak a határozatok végrehajtása mellé, és hangsúlyozták a mögöttünk élő 9 millió ember követeléseit, amit eddig nem mertek megmondani. Minden helyi problémát mellőzni kell és az országos érdekeket kell előtérbe helyezni.

A megújhodás folyamatának legfontosabb feltétele a rehabilitáció teljes végrehajtása, valamint az akkori kormányban résztvevő és még ma is vezető pozíciókat beöltő személyek bűnösségének felülvizsgálata. Ezt helyi szerveken belül is végre kell hajtani, gondolt itt a felszólaló Juhász és Hess elvtársakra, mivel ezek túlzásokat követtek el a hallgatókkal szemben. Ezután Esztó professzor elvtárs emelkedett szólásra és a mérnökök megbecsüléséről szólt. Példát hozott fel, hogy még ma is 35-40 mérnök ül börtönben és ezeknek rehabilitációjáról szó sincs. Említette a magyar olajbányászat súlyos helyzetét, melyet a vezetők „ki mer ma egy mérnökben megbízni” gondolkodásmódjának köszönhető. Ezután a bányászkar Sopronba való áthelyezéséről beszélt.

Az ifjúság kérte az egyetem professzorainak véleményét.

Dr. Terplán Zénó professzor tanulmányi kérdésekben adott választ az ifjúságnak. Nem értett egyet azokkal a függetlenségi törekvésekkel, melyek az ifjúság hangjából kitűntek. Véleménye szerint egy-egy nép nem függetlenítheti magát szomszédaitól, és a világpolitikától. Szükségszerűen az államok egy bizonyos előtérben mozognak. Az egyetemi autonómia törekvéseket támogatja, amit az Oktatásügyi Minisztérium is jóváhagyott. A másodéves gépészek részéről felszólaló elvtárs, a negyedéves gépészek határozatai mellett foglalt állást, javasolta, hogy a követeléseket pontról pontra vitassuk meg.

Felszólalások egyes vezetők helytelen viselkedését kifogásolták, pl. Czottner elvtárs mást jelent ki Miskolcon, mint Sopronban, vagy Berei elvtárs, csak hímezett-hámozott a miskolci pártaktíva ülésén. Ne fejbólogatók vezessék az országot! Közbeszólásokkal javasolták a követelmények összeállítását. Az ifjúság véleménye, hogy a sztálinizmus, rákosizmus egyetemünkön erősen éreztette hatását, mely a jogtalan kizárásokban jutott kifejezésre. Követelik a kizárt hallgatók nyilvános rehabilitálását, a túlkapásokat elkövető vezetőknek, Keszler, Orosz, Csépányi és Nagy Miklós ügyének kivizsgálását.

Következő hozzászólások szenvedélyesen hangoztatták, hogy a kormány ne csak önkritikát gyakoroljon, hanem a nép érdekeit képviselő intézkedéseket léptessék életbe, és minden eddigi sötét dologról tájékoztassák a magyar népet. Egyik hallgató túlzást talált Rajk rehabilitációjában, ne létesítsünk személyi kultuszt körülötte, vagy Rákosi elvtárs, vagy Rajk elvtárs, ne így döntsük el a kérdést.

A parlament követelte az Egyetem DISZ végrehajtó Bizottságának újraválasztását. Erdélyi elvtárs felszólalásában elismerte a délelőtt folyamán a DISZ Központi Vezetőségében lezajlott értekezlet eseményeit, és egyben lemondott titkári tisztségéről.

Fekete adjunktus elvtárs támogatta függetlenségi harcunkat.

A továbbiakban követeltük a határozati pontok letárgyalását. Kérték A Mi Egyetemünk rendkívüli kiadását, melyben tájékoztatni tudjuk a megye ifjúságát. A Megyei Pártbizottság agit. prop. titkára, Grósz elvtárs vállalta a felelősséget, hogy elgördíti az akadályt az újság kiadása elől.

A felszólalások hiányolták, hogy az értekezleten munkás fiatalok nem vesznek részt.

A Megyei Pártbizottság pozitívan értékelte az értekezletet. Feltételezi, hogy senki nem akarja visszaállítani a Horthy-restauráció régi rendszerét. Hangsúlyozza, hogy mit köszönhetünk a Szovjetuniónak.

Ezután sorba vettük a határozati pontokat és a harmadik pont megtárgyalása közben egyetemünk párttitkára, Simon elvtárs szólalt fel. Elemzi, hogy megrendült a nép bizalma, de nemcsak a hibákat kell meglátni, hanem az építést is. Ésszel kell gondolkodni és kevesebbet kell adni a szívre, adott esetekben. Félt hogy forrongáshoz vezet az ifjúság hangulata. Nem ért egyet a varsói szerződéssel kapcsolatos kérésekben. Fél a régi nagy urak restaurációs törekvéseitől. A felszólalások bizonyítják, hogy nem restaurációs törekvésekről van szó. Közbekiáltások, ovációk akadályozzák a gyűlés menetét.

Határozati pontok elfogadása után kijelölték, hogy évfolyamonként hány fő megy a Budapesten megtartandó Diákparlamentbe. Sajtó szerkesztőségi bizottságot és diákparlamenti elnökséget választottunk.

Az éjszakába nyúló parlamenti vita a Himnusz hangjával fejeződött be. A gyűlés hangulata az egyetemi ifjúság szilárd elszántságát bizonyítja a magyar nép jogos követelései mellett.

Felhivás

(4. évf. 17. sz. 1. old. 1956. okt. 24.)

Mi, a Nehézipari Műszaki Egyetem hallgatói, teljes mértékben egyetértünk és támogatjuk a Budapesti Műszaki Egyetem hallgatóinak jogos követelését, de ezek reális megvalósításának alapját az egész magyar népet érdeklő kérdések megoldásában látjuk.

Ezért követeljük:

1. Önálló szocialista kül- és belpolitikát folytató független új magyar kormányt.

2. Az új független Magyarország lépjen ki a varsói szerződésből és ne vegyen részt semmiféle katonai tömbben.

3. A Békeszerződés értelmében 1957. január1-ig a szovjet csapatok vonuljanak ki Magyarország területéről.

4. Egyenrangú kereskedelmi kapcsolatokat keleti és nyugati államokkal.

5. Az egész mezőgazdasági politika felülvizsgálását, az adó, valamint a begyűjtési rendszer új reális alapokra való helyezését.

6. A sztálinizmus és rákosizmus felszámolásának tisztázását, a per nyilvánosságra való hozatalát.

7. Alkotmányunk betartását.

8. Az országunkban lévő összes természeti kincsek (urán, bauxit) feltáró és feldolgozó ipara kerüljön magyar kézbe, minden ellenszolgáltatás nélkül.

9. Március 15-nek nemzeti ünneppé és munkaszüneti nappá, október 6-át pedig nemzeti gyászünneppé nyilvánítsák.

10. Az új kormány kezdjen tárgyalásokat a dunai államokkal egy konföderáció érdekében.

11. Az új magyar kormány kezdjen tárgyalásokat a Szovjetunióval a hadi és politikai foglyok hazaszállítása érdekében.

Határozottan elkülönítjük magunkat a néptől idegen, ellenséges elemektől. Nem fogjuk tűrni soha, hogy harcos állásfoglalásunkat, saját restaurációs, provokációs céljaikra használják fel.

Szocializmust akarunk, de önálló, nemzeti államban.

Nem tűrhetjük a jelenlegi kormány halogató politikáját. Felszólítjuk a kormányt, hogy fenti követeléseinkre válaszoljon az egész nemzet nyilvánossága előtt.

Felszólítjuk az egész dolgozó magyar népet, csatlakozzon felhívásunkhoz.

Diákparlament

Mindenki egyetért?

(4. évf. 17. sz. 2. old. 1956. okt. 24.)

Nagy hatalom a tömeg, és lelke van, és ilyenkor nincs az egyénnek! Mikor eltávoztunk a mi diákparlamentünkről, rádöbbentünk arra, hogy milyen nagyot is tettünk, de mindent jól is csináltunk? Vajon a mi hazafiaságunk, amelyik a legszebb, hozzánk legméltóbb érzelem, borotvaélen táncolt Önmaga és a nacionalizmus között, tényleg helyes és időszerű követeléseket adott a szánkba? Igen, a legnagyobb részben! De van néhány olyan pont, mellyel én nem értek egyet. Lépjünk ki a varsói szerződésből? Ezt nemcsak mi kötöttük, hanem más népek nevében is kötötték, ebből kilépni azok és magunk becsapása lenne. Nem vitatom, hogy a varsói szerződésben lehetséges, hogy szovjet kényszer is volt, mégis azt mondom, egyenlőre, hogy helyes és szükséges. Megértem és osztom azoknak a dunántúliaknak a felháborodottságát, akik látják, hogy a szovjet tisztek százasokkal fizetnek, látják hogy öreg iskolájuk évek óta laktanya, mégis azt mondom: gondolkodjunk!

De nem lehet úgy érvelni amellett, hogy mi mindent köszönhetünk a szovjetnek, mint Simon elvtárs tette. Ő azt mondta, ha nem lett volna XX. kongresszus, akkor most nem beszélhetnénk így, mert már rég eljött volna az ÁVH. Ez az-az eset, mint mikor egy embert börtönbe zárnak, és kivégzik apját, anyját, elvtársait, - és mikor megmondják, hogy börtöne kulcsai kezében voltak, akkor még hálálkodást várnak tőle. Ha nem lett volna XX. kongresszus, akkor talán még kétezerben is rabságban élnénk és öntödéink nem győznének Rákosi- és Sztálin szobrot önteni? Simon elvtárs ez a kötelező szovjet imádat idejének bélyegét viseli magán, de igazat kell neki adnom, mikor azt mondja, a szovjet csapatoknak maradniuk kell. Nem láttam volna eddig, hogy eddig a szovjet csapatok befolyásolni, vagy ha úgy tetszik, kényszeríteni próbáltak volna bennünket arra, hogy ne tegyük ezt vagy azt. És most már a legnagyobbakat megtettük, de a tettek csak ezután jönnek. Most kell csak igazán a nagy hazafiasság, mely nemcsak szavakban és fütyülésben puffogtatja el az erejét! Ha eddig nem volt beavatkozás, okunk azt hinni, hogy lesz. – Amennyiben a Szovjetunió viseli itt tartózkodó honvédségének ellátási gondjait, - amíg szükségesek, maradjanak. Most még szükség van rá, de nem kell, hogy félistennek higgyük őket, - éppúgy gyarló és kevésbé gyarló emberek, mint mi. Nem is ismerjük pontosan, mik a pontjai a varsói szerződésnek, nem tudhatjuk megítélni előre, hogy milyen bonyodalmakkal jár, lehet hogy új vérfolyamot fakaszt. Meg vagyok győződve arról, hogy rövidesen meg lehet ezt oldani, - mert jogos. Kétségtelen, hogy megkötése óta enyhült a nemzetközi helyzet, de még ma is van Ciprus! Oly nehéz népgazdasági helyzetben, mint vagyunk – nyilvánvalóan szükségünk lenne honvédségünk további erősítésére, a kilépés miatt – és kérdem miből? Nem érdemes súlyosbítani egyébként is nehéz helyzetünket ezzel. Minden függetlenségnek alapvető feltétele a megalapozott gazdasági helyzet és ennek az útjai közé pillanatnyilag ez nem tartozik. Várni kell tudni, és látni kell mindig, hogy melyik a következő lépés. Ez pedig az, amit mi követelünk, és tartsunk ki mellette, mert csak ez a jövő útja. Mindezzel az volt a szándékom, hogy megmondjam, amíg nem látom, mit jelent a varsói szerződés a maga teljességében, mik a kilépés következményei, mi erről a többi fél véleménye, addig nem lehet követelni! De ha megtettük, tartsunk ki mellette, mert nem a szavakon való lovaglás a lényeg, és kérésünk biztos, jogos a helyesebb szó pedig: felülvizsgálás lett volna!

Kéri Zoltán

Szót kérek…

(4. évf. 17. sz. 2. old. 1956. okt. 24.)

Részt vettem a Diákparlamenten. Én is szerettem volna hozzászólni, nekem is volt véleményem, de láttam, hogy tőlem jóval erősebb hangú embereket is leültetett a tömegzsivaj – az ordítozás – és miután körülbelül 20-25 perces szókérés után sem jutottam szóhoz, elhagytam a termet.

Ha úgy érezném, hogy kizárólag egyéni véleményem az, amit közlök, nem közölném, de láttam és tudom, hogy mások is vannak, akik egyetértenek velem.

Először a Kilátó szerkesztőjének ahhoz a véleményéhez szeretnék hozzászólni, hogy örül a lelkes hangnak, a közbekiáltozásoknak. Ez a buzdítás lelkes visszhangra talált, mert ettől kezdve igazán csak az kapott szót, aki közbekiabált – kivéve a tanári kar hozzászólóit. Szerintem kívánságokkal, követelésekkel csak higgadt, kellően meggondolt állásfoglalással lehet előállni, - hogy Petrich Dékán Elvtársat idézzem, - melyek a művelt ember színvonaláról indulnak ki. Egy diákparlamentnek – ha már parlamentnek nevezi magát – kötelessége tisztelettel hallgatni a javaslatokkal kapcsolatos pro és kontra véleményeket. Nem értek egyet a Kilátó szerkesztőjével – mert anarchiával – fegyelem nélkül nem lehet eredményeket elérni. Nem értek egyet azzal a kohász adjunktus elvtárssal, aki az ország függetlenségével kapcsolatban azt mondta, hogy két nagyhatalom áll egymással szemben, vívják ki a maguk harcát és hagyjanak minket magunkra. Itt ő a szocialista és a kapitalista tábor harcáról beszélt. Azt hiszem, nem közömbös nekünk, hogy a két tábor közül melyik eszméje győzedelmeskedik, illetve nálunk kapitalista vagy szocialista rend van. Azt hiszem az ordításban berekedt hallgatók közül sokan el sem jutottak a gondolatsorban eddig. De fel tudom tételezni azt, hogy olyanok is vannak köztünk, akik éppen innen kiindulva távolabbi célkitűzésként a kapitalizmus visszaállításáért harcolnak. Hiányzott az, hogy ennek cáfolata csak a pártvezetők részéről jött ki és úgy talált helyes visszhangra a diákságnál.

Nem értek egyet azzal az V. éves kohász hozzászólóval, aki Hess és Juhász elvtársak leváltását kérte, s legkevésbé értek egyet a diákparlamenttel akkor, amikor nem ismerve az említett elvtársakat, helyeselte a hozzászólást. Őket ugyanis csak az V. évesek ismerték, helyeslés pedig zömmel alsó évekről hangzott el. Tudtommal Hess és Juhász elvtársak nem terrorizálták a becsületes, rendesen dolgozó diáktársaikat, de terrorizálták a lógókat és az Egyetem rendjét, fegyelmét megbontókat, amivel csak egyetérthetünk, ha módszereiben nem is mindig!

Az Erdélyi és Nagy Miklós felé elhangzott kritikával kapcsolatban is az a véleményem, hogy nem tárgyilagos hangnemben történt. Az ő célkitűzésük a szocialista diáktípus kialakítása volt és jelenleg is az. Lehet, hogy felső nyomásokra követtek el hibákat, de több pozitívummal vettek részt az ifjúság nevelésében, mint negatívummal.

Egyetértek a diákparlamenttel abban, hogy az elhangzott követelésekért lehet lelkesedni, de nem értek egyet azzal, hogy ezt a lelkesedést, tetszés és nemtetszés nyilvánítást ne jellemezze a művelt ember megnyilvánulása. Javaslom, hogy a diákparlament résztvevői a következő üléseken nagyobb figyelemmel és több higgadtsággal fejezzék ki aktivitásukat.

Vitályos Katalin

G-502.

Az elnök mégegyszer szót kér!

(4. évf. 17. sz. 2. old. 1956. okt. 24.)

Tisztelt Diákparlament! Engedje meg, hogy a vita közben lemondásom ellenére, még egyszer szót kérjek. Közvetlenül a vita után és ma, többen számon kérték tőlem, hogy miért mondtam le, és miben nem értettem egyet a parlament menetével. Hangsúlyozom: menetével, mert a vita lendületével, jogos és reális politikai követeléseivel, teljes mértékben azonosítom magam. A lemondásom indoklásául vizsgáljuk meg, hogy a demokratizmus légkörében, a demokratizmus jelszava alatt létrejött parlamenti vita lefolyásában demokratikus volt-e?

Véleményem szerint nem volt, mert a szólásszabadságot a lehető legsúlyosabban sértő módon nem volt lehetőség arra, hogy mindenki kifejtse álláspontját. Néhányan, akik miatt szégyenkezem, és szégyenkezik minden diák, minden művelt gondolkodó ember, közbekiáltásokkal, füttyel megakadályozták a vélemények szabad kifejtését. A magam részéről és még biztosan jó néhányan a gyűlés résztvevői közül, pont a határozat utolsó cikkelyének szellemében: „Határozottan elkülönítjük magunkat a néptől idegen ellenséges elemektől, nem fogjuk tűrni soha, hogy harcos állásfoglalásunkat, saját restaurációs, provokációs céljainkra használják fel”, de elkülönítjük magunkat azoktól az elemektől is, akik legszentebb elvünkkel, a demokratizmussal visszaéltek.

A demokratizmus sárba tiprásának legfényesebb példája volt, hogy az a tömeg, mely az egyik pillanatban a sajtószabadságot követelte, a másik pillanatban nemcsak a sajtószabadságot, hanem a gondolatszabadságot is elvetette. Vagy minek minősíthető az a megnyilvánulás, amivel egyesek az övékkel egyező véleménynyilvánításra akarták – nem kérni, hanem – kényszeríteni oktatóinkat és vendégeinket.

A fenti megnyilvánulások bírtak engem arra, hogy lemondjak az elnökségről. Nem tartottam elveimmel, a demokratizmusról bennem kialakult fogalommal összeegyeztethetőnek a gyűlés menetét. Nem volt demokratikus a gyűlés menete a későbbiekben sem. A kéttagú elnökség viselkedésével és véleményével befolyásolta a vitát, és nem vette figyelembe a szavazatok számlálásánál az olykor eléggé nagy számú tartózkodást. Demokratikusnak mondható-e az olyan küldöttválasztás, ahol egyenlő szavazati joggal rendelkező választók különböző arányban küldhetnek képviselőt még akkor is, ha a felsőbb évesek tapasztaltabbak? A tömeghangulatot felhasználó, az ifjúság érdekeinek sokat ártó elemek diktatúrája volt ez a gondolkodásra érett emberek felett.

Ezt a tanulságot le kell vonnunk, soha többet ne engedjük a legszentebb elveinket így félredobni, akik pedig a saját érdekükben az ifjúság igazi érdekeivel meg akarják ezt tenni, meg kell fosztani őket ettől a lehetőségtől.

Dobi Imre

V. gmh.

Kohómérnök hallgatóink csehszlovákiai tanulmányútja

(4. évf. 17. sz. 2. old. 1956. okt. 24.)

Egyetemünk 15 hallgatója és három oktatója szeptember 20. és október 15. között tanulmányi kiránduláson vett részt Csehszlovákiában, a kassai testvéregyetemünk vendégeként.

Nehéz lenne ilyen röviden érzékeltetni, azt a sok élményt, amiben részünk volt. A két hét alatt több, mint 2000 kilométert tettünk meg Csehszlovákia legszebb tájain keresztül.

Az útvonal a következő volt: Kassa, Selmecbánya, Pozsony, Bruno, Prága, Osztrava, Csirnyec, Tátra-Lomnic, Lőcse, Kassa. Útközben láttuk Kraszna-Horka várát, a betleni kastélymúzeumot, a selmeci vármúzeumot és a volt Akadémiát. Felejthetetlen élmény volt a brunoi technikai kiállítás, ahol a csehszlovák ipar megszámlálhatatlan termékét nézhettük meg. A repülőgéptől a mosógépig, vízturbinától az elektronikus számológépig, a különféle szerkezeteknek, berendezkedéseknek olyan sokaságát láttuk, mely méltán keltett csodálatot a Csehszlovák ipar iránt.

Prágában, a város történelmű nevezetességű helyeit, műemlékeit tekintettük meg. Ostravában üzemekbe és az egyetemre látogattunk el.

Ezután következett utunk legszebb szakasza: a Vág völgyében utaztunk a Tátra felé. Egy pillanatra megálltunk a Csorba-tónál, majd tovább siettünk, hogy minél előbb elérjük Lomnicot, kevéssel délután érkeztünk oda, s függővasúton azonnal felfelé indultunk a csúcsra. Sajnos, a függővasút nem közlekedett végig, s így csak a csillagvizsgálóig mehettünk. A gyönyörű kilátás, az elénk táruló táj hamar elfeledtette a függővasút okozta kis csalódást. Másnap délelőtt a vízeséshez kirándultunk, hazafelé parázs hógolyócsatát rendeztünk.

Délben fájó szívvel indultunk vissza Lőcsén keresztül Kassára. Itt szombat este vidám hangulatú szakestélyen vettünk részt. A szakestély szép befejezése volt tanulmányutunknak.

A kirándulás során 5 üzemet, két egyetemet, és két kutatóintézetet látogattunk meg. Sok tapasztalattal, szélesebb látókörrel tértünk vissza hazánkba azzal a gondolattal, hogy ezeket a tapasztalatokat itthon hasznosítjuk majd a magyar ipar felvirágoztatására.

H. Cs.

Konföderáció!

(4. évf. 17. sz. 2. old. 1956. okt. 24.)

Az egyetemen megrendezett nagygyűlésünk parázs hangulatban zajlott le. A hazafias lelkesedéstől átfűtött ifjúság sok helyes, megvalósítandó kérdést vetett fel.

Ezekből a hozzászólásokból kitűnt ifjúságunk aggódása népünkért, hazánkért. Felvetődött a népi demokráciákban élő magyar testvéreink sorsán való aggódás is.

De egyesek forrófejűséggel helytelen útra terelték a problémákat. Nacionalista, soviniszta, revanzsiszta követeléseket hangoztattak.

A gyűlés e helytelen, a szomszéd baráti országoktól való elszigetelődést, sőt ellenségeskedés útjára tévedt volna. Ezzel nem értünk egyet.

Ekkor szólt hozzá Fekete László tanár, a népszerű „Laci bácsi”. Az Ő hozzászólása adott új fordulatot az egész gyűlésnek. Az Ő érdeme volt e problémáknak a nacionalista posványból való kiemelése, a helyes úton való megoldásának orvoslása.

Kedves Barátaim!

Elhangzott itt néhány megjegyzés, amely arra késztet, hogy én is szót kérjek.

Megértem a lelkesedést, amellyel elítélitek azt az állapotot, hogy a magyarlakta területeket határok választják el tőlünk. Megértem a vágyat, amelyet az iránt éreztek, hogy minden magyart keblünkre ölelhessünk.

Mégis azt kell mondanom, hogy helytelen irányban haladtok, ha a régi soviniszta jelszavakat magatokévá teszitek, mert ezzel nem viszitek előre a történelem szekerét, hanem visszamentek oda, ahol a Horthy-Magyarország abbahagyta.

A magyar imperializmus elvesztette reális talaját, és soha meg nem valósítható ábrándképet kerget az, aki Nagy-Magyarországot a régi alapon akarná visszaállítani. Nekünk tudomásul kell vennünk, hogy Erdélyben magyarok mellett és között románok is élnek, akik azt a földet ugyanúgy hazájuknak érzik, mint a magyarok. Nekünk tisztában kell lennünk azzal, hogy az átcsatolt területeken élő nem magyar lakosságnak éppen úgy joga van a függetlenséghez, és a szabadsághoz, mint nekünk.

Mielőtt ezt a gondolatot továbbvinném, foglalkozni akarok a külpolitikára vonatkozó követeléseitekkel. Megkapó egyöntetűséggel foglaltatok állást amellett, hogy hazánk független, nemzeti politikát folytathasson. Követeltétek, hogy az új független Magyarország lépjen ki a varsói paktumból, és ne csatlakozzon semmiféle tömörüléshez.

Meg kell mondanom, hogy a történelem tanulsága szerint a kis államok önállósága, függetlensége csak abban az esetben tekinthető kézzelfogható valóságnak, ha az illető állam semleges marad, és ezt a semlegességet a környező – esetleg vetélkedő – nagyhatalmak kölcsönösen garantálják. Minden más esetben kikerülhetetlenül belekerül egyik, vagy másik nagy szomszéd vonzókörébe, és ezzel függetlensége gyakorlatilag megszűnik.

A fasiszta Németország nyomasztó fölénye eredményezte, hogy a kis Magyarország belesodródott az uszályba, és részt vett sok olyan rémtettben is, amitől egyébként minden jóérzésű ember irtózott.

A felszabadulás után az ellentétes pólus vonzásába kerültünk, és a helyzet csak annyiban változott, hogy a nyilasok terrorját a sztálinista terror váltotta fel. Meggyőződésem ez a politika többet ártott a szocializmus ügyének, mint az imperialisták valamennyi próbálkozása.

Hála az SZKP. XX. Kongresszusának és Titó elvtárs határozott, soha meg nem alkuvó állásfoglalásának, ezt a korszakot örökre lezártuk, és most hozzáláthatunk a szocializmushoz vezető út magyarországi változatának megkereséséhez.

Szabad, független, önálló Magyarországot követeltek, de ki tudja megmondani, hogy meddig sikerült lebegnünk e két pólus között. Valamilyen kis lökés előbb- utóbb ismét beletaszít bennünket egyik vagy másik pólus vonzásába, mert az egyensúlyunk nem lenne stabilis e soviniszta, revizionista eszmék terhe alatt.

Itt kanyarodok vissza első gondolatomhoz. A mi sajátos földrajzi és történelmi helyzetünknél fogva én egyetlen utat látok csak, amelyen népünk a boldogabb jövő felé haladhat: a dunai államok konfederáció létrehozását.

Ha ezt az államszövetséget olyan államokból hoznánk létre, amelyek mind közel egyenlő erősek, nem fenyegetne az a veszély, hogy valamelyik nemzet elnyomhassa a többieket. Valamennyi nemzet boldogulását biztosítani lehetne alkotmányos formák között. Az egyesülés óriási gazdasági jelentőségéről felesleges beszélnem. Politikailag viszont olyan stabil és erős tömböt alkothatnánk, hogy bizton szembe nézhetnénk minden veszéllyel.

Ezek természetesen csak távlati tervek,

A független új magyar parlament és kormány feladata lenne, hogy ennek a gondolatnak megnyerje az érdekelt nemzeteket.

Fekete László

adjunktus

a Műszaki Tudományok Kandidátusa

A diákparlament ülését pozitívnak értékeljük

(4. évf. 17. sz. 3. old. 1956. okt. 24.)

Az egyetemi párt-végrehajtóbizottság október 23-án rendkívüli, kibővített ülésen vitatta meg a Diákparlament előző napi ülését és határozatait. Örömmel üdvözli az egyetem ifjúságának kibontakozását, őszinte lelkesedéstől áthatott véleménynyilvánítását és követeléseit. Az egyetemi párt-végrehajtóbizottság, a Diákparlament ülését összességében értékesnek, pozitívnak véli, hiszen a múlt bűneivel és káros hibáival való bátor szembenézés, a boldogabb, jobb szocialista magyar jövőbe vezető út keresése csendült ki a hozzászólók szavaiból, tükröződik hozzászólásaikban. Egyetértünk a múlt hibáinak nyílt és őszinte feltárására vonatkozó követeléssel. Egyetértünk azokkal a követelésekkel, melyek országunk vezetésének megoldását sürgetik és gazdasági életének javítására vonatkoznak. Egyetértünk a nemzeti ünnepre és a nemzeti gyászünnepre vonatkozó javaslattal. Értékesnek véljük a dunai konföderációra vonatkozó tárgyalások felvetését.

Őszinte örömünket fejezzük ki afelett, hogy a parlament résztvevői elkülönítik magukat a néptől idegen, ellenséges elemektől, s határozatilag mondják, hogy nem adnak helyt restaurációs, provokatív törekvéseknek. Helyesnek véljük, hogy a parlament nem foglalt állást nacionalista, területköveteléssel kapcsolatos kérdésekben, külpolitikai kérdéseink megoldását az egyenrangúság, a kölcsönös megbecsülés szellemében vetette fel ifjúságunk.

A párt vb. egyetért a varsói szerződéssel és a szovjet csapatokkal kapcsolatos felvetésekkel is.

Helyeseljük a Diákparlamenten az egyetemi oktatás reformjával kapcsolatos kérdések nyílt és őszinte felvetését. A végrehajtó bizottság sürgős és fontos feladatnak látja tanáraink részéről ezeknek a javaslatoknak alapos megvizsgálást, a gyors állásfoglalást. Egyetértünk a diákok szociális követeléseivel kapcsolatban is, jogosnak véljük azokat s a megoldható kérdések (pl. diákotthoni elhelyezések javítása) megoldásában segítségünkről biztosítjuk ifjúságunkat.

Helyesnek tartjuk ifjúságunknak törekvését az ifjúsági szövetség vezetésének és munkájának megjavításával kapcsolatban. Javasoljuk, hogy szabad vita alapján történjen állásfoglalás a DISZ-MEFESZ kérdésében, minél rövidebb időn belül.

Bízunk abban, hogy ifjúságunk körültekintően, igényesen választja meg a szervezeti demokrácia alapján vezetőit, akik részére a párt-végrehajtóbizottság munkájuk közben minden lehető segítséget megad.

A rendkívüli párttaggyűlés a Diákparlament határozatával az első szótól az utolsóig egyetért.

A NEHÉZIPARI MŰSZAKI EGYETEM

Párt- Végrehajtóbizottsága

A Rektori Tanács határozatai

(4. évf. 17. sz. 3. old. 1956. okt. 24.)

A Rektori Tanács a Diákparlament kérésével kapcsolatban az alábbi határozatokat hozta október 23-i ülésén.

1. Figyelembe véve azt, hogy a diákotthonban lakó hallgatóság felelősségének tudatában önkormányzatot kíván megvalósítani a diákotthonokban, a Rektori Tanács ezt a kezdeményezést nem ellenzi. Diákotthonként külön várja a reformjavaslatokat. Az előterjesztett javaslatok jóváhagyását kizárólag attól teszi függővé, hogy a javaslatokban a diákotthon vagyontárgyai állagának biztosítása bennfoglaltatik-e. A II. diákotthon földszintjének felhasználása diákotthoni célokra, az – e félévben már lekötött diákcsere akciók miatt – nem lehetséges. A Rektori Tanács más külön szempontot nem köt ki.

2. A minisztérium szóbeli intenciójának megfelelően meg kell szüntetni az előadások és gyakorlatok jelenléti ellenőrzésének eddigi adminisztratív módját és az ellenőrzést a tanszékekre kell bízni. Mivel a tanszéki függés ellenőrzés, összefüggésben áll a vizsgafeltételek megszabásával, a tanszékek ez irányú hirdetményeinek közzétételét mindkét kar tanácsülésén tárgyalják meg. A végrehajtás az Őszi szünet után lép életbe.

3. A Rektori Tanács felkéri az idegen nyelvi lektorátust, hogy a hallgatói kívánságoknak megfelelően a fakultatív nyelvi vizsgákra a hallgatósággal történt megállapodás alapján a lehetőséget teremtse meg.

4. A Rektori Tanács magáévá teszi a minisztériumnak azt a javaslatát, hogy a hallgatóság lehetőség szerint az orosz nyelvi tanulásba befektetett munkáját záróvizsgával fejezze be.

5. Az ötödéves gépészhallgatóknak a Diákparlamentben felvetett javaslatait a gépészmérnöki kar ötödéven oktató tanárai az október 24-én tartandó kari tanácsülés után külön tárgyalják meg.

6. A Rektori Tanács egyetért az ötödéves gépészmérnök hallgatóknak az elosztás kérdésében hozott határozatával és azt – tekintve, hogy nem saját hatáskörébe tartozik – a minisztériumnak javaslatként azonnal előterjeszti.

7. A Rektori Tanács helyesnek tartja a kádernyilvántartásnak revízió alá vételét.

8. A Rektori Tanács egyetért az ifjúságnak azon kérésével, hogy az ösztöndíj ne függjön a szociális helyzettől.

9. Az egyetemről eltávozott minden dolgozó és hallgató eltávozásának körülményeit felül kell vizsgálni, hogy nem áll-e fenn a rehabilitáció szükségessége?

„IGEN” vagy „NEM”

(4. évf. 17. sz. 3. old. 1956. okt. 24.)

Sohasem tudtam azt megérteni, hogy a külföldről hazatért emberek spontán visszaemlékezései, miért olyan szertelenek, kapkodóak. Vagy azt különösen nem értettem, hogy amikor olyan gazdag élmények birtokosai, miért nehéz erről beszélni.

No, de megpróbálom. Néhány napos romániai tartózkodásunk után Constanzából egy nagy tengeri hajóval Várnába utaztunk. Itt már másfajta emberek, új ország tárult elénk: Bulgária. Most nem beszélek az ország gyönyörű tengeri kikötőiről, több száz éves művészettörténeti emlékeiről, a Balkán-hegység erdő borította ormairól, (amelyről a tengerészek azt állítják, hogy még a zord, kegyetlen Fekete-tengert is járomba, kordába kényszeríti a bourgassi öbölben). Inkább az emberről, egyik emberi szokásról írok néhány gondolatot.

Ismeretes, hogy külföldön a társalgás eszközét a nyelv helyett, a különböző fej- és kézmozdulatokkal helyettesítik sok esetben. Így volt ez velünk is. Gondolok itt elsősorban a fej-bólogató (igenlő) és a fejrázó (tiltakozó) mozgásra. Igen ám, ha ez olyan nemzetközi érvényű cselekvés lenne, nem is okozott volna semmi problémát! De a bulgár ember ismeri ugyan ezt a fejmozgást, azonban az előre bólogató mozgás a „nem”-et jelenti és a vízszintes fejrázás az „igen”-t. Mondanom sem kell, hogy ebből mennyi kedves, humoros jelenet, félreértés származott. Hányszor kifordultunk üres kézzel az áruházból, bár láttunk a kirakatban citromot, fügét, de mivel kérdezésünkre az elárusító mosolyogva, fejét vízszintesen mozgatta, mi bizony vásárlás nélkül eltávoztunk. Akkor csodálkoztunk csak igazán, amikor egy kis ácsorgás után az ajtóból visszahívott a pénztárkezelő, kezében papírt lobogtatva, melyen a fizetendő pénzösszeg volt ráírva. Alig fizettem ki, már a csomagolóból a kért cikket nyújtotta felém a szokatlanul udvarias kiszolgáló.

Szófiába a késő esti órákba érkeztünk meg. Első utunk a szállásszerzés volt. Persze nem volt olyan egyszerű dolgunk, ugyanis a szálláshoz jutás Szófiában is legalább olyan problematikus, mint Budapesten. Mondanom sem kell, hogy a fejmozgásnak ez a fordított jelentése igen kellemetlenül érintett bennünket itt is. Már kb. az ötödik szállodában voltunk, amikor a portás fejbólogatására felcsillant a szemünk, arra gondolva: „Végre helyet kapunk!”. Természetesen éppen az ellenkezőjéről volt szó, vagyis a portás fejbólogatásával csak a szavait erősítette meg: „Nincs hely, kérem, sajnos!”

Három-négy nap múlva, a rendszeres edzés folytán meg is tanultuk volna a bolgár szokást. Csak akkor keletkezett újabb zavar, mikor a tengerparti városokban cseh, német, görög származású emberekkel találkoztunk, akiknél a fej előre bólogatása magyar értelmet kapott – vagyis „igent”, az ellenkezője pedig „nemet” jelentett. Sokszor tettük fel a kérdést: Most „igenről” vagy „nemről” van szó? Persze nem volt veszélyes, időnk volt arra, hogy eldöntsük az igazságot.

U. M.

Ötödéves gépészek 1956. október 19-én megtartott DISZ-gyűlésének határozata

(4. évf. 17. sz. 3. old. 1956. okt. 24.)

I. Gazdasági követeléseink feltárásánál az a cél lebegett szemünk előtt, hogy egyéni problémáinkat népgazdasági érdekekkel szorosan összefűzve oldjuk meg.

1. Felemelkedésünk útja, csak az ipar technikai színvonalának állandó emelésén keresztül vihet. Ennek a fejlődésnek a hordozói, mi, az új értelmiség lehetünk és kell hogy legyünk. Ennek érdekében valósítsák meg a kikerülő mérnökök bérezésénél anyagi érdekeltség mindannyiunk által helyesnek tartott lenini elvét. Tegyék érdekelté a mérnököket az új, fejlettebb technika bevezetésében.

2. Rendezzék a kezdő mérnöki fizetéseket! Kétségtelen, hogy ez a népgazdaság számára forintban nagyobb megterhelést jelentene, de a kérdés lényege az, hogy pillanatnyilag 900-1100 forintot fizetnek kedvetlen, ambíciótlan munkáért. Szerintünk a népgazdaság többletráfordítása sokszorosan megtérülne az értelmiség alkotásvágyának felébresztésével.

3. A kötelező szakmai gyakorlat időtartamát mérsékeljék egy évre és ezen túlmenően adjanak lehetőséget arra, hogyha az illető már korábban bebizonyítja felkészültségét bizonyos munkakör betöltésére, úgy az üzemnek módjában álljon őt oda helyezni. Úgy véljük, hogy ez igen aktív hajtóerőt jelentene a gyakorlati tudás minél gyorsabb és alaposabb elsajátítása szempontjából.

4. Valósítsák meg azt az elvet, hogy bizonyos állások betöltését, bizonyos iskolai végzettséghez kötik. Ne történhessen meg az, hogy mérnököt sokkal kisebb szakképzettséget kívánó állásokba helyezzenek, mert ezzel nemcsak az egyén, de a népgazdaság is károsodik.

5. A kikerülő mérnökök égető anyagi gondjainak enyhítésére a szakszervezet teremtsen alapot hosszúlejáratú kölcsönök folyósítására.

6. A lakáskérdés területén időleges megoldást jelenthetne ’értelmiségi penzió’ létrehozása, amely a kikerülő értelmiség céljára biztosítaná a lakás problémáinak albérleti uzsoráról mentes megoldását.

II. Az új és friss demokratikus szellemet, amely napjainkban áthatja a cselekedeteket; a régi, nehéz egyetemi oktatásunkat is fel kell, hogy frissítse. Javaslatainkkal és követeléseinkkel azt kívánjuk, sőt akarjuk elérni, hogy egyetemünkről kikerülő fiatal mérnökgárda az élet forgatagában magabiztosan forogjon és megállja helyét. Javaslataink nem azt a célt szolgálják, hogy most mindent megváltoztassunk, s most mindent felborítsunk, ami eddig egyetemi oktatásunkban volt. Számos jó és helyes forma és módszer van, amivel egyetértünk. Így például helytelenítjük azt a felfogást, hogy a katonai felfogás jelenlegi rendje rossz. Viszont véleményünk egyezik azzal, hogy az óraszámot, heti 3 óráról csökkentsék le 2 órára. Úgy gondoljuk, senki előtt sem kétséges, hogy a katonai kiképzésre szükség van, és jelenlegi formája úgy időben, mint gazdaságilag a legkedvezőbb. Vagy talán ezek a mindent megváltoztatni akarók úgy gondolják, hogy az egyetem utáni egy vagy két éves katonai szolgálat jobb lenne? Nem, nem ilyesmiről szó van. Olyan égető és igazságos kérdésekre kívánunk választ adni, ami nemcsak egyetemünk ügye, hanem országunk, népgazdaságunk felemelkedését célozza. Nem túlzások és nem anarchista eszméket hirdetünk, amikor orvoslást kérünk a különböző pontjainkra:

1. Tapasztalatunk az volt, hogy az egyetemi tanulmányi időszak alatt ’kísérleti malacok’ voltunk. Mindenféle és fajta dolgot megtanultunk, de a modern technikáról, pl.: fémfizika, gőzturbina, automatizálás, stb…, egy szót sem hallottunk. Követeljük, hogy revidiálják az eddigi tantervet, frissítsék fel az új technikával. Többet és alaposabban foglalkozzanak a szaktárgyakkal.

2. Az új tanterv kidolgozásánál kérjék ki a már végző, vagy felső évfolyamok véleményét, hogy melyek azok a tantárgyak, amelyeknek hasznát látják, és melyek azok, amelyekre nincsen szükség. Teljesen helytelen, hogy egyetemünk vezetősége a hallgatóságtól elszigetelten, sokszor mereven, csak az óraszám növelésére, illetve az óraszám bürokratikus kitöltésére feleslegesen és már többször hallott tárgyakat iktattak be a tantervünkbe (pl. gyártervezés).

Az egyetemi vezetés merevségét bizonyítja az a jelenség, amely egyetemünkön az V. éves gépészek Öntés és Hegesztés c. tantárgya körül fennáll. Az előadást tartó professzorunk már az év elején bejelentette, hogy fakultatívvá teszi az óralátogatást és nem vizsgáztat bennünket, mivel ezekből a témakörökből már vizsgáztunk. Azonban a dékáni hivatal és a rektori tanács követeli, hogy vizsgáztassanak le bennünket, ugyanis az előírt vizsgaszámnak meg kell lenni. Mindegy, hogy milyen vizsga és óra van, csak darab legyen. Úgy látszik, ez az egyetemi vezetőség álláspontja. Itt szeretnénk megemlíteni, hogy ezeken az előadásokon, annak ellenére, hogy fakultatívak voltak, a hallgatóágunk éppen olyan létszámmal járt el és jár el, mint amikor ösztöndíjmegvonással fenyegettek és büntettek.

3. Javasoljuk olyan tárgy bevezetését az alsóbb évfolyamokon, amelyek a konstrukciós képességet növelik. Felsőbb évfolyamunk a gazdasági tárgyak keretén belül jogi kérdésekről is halljon, hogy az üzemben, a nyers életben ne érjen váratlanul bennünket a munka törvénykönyvében, vagy a jogszabályokban leírt és közölt jogok és kötelességek.

4. Az egyetemi oktatás színvonalának emelése érdekében, hogy az egyes előadók az előadásokat színessé, érdekessé, lebilincselővé tegyék, némely tárgyat felsőbb évfolyamokon, IV, V. éven tegyék fakultatívvá. Véleményünk az, hogy az emberek ezeken az évfolyamokon már eléggé érettek arra, hogy elbírálják, milyen és mennyi segítségre van szükségük a tanuláshoz. Akik pedig nem értik meg, hogy mi az élettel szemben a kötelességük, azoknak akár kötelezővé, akár fakultatívvá tesszük az oktatást, úgyis kihullanak sorainkból.

5. A gyártervezés és Öntés-Hegesztés c. tárgyakból a zárthelyiket és vizsgákat töröljék el, s az órák látogatását tegyék fakultatívvá.

6. Javaslataink és követeléseink a fentnevezett tantárgyak hallgatása és a vizsga eltörlése érdekében a folyó diplomatervezés ügyét is szolgálják. Megítélésünk szerint a kiadott diplomaterv feladatok érdemi elkészítéséhez kevés időt kaptunk. Amint az órarend ütemezéséből kitűnik, a december 20-ig tartó előadások után a vizsgaidőszak január 20-25-ig is eltart. Ez az időszak a februári hónapra is meghosszabbítható, az elkerülhetetlen utóvizsgák leteltével. Így félő, hogy diplomatervünket jó minőségben a kitűzött határidőre elkészíteni nem tudjuk. Mi teljes egységben azon vagyunk, hogy példamutatóan és jól elkészítsük és megvédjük tervünket, ennek érdekében a következőket javasoljuk:

a) A fennálló miniszteri rendelet értelmében, a kért órák fakultatívvá tételével, az egymást átfedő tantárgyak kihagyásával, valamint egy kissé erőltetett előadási ütemmel a félévet december 10-ig fejezzék be.

b) A vizsgaidőszak számunkra december 10-től január 10-ig tartson.

c) A diplomaterv beadásánál két határidőt tűzzenek ki: a meglévő március 20-át és április 4-ét.

d) Biztosítson az egyetem gazdaságilag lehetőséget arra, hogy a diplomatervezés közben felmerülő kérdések megoldásában ne csak a szakirodalomra támaszkodhassunk, hanem üzemeket is látogathassunk. E kérésünk teljesítése nem tűr halasztást, mert a novemberi szünetet is fel akarjuk használni ilyen munkára, s ezt anyagi lehetőségeink nem engedik meg.

7. Az elosztás körül az elmúlt években tapasztalt huzavonák, s az utolsó pillanatban összevágott embertelen, az egyén érdekeit jóformán figyelembe se vevő munkahely elosztás ellen időben felemeljük szavunkat. Az eddig helytelenül hangoztatott népgazdasági érdek mögött meghúzódó káros karrierista politika megismétlődése helyett az évf. nyilvánossága előtt történő, az állam és az egyén érdekeit megfontoltan figyelembevevő elosztást követelünk. A helyes megvalósítás érdekében a következőket kérjük:

a) Az illetékes minisztériumok legkésőbb január végére gyűjtsék össze az egyes vállalatok mérnökigényeit.

b) A munkahelyek listáit, az egyes üzemek követelményeit az alkalmazandó mérnökkel szemben, a betöltendő munkakör, és a fennálló szociális körülményeket függesszék ki az egyetem hirdetőtábláján, illetve közöljék az évfolyammal.

c) Az állások betöltését a hallgatók pályázzák meg, s az ily módon összegyűlt kérvényeket az évf. jelenlétében koordinálják a minisztériumok és az egyetem érekeihez.

d) Tegyék lehetővé, hogy azok a gépészmérnökjelöltek, akiket valamilyen üzem kér, mivel számukra állást tud biztosítani, minden bürokratikus huza-vona nélkül elfoglalhassák azt.

Ismétlen hangsúlyozzuk, hogy idejében szólunk!

Ifjúságunk hallatja szavát

(IV. évf. 17. sz. 3.old. 1956. okt. 24.)

„Éljen a magyar szabadság, éljen a haza.” A Kossuth-nóta szívet, lelket melegítő sorai megadták a hétfői nagygyűlés alaphangulatát.

Nem véletlen, hogy az ifjúság mai küzdelmei során erőt, bizalmat, bátorságot merít az 1848-as évek hős fiatalságának harcaiból.

Az sem véletlen, hogy a harc élén a munkás fiatalsággal szövetséges, nagyrészt munkás-paraszt sarjakból álló értelmiségi ifjúság áll. Elődeink: 1848 hős márciusi ifjai, az 1919-es forradalom eszmei előkészítését szolgáló Galilei-kör tettre kész értelmiségi fiatalságra, példaként ragyognak a hagyományt tisztelő utódok megnyilatkozásaiban.

Ma megváltozott körülmények között, az ország sorsáért való aggódás áthatja, fűti fiatalságunkat, Az ifjúság meg nem alkudva vitatkozik, bírál, meggyőz, elveti, ami rossz, elavult, és helyesli, támogatja, ami új, előre mutató és a szocializmust erősíti.

Mi tette lehetővé, és mi tette szükségessé ifjúságunk harcos, egységes állásfoglalását a sorsdöntő kérdésekben?

Lehetővé tették az SZKP XX. kongresszusának fényénél meghozott júliusi határozatok. Szükségessé tették az egész országban megnyilvánuló többirányú nehézségek, és a nép hangulatkövetelései. Úgy véljük, a szükséges szűk kört érintő egyetemi kérdések rendezésén kívül hallatni kell szavunkat az országot érintő problémákban is.

Mikor bontakozott ki az ifjúság harcos állásfoglalása?

Ez év tavaszán, a DISZ Petőfi Köre létrehozásával az ifjúság fontos vitafórumot kapott. Az ott lezajlott hasznos viták a dolgok jelenlegi állását nagymértékben elősegítették. A júliusi rákosista restaurációs kísérlet rövid időre eltompította a fiatalság hangját. Azonban az idő a Petőfi Köri ülések tisztult légkörét, szellemét igazolta. Ma a Petőfi Kör újra működik, alkot.

A Petőfi Kör csak kis gyökér volt, amely a jelenlegi viták és követelések közepette, izmos hajtássá duzzadt. Az elmúlt két hét alatt teljes egyetértésben megmozdult az egyetemi ifjúság. Az elnémított vitaszellem felébredt Csipke Rózsika álmából.

Melyek az újabb viták és állásfoglalások láncszemei?

„A DISZ megújhodásáért” című cikkel október 11-én Hollós elvtárs megnyitotta a vitát, a DISZ eddigi munkájáról és soron következő feladatairól. Megindult a kollégiumi vita és döntő határozatok születtek. – Az egész magyar ifjúság mély részvére mellett temették el a párt mártírjait. Megalakult a budapesti egyetemisták Vasvári Köre, s a jogászok Hajnóczi Köre. A Szabad Ifjúság elvi síkon megvizsgálta Rákosi Mátyás szerepét és súlyos hibáit az elmúlt időszakban. Az elmúlt héten a DISZ KV. állást foglalt az egyetemisták követelései mellett. A minimális követeléseket az oktatásügyi miniszter és a minisztérium teljesítette. A középiskolás Diákparlament budapesti ülésén a diákság a megújhodást írta fel zászlajára. Szegeden a forrongó ifjúság kifejezte a hallgatóság elégedetlenségét, kilépett a DISZ-ből és MEFESZ néven új ifjúsági szervezetet alakított. Vasárnap és hétfőn a soproni és az egri egyetemisták is megalakították a MEFESZT. Jelen pillanatban ezen lépést nem tartom helyesnek, mivel az összeg ifjúság harcos egységét megbontaná. Azonban rövid időn belül meg kell vizsgálni az önálló egyetemista diákszervezet létrehozását a DISZ keretében. A múlt hét végén a Budapesti Műszaki Egyetem lépett fel nagyrészt jogos követelésekkel. A budapesti műegyetemistákkal teljes szolidaritást vállaltunk.

A szocializmus építése és az ifjúság egymástól elválaszthatatlanok. Ezért kezdünk az önálló szocialista demokrácia megvalósításáért.

Ózdi Vasas

Barátaink! Dolgozó fiatalok!

(Rendkívüli kiadás 1. old. 1956. okt. 26.)

A rádióból és különböző sajtótermékekből már értesültetek arról, hogy a dolgozó nép ellenségei aljas provokátorok, kihasználva az egyetemi ifjúság békés felvonulását, kezet emelt a magyar dolgozó nép államára, megtámadta fővárosunk fontos középületeit, s ellenforradalmi jelszavakat hangoztatva gyilkolt, rabolt, gyújtogatott. Népi demokráciánk elleni támadásuk célja, hogy népi rendszerünket megzavarják s ha lehet meghiusítsák pártunknak és kormányunknak azt a legfőbb törekvését, hogy gazdasági és politikai életünk fogyatékosságait kiküszöbölve az eddigieknél jobb életet, kedvezőbb munkakörülményeket biztosítson dolgozó népünk számára.

Kedves barátaink, harcostársaink

[…]

Az élüzem címek elnyerése, a kongresszusi zászló, a felszabadulási serleg és sok más kitűntető elismerés, számos termelési sikereinkről, munkában való helytállásunkról beszélnek. 110 éves gyárunk történelmi múltja és jelene most arra kötelez bennünket, hogy amikor pártunk és országunk lázas állapotban van, ne veszítsük el fejünket, hanem az ózdi munkásokra jellemző megfontoltsággal és higgadtsággal segítsünk a pártnak és kormánynak a nehézségek leküzdésében.

Kedves barátaink, dolgozó fiatalok!

Ne üljetek fel hamis jelszavaknak, ne hagyjátok megzavarni békés, termelőmunkátokat. Őrizzétek meg nyugalmatokat és őrködjetek éberen üzemünk rendje és biztonsága felett. Vigyázzatok termelőeszközeinkre, mert az népünk tulajdona és azok megőrzésétől függ hazánk további fejlődése és családunk boldogulása, életszínvonalunk alakulása. Sorakozzatok fel egy emberként a Központi Vezetőség újonnan megválasztott Politikai Bizottsága és Népi kormányunk mögé. Lépjetek fel minden ellenséges megnyilvánulás, provokációval szemben. Erre kérünk és hívunk fel benneteket. De ne feledkezzetek meg arról sem, hogy erre kötelez benneteket az is, hogy Ózd hősi munkásosztályunk egyik fellegvára.

Előre a népi, nemzeti egység megteremtéséért, a szocialista demokrácia teljes kibontakoztatásáért, fegyelmezett munkával, újabb termelési sikerekért.

Ózdi Kohászati Üzemek Pártbizottsága

Szövegdoboz: Antalköz József
BAZ Megyei Levéltár tulajdona

Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége

A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa

(Rendkívüli kiadás 2. old. 1956. okt. 26.)

Budapest

Békénk építő munkánk közben értesültünk arról, hogy egyetemi ifjúságunk békés felvonulását, fasiszta provokátorok fegyveres támadásra használták fel népi demokratikus rendszerünk ellen, polgári személyeket és államvédelmi alakulataink tagjait gyilkolták meg, rabolnak, fosztogatnak. Mélységesen megdöbbent, de egy percig sem rendít meg abban a hitünkben, hogy hazánkban a szocialista demokratizálás útján haladva felépítsük a szocializmust.

Szép fővárosunk testét most ádáz ellenségek és az általuk megtévesztettek tépázzák, fosztogatják. Itt Ózdon békés építő munka folyik. Finomhengerdészeink közül például Nagymarci András brigádja a délelőttös műszakban is 35 tonna hengerelt árut készített terven felül, jó minőségben. Tudjuk nagy szükség van most a fegyelmezett munkára, éberségre, áldozatkészségre, a nemzet legszentebb ügye, szabadságunk, békénk érdekében. Csak is így juthatunk előre az elkövetett hibákat kijavítva, pártunk és kormányunk által megjelölt úton.

Mi ózdiak a Város és a Járás dolgozói, üdvözöljük az új Központi Vezetőséget, az új Politikai Bizottságot, az új Kormányt Nagy Imre elvtárs vezetésével. Bízunk abban, és támogatásunkról biztosítjuk, hogy az ellenforradalmi erőkkel mielőbb leszámolunk és a pártegység, a nemzeti összefogás erejével a nemzet jogos problémái, mielőbb orvoslást nyernek, szép fővárosunkban mielőbb helyreáll a rend és megindul a békés építő munka.

Az Ózdi Kohászati Üzemek dolgozóinak megbízásából:

A párt végrehajtó Bizottság

A város és járásdolgozóinak nevében a Városi és Járási Párt V. B.

Testvérüzemünk a Lenin Kohászati Művek dolgozóinak állásfoglalása

(Rendkívüli kiadás 2. old. 1956. okt. 26.)

Ugyanakkor üdvözöljük a Politikai Bizottságot és a Központi vezetőséget. Kérjük a Központi Vezetőséget és az új Politikai Bizottságot, hogy a szocialista demokrácia továbbfejlesztésével a múlt hibáit, kiküszöbölve, olyan úton vezesse a dolgozó népet, amely a szocializmust építő népi demokráciánkban a népre támaszkodva, a nép érdekeinek legjobban megfelel.

Mi a legteljesebb mértékben segíteni fogjuk e politikai megvalósítást a minőségi és mennyiségi termelés példamutató munkája révén. De kérjük a Központi Vezetőséget, hogy a súlyának megfelelően foglalkozzon és reagáljon az általunk felvetett kérdésekkel.

A Diósgyőri Lenin Kohászati Művek dolgozóira bátran támaszkodhat pártunk. Ma e nehéz időkben is és a jövőben is. A fasiszta provokátorok merényletére azzal válaszolunk, hogy a legteljesebb nyugalomban végezzük munkánkat a jelenlegi feszült helyzetben is, és el vagyunk szánva arra, hogy ha az ellenség gyárunkban, üzemünk területén hasonló provokációt szervezne, a diósgyőri munkások acélökle zúzná szét őket.

Diósgyőrvasgyár 1956. okt. 2.

Lenin Kohászati Művek Összes dolgozói

Hogyan lett lelkes tüntetésből provokáció

(Rendkívüli kiadás 2. oldal 1956. okt. 26.)

A „fekete” nap legsúlyosabb eseménye a rádióban a Sándor utcában zajlott le. Hogyan is történt? A kora esti órákban, amikor a lelkes, fegyelmezett diákcsoportok tüntettek, egy csoport megjelent a rádió épülete előtt. Küldöttség kereste fel a rádió vezetőjét, elmondotta kéréseiket, több pontban meg is egyeztek, de ezalatt kint a hangulat egyre parázsabbá vált. A Sándor utca felől most már fasiszta jelszavak is hangzottak el, felrepültek az első téglák. A tüntetők a kapu előtt csoportosultak. Közben a kívánságnak megfelelően bent a hangfelvételre készültek. Az ifjúság egy része ekkor már csoportokban elvonult, de a tömeg mégsem csökkent, mert a körút felől újabb és újabb csoportok érkeztek, most már fegyveresen. Feltörtek egy laktanyát, onnan szereztek fegyvert. A házi tűzoltók fecskendőkkel próbálták távol tartani a tüntetőket, de amikor ez sem használt kénytelenek voltak könnyfakasztó bombákat alkalmazni. A helyzet percről percre élesebbé vált. Betörték a rádió ablakait, átmentek a vaskorlátokon. A jelszó most már az volt: megszállni, elfoglalni a rádiót.

Az őrök vaktöltényekkel a levegőbe lőttek, így próbálták elriasztani a támadókat. Mindent elkövettek, hogy fegyverhasználat nélkül tisztítsák meg a rádiót. egyetlen embert sem sebesítettek meg a támadók közül, pedig ekkor már egyre több lövés dördült el. Előbb egy államvédelmi őrnagyot, később összesen hat védőt ért ellenséges találat. Még ekkor sem tüzeltek. A rádióban ostromállapot uralkodott, de az adás zavartalanul folyt. Amikor már tíz teherautó fegyveres suhanc érkezett, s megszállták a rádióval szomszédos házakat, tüzeltek a túlsó oldalról és amikor már sok őr halt meg, kaptak parancsot, hogy a támadókra visszalőjenek. A rádió dolgozói az utolsó pillanatig biztosították az adást, a Kossuth rádiót nem tudták elnémítani. A Kossuth rádió él. A rádió dolgozói lőfegyvertűz közepette is helytálltak és nem eredménytelenül, mert most is jelentkezik a Kossuth rádió Budapesten.

Ózdi lányok és asszonyok!

(Rendkívüli kiadás 2. old. 1956. okt. 26.)

Bizonyára értesültek arról, hogy egyetemistáink forradalmi lendületét, a békés felvonulást, véres felkeléssé változtatták az ellenforradalmárok. Ezek, a rendszerünk ellen felkelők, jóindulatú, helyes célokért küzdő fiatalok ezreit sodorták veszélybe és kihasználva lelkesedésüket fegyvert nyomtak kezükbe, hogy lőjék saját szüleiket, testvéreiket. Megtörtént. Őszintén sajnálunk minden csepp kiontott magyar vért, minden könnycseppet, amelyet e véres októberi tragédia okozott.

Drága tanulság ez nekünk, sajnos ellene most utólag semmit sem tehetünk. De a jelenért és jövőnkért még felelősebbek vagyunk. Nem akarjuk és nem engedjük, hogy megismétlődjön újra ez a véres október 24-e. Nekünk lányoknak és asszonyoknak is vannak sérelmeink, jogos orvoslásra váró követeléseink, de nem testvéreink, szüleink, gyermekek és ártatlan emberek kiontott vére árán. Nem! Nem! A mi kéréseink teljesítése nem kíván vért, polgárháborút, fosztogatást, népi demokratikus rendszerünk megdöntését. Terveink, vágyaink csakis szocialista államunk békéjének, nyugalmának, biztosításával valósíthatók meg. Ezért az Ózdi Kohászati Üzemek DISZ Végrehajtó Bizottsága mellett működő Leánytanács nevében felhívok minden leányt és édesanyát, óva intse testvérét, gyermekét, férjét, minden meggondolatlan cselekedettől, ami nyugodt családi otthonunk nyugalmát megzavarhatja.

Most nyugalomra, fegyelemre, egységre van szükség. Fonjuk ezt szoros egységbe anyai szeretetünkkel.

Zsolt Anna

A sztrájk tovább tart

(1956. nov. 1. 1 old.)

Az ózdi sztrájkoló szabadságharcosok mindaddig nem kezdenek munkához, amíg a kormány nem teljesíti a 21 pontban foglalt valamennyi követeléseiket. A Borsod megyei Forradalmi Munkástanáccsal, valamint Borsod megye szabadságharcosaival szolidaritást vállalva tovább harcolnak az ország teljes függetlenségéért. Csak azokon a munkahelyeken dolgoznak, amely közszükségletet elégít ki és az újraindítás zavartalanságát biztosítják. Ezeket a munkásokat nem tekintjük sztrájktörőknek.

Gyászünnepség hősi halottaink tiszteletére

(1956. nov. 1. 1. old.)

Hagyományos régi ózdi szokás szerint hosszú évek után ismét közösen ünnepeljük a halottak napját. Gyászünnepséget rendezünk a temetőben és a honvéd szobor előtt. Az ünnepségen a szabadságharcunkban hősi halált halt bajtársainknak rójuk le kegyeletünket. Gyülekezés délután fél 4 órakor a Bányatröszt előtti téren. A menet 4 órakor indul a temetőbe, majd onnan a Forradalmi Munkás Tanács épülete (volt Casinó) előtti honvéd-szoborhoz. A forradalmi ifjúság Vasvári és Petőfi közei zárt sorokban vonulnak fel a gyászszalagos nemzeti lobogók alatt.

Paraszt tanácsot alakítanak III. kerületben

Tegnapelőtt a Városi Munkástanácsot küldöttség kereste fel a III. kerületből azzal a szándékkal, hogy Ózd III. kerületében a parasztok tanácsát létrehozzák. A Városi Néptanácson érdeklődtek a szervezési kérdések felől, s elhatározták, hogy a Parasztok Tanácsa demokratikus megalakításával a III. kerületi parasztság azon lesz, hogy a város munkásainak élelmiszer ellátásához a mezőgazdasági terményekből minél többet juttassanak az ózdi dolgozók asztalára.

A gépállomás dolgozói üzenik

Mi a gépállomás dolgozói együtt érzünk a gyár dolgozóival, teljes mértékben szolidaritást vállalunk követeléseikkel, egyben biztosítjuk az őszi mezőgazdasági munkák sikerét, a jövő évi kenyeret.

Ózdi Gépállomás Munkás Tanácsa

Felhívjuk az Ózdi Vasas sportolóit, hogy edzéseiket kezdjék meg. Azok a szakosztályok, akik a labdarúgó pályán, gyáriskolai sportcsarnokokban valamint a teke pályán edzenek. Kérjük az edző és nevelő sporttársakat, hogy az edzések színhelyén jelenjenek meg.

Ózdi Vasas Sportkör

Velünk vannak a bányászok is

(1956. nov. 1. 1. old.)

Az Ózdi Szénbányák újonnan megválasztott forradalmi Munkástanácsa forró és harcos üdvözletét küldi Ózd Város és a Kohászati Üzemek forradalmi Munkástanácsának, valamennyi dolgozójának.

Mi, az ózdi szénkemence bányászai egy emberként állunk a Megyei Forradalmi Munkástanács határozatai mellett és mellettetek.

Biztosítunk benneteket arról, hogy harcotokban eddig is ezután is mellettetek voltunk és vagyunk és a Megyei Forradalmi Munkástanács határozatai alapján veletek megyünk és foglalunk állást a nagy nemzeti munkás megmozdulásban.

Biztosítunk benneteket arról, hogy lakásaitok, kórházak, közintézmények fűtéséhez, valamint a kohó martin üzemek fenntartásához, az energiaszolgáltatáshoz folyamatosan biztosítjuk a szükséges szénmennyiséget.

Előre az igazi, független, demokratikus szabad Magyarország megteremtéséért!

Az Ózdi Bányák dolgozóinak Forradalmi Munkástanácsa.

Öntudatos fegyelmezettség

(1956. nov. 1. 1. oldal)

Írók, költők, feladata lesz a viharsodrású események keltette érzések minden rezdüléseinek szavakba öntése, történelemtudósoknak kell majd a nemzet tettének kihatásait felmérnie és mindannyiunknak kell majd beszélnie az okokról, felelősségről, elvakult vezetőkről, a kibontakozás leghelyesebb útjairól, tudatlanul és tudatosan ejtett és kapott sebekről, sok mindenről.

De mindezt nem azonnal, ebben az órában, hanem előrelátóan, alaposan és higgadtan! És tegyük hozzá, - teljes felelősséggel – hogy megbocsátóan. Őszintén beszélünk: (ezt tesszük ezután is) nem akarunk kollektív felelősségre vonást és túl bántáson, egyéni sérelmeken, gonoszságon és gerinctelenségen – tántoríthatatlanul az igazság oldalán – messzemenő - elnézéssel és emberi belátással akarunk egy minden igaz hazafi boldogulását biztosító ország összeforrott közösségén munkálkodni.

Tizenkét éven át elcsépeltünk minden igaz szót, frázisokká koptattunk sok kifejezést. Sok szónoklatot hallottunk fegyelemről és öntudatról is. Mindkét esetben szocialista jelzővel követelték munkástól, paraszttól, értelmiségitől, mindenkitől. Most ezek a fogalmak új tartalommal fognak telítődni; kell telítődjenek, mert ez most a történelmi órák parancsa. Bár volna szókincsünk olyan meggyőződéssel és hévvel mondanunk, amilyennek érezzük: mindenekelőtt nyugalom és rend kell! Nem felszínesen, a lelkek mélyén elkeseredő, rágódó haraggal és gyűlölettel, nem megfélemlítő, bestiális államvédelmi szervekkel, spicli-hálózattal, hanem öntudaton, a nemzet sorsa feletti aggódáson, tiszta szívre alapuló fegyelemre, fegyelmezettségre van elsősorban, mindent megelőzve szükség.

Tudjuk, hogy sokakban a bizonytalanság és kétség, sőt rettegés és félelem kezd egyre inkább úrrá lenni. Mély felelősséggel kijelenthetjük, hogy erre nincs semmi ok, valamennyien érezzük – és tapasztalatainkból tudjuk – mit jelentene és mennyit ártana, a hosszú évek törvénytelenségének folytatása, vagy felidézése a győztes magyar forradalomnak! De óva intünk mindenkit meggondolatlanságtól, elvakult tettől, mert a forradalom törvényei könyörtelenek!

Szabadok vagyunk! És friss, még fel sem fogott, meg sem értett, majdnem ismeretlen szabadságunk záloga most e pillanatokban, órákban az öntudatos fegyelmezettség! Csak a rend légkörében szolgálhatunk a szabadság magasztos eszméjének és lehetünk méltók a bizalomra, amit nemcsak választóktól hanem mindenkitől kérünk és várunk!

Munkások! Értelmiségiek! Magyarok! Bizalommal és bizonyossággal hiszünk üzemünk és városunk minden dolgozójának higgadt megfontoltságában, öntudatos fegyelmezettségében, mint ahogyan hiszünk a csodában: szabadok vagyunk!

Élelmet küldenek a parasztok az ózdi szabadságharcosoknak.

(1956. nov. 1. 1. old.)

A forradalmi Munkástanácsot naponta személyesen és telefonon is sok dolgozó paraszt keresi fel. Elmondják mennyire hálásak az ózdi szabadságharcosoknak azért az odaadó munkájukért, melyet hazánk függetlenségéért vívnak. – Együtt érzünk az ózdi munkásokkal – mondották és ha élelemben hiány van, csak szóljanak. Szívesen küldenek burgonyát, tojást, húst, ami kell, hogy az ózdiak ne éhezzenek.

Felhívás lőfegyverek, lőszerek, robbanóanyagok beszolgáltatására.

(1956. nov. 1. 1. old.)

Felhívjuk Ózd város lakosainak figyelmét, hogy az esetleg náluk lévő lőfegyvert, lőszert, robbanó anyagot haladéktalanul szolgáltassák be az ózdi Munkás Tanács katonai parancsnokságára, mert az élet és közbiztonságot veszélyeztetik, és az esetleges utólagos igazoltatások hosszú ideig elhúzódhatnak.

Ózdi Munkás Tanács

Katonai Parancsnoksága

Mindennapi kenyerünkért

(1956. nov. 1. 1. old.)

Meg kell emlékeznünk a kenyérgyár hős dolgozóiról is, akik élt nappallá téve megfeszített erővel dolgoztak a szabadságharc ideje alatt, hogy a mindennapi kenyér meglegyen a város lakosságának. Szombaton dupla műszakkal kétszerannyi kenyeret sütöttek mint máskor. Vasárnap sem szüneteltek, számítva a nagy felvásárlásokra. Hiszen volt olyan aki 12 kenyeret vásárolt egyszerre, de még ennek ellenére sem volt kenyérzavar.

A kenyérgyár Munkástanácsának irányításával az üzem dolgozói elhatározták, hogy ezután még több, jobb kenyeret fognak sütni.

Szüntessék meg az üzemi pártalapszervezeteket

(1956. nov. 1. 2. old.)

Megmozdult a nép. Ózd munkásai szolidaritást vállaltak a szabadságharc felkelőivel. E nehéz időkben alakult meg a Munkások Forradalmi Tanácsa és a puskaporos levegőben bátran őrködött a rend, a fegyelem, a város élelmiszer ellátása felett. A kereskedelmi vállalatok munkástanácsával karöltve azóta is szilárdan veretik a dolgozó nép elkövetkezendő jövőjét. Vezetni tudják, mert bízik benne a nép.

E nehéz időben hol volt a nagyüzemi pártbizottság, nem hangzott bíztató szavuk. Nem is hangozhatott, mert ki hitt volna azoknak a vezetőknek, akik kételybe vonták a szabadság győzelmét. Rendületlenül hittek a hazug Kossuth adónak és talpnyaló táviratot küldtek a Gerőista párt vezetőségnek aláhamisítva az ózdi dolgozók nevét.

Ezek a vezetők nem tértek észhez az utolsó pillanatig. Megtévedt emberek voltak, de nem merték bevallani. Féltek a forradalom élére állni, mert ez ellentmondott volna a Rákosi és Gerő hazaáruló politikájának.

Az ózdi munkások ezért nem választották be tanácsaikba a meghunyászkodókat, ezért követelik most: mondjon le az üzemi pártbizottság, szűnjenek meg az üzemekben a pártalapszervezetek. A párttagok válasszanak új, tiszta erkölcsű, a néphez hű vezetőket. Váltsák le a pártot kompromittáló egyéneket, s olyanokat állítsanak a megtisztult párt élére, akik a munkásmozgalomban megbecsülést, elismerést szereztek. Csakis ilyen párttal lehet sikeresen előrehaladni a Lenini úton, eredményesen együttműködni a többi pártokkal nemzeti demokratikus kormányban az igazi szocializmusért.

Talján Pál

Lemondott az MDP Nagyüzemi Bizottsága

(1956. nov. 1. 2. old.)

Ma, csütörtökön délelőtt lemondott az MDP Nagyüzemi Bizottsága és a pártunknak további irányítására intézőbizottságot hozott létre. az intézőbizottság célul tűzte, hogy megtisztítja a párt sorait a kompromittált személyektől. A nem kívánatos elemeket leváltják, akik csak azért lettek a párt tagjai, hogy karriert futhassanak, párttagságukat a néptől idegen és önző céljaik elérésére használták. A párt ilyen megtisztítása lehetővé teszi a most újra alakult többi más pártokhoz való baráti viszony kialakulását is.

Soha ilyen forgalom nem volt az áruházakban

(1956. nov. 1. 2. old.)

Az állami áruház soha még ilyen forgalmat nem bonyolított le fennállása óta, mint a forradalmi napokban. A Munkás Tanács kérésére 4 napon keresztül reggel 6 órától este 8 óráig szüntelenül dolgoztak. Az áruház dolgozói még az ebédidőt sem tartották meg, zsíros kenyerüket ott ették meg a pult mögött. Csak úgy tudták a vásárlók igényeit kielégíteni, hogy egyszerűsítették a munkát a konfekció osztály és a cipőosztály csomagolását megszüntették. A pótpénztárat is üzembe állították, hogy az ezres tömegeket naponta ki tudják elégíteni. Közel másfél millió forint értékű ruházati árut szolgáltak ki a vásárlóknak, s ez is bizonyítja, hogy az állami áruház dolgozói mily derekas munkát végeztek, míg magyar diákjaink, munkásaink a szabadságharcot vívták ki.

Most azt hinné valaki, hogy kifogytak az áruház polcai s a ruházati cikkben hiány van. Szó sincs erről. Az áruház vezetősége tegnap értesítette szerkesztőségünket, hogy a Miskolci Nagykereskedelmi Vállalat lerakatából közel 1 millió forint értékű ruházati árut hoztak. Természetes az tagadhatatlan, hogy egyes típusokból hiány van, de csak addig míg az utánpótlás fel nem fejlődik. Mire lapunk megjelenik, az áruház polcai már tömve lesznek ruházati cikkekkel. A választékosság pedig bőséges lesz mihelyt az új élet a rendes kerékvágásba perdül.

Volt áru és lesz is

(1956. nov. 1. 2. old.)

Szabadságharcunkban kétségtelen, hogy kezdeti pánik ütötte fel a fejét az árufelvásárlásban. Az árudákat kifogyhatatlan tömeg lepte el félve attól, hogy az élelmiszer ellátás nem lesz biztosítva.

Ma már mindenki tudja, hogy a nagyarányú felvásárlások ellenére is Ózd lakosságának biztosítva voltak az élelmiszer cikkek. És ha egy-két órára ki is fogytak a polcok, a másik órákban már újra megteltek árukkal. Zavartalanul folyt tehát az áruelosztás, amelyért a Kiskereskedelmi Vállalat dolgozóinak s a Központ vezetőségének elismerésünket fejezzük ki. Nagy munkát végeztek a Kiskereskedelmi Vállalat dolgozói. Hajnaltól estig dolgoztak, intézkedtek, hogy Ózd dolgozói ne érezzenek hiányt az élelmiszer cikkekben.

Volt tehát áru és lesz is ígérik a Kiskereskedelmi Vállalat dolgozói. Ezután is mindent megtesznek, hogy az áruellátás zavartalan legyen, a békét védő ózdi harcosoknak. Hiszen egyek vagyunk, magyarok, függetlenek.

Nagy Imre rádióbeszéde

(1956. nov. 1. 2. old.)

A nemzeti kormány felhívja a szovjet parancsnokságot, hogy azonnal kezdje meg a csapatok kivonását Budapestről

Magyarország dolgozó népe, munkások, parasztok, értelmiségiek!

A hazánkban mind élesebben kibontakozó forradalom a demokratikuserők hatalmas megmozdulása válaszút elé állította hazánkat. A nemzeti kormány a Magyar Dolgozók Pártja elnökségével teljes egyetértésben a nemzet életében sorsdöntő elhatározásra jutott, amelyet a következőkben kívánok Magyarország dolgozó népével tudatni.

Az ország életének további demokratizálódása érdekében az egypártrendszer megszűntetésével a kormányzást 1945-ben újjászületett koalíciós pártok demokratikus együttműködésének alapjaira helyezzük. Ennek megfelelően a nemzeti kormányon belül szűkebb kabinetet létesítünk, amelynek tagjai Nagy Imre, Tildy Zoltán, Kovács Béla, Erdei Ferenc, Kádár János, Losonczi Géza és a Szociáldemokrata Párt által kijelölendő személyiségek.

A kormány előterjesztést tett a Népköztársaság Elnöki Tanácsának Kádár János, Losonczi Géza államminiszterré való megválasztására. A nemzeti kormány felhívja a szovjet csapatok parancsnokságát, hogy azonnal kezdje meg a szovjet csapatok kivonását Budapest területéről. Egyidejüleg a nemzeti kormány közli az ország népével, hogy a szovjet csapatoknak az ország területéről való kivonására haladéktalanul megkezdi a tárgyalásokat a Szovjetunió kormányával.

A nemzeti kormány nevében bejelentem, hogy a forradalom által életrehozott demokratikus, helyi önkormányzati szerveket a nemzeti kormány elismeri, rájuk támaszkodik és támogatásukat kéri.

Magyar testvéreim! Honfiak, hazánk hű polgárai! Őrizzétek meg a forradalom vívmányait, minden erővel biztosítsátok a rendet, állítsátok helyre a nyugalmat. Ne folyjon testvér vére hazánkban! Vegyétek elejét minden rendzavarásnak! Minden rendelkezése álló erővel biztosítsátok az élet- és vagyonbiztonságot.

Magyar testvéreim, munkások, parasztok! Sorsdöntő elhatározásunkban álljatok a nemzeti kormány mellé. Éljen a szabad, demokratikus, független Magyarország!

Felhívás!

(1956. nov. 1. 2. old.)

Örömmel és barátsággal köszöntjük a Szociáldemokrata Párt volt tagjait abból az alkalomból, hogy Pártunk 8 évi kényszerhallgatás után a magyar politikai életben újra alkotó tényezőként jelentkezhetik.

Felhívjuk üzemünk, városunk és járásunk községeinek Szociáldemokrata Párt tagjait, akik úgy érzik, hogy sorainkban akarnak harcolni a független szocialista Magyarország felépítésében, alakítsák meg a helyi szervező bizottságokat és kezdjék meg a szervezési munkát.

Erről küldjenek jelentést a Központi járási városi Szociáldemokrata Párt Intéző Bizottságának.

Ózd, Kultúrotthon (Olvasó) volt Szociáldemokrata Párt helyisége.

Barátság!

Magyar Szociáldemokrata Párt

Központi Járási és Városi Intéző Bizottsága

Szabad Ózd

Gyűjtés indul a szabadságharc hőseinek megsegítésére

(1. old. 1956. nov. 3.)

Az Ózdi Kohászati Üzemek Munkástanácsa a következő felhívással fordult a gyár valamennyi dolgozójához:

Magyarok! Munkástestvérek!

A szabadságért elesett és szükséget szenvedő hősink megsegítésére üzemünk területén gyűjtést indítunk. Mindenki önkéntesen, minden kényszer nélkül adakozzon tehetsége és szíve szerint.

Az adományok gyűjtését üzemi megbízottak végzik, kiknek neveit és tartózkodási helyét az üzemi munkástanács tagok és üzemfőnökségek közlik.

Ózd, 1956. november 2.

Ózdi Kohászati Üzemek Munkás-Tanácsa

Bensőséges gyászfelvonulás a halottak napján

(1. old. 1956. nov. 3.)

November 1. Az 1818-as ózdi magyar szabadságharcosok hősi emlékművét csillogó gyertyakoszorú öleli körül. Kissé távolabb ünneplőbe öltözött emberek gyülekeznek, sokak kezében gyertya vagy virág, egyeseknél nemzetiszínű vagy gyászlobogó.

A gyülekezők lassan tömeggé nőnek s a gyári zenekar gyászindulóinak gangjai mellett kegyeletteljes lassú léptekkel megindulnak a hősök szobra felé. A szobor előtt a zenekar elhallgat s a tömeg mély meghatottsággal, fájdalmas gyásszal emlékezik a régi s az új szabadságharc dicső halottaira.

A mikrofon elé Horváth Tibor lép és forró szeretettől áthatva, mélységes gyásszal emlékezik a dicső halottainkról.

Utána Szakáts Albert a gyári forradalmi munkástanács tagja szólott a gyászoló közönséghez:

„Ezen a napon minden esztendőben kigyúlnak a kegyelet parányi fényei – mondotta ünnepi gyászbeszédében, - de ma egy ország áll a frissen hantolt sírok mellett. Apákat, fiúkat, testvéreket, bajtársakat és barátokat gyászolunk, akiknek élete hulló levelek módjára pergett le nemzetünk fájáról. Sok megpróbáltatást látott nemzetünk dicsőséges hősei mellé ezekben a napokban újabb ezrek és tízezrek sorakoztak, akik életüket, vérüket adták a legszentebbért: nemzetünk szabadságáért.

A gyászolókkal érző megható vigasztaló szavak sokakban újra ébresztették a hazáért, magyarságunk megvédéséért éledő egyre magasabbra törő lángot.

A gyári forradalmi munkás tanácsnak ez volt az első s egyben olyan rendezvénye, melyre ünneplő ruhában a szeretet és a gyász együttes érzésével igaz magyarságunk gátlásmentes megnyilvánulásával jöttünk.

Sz. F.

Megalakult a járási munkás-paraszt Forradalmi Tanács

(2. old. 1956. nov. 3.)

November elsején délelőtt a járási Tanács tanácstermében összegyűltek az ózdi járás községeinek munkás-paraszt tanács küldöttei, hogy megválasszák az ózdi járás forradalmi munkás-paraszt tanácsát. A választás során valóban érvényre jutott a sokat emlegetett szocialista demokrácia, s némelyik megválasztandó tag fölött erőteljes szabad vita bontakozott ki.

Akadtak azonban még olyanok, akik személyeskedéssel akartak gátat venni olyan polgártársak elé, mint ifj. Koncz József, aki a forradalom első napjaiban is derék helytállásával bebizonyította, hogy a munkás-paraszt tanácsban a helye.

A mindvégig demokratikusan történő választás eredményeként 18 tagot és ebből 7 elnökségi tagot választottak.

A járási forradalmi munkás-paraszt tanács elnökévé Uthi Dezsőt, elnökhelyettesévé pedig Koltai Aladár polgártársat választották.

Válasz a munkástanácsok kérdéseire

(2. old. 1956. nov. 3.)

Az elmúlt napokban egyre több munkástanács tagja kereste fel a Vasas Szakszervezet központját és kérték, hogy munkájukhoz adjanak felvilágosítást. Legtöbben aziránt érdeklődtek, hogy milyen joga van a Munkástanácsnak a dolgozók felvételében, elbocsátásban, valamint a különböző munkakörök meghatározásában.

Válasz: A Munkástanácsnak joga van munkába állítani és elbocsátani dolgozókat. Megszüntethet munkaköröket, ugyanakkor szükség esetén újakat hozhat létre. Az ügyvitel egyszerűsítésében is teljes jogkörrel működhetnek a tanácsok.

Kérdés: Teljesen megszüntetik-e a darabbérezést?

Válasz: Ehhez igen alapos megfontolás szükséges. Legfontosabb, hogy az üzem dolgozóival ezt megbeszéljék, mert minden esetben a többség véleménye a döntő. Lehetséges, hogy egy üzemen belül a szakmunkások egyik csoportja továbbra is a darabbérezés mellett, a másik ellene szólal fel. Ilyenkor a Munkástanácsnak kell eldöntenie, hogy az üzemben egységesen milyen bérezési forma a legmegfelelőbb.

A következőkben szóbekerült, hogy szükség van-e továbbra is az üzemi bizottságokra, és hogy a megválasztott üzemi bizottságok helyükön maradnak-e? Az üzemi bizottságokra ezután is szükség van. A békés termelőmunka megindulásával a munkástanácsok főfeladata az üzemirányítás lesz, a szakszervezetek üzemi bizottságai pedig a dolgozók érdekvédelmi szerepét töltik be. Ha az üzem dolgozói úgy látják, hogy a régi üzemi bizottság jól végezte munkáját és megbízik benne, akkor az üzemi bizottságok helyükön maradnak. Ha azonban az elmúlt időszakban választott üzemi bizottságok munkájával nincs megelégedve, akkor új üzemi bizottságot kell választani.

Röplapok

Válogatott bibliográfia

Könyvek

1956 : a szerencsi Városi Kulturális Központ és Könyvtár 1956-os eseményeivel kapcsolatos dokumentumainak bibliográfiája / [szerk. Kazsik Marianna] ; [kiad. a Városi Kulturális Központ és Könyvtár]. - Szerencs : Városi Kulturális Központ és Könyvtár, 2006). - 24 p.

1956 dokumentumai a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltárban / Rásó József. - Miskolc : Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár, 1998. - 196 p. - (Acta archivistica ; 5.)

1956 eseményei 56 térképen és képeken : történelmi atlasz / [szerk. Horváth Miklós, Márton Mátyás, Mosonyi László] ; [a térképeket kész. Márton Mátyás et al.] ; [kronológia Baráth Magdolna, Horváth Miklós] ; [fotók Andrzej Sochacki et al.] ; [kiad. a Honvédelmi Minisztérium Térképészeti Közhasznú Társaság]. - Budapest : Honvédelmi Minisztérium Térképészeti Közhasznú Társaság, 2006. - 35 p.

1956 forradalma Miskolcon / összeáll. Balás István. – Miskolc, 1990. március. – 72 p.

1956 kézikönyve / [... főszerk. Hegedűs B. András] ; [... mtársai Beck Tibor, Germuska Pál]. - Budapest : 1956-os Intézet, 1996. - 3 db.

1., Kronológia / [írta és összeáll. Hegedűs B. András, Beck Tibor, Germuska Pál] ; [az adatok összegyűjtésében közrem. Barth R. Bernd et al.]. - 433 p.

2., Bibliográfia / [szerk. Litván György] ; [a köt. összeállítói ... Litván György et al.]. - 309 p.

3., Megtorlás és emlékezés / [szerk. Kende Péter] ; [a köt. összeállítói Szakolczai Attila et al.] ; [az adatok összegyűjtésében közrem. Cseh Zita et al.]. - 389 p.

1956 : a magyarok harmadik útja : kiút a kommunizmus és a pénzuralom zsákutcájából / Drábik János . - [Debrecen] : Gold Book, cop. 2005. - 418 p.

1956 vidéki sajtója / [összeáll. és szerk. Izsák Lajos, Szabó József, Szabó Róbert]. - Budapest : Korona Kiadó, 1996. - 823 p.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc / Szakolczai Attila ; [a visszaemlékezéseket vál. és szerk. Molnár Adrienne]. - [Budapest] : 1956-os Kutatási és Könyvkiadói Kht., cop. 2001. - 434 p.

Borjúláncon / Bihari Sándor. - [Budapest] : Orpheusz ; [Miskolc] : Felsőmagyarország Kiadó, cop. 1996. - 101 p.

Borsod-Abaúj-Zemplén Megye, 1956 : Sátoraljaújhelyi és Szerencsi Járás / Kis József ; [szerk. Kis József]. - [Miskolc] : Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár, 2006. - (Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei levéltári füzetek / Dobrossy István ; 46.)

A borsodi perek (1956-1961) / Kis József. - Miskolc : Felsőmagyarország Kiadó, 2002. - 131 p.

A ciklon szélcsendjében : emlékezések, dokumentumok Szabó Lőrinc 1956. október 23-i miskolci irodalmi estjéről, illetve Miskolc irodalmi életének szerepéről az 1956-os forradalomban / [sajtó alá rend., bevezetéssel és jegyzetekkel ell. Fazekas Csaba]. - Miskolc : Bíbor Kiadó, 2000. - 271 p.

Az ellenforradalom Miskolcon / Déri Ernő, Pataki László. – [Budapest] : Kossuth, 1957. – 69 p.

Ez történt Borsodban / összeáll. a szerkesztőbizottság. – [Miskolc] : Északmagyarország Lapkiadó Váll., 1957. – 175 p.

Forradalom és megtorlás : Edelényi járás, 1956-1957 : a könyv az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc 50. évfordulója tiszteletére jelent meg / [összeáll., szerk. ... Hatvani Zoltán]. - Miskolc ; Edelény : „56-os Bódva-völgyi Munkástanácsok” Közhasznú Alapítvány. - 147 p.

Kór-tünet : egy '56-os nemzetőr visszaemlékezései / Pataki József. - Mezőkövesd : Szerző, 2006. - 151 p.

Miskolc, 1956 / Kis József. - Miskolc : Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár, 2006. - 251 p., [19] t. - (Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei levéltári füzetek / Dobrossy István ; 45.)

Nagy Imre és kora : tanulmányok, forrásközlések / Vészi János] ; [közread. a] Nagy Imre Alapítvány. - [Budapest] : Nagy Imre Alapítvány, 2002-.

2., Miskolc és Északkelet-Magyarország 1956-ban / [szerk. Á. Varga László]. - 2003. - 317, [5] p.

Nem mindegy! Hogy mit őriznek meg az írásos anyagok 1956. október 27-e délutánjának Miskolc Városház-téri történéseiről ... : az sem mindegy hogy megcáfolásra kerülnek-e az időközben megjelent, az említett időszakkal foglalkozó kiadványokban leírt hazugságok, rosszidulatú[!rosszindulatú] csúsztatások, esetleg tévedések? / összeáll. Kaptay György. - Almásfüzitő : [Kaptay György], 2001. - 18 p.

Utána néma csönd : a Miskolci Egyetem 1956-os diákparlamentjének története / Ungváry Rudolf ; [közread. a] Történelmi Igazságtétel Bizottság, 1956-os Intézet. - Budapest : Tört. Igazságtétel Biz., 1991. - 243 p.

Viharos napok / Csala László, Ónodvári Miklós ; [bev. Grósz Károly]. - Miskolc : MSZMP Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Biz., 1957. - 84 p.

Tanulmányok

Az 1956-os ellenforradalom támadásának kibontakozása, a proletárdiktatúra helyi szerveinek felszámolása Miskolcon és Borsod megyében / Kun László. – In: Borsodi levéltári évkönyv 1. köt. – Miskolc : Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár, 1977. – p. 233-280.

Borsod-Abaúj-Zemplén megye / Szakolczai Attila. - In: A vidék forradalma, 1956. 1. köt. - p. 121-198.

A Borsod Megyei Munkástanács elhurcolása / Kiss József. - In: Az 1956-os forradalom és szabadságharc / Szakolczai Attila ; [a visszaemlékezéseket vál. és szerk. Molnár Adrienne]. - p. 306-308.

Borsodi bányászok a miniszterelnöknél / Széll Jenő. - In: Az 1956-os forradalom és szabadságharc / Szakolczai Attila ; [a visszaemlékezéseket vál. és szerk. Molnár Adrienne]. - p. 292-293.

Bosszúállás Miskolcon / Ungváry Rudolf. - In: Az 1956-os forradalom és szabadságharc / Szakolczai Attila ; [a visszaemlékezéseket vál. és szerk. Molnár Adrienne]. - p. 333-336.

A DIMÁVAG dolgozóinak 21 pontja, 1956. október 23. / Szakolczai Attila. - In: Az 1956-os forradalom és szabadságharc / Szakolczai Attila ; [a visszaemlékezéseket vál. és szerk. Molnár Adrienne]. - p. 140-142.

Ifjúsági parlament a DIMÁVAG-ban / Bogár Károly. - In: Az 1956-os forradalom és szabadságharc / Szakolczai Attila ; [a visszaemlékezéseket vál. és szerk. Molnár Adrienne]. - p. 243-244.

Kiss János rendőr főhadnagy jelentése a Borsod megyei rendőrkapitánynak, 1956. október 26-ról / Kiss János. - In: Az 1956-os forradalom és szabadságharc / Szakolczai Attila ; [a visszaemlékezéseket vál. és szerk. Molnár Adrienne]. - p. 155-157.

„Maradok hű szeretettel a sírig”. Levelek a siralomházból : 1958. november 15-én, Rémiás Pál kivégzése napján írt búcsúlevelek / Rémiás Tibor. – In: Szülőföldünk, 2000. 27. sz. p. 156-161.

A miskolci munkásküldöttség Nagy Imrénél / Bogár Károly. - In: Az 1956-os forradalom és szabadságharc / Szakolczai Attila ; [a visszaemlékezéseket vál. és szerk. Molnár Adrienne]. - p. 265-267.

A Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem diákjainak követelései, 1956. október 22. / Szakolczai Attila. - In: Az 1956-os forradalom és szabadságharc / Szakolczai Attila ; [a visszaemlékezéseket vál. és szerk. Molnár Adrienne]. - p. 126-127.

A miskolci sortűz és népítélet / Benőcs Bertalan. - In: Az 1956-os forradalom és szabadságharc / Szakolczai Attila ; [a visszaemlékezéseket vál. és szerk. Molnár Adrienne]. - p. 272-273.

Nagy Imre tárgyalása a borsodi munkásküldöttséggel, 1956. október 26. / Szakolczai Attila. - In: Az 1956-os forradalom és szabadságharc / Szakolczai Attila ; [a visszaemlékezéseket vál. és szerk. Molnár Adrienne]. - p. 153-154.

Tokaji emlékeim 1956 októberéről / Almássy Károly. – In: Szülőföldünk, 1994. 21-22. sz. p. 128-131.

Cikkek

„’56 nyarán lazult a politikai nyomás" : válogatás a kortársak történelmi visszaemlékezéseiből / Molnár Adrienne. - In: Új holnap, 49. évf. 4. sz. (2004. tél), p. 129-143.

1956 hatása egy mérnök közéleti tevékenységére / Joósz Gábor. - In: Északkelet-Magyarország. Gazdaság, kultúra, tudomány, 6. évf. 11. sz. (2001), p. 23-24.

1956 megyei történelmi arcképcsarnoka / Kis József. - In: Szülőföldünk, 2006. okt. 32. sz. p. 5-23.

1956 és Onga / szerk. T[akács]. L[ászló]. - In: Ongai kék daru, 8. évf. 7. sz. (2006. júl.), p. 4-5.

1956 őszén, Borsod megyében / Földvári Rudolf. – In: Múltunk, 42. évf. 3. sz. (1997), p. 188-241.

1956-os egyházi helyzet Észak-Magyarországon / Ágoston István György. - In: Theologiai szemle, - 49. évf. 4. sz. (2006), p. 225-230.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójára : forradalom Edelényben / Kis József. - In: A Borsodi Tájház közleményei, 10. évf. 1-2. = 19-20. sz. (2006), p. 3-8.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc mezőkövesdi krónikája / Szlovák Sándor. – 2 r. - In: Mezőkövesdi újság,

1. 16. évf. 16. sz. (2004. okt. 14.), p. 6-7.

2. 16. évf. 17. sz. (2004. okt. 28.), p. 8-9.

Az 1956-os miskolci forradalom és szabadságharc a helyi sajtó tükrében / Doszpoly Orsolya. - In: Szülőföldünk, 2006. okt. 32. sz. p. 50-83.

Az 1956-os miskolci lincselés : elmismásolt antiszemitizmus, elhallgatott múlt / Standeisky Éva. - In: Szülőföldünk, 2006. okt. 32. sz. p. 84-89.

Az 1956-os nemzetőrség története / Szlovák Sándor. - In: Mezőkövesdi újság, 16. évf. 18. sz. (2004. nov. 11.), 7. p.

Az 1956-os őszi események előzményei : az egyetem levéltárának iratai tükrében / Gavallér Pál. - In: Szülőföldünk, 2006. okt. 32. sz. p. 41-49.

Akit nem sodort el a vihar - dr. Szakonyi Károly (1906-1998) / Holopcev Péter. - In: Szülőföldünk, 2006. okt. 32. sz. p. 37-40.

Alsózsolcai történések / Kis József. - In: Örökség, 5. évf. különkiadás (2006. okt.), p. 79-82.

Bogár Károlynak, az '56-os Megyei Munkástanács Elnökhelyettesének megemlékezése a forradalmi napokról : részlet / Bogár Károly. - In: Örökség, 5. évf. különkiadás (2006. okt.), p. 38-47.

Borsod és Szabolcs megye kapcsolata 1956 október-november / Németh Péterné Dikán Dóra. - In: Északkelet-Magyarország. Gazdaság, kultúra, tudomány, 6. évf. 11. sz. (2001), p. 37-38.

Csengőfrászos félelem : a népiek és a demokratikus szocializmus. – 2 r. - (Életjelek)

1. - Déli hírlap, 33. évf. 247. sz. (2001. okt. 22.), 7. p.

2., A szocializmus nem illúzió? / Földvári Rudolf ; riporter Karosi Imre.- Déli hírlap, 33. évf. 253. sz. (2001. okt. 30.), 6. p.

Az egyetemek és az egyetemisták 1956-ban / Németh István. - In: História, 28. évf. 8-9. sz. (2006), p. 19-21.

Emlékezzünk '56-ra! : Mi történt a Miskolci Egyetemen? / Szarka Zoltán. - In: MERt, 7. évf. 88. sz. (2005. okt. 12.), 13. p.

Az én ötvenhatom / Ungváry Rudolf. - In: Új holnap, 51. évf. 5-6. sz. (2006), p. 24-28.

A falvakban fél évig is eltartott a forradalom : 1956 a vidéki Magyarországon / Nagy Ildikó Emese. - In: Szerencsi hírek, 17. évf. 18. sz. (2002. okt. 18.), 5. p.

Felsőzsolca, 1956 / Kis József. - In: Örökség, 5. évf. 3. sz. (2006. aug.), p. 48-50.

Felsőzsolcaiak a forradalomban / Kis József, Sándor István. - In: Zsolcai hírmondó, 13. évf. 21. sz. (2002. nov. 8.), 3. p.

Felsőzsolcán 1956-ban / Kis József. - In: Örökség, 5. évf. különkiadás (2006. okt.), p. 48-51.

Formális és informális kapcsolatok Borsod és Heves megye között az 1956-os forradalom idején (az előzményektől a szovjet megszállásig) / Cseh Zita. - In: Északkelet-Magyarország. Gazdaság, kultúra, tudomány, 6. évf. 11. sz. (2001), p. 32-36.

A forradalom célja és tartalma - gondolatok az '56-os forradalomról az 50. évfordulón / Kahler Frigyes. - In: Valóság, 49. évf. 11. sz. (2006), p. 63-73.

Forradalom és megtorlás: Edelényi járás, 1956-1957 / Hatvani Zoltán. - In: A Borsodi Tájház közleményei, 10. évf. 1-2. = 19-20. sz. (2006), p. 14-16.

Az „illegális lelki szervezet” felsőzsolcai sejtje / Kis József. - In: Örökség, 5. évf. különkiadás (2006. okt.), p. 22-31.

Az illúzióktól a forradalomig : dr. Fazekas Csaba történész az '50-es évek magyar és miskolci irodalmáról / Fazekas Csaba ; riporter Méhes László. - In: Észak-Magyarország, 57. évf. (2001. okt. 22.) 247. sz. 8. p.

Irodalom, irodalmárok és a helyi politika az 1956 előtti Miskolcon / Fazekas Csaba. - In: Északkelet-Magyarország. Gazdaság, kultúra, tudomány, 6. évf. 11. sz. (2001), p. 5-15.

Két rádióbeszéd - előzményekkel / Bodrog Miklós. - In: Evangélikus élet, 66. évf. 43. sz. (2001. okt. 21.), 6. p.

Egy miskolci evangélikus lelkész 1956. októberi rádióbeszéde

Kisebbségi '56 / Szesztay Ádám. - In: Valóság, 45. évf. 10. sz. (2002. okt.), p. 69-99.

Kossuth-címeres forradalom 1956-ban / Gyarmati György. - In: Új holnap, 51. évf. 5-6. sz. (2006), p. 8-14.

Könnyeikkel oltották - 1956-ban - a szétlőtt Avasi kilátót / Kövér József ; riporter Karosi Imre. - (Életjelek). - In: Déli hírlap, 34. évf. 252. sz. (2002. okt. 29.), 6. p.

Megtorolt szalonna : lánccal verték a karhatalmisták a miskolci egyetem diákjait / Koczka Kálmán ; riporter Szarka Ágota. - In: Magyar nemzet, 69. évf. 184. sz. (2006. júl. 8.), p. 34-35.

Mikor, melyiket? Mikor melyiket ... : adatok egy lehetséges életrajzhoz / Kende Tamás. - In: Beszélő, 8. évf. 7-8. sz. (2003. júl.-aug.), p. 100-114.

Pálházi (Pajger) Ferenc életútja és az 1956-os mádi események

Miskolc, 1956 / Kárpáti Béla. - In: Északkelet-Magyarország. Gazdaság, kultúra, tudomány : társadalompolitikai folyóirat,. - 6. évf. 11. sz. (2001), p. 27-28.

Miskolc-Borsod az éterben, 1956. - In: Új holnap, 51. évf. 5-6. sz. (2006), p. 35-38.

Miskolci diákparlamenti delegátus Győrben / Gavallér Pál. - In: Szülőföldünk, 2006. okt. 32. sz. p. 90-101.

„Nyitva hagytam a vasajtót ...” : Kuklay Antal a forradalom napjairól / Kuklay Antal ; riporter Zsille Gábor. - In: Új ember, 60. évf. 44. sz. (2004. okt. 31.), 8. p.

„Óriási tekintéllyel rendelkeztünk” : az egykori munkástanács tagjainak emlékei ma is élénken élnek / Csorba István, Papp Miklós. - In: Észak-Magyarország, 60. évf. 248. sz. (2004. okt. 22.), 3. p.

„Szembe állítani a múlttal” : az ellenforradalom forgatókönyve / Kövesdi Tibor. - In: Szülőföldünk, 2006. okt. 32. sz. p. 121-124.

Szobrászművész az '56-os forradalomban : Tóth Sándor: Most már eljött az ideje az emlékezésnek / Tóth Sándor ; riporter Sümegi György. - In: Új holnap, 50. évf. 5. sz. (2005.), p. 7-14.

Szolnok megye és Borsod-Abaúj-Zemplén megye kapcsolata az 1956-os forradalom időszakában / Cseh Géza. - In: Északkelet-Magyarország. Gazdaság, kultúra, tudomány, 6. évf. 11. sz. (2001), p. 39-40.

Zsolcaiak a bíróság előtt : G. Tóth László és Mertinkó József története / Kis József. - In: Örökség, 5. évf. különkiadás (2006. okt.), p. 64-76.

Névmutató

Ádám Ferenc 156

Ádám Gyula 24

Antal Gyula 21

Antalköz József 24, 29, 266

Apró Antal 54

B. Szabó István ld. Szabó István, B.

Balázs András 24

Balázs Géza 31

Balázs József 168

Bálint József 29

Balthazár Lajos 184, 186-187

Bartha Béla 31

Bartha K. 104-105

Barthel, Joseph 187

Bekker, Daniel 186

Benyőcs Ferenc 26

Berei Andor 247

Berkes Gyuláné 187

Bihari Sándor 13, 245

Birtalan Mihály 156

Boda István 106, 117, 120

Bogár Károly 15, 23, 31, 236

Boros Frigyes 43

Botev, Grazian 184

Botov, Grazian ld. Botev, Grazian

Boyd, James 186

Bozzano, Giacomo 186

Briel, Fritz 184

Brown, Walter 184

Buharin, Gennagyij 184

Campbell, Milton 184

Chabron, Gilbert 186

Charpron, Gilbert ld. Chabron, Gilbert

Chorin 174

Czottner Sándor 247

Cs. Nagy Zsigmond ld. Nagy Zsigmond, Cs.

Csépányi 248

Csepcsényi János 243

Csizmadia János 231-232

Csontos István 20, 93-94

Csulák (őrnagy) 170

Dagistanli, Mustafa 186

Delaney, Ron 187

Deme László 129

Déri Ernő 42

Dienes István 113

Dobi Imre 246, 253

Dobi István 162, 213, 243

Donáth Ferenc 164

Dornbach Gyula 17

Dózsa György 188

Dransart, Georges 184

Dudás Tibor 96

Dumitru, Alekszej 187

Éber József 114

Eckhardt Tibor 167

Egri József 89

Erdei Ferenc 276

Erdélyi László 114

Erdős Péter 164

Eszterházi, herceg ld. Eszterházy, herceg

Eszterházy, herceg 174, 199

Esztó (professzor) 247

Evans, Jay 186

Fábián László 183-184

Fancsalszki Ferenc 24

Farkas Imre 183-184

Farkas Mihály 33, 46, 57, 189

Fazekas György 164

Fazekas László 212

Fekete László 23, 254, 256

Fekete Simon 14-15

Fésüs Istvánné 93

Forró Sándor 89

Földvári Rudolf 13, 16-17, 22, 29, 31, 36, 53, 62, 73, 114, 117, 120, 151, 156, 169, 171, 212

Fredriksson, Gert 184

Freimann Lajos 20

Frencsik Józsefné 93

G. Tóth László ld. Tóth László, G.

Gáborjáni Klára 37

Gál József 93

Gál József (Kazincbarcika) 243

Gál Lajos 209

Galánffy Lajos 54

Garilhe, Renée 184

Gáti Gyula 20

Gáti Imre 21

Gáti József 89

Géczi Gyula 94

Gellért Károly 15

Gerevich Aladár 194

Gerő Ernő 15-16, 41-43, 52-54, 63-64, 70, 73, 77, 79, 88, 116-120, 122, 129, 135, 149-150, 171-173, 175-177, 189, 196-198, 274

Gomulka, Wladyslaw 58, 116

Green, Dennis 184

Grómusz család 105-106

Grósz Károly 28, 117, 129, 248

Grősz József 51

Gulyás János 221

Gyárfás János 36

Gyementyeva, Jelizaveta 187

Haraszti Sándor 164

Hatlacki Ferenc ld. Hatlaczky Ferenc

Hatlaczky Ferenc 183

Hatvani Viktor 29

Hegedüs András 16, 54, 117, 120, 122

Hegyi Imre 113-114, 129

Hernek István 187

Hess 247

Hidasi Károly 96

Holló Imre 113

Hollós 264

Horning Ferenc 25

Horváth Gyula 18, 37, 81

Horváth József 25

Horváth Kálmán 74

Horváth Richárd 51

Horváth Tibor 278

Hriczu Béla 93, 102

Hudy Ferenc 80, 106

Hughes, W. S. 163

Hullár Gábor 31

Humits József ld. Hunics József

Hunics József 183-184

Hunits József ld. Hunics József

Illyés Gyula 37

Ismailciuc, Simion 187

Jackson, E. 167

Jakab András 31, 221

Jakab Zoltán 233

Janky Béla 239

Jánosi Ferenc 164-165

Jekkel Béla 18, 81

Johnson, Rafer Louis 184

Józsa György 27, 31

Juhász (?) 252

Juhász József 21

Justhy Emil 167

Kádár János 29, 52-53, 63, 73, 77, 79, 114-115, 122, 129, 140, 168, 184-185, 192, 195, 276

Kanyó Bertalan 31

Karin, Pavel 184, 187

Karine, Pavel ld. Karin, Pavel

Károly Sándor 167

Kárpáti Rudolf 194

Kazinczi Zoltán 225, 231

Kecskés Rózsa 125

Kékedi József 89

Kerékgyártó (?) 47, 53, 70

Keresztes Attila 194

Kéri Zoltán 90, 251

Keszler (?) 248

Khojastehpour, Mohammed Ali 186

Kiss Béla 87

Kiss Gábor 26

Kiss István 226-229

Kiss József 23, 31, 125

Kiss Károly 54

Kiss Lajos 187

Kiszely János 24

Kleine, Theo 184

Kojastepho, Mohamed ld. Khojastehpour, Mohammed Ali

Kolozsi István 31

Koltai Aladár 279

Komjáti Ferenc 31

Koncz József, ifj. 279

Kossuth Lajos 56, 71, 79, 127-128, 175, 188, 233, 245

Kovács Béla 276

Kovács Ferenc 89

Kovács István 31

Kovács István (őrnagy) 169

Koval Pál 28, 36, 129, 135

Kölber Gábor 26

Kristóf István 162, 213

Kucsera László 20

Kummer Károly 27

Kun Béla 56, 188

Kun György 114

Kusewsyki, Marek ld. Kuszewski, Marek

Kuszewski, Marek 194

Kuznyecov, Vaszilij 184, 194

Laboda László 156

Landy, John 163, 187

Lengyel László 31

Lenin, Vlagyimir Iljics 203

Lichtenstein, herceg 199

Losonczy Géza 131, 164-165, 197

Lovass Lajos 116

Lucas, Carlos 186

Lukács György 164

Lukovics László 221-222, 225

Lukovszki László 109

Magyar Zoltán 31

Mathias, Bob 184

McCormack, John 185

Mester Endre 210

Miklós Zoltán 20

Mindszenty József 174, 199

Mislai Emese ld. Misley Emese

Misley Emese 93-94

Mixtai László 169

Mizsei Béla 28

Mohácsi Ferenc 187

Mohai István 21

Mohukin, Lev ld. Mukhine, Lev

Mozart, Wolfgang Amadeus 13

Mukhine, Lev 186

Murauskas, Romualdas 186

Münnich Ferenc 193

Nádor Ferenc 164

Nagy Andrásné 89

Nagy Attila 17-18, 21-23, 28, 31, 37, 67, 100, 122

Nagy Barna 28

Nagy Ferenc 167

Nagy Imre 17, 25-26, 33, 40, 42-47, 50-53, 62-63, 73, 75, 77-78, 80, 88, 90, 115, 119, 125-126, 131, 144, 163-165, 168, 197, 243, 267, 276

Nagy Miklós 248, 252

Nagy Zoltán 31

Nagy Zsigmond, Cs. 25

Nagymarci András 26

Negrea, Gheorghe 186

Nemeskéri Kiss Imre 210

Németh Imre 77, 113, 129

Németh János 21

Oláh Miklós 31

Ónodvári Miklós 112, 155

Oprendek Sándor 30, 219-222, 229

Orban, Olga 184

Orosz (?) 248

Pállfi György ld. Pálffy György

Pálffy György 188

Pálmai József 142

Palotai (?) 227

Papp Ferenc 221

Papp Gyula 108

Papp József 24

Papp László 109

Papp László (sportoló) 185-186

Papp Miklós 18, 22-23, 25, 81

Parti János 183-184

Pavlowsky, Jerzy ld. Pawlowski, Jerzy

Pawlowski, Jerzy 194

Pekker Zsuzsa 37

Petőfi Sándor 56, 71, 79, 188

Petrich Géza 251

Pietrzykowsky, Zbigniew 185

Piros László 16, 54, 118

Piszarev, Igor 187

Pócs József 89

Pogány Péter 96

Pollák Dénes 24

Ponomarjova, Nina 163

Pónyi Gyula 229

Pozsonyi Sándor 122, 154

Purcsel György 89

Rademacher, Pete 186

Ráduly József 21

Rajk Júlia 164-165

Rajk László 14, 24, 33-34, 56, 188, 248

Rákóczi Ferenc 175, 188

Rákosi Mátyás 33, 35, 115, 129, 149-150, 189, 248, 264, 274

Reményi József 222

Renaud, Marcel 184

Rerrich Béla 184

Richtzenhain, Klaus 187

Rimán János 29

Rithatzanhain, Klaus ld. Richtzenhain, Klaus

Rónai Sándor 243

Rotman, Leon 184, 187

Rottman, Leon ld. Rotman, Leon

Rozgonyi Ernő 18, 81

Rózsa Kálmán 143

Ruttkay György 122

Sákovics József 184, 186

Sasahara, Shozo 186

Satkov, Gennagyij 186

Scheuer, Michel 184

Schmiedt János 43

Seress János 109

Sheen, Gillian 184

Sikó Dezső 31

Simon (?) 248, 250

Simonffy György 156

Sir Ede 156

Soltész József 229-231

Sónyi Hugó 167

Söby, Tove 187

Stkov, Gennagyij ld. Satkov, Gennagyij

Strelecz János 21

Sugár József 243

Sümegi Lajos 156

Svéda József 89

Szabó Andor 243

Szabó István, B. 199

Szabó Lőrinc 37

Szabó Pál 114

Szakasits Árpád 51

Szakáts Albert 278

Szamuelly Tibor 56, 188

Szántó Zoltán 164

Szász Zoltán 31

Szepesvári Dezső 89

Szilágyi János 164

Szilágyi Sándor 93

Szitovszky Zoltán 31

Szopkó Gyula 24

Szücs Ilonka 37

Szűcs István 27

Szűcs János 96

Tábori László 187

Takách-Tolvay, gróf 199

Talján Pál 274

Tánczos Gábor 164

Táncsics Mihály 56, 79, 188

Tapia, Ramón 186

Terplán Zénó 247

Tildy Zoltán 125, 243, 276

Tito, Josip Broz 255

Torres, José 185-186

Tóth (?) 169

Tóth Dezső 113

Tóth Gyula 186

Tóth János 36, 42

Tóth József 226

Tóth László, G. 31

Tömöl Béla 25

Török István 25

Turbók Gyula 15, 17, 142

Ujhelyi Szilárd 164

Ungvári Rudolf 246

Urányi János 183-184

Uthi Dezső 279

Varga Péter 31

Vas Zoltán 164

Vásárhelyi Miklós 164

Vati József 109

Vay László 169

Veres Balogh István ld. Vörös Balogh István

Vicián Tibor 209

Virág Sándor 113

Vitályos Katalin 252

Vörös Balogh István 21

Vörös Géza 96

Wieland Károly 187

Zabłocki, Wojciech 194

Zabloczky, Wojciech ld. Zabłocki, Wojciech

Zalazar, Victor 186

Zámbori József 28

Zékány János 108

Zens, Therese 187

Zombori Sándor 26, 222

Zsitvay Imre 116-117, 122

Zsolt Anna 270

Földrajzi mutató

Alberttelep ld. Szuhakálló. Alberttelep

Alsózsolca 139

Amerikai Egyesült Államok 163, 167, 187, 193

Ároktő 23

Aszaló 147-148, 175

Ausztria 193

Battonya 209

Békéscsaba 209

Berente ld. Kazincbarcika. Berente

Bodroghalom 236

Boldogkőváralja 175

Borsodnádasd 29, 45, 225, 231

Bőcs 24

Brno 253-254

Bruno ld. Brno

Budapest 15-20, 38, 40, 42-44, 48, 51, 60, 67, 69, 71, 73, 75, 80, 88, 93, 104, 107, 110, 113-114, 118-120, 122, 125-126, 142-143, 150, 163-168, 171, 173, 178, 183, 192, 198, 206-214, 221-222, 227, 229-231, 236, 243, 248-249, 259, 264, 267, 269, 276

Bükk-hegység 18, 27, 31, 230

Csehszlovákia 22, 253

Cserépfalu 23

Cserépváralja 24

Csirnyec 253

Csorba-tó 254

Debrecen 15, 17, 54, 107, 235

Diósgyőr ld. Miskolc. Diósgyőr

Diósgyőrvasgyár ld. Miskolc.Diósgyőr

Dunapentele ld. Dunaújváros

Dunaújváros 145

Edelény 22, 25, 28-29, 95

Eger 19, 30, 96, 99

Emőd 136

Encsi járás 24

Felsődobsza 91

Felsőzsolca 31, 84

Franciaország 167, 184, 194

Golop 96

Graz 167

Gyöngyös 19, 99, 143, 145

Hatvan 18

Hejőbába 136

Hejőcsaba ld. Miskolc. Hejőcsaba

Hejőpapi 136

Herbolya ld. Kazincbarcika. Herbolya

Kács 24

Kassa 253, 291

Kazincbarcika 27, 45, 104, 113, 138, 141, 236, 242

Berente 100, 138

Herbolya 138, 141

Kerecsend 18

Kistarcsa 17

Kisterenye 209

Kondó 95

Kurityán 228

Lengyelország 58, 194

Lillafüred ld. Miskolc. Lillafüred

Linz 167

Lőcse 253-254

Lyukóbánya ld. Miskolc. Lyukóbánya

Magyarország 38, 53-54, 58, 60, 73, 85, 88, 92-93, 102, 110, 113, 123, 128-129, 140, 143, 163, 166-167, 173, 175, 177, 180, 183-184, 187-188, 190, 193-195, 197-199, 201, 206, 234, 240, 249, 255, 272, 276-277

Mártabánya ld. Miskolc. Mártabánya

Melbourne 162, 183, 185, 194

Mezőcsát 113

Mezőkövesd 18, 24, 28-29, 96, 179

Mezőnagymihály 23

Miskolc 13-19, 23-27, 29-31, 36-37, 42, 50, 52-55, 57, 62-64, 66-67, 69, 71, 73-74, 80, 83-86, 89-90, 92, 94, 96-99, 101-102, 105-107, 109-110, 112-115, 117-122, 125, 129-130, 132-134, 136, 139, 142-143, 145-146, 148, 151, 153, 166, 171, 173-175, 178-179, 190-192, 206-207, 212, 214-216, 218-231, 235, 240, 243, 245-247

Diósgyőr 23, 45, 48-50, 53-54, 62-63, 68-69, 74, 79, 84, 86, 89, 95, 98, 100, 112, 121, 122, 124-126, 137, 142-143, 145, 169, 177-178, 187, 246, 268

Hejőcsaba 71

Lillafüred 18, 139

Ly ukóbánya 95, 170

Mártabánya 95

Miskolc-Tapolca 27

Pereces 95, 170, 228

Petőfi-szobor 66-68, 122, 216

Szirma 139

Miskolc-Tapolca ld. Miskolc. Miskolc-Tapolca

München 166-167

Nagybátony. Szorospatak 226-229

Négyes 240

Nógrád 226-228

Ormosbánya 26, 28, 31, 113

Osztrava 253

Ózd 22-24, 29, 31, 45, 73-74, 86, 98, 113, 169, 265-267, 269-279

Pereces ld. Miskolc. Pereces

Pétervásár 227

Petőfi-szobor ld. Miskolc. Petőfi-szobor

Poznan 208

Pozsony 253

Prága 253

Putnok 113, 136

Rudabánya 20, 112

Sajóbábony 133, 221, 226

Sajókápolna 93

Sajópetri 113

Sajószentpéter 31, 170

Salgótarján 207, 209, 226-229

Salzburg 167

Sátoraljaújhely 23, 27, 127, 133

Selmecbánya 253

Sopron 247

Szeged 14, 239, 264

Szerencs 24, 27, 96, 100

Szirma ld. Miskolc. Szirma

Szorospatak ld. Nagybátony. Szorospatak

Szovjetunió 44, 46, 60, 73, 78, 145, 163, 176, 184, 186-187, 194-196, 206, 248-250, 276

Szuhakálló 22, 91

Alberttelep 95

Szúpatak 209

Tatabánya 184, 209

Tiszalúc 136

Tiszapalkonya 22, 116, 138, 143, 145

Tiszatardos 98

Verpelét 18